A török világ emlékezete

Teljes szövegű keresés

A török világ emlékezete
Pécs 1543. évi elestével Nádasd is török kézre került, és egészen 1686-ig állt a hódítók fennhatósága alatt. Többségében görögkeleti szerb népessége miatt ekkor Rácnádasdnak, illetve Nadasgyénak nevezték. A török korból származó adataink meglehetősen egyenetlenek. Így a lakosság gazdasági körülményeiről egyértelmű képet kialakítani nem tudunk.
A török összeírások 1554-ben mint a szászi (szászvári) nahijéhoz tartozó oppidumként ( mezőváros) említik, melynek lakói három, Felső-, Alsó- és Kis-Nádas (sic!) városrészből (mahalle) adóztak. A török időkben nem a lakosság száma alapján minősítettek egy helységet városnak, hanem elsősorban a településen található katonai erősség miatt.
Káldy Nagy Gyula pontos kimutatást közöl a török fennhatóság alá került város lakóiról. A három részből álló településen összesen 43 családfő adózott.
Felsőnádas mahalle-ban János diák, Szarvas Dimitrie, Együd László, Pető István, Szabó Dienös, Borimén Dienös, Boksa Pál, Szele János, Varga István, Tabó Gergel, Orbán János, István diák, Varga Éliás, Gödör István, Dékán Petre, Honcs Petre, Tód János, András Petre, Váradi Albert, – Alsónádas mahalle-ban Deák Ferenc, Pap András, Török Fábián, Hegedüs Bári Tamás, Berta János, Kánya Ferenc, Dabó Gál, Szőke István, Szalay András, Dabó János, – Kisnádas mahalle-ban György András, Nagy Gergel, Ihász János, Széle… Vince Bálint, Benedek diák, Pálfi diák, Józsa Mihál, Fizi János, Farkas Lőrinc, Dara György, Bodfin (?) György, Kovács Imre, Baksa Ferenc fizetett adót.
A középkorban Nádasdon élő magyarság egykor részét alkotta a Duna mentén élő magyar népcsoportnak, vele területi és etnikai egységet képezett. E falvak lakói házassági kapcsolatban álltak egymással. A török hódoltság időszakában, a Duna menti tolnai–baranyai tájon már az 1560-as években teret hódított a Drávaszögből kiindulóan a protestantizmus. A Nádasdon élő őslakos magyar népesség maradéka ekkor tért át az új hitre. A szórványfeljegyzések szerint „szakadárok, nem egyesült görög” rítusúak, valamint helvét vallásúak laktak Nádasdon. A kálvinista lakók a XVII–XVIII század fordulóján a tolnai esperességhez tartoztak. Az 1721-ben itt lakó kálvinisták azt vallották, hogy a régi plébániatemplom az ő oratóriumuk volt, és „a templom tornyában levő kisebb harangot az ő őseik vették”.
1564-ben a pécsi klérus rovásadó-összeírása szerint az akkori Tolna vármegyei Pötörci János szolgabíró járásában lévő Nádasd községben kilenc portát találtak, Berekalján pedig hat és fél portát regisztráltak.
A XVI. század második felében a Schlossbergen álló várat és a katolikus templomot a törökök saját céljaikra átépítették. Meghagyták viszont a település nyugati pontján álló középkori Szent István-templomot, a plébániatörténet bejegyzése szerint „a reformátussá lett magyarok és a görögkeleti lakosok számára”.
Az 1600-as évek elején tizenhét házzal Nádasdhoz tartozott a tőle északkeletre fekvő Berekalja (Berekál-, Berek-, Berekallya)puszta is. A középkori magyar falu a török időkben is lakott helység volt. A XVII. század végén magyarok lakták, tizenöt népes adózó családdal, de a török uralom végére már csak három házban maradtak, összesen tizenöt fő lélekszámmal. Később mint Nádasd pusztáját majd filiáját emlegetik az összeírások. Hasonló sorsú a településtől keletre fekvő Ürhe(Örhe)puszta is.
Reuter Camillo helynévkutatásai tapasztalatából úgy véli, hogy a török megszállás aránylag kevés nyomot hagyott hátra földrajzi neveinkben. A Baranya Megyei Levéltár térképtárában, az 1863-ban kiadott 617-es sorszámú térképen olvasható egy sokatmondó határnév: „Türkischer Kalkofen”. Az Óbányai-völgyben fekvő mészégetőt a törökök feltehetőleg használták.
A török iga ellenére, feltehetőleg a kedvező táji környezet adottságai miatt, Nádasd város lakóinak száma a XVI. században erőteljes emelkedést mutatott: 1554-ben 44, 1565-ben 68 és 1582-ben már 124 adózót jegyeztek. Ez arra vall, hogy a török fennhatóság viszonylag elfogadható életfeltételeket engedett a lakosság számára.
Az egyébként túlzó leírásairól ismert Evlia Cselebi török utazó korabeli ismertetése Nádasdról így válik számunkra meggyőzővé. Megemlékezik a helység fölötti, „mandula alakú hegyen” álló várról és a régi keresztény templomból átépített török dzsámiról. Egyúttal felfigyel a külső várban álló lakóházak gazdag szőlős- és gyümölcsöskertjeire, valamint a „völgyben folyó patak két partján Irem kertjéhez hasonló kertek és befásított rózsaligetek” szépségére.
A város a hódoltság idején komoly katonai erőt képviselt. Erre utal 1586-ból egy török feljegyzés is, mely szerint Moharrem bin Teszvidzs katona, aki a pécsi külső várban szolgált, a nádasdi török katonai parancsnokságtól szolgálataiért ezerhétszáz akcse hűségbért kapott. (Az akcse ezüstből készült török váltópénz. A XVI. században ötven akcse tett ki egy magyar aranyforintot.)
A török kincstári összeírás szerint ismert a kanizsai vilajetben fekvő és a pécsi szandzsákhoz tartozó nádasdi vár legénységének 1618. december 18– 1619. december 7. közötti zsoldjegyzéke. Eszerint: „I. Müsztahfizok (várőrzők) Ibráhim aga dizdár (várparancsnok), napi 20 akcse-vel, Musztafa Behrám kiája (várparancsnok helyettes) napi 15 akcse-vel. Alattuk 3 bölük (kisebb rangú vezető) Összesen 26 ember, napi 162 akcse zsolddal. II. A Topcsik (ágyúsok, tüzérek) 10 ember, napi 61 akcse zsolddal. III. A martalócok (rác zsoldosok) 10 ember, napi 60 akcse fizetéssel. A nádasdi legénység létszáma ekkor összesen 46 ember volt.”
A pécsi kamarai felügyelőség (provizorátus) 1695–96-os, a török megszállás idejére vonatkozó összeírása minden településről nem készült el. Így többek között Nádasd is kimaradt. Néhány szórványos adat azonban arra enged következtetni, hogy várának fennhatósága távolabbi területekre is kiterjedt. A vár parancsnoka, „Dizdár aga – Dizdár uraság” – Devecsert és Kassa települést birtokolta. A nádasdi lovas katonák, szpáhik, akiknek akkori jövedelme kétezer és húszezer akcse volt, Tófűt és Vékényt tudhatták a magukénak.
Az oszmán hatalom utolsó szakaszában, 1664 telén, Zrínyi Miklós hadjáratot indított a dél-baranyai megszállt területekre. Dárdától kiindulóan, Szigetváron át, Pécs felégetése után hadai egy része bekalandozta egész Baranyát, felgyújtotta és elpusztította a török nevezetesebb katonai erősségeit, Mohácsot, Szászvárt, Babarcot, Dunaszekcsőt és Nádasdot.
A török világnak a régi épületekhez kötődő emlékezete fennmaradt a helyi néphagyományban is. A kastély mögötti, fallal körített térségről úgy tartják, egykor karavánszeráj lehetett, ahol az átvonuló kereskedők szállást kaptak. A dombra kapaszkodó körítőfal keleti oldalán az 1950-es évekig még látható volt egy öt méter magas és három méter széles, henger alakú, boltozott öreg bástya. Kúpos formájú, fazsindellyel fedett tetejét egy vihar rongálta meg. Az egykori öregek elbeszélése szerint ez az épület a törökök puskaporos tornya, fegyvertárolója volt.
A Schlossbergen egykor működő bő vizű kút, a Türkenbrunnen emlékezete is a hódoltság korára vezet vissza. A templom romjaitól keletre mélyedő, terméskővel kifalazott, egy méter átmérőjű kút vizét több forrás táplálta, ezért évszázadokon át csöveken vezették le a kastélypark tavához. A kastély barokk parkjának közepén álló „ugrókút” (szökőkút) működését is a Török-kútból származó forrás vize biztosította. Később, az 1950-es években a Schlossberg aljában lévő községi fürdőt is ezzel a vízzel működtették.
A török időkben a hegy lábánál a szabadon lefolyó víz miatt mocsaras ingoványos terület keletkezett. A hagyomány úgy tartja, hogy a magyar katonák egy alkalommal rajtaütöttek a török őrségen, akiket mocsárba szorítottak. A feneketlen ingovány elnyelte őket.
A Várhegy török kori világához kapcsolódik egy monda is. Eszerint egy gyönyörű hercegnő utazott erre egyszer aranyos hintóján. Mikor a basa vára alá ért a hintó, egyik kereke kettétört, a hercegnő sebesülten és ájultan esett ki belőle. A török basa a várba vitette, és meggyógyíttatta. Az aranyos hintót szolgáival egy éjszaka a vár alatt elásatta. Hogy soha senki ne tudja meg, hova lett a hintó, a szolgákat a basa megölette.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages