A Rákos völgyében

Teljes szövegű keresés

A Rákos völgyében
Isaszeg a budapest-hatvani vasútvonal mellett, a fővárostól harminc, a szomszédos körzetközpont Gödöllőtől kilenc kilométerre fekvő nagyközség. Belterülete 431 hektár, külterülete 5053 hektár, lakóinak száma 2000. december 31-én 10 041 fő volt.
Az egykoron a templom lábánál, az országút mentén kialakult halmazos település az idők múlásával nagy kiterjedésű új falurészekkel bővült, és az egész nagyközség kertvárosi jellegűvé alakult át.
A határ a Gödöllő-Ceglédberceli-dombság részét képező Felső- és Alsó-Tápió meg a Rákos-völgy közötti dombvidéken terül el. A felszín alapját a felső-pannóniai időből származó üledékek, továbbá ugyanebben az időben keletkezett édesvízi mészkő és márgás rétegek alkotják. A földtörténeti negyedkor elején történő hegységképződés során a terület kiemelkedett, és északnyugat-délkeleti törések mentén sakktáblaszerűen feldarabolódott, majd a megindult jelentős lepusztulás következtében ezek a rétegek helyenként a felszínre kerültek. A feldarabolódás folyamán különálló rögök is keletkeztek, ilyen a Kálvária-hegy (301 méter).
A településtől keletre húzódik a Duna-Tisza vízrendszerei közötti vízválasztó. A falu területére, Gödöllő felől, nagyjából észak-déli irányból érkező Rákos-patak folyása itt megtörik, és iránya kelet-nyugati lesz. A kanyarban az ős-Rákos (a földtörténeti negyedkor elején) lefejezte az ős-Tápiót, kaptura alakult ki. A Felső-Tápió Szentgyörgyön ered.
A határban található, az idők folyamán változó megjelölésű földrajzi nevek közül csak a legjelentősebbeket emeljük ki. Északon, a Rákos-patak völgyében több tavat (Horgásztavak) alakítottak ki, amelyek elsősorban szabadidős célokat szolgálnak. A patak jobb partján helyezkedik el (dél felé haladva) Ürgemajor, Ilkamajor, Ökörtelek, Szarkaberek, a faluval szemben a Pap-hegy, majd a Bikas-tó-dűlő, alatta a Pesti úti dűlő. A Rákos bal parti részén (szintén dél felé haladva) a középkori emlékeket őrző Nyíres(Nyíregyháza)-erdőt és Mártonbereket, Szentgyörgypusztát és a Szentgyörgyi-erdőt, majd a Katonapallagot találjuk. Ez utóbbi kiemelkedő csúcsa a Kálvária-hegy, mellette a Béla-hegy, az Öreg-hegy, a Nagy-hegy s alatta a Nagy-hegy-dűlő húzódik.
A településtől délre található a Szabadság- vagy Szobor-hegy, amelyen száz éve áll a dicső csatát idéző emlékmű.
A nagyközségből szilárd burkolatú utak vezetnek Pécel, Nagytarcsa, Gödöllő, Dány felé, földutakon juthatunk el Máriabesnyőre, Tápiósápra, Valkóra.
Isaszeg éghajlata mérsékelten meleg és mérsékelten száraz: a középhőmérséklet tíz Celsius-fok, az átlagos napfénytartalom évi 1950 óra, a csapadékösszeg átlag hatszáz milliméter évente.
A falun átfolyó Rákos vize valaha több malmot hajtott, napjainkra a vízhozama lecsökkent. A Dány felé vezető országút mellett, a Belső-major utáni réten találjuk a Kis-Rákosnak mondott vízér forrását. Régebben ebben is több víz csordogált, amelyből a szomszédos kerteket öntözték, sőt az úgynevezett Kántor-földeken telepített kertgazdaságban termelték Gödöllő számára a primőr zöldséget.
Az egészségügyi követelményeknek megfelelő ivóvíz biztosítása céljából 1962-ben megalakult az Isaszegi Ivóvíz Társulat. A rendszer kiépítése és megfelelő víz felszínre hozatala érdekében kutakat fúrtak. Az egyik, az 1975-ben fúrt 1/74. számú kút adatai: 97 méter mély, vízhozama ötszáz liter percenként, talphőmérséklete 10-13 Celsius-fok, kitűnő víz.
A mozgalmas felszínű határban – különösen a déli és délkeleti részeken – jelentős a talajerózió, melyet a tekintélyes kiterjedésű erdő mérsékel. Egyébként a határ délkeleti részén típusos löszt találunk, amit csernozjom barna erdei talaj borít, másutt a Ramann-féle erdőtalaj az uralkodó.
A természet védelmét szolgálja a Gödöllői-dombság Tájvédelmi Körzet, melynek jelentős része átnyúlik az isaszegi határba, területe mintegy 2400 hektár. A védelem célja a természetes erdőtársulások (lösztölgyes, tatár- és mezeijuharos-tölgyes, melegkedvelő tölgyes, égeres mocsárerdő) és gazdag élőviláguk megőrzése s rekonstrukciója.
Más növényi ritka fajok közül megemlíthetjük a piros kígyósziszt, a rozsdás gyűszűvirágot, a vidrafüvet, a piros madársisakot, a sárga lent, a rostostövű sást, a szibériai nőszirmot, a bugás sást. Jellemző fajok még: tavaszi hérics, tarka nőszirom, mezei juhar, pusztai csenkesz, kocsányos tölgy és
a Janka-tarsóka.
Isaszeg és környéke ősi vadászóhelyként ismert. Már Mátyás királynak, Mária Teréziának és I. Ferenc Józsefnek is kedvelt és kiemelt vadászterülete volt. Az utóbbi ötven-hatvan évben is megőrizte e tekintetben a jelentőségét. Megtalálható itt többek között a nagyvadak közül az őz, a vaddisznó, a gímszarvas, a betelepített muflon és dámszarvas. A kisemlős-állatvilág is jelentősnek mondható: vadmacska, borz, róka, mókus, üregi és mezei nyúl, nyuszt, nyest, erdei pele és a fokozottan védett vidra. A terület madárfaunája viszonylag szegényes, mert a terület sűrűn lakott és az erdőkben gyakoriak a kis szárnyasokat elriasztó vadászatok. A megtalálható százharminc fajból néhányat megemlítünk: egerészölyv, barátposzáta, pettyes vízicsibe, fekete harkály, holló, léprigó, citromsármány, lappantyú, függő cinege, szárcsa, erdei fülesbagoly és a fokozottan védett gyurgyalag.
A királyi nagy vadászatok céljára építették a vadászkastélyt, ahol nemcsak a szenvedélyes vadász hírében álló I. Ferenc József, hanem a csendet és a természetet kedvelő Erzsébet királyné is többször megfordult. A visszaemlékezők szerint az épületet 1918 novemberében-decemberében, a forradalom napjaiban a helybeli lakosság bontotta le, még az alapokat is kiszedték. Csupán a Falumúzeumban található néhány, innen származó tárgy őrzi az egykor jeles épület emlékét.
Az 1970-es évek elején bekövetkezett változásoknak köszönhetően a hatalmas erdőség kisebb részét közcélú parkerdőnek alakították ki. A Pilisi Erdőgazdaság kezelésében álló százötven hektár kiterjedésű parkerdő az 1849-es hadmozdulatok színterén (Katonapallag) található. A környék kiválóan alkalmas bármely évszakban a gyalogos és a hegyi kerékpáros túrázásra. Több megjelölt út közül is választhat az ideérkező látogató, közülük hármat említünk meg: a vasútállomásról kiindulva a piros kereszt jelzésen (két és fél kilométer) az 1849-es honvédemlékműhöz érünk. A szintén az állomásról kiinduló zöld sáv (három kilométer) útvonalon a temetőben lévő műemlék középkori Szent Márton-templomot tekinthetjük meg, majd a Kálvária-hegyre érve a szép kilátásban gyönyörködhetünk, innen leérve a zöld kereszt jelzés mentén a honvédsírokhoz jutunk.
A Rákos-patak táplálta, halban dús tórendszer, a tüdőt tisztító erdei levegő, a hatalmas erdő árnyas fái közt a gazdag történelmi múltat hirdető, szerényen megbújó emlékművek és sírkeresztek azok az értékek, amelyek szívünkhöz közel állóvá varázsolják Isaszeget.
A település neve egyébként a régi dokumentumokban több formában jelent meg: Irsaszegh (1266), Ilswazeg (1402), Isaszegh (1773).
A falunév két részből áll. Az irsa szó – szláv eredetű – égerfát jelent; a szeg – magyar – szöglet, zug. Az összetett név tehát égerfával benőtt szeget, szögletet – vagyis területet – jelent.

A Rákos völgye a templomdombról

Erdőrészlet

A Rákos-patak

A Rákos-patak a vasúti hídnál

Erdőrészlet

Erdőrészlet

Isaszeg látképe

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik. Alapítója és tulajdonosa, Biszak Sándor.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages