Önkéntesek, asztaltársaságok, a társas élet körei | Száz Magyar Falu

Önkéntesek, asztaltársaságok, a társas élet körei

A liberális politikát folytató Monarchia társadalmi-politikai légkörében az isaszegi egyleti élet tizenöt év alatt dinamikus, ritka gyors fejlődésével a helyi társadalom későbbi szemléletének a kialakítására is meghatározó hatást gyakorolt. Általánosan jellemző, hogy mivel a községnek nem volt az arisztokráciához is kapcsolható birtokosa, a megalakult egyletek élére nem formálisan, a történeti név és rang előtti tisztelgésből választották meg a vezetőket, hanem a helyben lakó jeles személyiségek közül az arra alkalmasat helyezték ezekbe a pozíciókba. Ez egyfajta 48-as függetlenségi szemléletet, ugyanakkor némi provincializmust is eredményezett.

A megalakult különféle szervezetek, bár céljaikkal és tevékenységükkel a helyi társadalom egészét, minden rétegét megcélozták, a ténylegesen működő egyletek, körök jobbára csak a polgári erők (iparosok, kereskedők, vasutasok, értelmiségek) támogatását élvezték, a paraszti társadalomnak a régi állapotokhoz való ragaszkodását még a Gazdakörnek sem sikerült hatásosan megtörnie.

Az első isaszegi egyesület létrehozását a közigazgatási kormányzat is szorgalmazta. Az Isaszegi Önkéntes Tűzoltótestület 1895-ben alakult meg.

A negyvenhét pontból álló alapszabályát 1899. május 7-én fogadták el. Fő céljának – nyilvánvalóan – a gyakori tűzesetek elhárítását határozták meg. A testület első elnöke Scheible Armand, a segédtiszt Engedy Gyula volt. Fecskendőt a község vásárolt, a tűzoltók egyenruháját és felszerelését Scheible saját pénzéből vette meg. A megalakulást követő évtizedekben a tűzoltók Isaszeg közéletének meghatározó szereplői voltak: vasárnap délutáni gyakorlásukat az első világháborús emlékmű helyén álló térségen végezték; díszegyenruhásan a különféle egyházi és világi ünnepségeken a rendezői feladatokat látták el; nyolc-tíz főből álló fúvószenekaruk jeles napokon térzenével szórakoztatta a lakosságot; ügyeleti őrszolgálatukkal a tűz megelőzését, tűz esetén közbeavatkozással igyekeztek feladatukat hatékonyan ellátni.

A testület elnöke a mindenkori községi jegyző, illetve főjegyző volt, a szakmai irányítást végző parancsnokok közül említsük meg Botka Bélát, Varga Sándort, a tisztségét 1921–1936 között viselő Czvach J. Gusztávot és az őt követő nevelt fiát, az állást 1951-ig betöltő Sasinszki (Sándorfi) Jánost. A csapat tagjai között elsősorban iparosokat, kereskedőket, MÁV-alkalmazottakat, alkalmanként parasztfiatalokat, sőt értelmiségieket (tanítókat) is találunk.

Az isaszegi tűzoltók 1925. március 15-re új egyenruhát kaptak, alapszabályuk módosítására 1936-ban került sor; 1938-ban megépült az új szertár, és korszerű felszerelést vásárolt a község. A jól szervezett testület a második világháború előtt 28 önkéntes, 26 kötelezett tűzoltóból, 36 leventéből és 13 légoltalmi segítőből állt. A csapat tagjai a világháborús bombázások, majd a front alatt nagyszerű helytállással bizonyították felkészültségüket, emberségüket.

Az 1899. december 19-én elfogadott, Scheible Armand elnök és Wiezner Miksa által jegyzett alapszabállyal alakult meg az Isaszegi Önkéntes Temetkezési Egylet, mely a tagok elhalálozása esetén a temetkezési költségek fedezésére nyújtott segítséget. A túlzottan bonyolult feltételrendszer nem lehetett népszerű, a kitűzött célt ezért nem érhette el, így aztán néhány év múlva egy másik jött létre. 1907. július 28-án a helyi egyház segítségével megszervezték az Isaszegi Katolikus Temetkezési Egyletet. A negyvenegy paragrafusból álló alapszabályt Sztrizs József plébános, elnök, Richter József jegyző, valamint Hajdú Jakab és Klincsek János hitelesítő írták alá.

A község politikai közéletében hosszú ideig fontos szerepet játszott az Isaszegi 48-as Függetlenségi Kör, mely az országos szervezet mintájára alakult meg 1900. február 11-én. Első elnöke Ludwigh Béla tanító, jegyzője Grajzer József volt.

A „művelt társalgás, megengedett szolid társas játékok, hírlapok és folyóiratok olvasása által a társas és szellemi fejlődést előmozdítani” szándékozó Isaszegi Olvasókör 1902. február 23-án, a rendes évi közgyűlésen fogadta el a harminchat paragrafusból álló alapszabályt. Az aláíró Marcsányi István, a jegyző Halania Antal volt.

Az akkori koalíciós kormányzat nemzeti céljainak megfelelően, hazafias felbuzdulásból szervezték meg a II. Rákóczi Ferenc Kört: „Mivel pedig a kör hazánk nagy fejedelmének, II. Rákóczi Ferenc dicső hamvának 1906. évben történt diadalmas hazahozatala emlékére alakult, szent kötelességünké tesszük, hogy a Rákóczi-kultuszt annak szellemében fenntartjuk és továbbra is ápolni akarjuk” – írták. A kiegészítésekkel tizenkilenc paragrafusból álló, Szigeti András elnök és Békési Rezső jegyző által aláírt alapszabályt 1909. október 17-én fogadták el. Az egyesület működésének a lendülete az 1930-as évekre kifáradt, ezért Török István elnök javaslatára a harminchat fős tagságból 1941. május 4-én megjelent tizenkét fő – a feloszlatást elkerülendő – úgy döntött, hogy beolvadnak a gazdakörbe. Tették ezt annál is inkább, mivel a tagság zöme amúgy is tagja volt a befogadó egyesületnek.

Az egyesülés szándékát a Csajkovszki István elnök vezette Isaszegi Községi Gazdakör ugyanezen a napon szintén kinyilvánította, és így létrejött az Isaszegi Rákóczi Gazdakör. Az egykori II. Rákóczi Ferenc Kör pénztára, zászlója (melyet elhunyt tagjaik temetésekor mindig kivittek a sírhoz) és könyvtára az új szervezeté lett.

Tipikusan polgári szerveződés a maga elé több célt is kitűző Isaszegi Haladás Asztaltársaság. Az 1907. március 17-i alakuló közgyűlésen fogadták el a tizennyolc paragrafusból álló alapszabályt, mely szerint a társaság jelszava: „Éljen a haza!” Céljai: jótékony célok támogatása – családfő elhalálozása esetén az özvegyek és árvák felkarolása, segítése –, a tagok szellemi fejlődésének előmozdítása. Az ideiglenes elnök Garamvölgyi Vilmos, ideiglenes jegyző Hálik János volt.

A Rákóczi út végén, az egykor létező malom területén 1899-ben Csáky János molnár hideg vizű strandfürdőt alakított ki, amit május-augusztus hónap között működtetett. A kedvelt fürdőhelyet nemcsak a helyiek, de még a Budapestről leutazó kirándulók is felkeresték. A szezonban sokan lakást béreltek, a jobb módúak nyaralót építettek a jó levegőjű faluban. A vidám fürdőéletnek az első világháború kirobbanása vetett véget.

Évekkel később – 1928-ban – egy kiváló üzleti érzékkel megáldott vendéglős, Grósz (Gyarmati) Ferenc a tőzegtelepen, az 1919-es kitermelés után visszamaradt gödrökben alakított ki csónakázó- és fürdőtavat. A strandnak külön felnőtt- és gyermekrészlege is volt, a vendégeket a büfében halételekkel, süteményekkel, italokkal kínálták. A kiváló építész, Kossányi Schrőder Károly elkészítette a strand fejlesztési tervét is, ám az elképzelés megvalósítására nem kerülhetett sor, mivel az időközben elvégzett vizsgálatok megállapították, hogy a fürdőtavat tápláló Rákos vize fertőzött.

Az erdőkkel körülvett, jó levegőjű Isaszeg idővel kedvelt kiránduló- és pihenőhelyévé vált az egyre népesebb főváros lakóinak. Az ő érdekeinek a védelme és szolgálata céljából hozták létre az Isaszegi Nyaralók Egyesületét. „A község magyarosodása és fejlődésének előmozdítása, a községbeli culturális és társas egyleteknek céljuk elérésében támogatása – a községet felkereső nyaralóknak társas összejövetelek, mulatságok rendezése által, itt tartózkodásuk kellemessé tétele céljából” – írják az egyesület tagjai céljaikról. A tizenhat paragrafusból álló alapszabályt 1908. június 7-én fogadták el. Elnöke Kiss Kelemen, jegyzője Tápay Jenő, a dokumentumokat aláíró két hitelesítő Csatárí Jenő és dr. Nemlaha Béla volt.

A magyar agráriusok mozgalmát gróf Károlyi Sándor indította el, ezt követően egymás után alakultak meg az országban a mezőgazdasági termelőket tömörítő gazdaegyesületek. Isaszegen tíz év késéssel, csak 1912. február 7-én hozták létre – országos minta alapján – az Isaszgei Községi Gazdakört. A központilag előnyomott alapszabály harmincnégy paragrafusát Tiszai József levezető elnök, valamint Dragonya János és Farkas Mihály írta alá. A szervezetet 1930-ban Ragács Gábor elnök vezette. A kör, hol nagyobb, hol kisebb lendülettel, 1949. április 5-i feloszlatásáig működött. Mint fentebb láttuk, 1941-ben egyesült a II. Rákóczi Ferenc Körrel.

Kiemelkedő és folyamatosságát tulajdonképpen mindmáig megőrző szervezet született a községben 1912. május 4-én. A rendkívüli közgyűlés kimondta az Isaszegi Sport Egyesület megalakulását, egyben elfogadták az ötvenöt paragrafusból álló alapszabályt. A kék-fehér színt választó egyesület korszerű célokat tűzött maga elé: „a testgyakorlati ágak művelésének az egyesület keretében leendő előmozdítása, minden az egyesület körén kívül eső és a testedzés ügyét szolgáló mozgalom vagy törekvés erkölcsi, esetleg anyagi támogatása, a bajtársi összetartás ápolása, valamint ifjú erőknek sportszerű kiképzése”.

Az isaszegi labdarúgók hamarosan már a pályán találkoztak a szintén ebben az időben megalakult környékbeli sportegyesületek csapataival (Pécel, Rákoscsaba, Aszód). Az egyesület 1916-ban megszüntette működését, újjáalakulására 1919. március 30-án került sor. Elnöknek akkor Huszlicska Károlyt választották, a focisták trénere Szűcs István lett.

A klubhelyiség, egyben szertár és öltöző (hosszú időn át) a Valkói úton, a Menártovics-féle vendéglőben kapott otthont. A labdarúgópályát a Dányi úton, az erdészlak mögötti üres telken a Magyar Királyi Koronauradalomtól hatévenként bérelték. Egyébként a meccsekre a játékosok az öltözőből gyalog mentek ki a távoli pályára. A sportegyesületnek Menártovics Lajos sok-sok éven keresztül nemcsak mecénása, hanem az elnöke is volt.

A kapitalista társadalom jellegzetes képződményei a különféle biztosítótársaságok, szövetkezetek, melyek tagjaiknak – kétségtelen – egyfajta létbiztonságot nyújtanak. Ilyen szervezet volt a Gondviselés Országos Központi Segélyező Társulat, mely a Gazdák Biztosító Szövetkezetével országos hálózatot épített ki. Ennek eredményeként hozták létre 1914. március 8-án a Gondviselés társulat isaszegi egyesületét. A központilag kiadott, huszonkét paragrafusból álló alapszabályt Sztrizs József plébános közgyűlési elnök, Kovács Mihály közgyűlési jegyző, továbbá Klinkó Márton és Hanák János hitelesítő írta alá.

Az első világháború, a forradalmak, majd a Trianon traumájával megterhelt zűrzavaros, a liberális polgári közéletet gúzsba kötő esztendők alatt Isaszegen nem alakult semmiféle társadalmi szerveződés, sőt a meglévők is bénán várták a nyugalmasabb idők eljövetelét.

Először a vasutasok ocsúdtak, akik Isaszeg társadalmának egyre jelentősebb és egyre meghatározóbb rétegét alkották. Az Isaszegi Vasutasok Köre megalakulását az 1922. március 6-i közgyűlés mondta ki. Elfogadták az ötvenhárom paragrafusból álló alapszabályt és megválasztották a tisztikart. Elnök Hajdú Vince lett, Veiszkopf Gyula a jegyző, Hirsch Konrád a pénztáros – tizenegy választmányi tag tette teljessé a vezetőséget. Az 1925. szeptember 20-án készült tagnévsor szerint a kör százharminc tagot számlált, új vezetőség állt a tekintélyes szervezet élén: Ottrok Károly lett az elnök, Hálik János az alelnök, Blank Ferenc a jegyző, Blaskovics József a pénztáros, Szepesi József a könyvtáros, a körgazda Menártovics Lajos vendéglős volt, ami egyben azt is jelentette, hogy a szervezet a rendezvényeit az ő vendéglőjében tartotta. A tagok között éppen úgy megtaláljuk a legrégebbi isaszegi családok (Vojt, Hrustinszki, Moravecz, Ragács, Hajdú, Skribek, Szmolicza) tagjait, mint a vasútvonal kiépítése után megtelepedőket, sőt az értelmiségiek közül három tanítót (Tiszai, Süle, Homonnay) is. Az Isaszegi Vasutasok Köre alapszabályát 1933-ban módosítani kellett. A huszonkét paragrafusból álló alapszabályt a tisztségét megtartó Ottrok Károly elnök, valamint Gara Béla titkár írta alá.

Az isaszegi közélet roppant színes egyénisége volt dr. Sáska László községi orvos, aki nagy zenebarátként 1922-ben megszervezte az Isaszegi Daloskört. Az 1924. november 30-án, az állami iskola termében megtartott alakuló közgyűlésen elfogadták a Magyar Dalosszövetség központilag előnyomott alapszabályát, majd megválasztották a tisztikart. Elnöke dr. Sáska László, ügyvezető alelnök Sztach János tisztviselő, titkár Szeghő Andor tanító lett. A huszonnégy tagot számláló kör főleg iparosokból verbuválódott, de tagjai között néhány tisztviselő, MÁV-alkalmazott és három feleség is szerepelt. A daloskör elnöke 1930-ban Sztach János volt.

A leventeszervezetet 1921-ben hozták létre Magyarországon. Nem titkolt célja volt a trianoni békediktátum értelmében eltörölt általános katonai szolgálat helyett a fiatalságot (13–21 éves kor között) egyfajta katonai és hazafias szellemű képzésben részesíteni. A foglalkozásokon az iskolai képzést már befejezett, elsősorban iparos- és parasztfiatalok vettek részt. A szervezet sportolási lehetőséget is biztosított a korosztály számára.

A községben 1925. augusztus 27-én, Sztrizs József korelnöksége alatti alakuló gyűlésen hozták létre az Isaszegi Levente Egyesületet. A megválasztott tisztikar az akkori helybeli intelligenciából verbuválódott. Elnök Szabó Károly nyugállományú vezérkari ezredes lett, aki a két világháború közötti isaszegi közélet egyik legtekintélyesebb személyisége volt. Az egyesület ügyvezető elnöke Kovács József, jegyzője Veiszkopf Gyula, testnevelési vezetője Süle Dénes, pénztárosa dr. Sáska László, ellenőre Sztrizs József, könyvtárosa Mihajlovits Henrik lett.

Az egykori parasztfaluban a századforduló évtizedeiben jelentősen megszaporodott az iparosok és kereskedők száma. Csajkovszki János cipész, Klincsek István ács, Ruszt Gábor fodrász, Guzi László fényképész, valamint Haas Géza és Lőwi Ignác fűszeres mint alapító tagok kezdeményezésére alakult meg még az első világháború előtt az Isaszegi Iparosok Köre. Az 1925. február 22-én megtartott második alakuló közgyűlésen fogadták el a módosított alapszabályt és választották meg a tisztikart: elnök Schrőder Károly iparművész, alelnök Csáky István malomtulajdonos, titkár Pásztor Rezső cipész, jegyző Kubinyi Béla fodrász, pénztáros és háznagy Bárczy Kálmán hentes, könyvtáros Lőwi Géza lett. Különböző tisztségeket töltött még be Varga Sándor ács, Gyurgyák Mihály asztalos, Vass Péter kovács, Schlechta Károly cipész, Markot András szabó, Turai Vince kovács, Nürberger József vendéglős, Kovács Ferenc cipész, Sári János lakatos, Klinkó Márton ács. Az iparoskör elnöke 1930-ban Markot András volt.

Isaszegen még a XX. század első évtizedeiben is nagy volt a csecsemőhalandóság. Mindez elsősorban a megfelelő higiéniás ismeretek hiányára, és más egészségügyi körülményekre, nemkülönben szociális okokra vezethető vissza. E bajokon kívánt segíteni az országos hatáskörű Stefánia Szövetség, melynek isaszegi szervezetét az 1925. július 12-én tartott alakuló közgyűlésen hozták létre. A szövetség vezetői tisztségeibe a helyi intelligencia jeles képviselőit, illetve feleségeiket, valamint a tanítónőket választották. Az ügyvezető elnök özvegy Radó Gyuláné Kenesei Ilona tanítónő lett, akiről még érdemes megemlíteni, hogy jeles amatőr folklórgyűjtő volt.

A két világháború közötti idő egyik legjelentősebb, a társadalom széles köreit átfogó szervezete volt a MOVE (Magyar Országos Véderő Egylet). Céljai megegyeztek a Horthy-kurzus keresztény és nemzeti, a magyar fajiságot erősítő programjával. Mivel feladatai között sportcélok is szerepeltek, az 1920–1940-es években a községi labdarúgó- és céllövő-egyesületek a MOVE keretei között működtek. Az isaszegi MOVE megalakulásának a pontos dátuma nem maradt fenn, az valamikor az 1920-as évek első felében, dr. Sáska László kezdeményezésére történt meg, aki 1933-as távozásáig a szervezet első elnöke volt.

Az isaszegi MOVE Lövész- és Sportegyesület újjáalakuló közgyűlésére 1934. február 11-én került sor. A gyűlést levezető Schwertner Lajos községi főjegyző tájékoztatta a százhárom tagból megjelent hetven résztvevőt a huszonegy paragrafusból álló új alapszabályról, amit a közgyűlés elfogadott, majd megválasztották a tisztikart. Díszelnök természetesen Szabó Károly, elnök Schwertner Lajos, társelnökök vitéz Máthé Lajos miniszteri titkár és Sztrizs József, alelnök Horváth Béla nyugalmazott őrnagy, Meleghegyi Sándor mészáros, az ügyvezető alelnök Stiegler Géza MÁV-segédtiszt lett, a tisztségviselők között megtaláljuk a községi bírót, a községháza más tisztviselőit, dr. Barabás Géza községi és dr. Glass Sándor MÁV-orvost is. A MOVE keretében működő labdarúgók és lövészek rendszeres versenyt rendeztek, s tervbe vették kézilabdacsapat létrehozását is.

Már javában folyt a háború, amikor 1943. május 27-én megtartotta rendes közgyűlését az isaszegi Görgey Artúr Társadalmi és Sportegyesület, melynek elsődleges célja az előírt szabálymódosítás volt. Figyelmet érdemel Szamosi Sándor egyesületi intéző beszámolója a labdarúgó-szakosztály munkájáról. Ezt követően megválasztották az új tisztikart: elnök vitéz dr. Máthé Lajos, ügyvezető elnök a községi főjegyző, Veress Ferenc lett. A többi vezető a helyi társadalom széles rétegeiből verbuválódott.

A háborúra készülést, a harci szellem erősítését szolgálta országos szinten az Országos Frontharcosszövetség létrehozása, majd ezt követően a helyi csoportok megalakítása. Az 1935. december 5-én létrehozott helyi csoport alapító tagjai: vitéz dr. Máthé Lajos, Polányi Vilmos, Topolyai József, vitéz Somló István, Bérczi Béla, Hrustinszki János, vitéz Fityus József. Az alapszabályt elfogadó és a tizenegy fős tisztikart megválasztó alakuló közgyűlést 1935. december 8-án tartották. A szervezethez tartozás az első világháborút megjárt veteránoknak rangot, egyfajta elkötelezettséget jelentett, a szervezetnek negyvenhét összeírt tagja volt.

A két világháború közötti időkben megalakult egyletek közül időben az utolsó az Isaszeg és Vidéke Méhészkör. Az akkor országosan nagy népszerűségnek örvendő méhészet itt is elterjedt kiegészítő foglalkozásnak, kedvelt és hasznos időtöltésnek számított. Az 1940. december 30-án megtartott közgyűlés elfogadta a központi, előnyomtatott alapszabályt. Elnökké Czajághy Károlyt, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület titkárát, titkárrá Molnár Jenő tanítót választották. 1941. április 28-án a kör harmincegy tagot számlált, akik között tisztviselőket, iparosokat, MÁV-alkalmazottakat és nyugdíjasokat s egyetlenegy földművest találunk.

Léteztek olyan szervezetek és egyesületek is, melyeknek sem az alakulási jegyzőkönyvük, sem az alapszabályuk nem maradt fent. Ezek közé tartozott az Isaszegi Műkedvelők Egyesülete. A szervezet tagjai az 1920-as, 1930-as, 1940-es években igen élénk amatőr színjátszói tevékenységet fejtettek ki

a maguk és az egész falu örömére. A nagyobb vendéglők tulajdonosai – jó üzleti érzékkel – nagytermeket alakítottak ki, ahol nemcsak bálokat, táncmulatságokat tartottak, hanem színielőadásokat is. A bemutatott darabok túlnyomó többsége ugyan népszínmű, operett, könnyebben megtanulható és előadható színdarab volt, ám ezeken nevelődve egyre többen keresték fel a közeli főváros prózai és zenés színházait, és lettek azok rendszeres látogatói. A színvonalas amatőr színjátszás 1945-ben újraéledt, és még hosszú évekig kielégítette a helyi igényeket.

Az isaszegi 849. sz. Szent Márton cserkészcsapat megalakításának pontos körülményeit nem ismerjük. Létrehozásáért sokat tett Szathmáry Zoltán, aki még Gödöllőn ismerkedett meg ezzel a nagyszerű ifjúsági szervezettel. Az isaszegi csapat virágkorát az 1930-1940-es évek fordulóján élte. Működésére bénítólag hatott a háború. Aztán 1945 után, mint minden polgári szerveződést, ezt is felszámolta az új hatalom.

Az 1940-es évek első felében alakult meg a KALOT (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete) isaszegi szervezete, ám sem az alapszabályát, sem a megalakulás jegyzőkönyvét nem sikerült megtalálni. Működésének kiteljesedését jelentősen korlátozta a háború, 1945-től kezdve az ateista propaganda és az egyházak működését akadályozó országvezetés.

Nem kapcsolódott az egyleti élethez, mindazonáltal a két világháború közötti évtizedek fontos kulturális intézménye volt a mozi. Isaszegen az első mozgót Menártovics Lajos hentes-mészáros, majd vendéglős nyitotta meg. Felesége (Paulovich Márta) örökségeként az egykori főjegyzői lakban (a jelenlegi tornacsarnok helyén állt) működtette vendéglőjét, ahol aztán négy szoba átépítésével 1920-ban alakította ki a Petőfi Sándor mozgóképszínházat. Az előadásokat szombaton és vasárnap tartották.

A mozibérletet rövid időre Faragó István vette át, akit a közkedvelt Tihanyi Antal követett. Korszerűsítette a mozit, és hétköznap is tartottak előadást. Az 1940-es években már diákmatinékat is rendeztek. Főleg iparosok, kereskedők, MÁV-dolgozók és családtagjai látogatták a Petőfi filmszínházat. „Külön élmény volt, amikor az előadás alatt Tihanyi bácsi, a mozi tulajdonosa, szálfaegyenes alakjával végigvonult és jobbra-balra pumpálta az illatos légfrissítőt” – emlékezik vissza egy kortárs a gyermekkori moziélményére.

Az 1930-as években, a Rákóczi úti Eperjesi fűszerescsalád is próbálkozott mozival. A főleg értelmiségiek és családtagjaik által látogatott filmszínház nem volt hosszú életű, két mozi még az egyre népesebb Isaszegen is soknak bizonyult.