Az angolkert és a község műemlékei

Teljes szövegű keresés

Az angolkert és a község műemlékei
Ha legendája lenne a martonvásári parknak, akkor úgy kezdődhetne: „Valahol a Szent László-völgyben a földre hullott és azóta is ott ragyog egy fényes gyöngyszem…” Légi felvételekről különösen jól látható a kastély- és templomegyüttes mint ékszeres doboz és a lombok közül átcsillanó víztükör, a park tava, amelyet Brunszvik Teréz a táj szemének nevezett. Ennek a kis földi paradicsomnak a megalkotása 230 évvel ezelőtt kezdődött, amikor az első tó környéki jegenyéket elültették, ezek ugyanis részei lettek az épített kertnek. Teréz büszkén emlegette, hogy a birtok eme központi része „három nemzedék fáradozásának eredményeképpen alakult remek parkká”.
A XVIII. század vége a kertművészetben a franciakert utáni átmenet időszaka. A kert fokozatosan „tájrészletté” alakul tágas pázsitokkal, kanyargós ösvényekkel, festőien rendezett fa- és bokorcsoportokkal, hangulati hatásra törekvő kertrészletekkel (műrom, sírhant, barlang, kínai teaház). Beethoven a martonvásári parkot még ebben az „ősállapotában” látta.
Ez idő tájt az angolkertművészet már új korszakát éli. A fantázia szülte kerti építmények eltűnnek a parkokból, s a fáké lesz a vezető szerep. A korábbi kedvelt faféleségek (szomorúfűz, tölgy, vadgesztenye, jegenye, hárs, akác) mellett a platán is megjelenik. A martonvásári park ebben a dendrológiailag platánkornak nevezett időszakban nyeri el azt a formáját, amely a lényegét tekintve azóta is változatlan.
A „szépen kigondolt” kert tervezője a német Heinrich Nebbien, a városligeti tervpályázat elkészítője és több hazai park (Alsókorompa, Tóalmás) megalkotója, az 1810-es évek első felében dolgozott Martonvásáron. Nebbien 1821-ben, a tájformálással kapcsolatos terveit ismertetve ír arról, hogy a martonvásári park megalkotása közben egyik fő törekvése volt az esztétikum és hasznosság elvének összeegyeztetése. „A környék legvarázsosabb képeivé rendezett” ligetek és facsoportok, amelyek amellett, hogy szépek, szakszerű telepítés mellett ellátják a birtokost tűzi- és épületfával. „A szépen rendezett vizek” festőiségét az egyértelműen haszonnal járó „malmok, nádasok, állatúsztatók és itatók, vadkacsavadászat és halászat” csak fokozzák. Az „egyszerű szépségű” majorsági épültek úgyszintén. Ez időből valók a kőpadok, a háromívű kőhíd és az a vörös márvány kút is, amelyről a park egyik legkiesebb része a Vöröskúti rét nevet kapta.
Az angol Richard Bright – akinek élményeire már többször hivatkoztunk – 1815 májusában kopogtatott be a martonvásári kastélyba. Útikönyvéből idézzük az alábbi sorokat, amelyek büszkeséggel tölthették el vendéglátóit: „Reggel sétát tettem a parkban, amelyet a gróf a kontinensen általában angolnak nevezett stílusban képeztetett ki; ebben a stílusban az a felfogás érvényesül, hogy a művészet nem szoríthatja ki a természetet… Körülöttem minden Angliára emlékeztetett, olyannyira, hogy szinte hazámban képzeltem magamat” – írja.
A XIX. század közepén a park hideg- és melegházaiban sokféle növény pompázott, amikor ugyanis az angolkert a virágot száműzte, a virágkultusz nem szűnt meg, csak visszaszorult az üvegházakba. A platánkor fái (platán, tulipánfa, japán akác, fekete dió, páfrányfenyő) mellett a régi növényjegyzékek tiszafát, ciprusfenyőt, juhart, júdásfát, bálványfát, kőrist és cédrust is említenek. Közben az angolkert újabb szakaszába, a „fenyőkorba” lép, amikor a mamutfenyő és az ezüstfenyő is megkezdi hódító útját. Az 1896 táján készült képeken jól láthatóak a kastély mindkét frontja előtt a kör alakú virágos részek, jeléül annak, hogy a virág itt is visszakövetelte jogait a szabad természetben.
A második világháború alatt és után súlyos károkat szenvedett park helyreállítása 1949-ben kezdődött. Az angolkertet 1953-ban természetvédelmi területté nyilvánították. Fenntartója az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézete. A történelmi kertek kategóriájába tartozó, nyolcvanhektáros park egyike leglátogatottabb kastélyparkjainknak.
A kastély előtti részben a magyar agrártörténet négy kiválóságának szobra áll: Tessedik Sámuelé, Cserháti Sándoré, Baross Lászlóé és Pap Endréé, „a magyar hibridkukorica atyjáé”. Ugyanitt látható az az emléktábla is, amely a félig magyarrá lett francia író és történész de Gérando Ágost (Brunszvik Karolina veje) halálának 150. évfordulóján (1999) készült.
A szigeten látható a park egyik növényritkasága, a mocsári ciprus.
A Brunszvik-uradalomból ránk maradt egyetlen barokk műemlék a plébániatemplom, amelyet idősebb Brunszvik Antal egy korábbi kápolna helyén 1774 és 1776 között építtetett. Tervezője Jung József volt, számos jeles hazai templom és kastély megalkotója. Egyszakaszos, csehboltozatos hajó, diadalív és orgonakarzat – ezek a templombelső főbb építészeti jellemzői.
A templom díszítése a megbízó szándéka, sőt tervezése szerint bécsi vállalkozásban készült. Ennek irányítója a szobrászművész Anton Tabota, aki a templomdíszítékek és berendezési tárgyak beszerzését is magára vállalta. A főoltáron áll Szent Péter és Szent Pál, a mellékoltárokon a négy evangélista szobra. Kívül, a templom főhomlokzatán a Brunszvik család kőbe vésett címere, a fali fülkékben pedig Szent István és Szent László szobra láthatók. Ez utóbbiak Tabotát „a művelten historizáló, mulatságosan kontraposztos, »szvingelő királyok« mestereként mutatja be, aki ilyenformán egy »bécsies«, késő barokk típussal járult a magyar szent királyok ikonográfiájához”.
A martonvásári templom a festőművész Felix Ivo Leicher három, eddig nem publikált művét őrzi: a főoltárképet, amelyen a templom védőszentje, a gyermek Máriát oktató Szent Anna látható, valamint a mellékoltárok Jézus megkeresztelkedése és Nepomuki Szent János megdicsőülése kompozícióit. A szentély mennyezetét Johann Ignaz Cimbal A Megváltás allegóriája című műve díszíti, amely a veszprémi püspöki palotakápolna meny-nyezetképének sajátos származéka. A művészettörténész Jávor Anna szerint a „rózsaszínes-meleg színharmóniájú” freskó érdekessége, hogy ezen „egy misztikusan áttételes ikonográfiai variáns jelenik meg a háromszögbe foglalt Gyermek Jézus alakjával”. Az oldalfalakat „dekoratív látszatarchitektúrában és festett angyaloktól tartott medaillonokban magyar szentek (István, Imre, Erzsébet és Boldog Margit) sematikus képei díszítik”.
Idősebb Brunszvik Antal, a nagyvonalú mecénás a templomra igen jelentős összeget áldozott, a legnagyobb tette mégis az volt, hogy az említett bécsi mesterek között olyan művészi együttműködést kezdeményezett, amely – amint azt Jávor Anna írja – „az uradalmi templom egyszerű, világos belső terében a klasszicizáló oltárarchitektúra, a borongósan komoly oltárképek, az expresszív-lobogó fehér szobrok és a derűsen didaktikus freskó kiegyensúlyozott, késő barokk harmóniáját” teremtette meg Martonvásár szívében.
Kezdetben a templom mellett csak a Beniczky-féle kúria állt. Ennek felhasználásával és kibővítésével, Thallherr József kamarai építész tervei nyomán készült el 1784–1785-ben az egyelőre még földszintes és barokk stílusú kastély. Újabb építkezésre az 1820-as évek második felében került sor, amikor az emeletráépítés és a különálló könyv- és képtárépület kialakítása történt meg, immár klasszicista stílusban. A következő, 1870-es évekbeli átépítés Brunszvik Géza nevéhez fűződik. Azóta az épület az angol vagy neogót stílus jegyeit viseli.
A kastélyt a történelem viharai többször megérintették. Az első és a második világháborúban hadikórház működött a falai között. Az 1920-as években Dreherék Sorg Antalt bízták meg a kastély felújításával, amely ezt követően is neogót stílusú maradt, habár díszítőelemeiben egyszerűsödött. Az omladozó képtár lebontására szintén ekkor került sor.
1945 tavaszán a kastély a szerveződő tangazdaságé, 1949-ben pedig a kutatóintézeté lett, s helyreállítása is megtörtént. A következő felújításnak köszönhetően az addig műemlék jellegűként számon tartott épületet 1976-ban műemlékké nyilvánították. Ez ma az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetének igazgatási épülete, földszintjén a Beethoven Emlékmúzeummal. A melléképületek (az egykori kocsiszín, boltozott istálló, szénapadlás) konyha, üzemi ebédlő és előadóterem céljaira történt átalakítása és az utolsó kastélyfelújítás is Budai Aurél nevéhez fűződik.
A kastélypark bejáratával átellenben látható az 1900-ben immár kifejezetten óvodai célokra emelt épület, amely ma már ritkaságánál fogva is értéket képvisel. A község temetőjében 1880 táján épült Brunszvik-mauzóleum, amelyet 1996 óta Kovács Erzsébet Brunszvik Teréz és Teleki Blanka őrangyalát ábrázoló tűzzománc oltárképe díszít. A Dreher-kriptában Ligeti Antal fehér márvány Krisztus-szobra látható.

A martonvásári kastélypark (Luise Kotz rajza alapján Würbst litográfiája, 1850)

A kastélypark

A martonvásári templom oltárképe (Felix Ivo Leicher, 1776)

A kastély és a képtár (Cserna Károly rajza, 1896)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages