Barbara főzte, Száva hűtötte, Miklós megeszi
Barbara főzte, Száva hűtötte, Miklós megeszi
A szerb egyházi szokások évszázadokon átívelő hagyományai jelentős öszszetartó erővel bírnak. A karácsonyi és a húsvéti ünnepek, a pátriumos nap, a pünkösd, a lakóhely szerinti templom védőszentjének búcsúnapja a rokonság, az ismerősök együttlétét, találkozását, kapcsolattartását fűzi szorosabbra. Az ortodox szerb ünnepek az ógörög naptár rendjét követve tizenhárom nappal későbbi időpontra esnek, mint a katolikus Gergely-naptár ünnepei. A továbbiakban a hivatalosan használt naptári dátumokkal jelezzük az egyes szerb ünnepnapokat.
Évkezdő, jelentős ünnep a karácsony, amely előtt a templomban a hat megelőző vasárnap valamelyikén gyónni lehet, úgy, hogy a gyónás előtt kötelező az egy hét böjtölés. Ez idő alatt tilos zsíros ételeket, tejterméket, húsokat, tojást enni. A karácsonyi ünnepekhez kapcsolódik december 17-én Varvara – Szent Barbara – ünnepe. Ezen a napon a hitéhez ragaszkodó leányra emlékeznek a szerbek. A monda szerint Varvarát halálra ítélték vallásos meggyőződése miatt. Apja haragja oly erőteljes módon nyilvánult meg gyermekével szemben, hogy kérte, ő fejezhesse le leányát engedetlenségéért. Varvara napján – hasonlóan a katolikus Luca-napi szokáshoz – egy tányérra poharat helyeznek, köré búzát tesznek, megöntözik. A rendszeresen öntözött búzaszemek karácsonyig tizenöt-húsz centi nagyságúra nőnek. Piros szalaggal összekötik, hogy ne hulljon szét. A pohárba vizet és olajat tesznek karácsonykor, és meggyújtják.
A következő nap, december 18. Szent Száva – Sveti Sava, Szveti Szava – ünnepe, december 19-én pedig Szent Miklós – Sveti – Szveti – Nikola – ünnepét tartják. A három ünnepnap alatt böjtölni kell, csak az ekkor engedett ételeket lehet fogyasztani, süteménynek böjtös mákos vagy diós pite megengedett. A három napról szóló mondás: „Varvara vari, sveti Savo ladi, a Nikola kusi.” Amely magyarra fordítva a következő: Barbara főzte, Szent Száva hűtötte és Miklós majd megeszi.
A szerb karácsony előtt, január 2-án, Szent Ignác – Sveti Ignatije – ünnepén minden családban évenként visszatérően fiúgyerek mondta el az anyjától tanult, a következő évre vonatkozó jókívánságokat. Ez magyarul így hangzik: „Az Isten adjon lovakat, teheneket, borjukat, ökröket, sertéseket, libákat, kacsákat, csibéket, pincét tele borral, górét tele kukoricával, padlást tele búzával, tele zsákot pénzzel, szerencsét és egészséget, és minden, amit az Istentől kívánnak, teljesüljön.” A vendég ilyenkor a tűzhely melletti kisszéken ülve a tűz ébren tartására ügyel, és a mondóka után még egy darabig ülve marad, hogy a kotlós majd annak idején nyugodtan üljön a tojásokon.
Karácsony – Božic´ [bozsity] – első napján, január 6-án a gyerekek az ismerősökhöz, a rokonokhoz mennek, jó reggelt, boldog karácsony reggelt kívánnak, és zsáriznak, azaz tüzet piszkálnak, hasonlóan a Szent Ignác naphoz, miközben jókívánságaikat is elmondják. Délelőtt az asszonyok kalácsot sütnek, mégpedig többfélét. Fajtáik: a zdravlje – egészség –, a sunce – nap –, a mesec – a hold – és a vinograd – a szőlő –, sőt az idős asszonyok unokáik részére külön állatfigurás kalácsot sütnek. Majd pedig általában a disznó első sonkáját főzik meg, hogy minden jó legyen, ne legyen baj. Ha a sonka tányérra került, már nem szabad megfordítani, mert az szerencsétlenséget hozhat.
A karácsonyi ételek között fontos szerepe van a böjtösen készített babnak, illetve a mákos vagy diós tésztának. A tuskót, szerbül a badnjakot a kályhába teszi a család valamelyik férfi tagja, és az ünnep kezdetekor meggyújtja. Ez régebben olyan nagy fadarab kellett hogy legyen, amely a karácsonyestét követő napon is égett. Estefelé, öt óra tájban a harang megszólalása jelzi a szentestét, a badnje večét [badnje vecse]. A házigazda feladata ilyenkor a szalma bevitele, amelyet a konyhában szétterítenek, de a lakás többi részébe is visznek belőle. Régebben erre a célra külön tettek félre aratáskor szalmát.
A vacsorát megelőzően egy kosárba kerül búza, árpa, kukorica, dió, piros alma, ráhelyezik a napkalácsot, melléje gyertyát. A gyertyát vacsorakor meggyújtják. Előtte kis pohárból mézes pálinkát isznak. Az asztalra nem tesznek külön tányért, ilyenkor mindenki egy tálból eszik. Az étkezés a főtt aszalt szilvával zárul. Az étkezést követően a családfő a dióval megkereszteli a lakást. A családtagok az asztal mellett maradnak és várják a betlehemeseket, akik öten házról házra járnak, és karácsonyi verssel, énekkel köszöntik a háziakat. Őket követi a tehénpásztor, akiknek, ugyanúgy, mint a betlehemezőknek, ajándékot adnak a háziak.
Karácsony első és második napján már nem böjtöst fogyasztanak, hanem az általában az ünnep előtt vágott disznóból készített ételeket. Az ételek elkészítése és a ház körül tartott állatok számára az etetni való előkészítése a karácsonyi ünnepeket megelőzően kell hogy megtörténjen, mert dolgozni ilyenkor nem szabad, csak a legszükségesebbeket lehet elvégezni. Az első és a második este is mulatságot szoktak rendezni, amely tánccal zárul.
Karácsony második napját követő hajnalon történik a szalma összeszedése és a kemencében történő elégetése. A házi munkák végzése közül a mosás és a tésztagyúrás karácsony és újév között tilos, nehogy az állatok elpusztuljanak.
Az ortodox óévet a szilveszteri mulatság zárja január 13-án. A szomszédok, rokonok ilyenkor összejönnek, beszélgetnek, majd éjfél felé kiadósan esznek, hogy senki se éhezzen a következő évben. A mulatság fél ötkor befejeződik, mindenki misére készül: reggel kilenc órakor ismét misét tart a pap. Azért van belőle kettő, mert az egyik az óévre, a másik az újesztendőre szól. Ilyenkor összegzik az előző év legfontosabb eseményeit, hányan születtek, házasodtak vagy haltak meg a faluban, ki, mivel segítette a templomot.
A kiadós újévi ebédet rétessel fejezik be. A sütéskor egy pénzdarabot rejtenek el benne, aki megtalálja, hitük szerint szerencsés lesz. A mézzel, mákkal, dióval töltött rétest karácsonykor is szokták készíteni.
Nova godina – újév napja – egyúttal Szent Vazul ünnepe is. Januárban a következő jeles napokat tartják számon. Krstovdanon [krsztovdan] – a Kereszt napján –, 18-án a pap a kántorral és a gyerekekkel a házakat végigjárja, megszentelik a lakásokat és a családtagokat. Blagojavlenije – vízkereszt – ünnepén, 19-én, a Dunára mennek vízért, amelyet a templomba visznek, ott megszenteli a pap, és ebből visznek haza betegség ellen. Szent János – Sveti (Szveti) Jovan – napja január 20., sok szerb család védőszentnapja, a legjelentősebb családi ünnepnap. A hagyomány szerint minden család őse az általuk tisztelt szent napján vette fel a kereszténységet, és erre emlékeznek. A családokon belül a férfiak patriusnapja hagyományozódik tovább. Ezen a napon a rokonok, az ismerősök köszöntik a családot.
A hónap végén, 27-én Szent Száva ünnepe jelentős. Ekkor emlékeznek meg Száva királyfiról, Stevan [Sztevan] Nemanja fiáról, aki kolostorba vonult, örökségéből kolostorokat, iskolákat épített, támogatta a szegényeket. Tetteire emlékezvén ő a gyerekek védőszentje, az ifjúság patrónusa. A kialakult szokás szerint a gyerekek a templomban emlékeznek meg róla. Ilyenkor valamelyik szülő – az ünnep komája – készít egy gyönyörűen feldíszített nagy kalácsot, valamint koljivót. Az egyházi szertartást követően a kalácsot és a koljivót szétosztják a gyerekek között.
A karácsonyt követő időszakban, a húsvéti nagyböjt előtt a farsang – poklade – idején gyakori a mulatság a lakodalom. Ezt az időszakot követi a húsvétot megelőző többhetes böjti időszak. A húsvét dátuma változó, a katolikus valláshoz hasonlóan csak a kezdőnap, a vasárnap a lényeges. A húsvét – uskrs, uszkrsz – előtti hatodik hét, a cvetna nedelja szombatja a Lázár szombatja. Ezen a napon szokás volt húsvét előtt a gyerekeknek együtt áldozni és gyónni, majd délután közösen vittek vrbicát, fűzfaágat a templomba. A pap a vecsernyén megszentelte. Másnap, virágvasárnap vittek belőle haza a gyerekek.
A húsvétot megelőző héten az ünnep csütörtök késő este az éjféli misével kezdődik. Ilyenkor mindenki nagy gyertyát vásárol, amelyet az ünnepek alatt égetnek a templomban, majd hazaviszik. Az eltett gyertyát, ha égzengés, vihar vagy más baljós esemény történik, meggyújtják, a család patriusnapján is ég, s akkor, ha a pap felkeresi a családot. Nagypénteken kétszer, délelőtt és délután is van szertartás. Csalánt szokás a vízbe tenni, s akik megmosakszanak benne, egészségesek lesznek. A leányok, legények gomblyukba tűzik a csalánt, és az járja, hogy ha valamelyiküké idő előtt elhervad, valaki hervadozik utána.
Nagyszombat hajnalban is tartanak misét a templomban. Az otthoni húsvéti készülődés része a fonott kalács készítése, a sonka megfőzése, a piros tojás festése. A feltámadáskor tartott körmenet templomi zászlóval, gyertyával különleges hangulatot teremt. A misét követően a hazafelé tartó emberek „Krisztus feltámadott!” köszöntést mondanak, amelyre a válasz: „Valóban feltámadott.” Húsvét második napjának reggelén a templomban a pap virágot ad az embereknek, amit ruhájukra tűzve hordanak. A délelőtti nagymisét követően a hívők körmenettel a temetőbe mennek, ahol a pap az év folyamán felállított sírköveket felszenteli, illetve aki kéri, annak hozzátartozója sírját is megszenteli olajjal, borral, gyertyát is égetnek ilyenkor. Ezt a szokást nevezik halottak húsvétjának – ružičalónak [ruzsicsalo]. A ráckevei templomban a húsvéti ünnepek befejezéseként utolsó nap misét tartanak, amelyre nemcsak a környékbeli ortodoxok jönnek el, hanem távol élő rokonok, ismerősök is.
A húsvétot követően május 6-án, Szent György napján, a fiatalok által szedett virágot a pap megszenteli, majd a templomot díszítik fel vele. A patriumos napok közé tartozik. Másnap Markovdan – Szent Márk napja –, a határbeli búza szentelése a szokás. Erre az alkalomra a zsenge gabonából koszorút – litijét fonnak, amelyet a pap megáld. A szentelt koszorúkat otthon a családi védőszent képénél, illetve a templomban is elhelyezik a következő évig. Spasovdanon [szpaszovdan] – Benedek-napkor –, a húsvétot követő negyvenedik napon a templomajtókat leveszik, és pünkösdig mindent nyitva hagynak. A hagyomány szerint, aki Benedek-nap és pünkösd között hal meg, a mennyországba jut, mert ilyenkor nemcsak a templom, hanem Isten oltára is nyitva van.
A dovi – pünkösd – a húsvétot követő ötvenedik napon kezdődik. Pünkösd előtt az erdőben tölgyfa- és diófagallyakat vágnak, a réten füvet kaszálnak, és visznek belőlük a templomba. Koszorút fonnak, közben le kell térdelni, a pap is térden állva imádkozik ilyenkor. A misét követően az emberek a maguk által készített koszorújukat hazaviszik, és otthon a szentkép mögé helyezik, ottmarad a következő évig. Minden évben pünkösdkor rendszeresen vigasságot rendeznek. Az ünnep utolsó napján a ráckevei szerb templomban tartanak misét. Május 22. a Letnji Sveti Nikola – a nyári Szent Miklós – napja, ekkor van a lórévi templom búcsúja, de ennek jelentősége kisebb az augusztusi búcsúnap átvételével. Ehhez a naphoz kötődik a tehenek szentelése a keresztnél a betegségek, bajok ellen. Június 3-án car Konstantin [Konstantin császár] és a császárné, carica Jelena ünnepét tartják. Ezen a napon csatába indulás előtt a cár álmot látott, amelyben kereszt jelent meg ezzel a felirattal: „Jegyében győzni fogsz!” A győztes ütközet után birodalma székhelyéül Carigrádot választotta, amelyet róla neveztek el később Konstantinápolynak.
A nyári időszak jelentős ünnepe az Ivandan – Iván-nap –, amelyet július 9-én tartanak. Az ünnep előtti napon a gyerekek a réten sárga virágot szednek, amelyet ivánvirágnak neveznek. Az asszonyok, mire misére harangoznak, koszorút fonnak belőle, amelyet a házra tesznek, régebben a tetőre dobták. A koszorúkészítés gyökerei a keresztényüldözések időszakába nyúlnak vissza: az üldözött keresztények a házra kitett koszorúval értesítették egymást összejövetelük helyszínéről. A szokás újabban egy halottakhoz kötődő elemmel bővült, mégpedig azzal, hogy hozzátartozóik sírjára is készítenek ilyent a lóréviek.
A Gergely-naptár szerint július 12. az ortodox Petrovdan – Péter-nap –, amely az aratás ünnepe, majd ezt követi másnap Pál napja, amikor már szabad dolgozni.
Augusztus 2-án, Sveti Ilija – Szent Illés – napján minden családban szokás az öreg kakas levágása, hogy a házigazda sokáig éljen erőben, egészségben. A mezőgazdasági kulturák közül a szőlőhöz kapcsolódó ünnep 19-én a Preobraženje [preobrazsenje]. Akinek van korai érésű szőlője, néhány fürtöt a templomba visz belőle, a pap megszenteli, majd a misét követően a megjelentek kapnak a szentelt szőlőből, amelyet csak otthon szabad elfogyasztani. Augusztus 28-án, Nagyboldogasszonykor, a ráckevei szerb templom ünnepnapján, a „bučara” [bucsara] – templomi búcsú – alkalmával a lórévi szerbek Ráckevén saját ünnepükként emlékeznek meg e napról. A városban ma már mindössze néhány szerb család él, így a templomhoz kötődő ünnepnapok számon tartása és ünneplése áttevődött a szomszéd faluban élő szerbekre. A búcsút követő vasárnap a Blagodorenje ünnepe, amikor is a pap megáldja a gyerekeket az új tanévre.
Szeptemberben Krisztovdan, októberben Sveta Petka, novemberben Mitrovdan és AngŠelovdan [angyelovdan] ünnepei közül elsősorban azokat ülik meg a falubeliek, amelyek patriusnapként egy-egy család életében jelentőséggel bírnak.
Az ortodox vallás ünnepei nagyon sok archaikus elemet tartalmaznak. Az évezredek során kialakult hitvilág és az ehhez kapcsolódó ünnepek sora folyamatosan változik. A faluban élő szerbek és a XX. században nagyobb számban betelepült bolgárok, valamint a környező településeken élők szokásai közül néhány elem beépült a ma Lóréven élők ünnepeibe, továbbéltetve a hagyományokat.
Betlehemezni induló fiúk a lórévi templomnál (1998)
Betlehemező fiúk (1998)
Perzselik a disznót
Vrbica. Virágvasárnap előtti körmenet (1982)
Ružičalo. Sírszentelés (1990-es évek vége)
Ružičalo (1998)
A lórévi szerb templom melletti paplakkal a háttérben a ráckevei templom védőszentjének búcsújához igyekvő társaság 1912-ben. A bak mellett álló férfi kezében bőrdudát tart
Búcsúi istentisztelet 1920 körül
