Az önkormányzó Isaszeg | Száz Magyar Falu

Az önkormányzó Isaszeg

A községek közigazgatását az 1871. évi XVIII. törvénycikk szabályozta. A településen élők száma szerint választották meg a képviselő-testületek egyik felét, a másik felét a legtöbb adót fizetők, az úgynevezett virilisták adták. Ez a testület tagjaiból választotta meg három évre a tisztségviselőket és az esküdteket, vagyis az elöljáróságot, melynek az élén a községi bíró állt. A közigazgatás sokirányú szakmai feladatát a választott, e feladatra képesített jegyző, majd a bürokrácia bővülésével főjegyző és az alája tartozó segéd- és aljegyzők, irodatisztek, írnokok a községházán végezték. (Az elöljáróság és a testület tagjainak névsorát, néhány évet választva a sok közül, a Függelékben adjuk közre.)

A képviselő-testület havonta legalább egy alkalommal rendes, sürgős esetekben akár többször is rendkívüli ülést tartott. Ezeken az üléseken a jegyző előterjesztése alapján döntöttek az éves költségvetés irányszámairól, a legfontosabb beruházásokról, a községi alkalmazottak választásáról, illetve kinevezéséről és számos kisebb-nagyobb községpolitikai kérdésről, sokszor egészen apró ügyekről is.

A testület nem tudta kivonni magát az országos politika hatása alól, az Isaszeg Díszpolgára kitüntetést is a kor exponált politikusainak, személyiségeinek ítélték oda. Első ízben dr. Sáska László javaslatára 1930-ban vitéz jákfalvi Gömbös Gyula; 1935-ben a községben élő földbirtokos, Szabó Károly nyugállományú vezérkari ezredes; 1939-ben pedig Endre Zsigmond, a körzet három cikluson át hivatalban lévő országgyűlési képviselője kapta meg a címet.

A képviselő-testület – munkája megkönnyítésére – bizottságokat hozott létre, a község működését szabályrendeletekkel szabályozta.

Isaszeg a XIX. században két nagy tűzvészt élt át. Az elsőt 1849. április 6-án, a nevezetes csata napján, amikor a templomot kivéve a falu a tűz martaléka lett. A másikat 1873-ben, amikor ugyancsak teljes településpusztulás történt. Ekkor semmisült meg a régi községháza és benne a településnek addig keletkezett összes irata. Ezt követően községházává a mai Damjanich János Általános Iskola helyén álló istállót alakították át. Az 1904–1905-ben lezajlott nagy építkezés eredményeként aztán ezen a nagyobb telken felépült az új iskola, és az egyik régi iskolaépület helyén a ma is használatos községháza.

Isaszeg 1880. évi vagyonleltára – amit Paulovits Sándor jegyző készített, Esztergály Mihály és Udvardi Antal képviselő-testületi tag írt alá (lásd a 97. oldalon) – jól mutatja: a közös ügyek vitelének bázisát jelentő javak bizony szerény kereteket határoztak meg a működésben.

Isaszegen az első világháború előtt számottevő munkás- és parasztmozgalmi szervezkedés nem volt, mindössze az 1904-es kisebb ilkamajori munkabeszüntetés érdemel említést. Természetesen az ingázók között akad szervezett munkás, lakóhelyükön azonban csak az 1910-es évek végén kezdtek mozgolódni. Akkor, amikor már az egész ország forrongott, mert megelégelték a háború nyomorúságát: a férfiak pusztulását a frontokon, az itthon élők nélkülözését, kilátástalan életét.

Fekvő javak

Községháza – 1020 négyszögöl belsőség	1,500 Ft
Jegyzői fél telki (15 katasztrális hold 256 négyszögöl) illetőség + 344 négyszögöl kenderföld epreskerttel	1,000 Ft
A község 15 katasztrális hold 1450 négyszögöl szántója és 26 katasztrális hold négyszögöl rétje	4,800 Ft
A felső kovács házhely 440 négyszögöl belsőség	100 Ft
Az alsó kovács háza és műhely	400 Ft
A harangozói lak 250 négyszögöl	100 Ft
A harangozói föld 3 katasztrális hold 1466 négyszögöl szántó és 1 katasztrális hold 953 négyszögöl rét	350 Ft
A kocsma épülete	300 Ft
Javadalmak
Községi kocsma és szék évi bére	470 Ft
ennek megfelelő tőke regalé	9,400 Ft
Anyagi és természetbeni készlet
Három bika	200 Ft
Két tenyészkan	40 Ft
Szerek, eszközök
Egy bádog meszely, bádog icce, két magyar mérő, két nyolcad mérő, egy mérnöki lánc, három rab-bilincs (ócska!), három vasalt vödör, egy fa pénztárláda, egy puhafa asztal, két puhafa lóca, egy feszület, három karszék, három öntött vaskályha (egyik a kántorlakban), két irománytartó szekrény, egy kőszénkályha, egy vízipuska (mészárszék-felszerelés), egy petróleumlámpa (törött), mérleg fontokkal, egy falióra, egy dob, két tintatartó, 3 porzótartó, egy réz gyertyatartó, két lakat, egy puska, két marhakötő lánc, egy íróasztal (tűz alkalmával kiégett), egy irománytartó, egy Wertheim-féle pénztárszekrény (messze a legértékesebb darab: 180 Ft – A szerk. megj.), az új mértékek (méter stb.), egy puhafa asztal, egy fűrész, egy fejsze, egy falióra, egy levélpecsét, egy bélyegzőpecsét, egy lakat, két toló taliga, egy ló mérték, egy ócska olló, egy favályú – az összes érték	557 Ft 62 kr

A faluból 1004 férfi vonult be katonának, akik közül 116 hősi halált halt, 34 hadiözvegyet és 48 hadiárvát hagyva maguk után. A világháborús hősök emléke előtt a nagyközség népe példamutatóan rótta le kegyeletét, amikor a Ferenc József téren 1925-ben felállították Medgyessy Ferenc szép emlékművét.

A budapesti őszirózsás forradalom híre futótűzként terjedt el az országban. A Nemzeti Tanács megalakulásának példájára Isaszegen november 2-án „közfelkiáltással katonákból, ipari munkásokból és földművelőkből álló néptanácsot választottak”, melynek első feladata a rendet fenntartó polgárőrség megszervezése (6-án alakult meg) és a közélelmezés javítása volt.

A hosszú háborús évek alatt felgyülemlett problémákat azonban nem lehetett egy-két nap alatt rendezni. Az isaszegiek a községet irányító köztisztviselők, tanítók ellen fordultak, az elégedetlenség olyan elemi erővel robbant ki, hogy azt a polgárőrség sem tudta megfékezni. A jegyzők elmenekültek, lemondott a bíró, a törvénybíró, a pénztáros, a járási szolgabíró kivezényelte a katonaságot – így teremtve nagy nehezen rendet.

A baloldali szociáldemokraták a hangadók ezekben a hetekben, megkezdődött a kommunista szervezkedés is, Kun Béla két alkalommal agitált a községben. Az ellátás gondjai, a tél hidege, a megoldatlan problémák halogatása, valamint az addig nem tapasztalt méretű, az áldozatait válogatás nélkül szedő influenza(spanyolnátha)- járvány roppant elkeseredett hangulatot teremtett a faluban.

A Magyar Tanácsköztársaság megalakulása után, áprilisban itt is megválasztották a munkástanácsot és a négyfős direktóriumot. A megválasztott tanács névsorát nem ismerjük, csupán a jelöltlista maradt fenn (nagy a valószínűsége, hogy ők lettek a tanács tagjai): Apágyi Pál, Palaga Vince, Juhász István, Vasica János, Batuska Mihály, Brdár Mihály., Sárvári János, Grabinszky Jenő, Drozda József, Kis Benedek, Pajer József, Tihon József, Kaltenecker György Bencelics Mihály, Prém Béla, Varga Sándor, Thén József, Nagy Mihály, Vojt István, Pancsucska János, Hrustinszki János, Hajdú Mihály, Sztach János, Nagy Sándor, Kiszel János, Góra Béla, Karton Simon, Klinkó Márton, Góra Nándor, Cseri István, Haeuszler Lajos, Róth Adolf, Elekes Jenő, Hrustinszki János II. A direktórium elnöke Drozda József kárpitos, MÁV-dolgozó, tagjai: Nagy Sándor MÁV távirdász, Elekes Jenő tanító és Tihon József földműves.

A szintén áprilisban megalakult vörösőr szakasz létszáma ötvenöt fő, parancsnoka Surman István, helyettese Hajdú Mihály, a hattagú forradalmi törvényszék elnöke Nagy Sándor, vádbiztosa Grabinszky Jenő volt.

A direktórium legfontosabb feladatai közé tartozott a közellátás megszervezése, ezzel az adott körülmények között nem tudtak megbirkózni. Sokan szerettek volna földet kapni, ám a direktórium hónapjai alatt a 342 földigénylő között mindössze 162 katasztrális hold területet osztottak ki. Az uradalom földjeit természetesen állami kézbe vették, fő feladatául a fővárosi ellátás megsegítését határozták meg. Elbocsátották a megbízhatatlannak tekintett Boda Jenő intézőt. A munkaszervezetbe beépített liberális intézkedések kedveztek ugyan a cselédeknek, de a termelésnek nem.

A kisantant intervenciója ellen a Vörös Hadsereg vette fel a harcot. Isaszegen három alkalommal tartottak toborzást, kevés sikerrel, a bejárók közül azonban többen a munkahelyük munkásezredeibe álltak be.

A község ügyeit a községházán Drozda József direktóriumi elnök (politikai, katonai és építési ügyek, 35 éves), Nagy Sándor direktóriumi alelnök (pénz-, lakás- bírósági ügyek, 31), Elekes Jenő direktóriumi titkár (élelmezési, népjóléti és közoktatási ügyek, 28), Tihon József pénztáros (községi leltár és termelési ügyek, 40), Molnár Géza vezető jegyző (anyakönyvvezetési, közigazgatási ügyek, 41), Horváth Elek adóügyi jegyző (adó- és illeték nyilvántartási, hadisegélyügyek, 33), Lázár Benedek községi írnok (igazolványok, büntetéspénzek, egyéb ügyek, 68), Török Győző irodakezelő (élelmezési jegy, nyilvántartás ügyei, 22), Raák Mária gépírónő (irodai segédmunkálat, 20), Fodor Mária gépírónő (élelmezési osztály segédmunkálatai, 18), Klincsek János kézbesítő (értesítők kihordása, 67), özv. Bene Józsefné (irodahelyiségek takarítása, 28), Michalik József kisbíró (dobolás, küldönci szolgálat, 17), Brdár Pál pénztáros (pénzkezelés – július 18-tól felmentve –, 67) intézte.

Jelentős változás történt az iskola életében is. A több mint hétszáz diák oktatását tíz pedagógus látta el. Ezt 1919-ben sikerült tizenhét főre emelni. Figyelmet érdemel, hogy a Homonnay Károly igazgató vezette testület tizenhét tagja közül tizennégy nő volt.

Mint mindenkinek, a pedagógusoknak is szakszervezetbe kellett tömörülniük. A helyi szervezet június 12-én választotta újjá – a beállott személyi változás miatt – a vezetőséget. Elnök: Elekes Jenő, bizalmiak: Homonnay Károly, Kővágó Jolán, pénztáros Liftner Margit lett.

Visszaemlékezések alapján lejegyezték, hogy már a Peidl-féle szakszervezeti kormányzás idején, augusztus 3-án, a Topolyos nevű határrészben, az előretörő királyi román csapatokat a vörös katonák kisebb egysége megpróbálta megállítani. A túlerő hamar felmorzsolta az ellenállókat, akik közül többen a csatában elestek vagy megsebesültek, másokat pedig a románok végeztek ki.

A Magyar Tanácsköztársaság 133 napja alatt természetesen a helyi hatalmi szervezetekben feladatot ellátók több ízben vétettek a hatályos régi törvények ellen, amiért a diktatúra leverése után tizenhárom isaszegi lakost személyi szabadság megsértése, zsarolás, izgatás vádjával, lényegében tehát kisebb, két hónaptól két évig terjedő szabadságvesztésre ítéltek.

A forradalomról és a román megszállásról a község főjegyzője december 10-én összefoglaló jelentést készített. Eszerint „…a községi tisztviselők még a proletárdiktatúra kitörése előtt a helybeli szocialisták izgatásai miatt kénytelenek voltak állásaikat elhagyni. A helyükbe kirendelt tisztviselőket a helybeli direktórium megtűrte. A proletárdiktatúra alatt túszokat nem szedtek, az ellenforradalmárok letörése címén gyilkosságok nem történtek. Sorozásokat megkíséreltek ugyan, de azok a község passzív magatartása miatt eredményre nem vezettek. A helybeli direktórium valamennyi tagja jelenleg vizsgálati fogságban van, a nyomozás ellenük megindíttatott. A román katonák rekvirálása és rablása a községnek 600 000 és a koronauradalomnak mintegy 14 000 000 korona értékű kárt okozott (44 db lovat, 74 db tehenet, 800 q szénát rekviráltak, de nem fizettek). Kivonulásuk alkalmával parancsnokuk szabad harácsolást engedélyezett, mely alkalommal számtalan sertést, baromfit elraboltak, Lehóczki János isaszegi molnárt pedig teljesen kirabolták.”

A falu gazdálkodásának bevételi oldalát a különféle adók, a vendégfogadó, a községi földek és a vadászbérlet árendájából származó jövedelmek képezték. A kiadások oldalán minden évben nagyobb összeg szerepelt, ezért az egyensúlyt csak pótadó kivetésével tudták biztosítani. Ezek a közgazdasági viszonyok korlátozták a képviselő-testület lehetőségeit: a községfejlesztésre sohasem a kívánt mértékű összeget fordíthatták, és ezért a közel fél évszázad alatt viszonylag kevés beruházás történt. Mindazonáltal ebben a korszakban a nagyközség figyelemre méltó fejlődésen ment keresztül. Jellemezve ezt a folyamatot kiemelhető az új házhelyek értékesítése és a magánerős építkezések fellendülése, ami számban és minőségben jelentősen javította a falu épületállományát. A házak száma 1900-hoz viszonyítva 1930-ra 484-ről 1036-ra növekedett. Az egy házra jutó lakók száma hétről öt főre csökkent. Ennél is fontosabb, hogy a régi, alapozás nélküli sár- és vályogfalú épületek helyett, melyek a betegségek melegágyai voltak, fokozatosan téglafalúakat, a tűzveszélyes nád- és zsúptetőzet helyett cserépfedelűeket építettek. Ez utóbbi tekintetében igen látványos a változás: 1900-ban még csak a házak tizenegy, 1930-ban már nyolcvankilenc százalékát borította cserép.

A község villamosítása 1928-1932 között zajlott le. A Phőbus Villamossági Rt biztosította az áramot. A gazdasági lehetőségek szűkösségét mutatja, hogy az egyre jobban terebélyesedő nagyközség megvilágítását az 1930-as évek első felében mindössze ötven féléjjeles, hatvanwattos utcai utcai világítótest biztosította.

A jelölt időszakban egyetlenegy nagyobb útépítés történt: 1930-ban készült el az Isaszeg-Pécel közötti szilárd burkolatú országút. Egy jelentős egyházi építkezés is megkezdődött: 1937-ben rakták le az alapkövét az új római katolikus templomnak.