Az 1945 őszén megtartott országgyűlési választásokat Héderváron a Magyarországi Kommunista Párt elsöprő fölénnyel, a szavazatok hetven százalékát begyűjtve nyerte meg. Az SZDP tizenkettő, a Kisgazdapárt tíz, a Parasztpárt nyolc százalékkal részesült a voksokból.
Az 1945. évi VI. törvénycikk rendelkezett arról, hogy el kell venni a háborús bűnösök és a nyilas vezetők földjeit. A földesúri birtokokat száz, a paraszti birtokokat kétszáz hold felett osztották ki.
A földesurak – a Pálffy, a Khuen-Héderváry, az Eszterházy család – méltányosságot kérve fordultak a megyei földrendező tanácshoz, amely kikérte a földrendező bizottságok véleményét. Mivel ezek tagsága a kisparasztok soraiból állt, a kérvényeket sorra elutasították.
Héderváron a földosztás május 10-én kezdődött meg. Felosztották Khuen-Héderváry Károly, Tóth József, Pálvölgyi István földjeit, valamint a község határában levő mecséri Gunyhó-féle birtokot. A Tóth József károlymajori birtokán élő cselédek ott kaptak földet, de mivel azt megmunkálni nem tudták, később visszaszállt az államra. A 853 kataszteri hold földből 205 család részesedett. Ez a terület 822 hold szántóból, tizenkét hold kertből, négy hold szőlőből és tizenöt hold rétből állt.
A földosztás során 96 cselédsorban élő család 417, 68 napszámoscsalád 272, 41 törpebirtokos család pedig összesen 164 holdat kapott. A sokgyermekes családoknak egyenként tizennégy hold jutott.
Az uradalmi épületeket részben állami vállalatok, részben a cselédek kapták meg, akik ezeket nem tudták hasznosítani gazdaságukban. Zömüket lebontották, és az épületanyagból házat emeltek maguknak. Az uradalmi épületek később nagyon hiányoztak a termelőszövetkezetnek.
Az ipari üzemek főszabály szerint az 1946-ban alakított Hédervári Földműves-szövetkezetre szálltak, az pedig haszonbérleti szerződésekkel működtette a malmot, a gépműhelyt és a gattert.
1946. április 25-én különös körülmények között váltották le a falu vezetőségét. Ásványi István bíró „idegkimerülés miatt” lemondott tisztéről. A képviselők gyűlése a kommunista párti Dobos József, a szocdemes Ditrói Lipót és a kisgazda Kiss Lőrinc közül választhatott. A szavazás eredményeképpen Ditróira egy, Dobosra tizenegy, Kissre tizennégy szavazat esett. Csakhogy Kiss Lőrinc nem volt hajlandó elfogadni a tisztséget, még egy kicsit átkozódott is. A bíró így Dobos József lett. Ezek után Cseh József törvénybíró szintén cifra szavakkal hozta tudomására a jelenlevőknek, hogy ilyen körülmények között nem maradhat, meg amúgy is beteg, hát lemond. Törvénybírónak Ditrói Lipótot nevezték ki.
1946 szeptemberében a község elhatározta, hogy kilép az ásványrárói körjegyzőségből, és nagyközséggé alakul. Jó lépésnek bizonyult az önállóság visszaszerzése. Hédervár lakossága ekkor már 1260, gazdag hozamú a 2502 holdas határ, amelynek közel hetven százaléka szántóföld volt. A faluban több üzem is működött: a konzervgyár, a szeszgyár, illetve a malom és a fűrésztelep. A község tulajdonában nyolcvan hold haszonföld állt, jövedelme nyolcvan mázsa búza árának megfelelő értéket jelentett. A vendéglő és a mészárszék évi jövedelme negyvenöt mázsa búza árának felelt meg. A vásártartási jog hozta a legnagyobb bevételt: kétezer új forintot. A jegyzőt a volt uradalom épületében akarták elhelyezni, iroda kialakításával. Rákóczy Gyula körjegyző B-listázás miatt ekkor már távozott tisztéből.
Természetesen sok gondja is akadt a falu vezetésének. 1946 őszén a községi jövedelem növelésére bevezették a „vigalmi adót”. Ezt táncmulatságok és színdarabok megrendezésekor kellett a község kasszájába befizetni. Alkalmanként húsz–negyven forintot jelentett. Ekkor tervezték el azt is, hogy a kastélyban középiskolát működtetnek, de mivel sem a felállítására, sem a fenntartására nem volt elég pénzük, azt szerették volna, ha felekezeti iskolaként az egyház fizeti a költségeket. Természetesen ennek az elképzelésnek ebben az időben – az iskolák államosításának a küszöbén – semmiféle realitása sem volt.
1947-ben mégis megalakult a kastélyban egy általános iskolás kollégium a Nékosz segítségével. A népi kollégium feladata az volt, hogy a tanyasi-majori gyerekek, akiknek nem volt módjukban általános iskolába járni, rendes oktatást és nevelést kapjanak. A kollégisták Máriamajorból, Zsejkepusztáról, Novákpusztáról és a környező kis községekből érkeztek, ahol csak egy-két tanerős, osztatlan iskolák működtek. Létszáma hatvan fő volt. Az ellátás nagy nehézségekbe ütközött, ezért a szülőknek a gyermekek fejadagját be kellett adniuk – más térítést azonban nem fizettek. Az intézményt 1951-ben megszüntették, mivel a kibővített ötéves tervben már nem jutott rá pénz, illetve amikor már országszerte bezárták a „fényes szelek” népi kollégiumainak kapuit.
1947-ben a választásokon az MKP már kilencven százalékkal győzött, és MDP-vé alakulván helyzete 1956-ig nem rendült meg. 1947-ben egyébként a megyei pártvezetés dicséretben részesítette a helyi titkárokat a választások helyes előkészítéséért. A termelőszövetkezet szervezése 1949 végén kezdődött meg.
Az új idők jeleként 1947-ben elkészült az első hároméves terv, merész elképzelésekkel. Elengedhetetlen volt a villany bevezetése, a községháza tatarozása, a főutcán a járda építése. Nagy költségeket terveztek a Darnó és Ásvány felé vezető úton építendő hidakra, az új kultúrházra, a temető kerítésének elkészítésére, amelynek kapuja még a háborúban sérült meg. Gondoltak a mecséri országút javítására és a Hédervár-Lébény kisvasút megépítésére is. Ugyanebben az esztendőben engedélyezték egy harmadik italmérés megnyitását, és az uradalmi iroda óvoda céljára történő átalakítását.
Az első hároméves terv fejlesztései az újjáépítés jegyében
1947
|
Villany bevezetése Magyarkimle felől (4km)
Az állami körzeti általános iskola rendbe hozása
Ásványi úton levő közúti híd megépítése
Községház tatarozása
Főutca járdáinak megépítése
Tűzoltó felszerelés
|
80 000 Ft
80 000 Ft
20 000 Ft
8 000 Ft
10 000 Ft
3 000 Ft
|
1948
|
Darnói híd építése
Kultúrház felépítése
Az alsó utca járdáinak és kocsiútjának rendbetétele
Hédervár-Lébény viszonylatban kisvasút építése lóré, ill. kis gőzmozdony beállításával
|
20 000 Ft
60 000 Ft
20 000 Ft
120 000 Ft
|
1949
|
Temető bekerítése
Mecséri országút javítása (3 km)
Községi faiskola létesítése
|
6 000 Ft
100 000 Ft
5 000 Ft
|
A tervek néhány kivétellel, és néhány évnyi késedelemmel meg is valósultak.
A község 1948-ban cserével szerezte meg Takács János kavicsbányáját. Ugyanebben az évben határozzák el a már 1938-ban is tervezett mély fúrású kút elkészítését is. 1948 egyébként is jeles esztendő volt a falu életében, kigyulladt a villany. Az örvendező avatóünnepséget a már iskolaként működő kastély termeiben tartották meg.
Az italmérést a község rendszeresen bérbe adta, a pályázók közül azt választotta, aki többet ígért. 1949. november 11-én, amikor a „népet” képviselő földműves-szövetkezet bejelentette igényét az italmérésre, Binder Mihály kocsmáros volt a bérlő. A község azonnal felbontotta a vele kötött szerződést mondván, hogy késedelmesen fizeti a taksát, és megállapodott a szövetkezettel. Aztán egy hónap sem telt el, a bérletet csökkentették 91 mázsa búzáról harminc mázsára, azzal az indokolással, hogy „a szövetkezet a nép érdekeit szolgálja”.
1950 májusában a községházát a gyógyszertárban kívánták elhelyezni, ezt a „népi szervek” tiltakozása akadályozta meg. Egyébként ekkor már tanácsrendszer működött, az első tanácselnök Kovarik Antalné volt. Megnehezítette mind a vezetők, mind a lakosok munkáját és életét abban az időben a meginduló téeszszervezés, az erőszakos begyűjtés és a szégyenletes kulákkérdés. De a legnagyobb veszedelmet az 1954-es szörnyű elemi csapás, a Duna áradása és gátszakítása jelentette, amelyet napjainkig is számon tart, őriz az emlékezet. A folyó Dunaremeténél 692 centiméterrel tetőzött, majd, miután már hosszú ideig mosta a magas víz a töltéseket, július 15-én 13 órakor Kisbodaknál átszakította a gátat. A veszélyeztetett lakosságot az utolsó pillanatban telepítették ki. A pusztítás a Szigetközben óriási volt. 3430 épület szenvedett vízkárt, 22 község területén 35 800, Győr-Sopron megyében 64 037 katasztrális hold került víz alá, a kárral érintettek száma meghaladta a negyvenháromezer főt.
Héderváron számos ház összeomlott, elsősorban a Boldogasszony, a Temető és a Lipóti soron. A kitelepített lakosság – 228 család, összesen mintegy 813 személy – Mosonmagyaróváron, Mosonszentjánoson és Lébényben kapott szállást. A két-három méteres víz csak néhány magasabban fekvő helyet hagyott szárazon. Ilyen volt a templom, a majori rész és a kastély. A bolt, a kocsma és a gyógyszertár árukészletét sikerült időben kimenekíteni és a kastélyban megőrizni. A község 209 házából 95 dőlt össze, a földeken a már learatott, kévékben álló gabona ment tönkre. Menteni kellett 162 szarvasmarhát, 63 lovat, 281 sertést és három kecskét.
A visszatérő lakosság a kastélyban berendezett közös konyhán étkezett. Volt olyan nap, amikor több mint ezer emberre főztek. Élelmezési segélyben százan részesültek, a rendelkezésre álló keretet harmincezer forintban állapították meg. Az újjáépítést kedvező kamatozású államhitelből biztosították, a támogatás jó részét nem is kellett visszafizetni. Az építés és helyreállítás teljes költsége 3 426 411 forintot tett ki, ebből 1 183 000 forintot osztottak ki mint segélyt, a többit hitelként. A segély a kár összegéhez képest egyénenként hozzávetőlegesen 20–55 százalékig terjedt. Korszerűbb, egészségesebb téglaházak épülhettek nemcsak Héderváron, de Szigetköz-szerte, a károsult falvakban mindenütt.
Ez az árvíz mosta el Héderváry Katalin XVII. századi ispotályát. Az évszázados épület a Boldogasszony-kápolna mögött sokáig állta az idők viharát, de most megroggyant, le kellett bontani.
Az 1954-es árvíz minden bizonnyal az utolsó volt a térségben. A Dunát ugyanis a bős-nagymarosi vízlépcső részben megvalósult üzembe helyezése miatt Csehszlovákia 1992. október 23-án elterelte. A Szigetköz lakossága és önkormányzatai azóta újabb kihívás előtt állnak. Meg kell oldaniuk vagy ki kell kényszeríteniük azt a minimális vízutánpótlást, amely biztosítja a nyugodt termelőmunkát, a kistáj rendkívül értékes élővilágának túlélését.
Az 1956. évi forradalom helyi eseményeiről a visszaemlékezések különbözőképpen számolnak be. Megemlítik a felvonulásokat, a begyűjtési könyvek elégetését, a szovjet síremlék lerombolását. Az 1949-ben alakult termelőszövetkezet nem oszlott fel, valószínűleg az idő rövidsége miatt, bár történtek erre kezdeményezések. November 4-e után az MSZMP helyi szervezése azonnal elkezdődött – 1957 elején már 35 tagot számlált.
Ezekben az időkben Hédervár központi szerepköre, térségi jelentősége már a múlté, még a Szigetközön belül is. Fejlődésére tulajdonképpen semmi nem hatott különösebb lendítő avagy visszavető hatással. A tanács helyzete szilárd a község élén, és – megszabadulva a begyűjtés és a kulákkérdés nehéz terhétől – a téeszszervezés befejezésével nyugodtan rendezhette a lakosság életét. Egyébként különösebb megrázkódtatás és erőszakos események nélkül vészelték át a megye általános kollektivizálását, s 1959-re Hédervár is termelőszövetkezeti község lett. A sikeres terméseredményeket felmutató szövetkezet – a Rózsa Ferenc Tsz – 1976-ban az egyesült szigetközi nagygazdaság, a Darnózseli székhellyel működő Magyar–Csehszlovák Barátság Tsz tagja lett. A rendszerváltás után különváltak, és a jogutód Hédervári Rózsa Ferenc Mezőgazdasági Kereskedelmi és Szolgáltató Szövetkezet néven ma is eredményesen gazdálkodik tovább.
A békés körülmények között ismét fellendült az egyesületi élet, és jutott idő és pénz a falu hírnevét igazán öregbítő műemlékek ápolására, sőt még építkezésre is. A községfejlesztési tervek szerint 1968-ban készült el az akkor „egészségügyi kombinátnak” kinevezett, modern létesítmény, amely általános orvosi és fogászati rendelőt, gyógyszertárat, két orvos és egy gyógyszerészlakást foglalt magába, s mind a mai napig biztosítja a magas fokú orvosi ellátást. Építési költsége meghaladta a három és fél millió forintot. Az ÁFÉSZ „eszpresszó-vendéglő együttest” épített, 1972 januárjában nyílt meg.
Hédervár műemlékei a figyelem középpontjába a múlt évtizedekben csak a kisebb-nagyobb helyreállítások alkalmával kerültek. Így például az Árpád-fa 1963-ban, mikor cementkezelést kapott s alátámasztották. A megyei tanács sok százezer forintot szánt már a hatvanas években a kastély rendbehozatalára és az épületben működő iskolára. A kastély parkját 1964-ben nyilvánította védetté az Országos Természetvédelmi Hivatal.
A plébániatemplom első renoválásával 1962-ben végeztek. Közvetlenül a munkák befejezte után a toronyba villám csapott. A tetőzet újjáépítése még ugyanabban az évben megtörtént, a sérült nagy, háromszáznegyven kilós harangot is újraöntötték. Napjainkban a falu mindkét temploma frissen tatarozva, régi szépségében várja a híveket és a látogatókat.
Még az 1950-es években a tanács „foglalta el” a kastély oldalával szemben a mosonmagyaróvári út mentén álló régi uradalmi épületet, a volt főintézői irodát. 1985–86-ban kapta meg mai tetszetős, szép formáját, felújították és bővítették.
1983-ra felépült a község új nyolc tantermes iskolája abból a tizenötmillió forintos kárpótlásból, amelyet a kastély és parkja tulajdonjogának átadásáért kaptak. A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja a dunai vízlépcső építése miatt elvesztett nagymarosi alkotóháza helyett fogadta el a hédervári kastélyt, vállalva annak rekonstrukcióját. Az újra megszépült, helyreállított épületet, illetve a Művészeti Alap alkotóházát 1989. május 17-én avatták fel ünnepélyesen. A privatizáció után a Magyar Alkotóművészeti Alapítvány tulajdona lett.
Utóbbi fél évszázadunk végén, az első valóban demokratikus önkormányzatok választásakor, 1990-ben Hédervár héttagú önkormányzati képviselő-testületre szavazott, polgármesterüknek a helybeliek Göndöcs Lászlót választották meg, aki azóta is betölti hivatalát. Az új alapokon felálló községvezetés mindenben támaszkodik az egymás után alakuló civil egyesületekre. A lakossággal való kapcsolattartás elősegítésére 1997-től közéleti és információs lapot indított Hédervári Hírforrás címmel. A helyi újságban az önkormányzati hírek mellett kiemelt helyet kapnak a községtörténeti írások, a falu és a környék jelentősebb épületeit, értékeit bemutató cikkek.
Az 1990-es évek végén Lipót községgel közösen körjegyzőséget hoztak létre Hédervár székhellyel. A település tagja az 1992-ben alakult Szigetközi Önkormányzatok Szövetségének. Összefogtak természet- és környezetvédelmükért, a bősi vízlépcső káros következményeinek mielőbbi elhárításáért.
Ha nem is sikertörténetként, de mindenképpen fejlődésként, jó eredményként könyvelhető el a község rendszerváltás utáni tízéves fejlődése. Bár a lakosság lassú fogyása itt is sajnálatosan befolyásolja a községi statisztikát, mégis sok a kedvező adat.
Mint ahogy a későbbi fejezetekben bővebben szerepel, a helyi és néhány máshonnan megtelepedő községi vállalkozás jó néhány falubelinek nyújt állandó munkát, ennek következtében csökkent a naponta eljáró ingázók száma, és minimálisnak mondható a munkanélküliség. A lakosság és a kisvállalkozások pénzügyeit az ásványrárói takarékszövetkezet intézi. Befejezés előtt áll az új típusú kisbank hédervári üzletházának építése.
Előnyösen változott és változik a falukép is. A csökkenő számú lakosság és főként a betelepülők változatlan kedvvel építik az új házakat, az utóbbi tíz évben 31 épült, ennek 35 százalékát betelepültek lakják. Hasonlóan kedvezően alakult a község közművesítése. Az évezred végére kiépült a vízvezeték- és csatornahálózat, a telefonhálózat, és a gázprogram is megvalósult. Bevezették a szelektív hulladékgyűjtést. Az eddig kialakult településrészek organikusak, a természetföldrajzi adottságoknak és a gazdasági lehetőségeknek megfelelően alakultak ki. A település régi részeire jellemző az utak mentén a hosszanti fésűs elrendezés. Az új lakóterület a község dél-délnyugati részén jött létre az oldalhatáron álló családi házas beépítéssel.
Bekapcsolódtak néhány faluszépítő mozgalomba, s évek óta elnyerik a Virágos Magyarországért elismerő okleveleit. Kiemelt területként kezelik az erdőszegélyeket, zöldterületeket és a műemlék épületek környékét, mint a kastély parkja, a Szent Mihály-plébániatemplom és a Boldogasszony-templom.
Gyarapodott a lakosság mindennapi szükségleteit és igényeit kiszolgáló egyéni és társas vállalkozások száma és tevékenysége, s ezt jól egészíti ki az idegenforgalomra is építő kereskedelmi és vendéglátó-hálózat.
A szigetközi úttal párhuzamosan ma már frissen épített kerékpárút húzódik keresztül a falun, idecsábítva a túrázókat. Igyekeznek elérni a kastély és parkja újbóli megnyitását a falu és a turizmus előtt a tulajdonosnál és a bérlőnél.
A várakozásoknak megfelelően jelentkező turizmus igényeit szolgálja a műemlékek mellett többek között a természeti értékek kiaknázása: a vadaspark, a Szőlőgyöp, és a homokbánya környezetének átgondolt kialakítása, a kavicsbányatóra strand és üdülőövezet, a homokbánya mellett szabadtéri színpad létesítése, a lovas- és vízi turizmus megteremtése.
Nagy gondot fordítanak a Hédervári Baráti Körrel együtt a község művészi kőemlékeinek gondozására, helyreállítására és új köztéri alkotások felállítására is.
A községvezetés nyitottságát mutatja, ahogyan támogatták 1997-ben két fiatal művész, Búzás Mihály és Szolnoki József vállalkozását, akik a győri Mediawave Fesztiválra dokumentumfilmet forgattak a kolorádóbogárról, amely ötven esztendeje jelent meg Magyarországon, s éppen Héderváron találták meg az elsőt. Másik három fiatal, Maráczy Manuela, Zsédely Teréz és Csáki László elkészítették a Leptinotarsa, azaz a krumplibogár bronzszobrát, s vörös márványból faragott talapzaton a községházával szembeni téren nagy népünnepély keretében felállították.
2001-ben falunap keretében avatták fel a főtéren a millenniumi emlékművet. A község történeti, művészeti értékeinek sorát gyarapító újabb alkotás a falu szülöttének, Borbély Károly festőművésznek és Horváth Péter iparművésznek a munkája, és a Kárpát-medencében letelepedő hét törzset jelképezi.
A mai héderváriak őszinte csodálattal és buzgósággal gondozzák falujuk büszkeségeit, az ősi kastélyt, a Boldogasszony-kápolnát, a Szent Mihály-templomot és természeti értékeiket, s kellő önbecsüléssel ápolják új épített környezetüket, az utóbbi évtizedekben kialakított saját világukat. Hédervár nemcsak kivételes történelmi rangjának igyekszik megfelelni, komfortos otthont is nyújt lakóinak.
Ifjabb gróf Khuen-Héderváry Károly 1950 körül a temetőkápolna bejáratánál
A volt főintézői iroda, ma községháza
Az Új sor az 1960-as években
A Park Panzió és Étterem
A Héderváryak első várának helye, a Zsidó-domb ma
A kolorádóbogár 1997-ben felavatott szobra
A millenniumi emlékmű, Borbély Károly és Horváth Péter alkotása
Nyitva áll a grófi kastély kapuja