Hűtlen Zerechenek, Gordovai Fanchok
Hűtlen Zerechenek, Gordovai Fanchok
A falu első ismert ura az a Mesztegnyei Szerecsen Mihály, akit 1408-ban Zsigmond király hűtlenség miatt megfosztott birtokaitól. Apját, Mesztegnyői Szerecsen Jánost az oklevelek már 1399-ben említik. Hogy mikor és mi módon szerezték itt a jószágukat, nem tudjuk biztosan. Nagy Iván Magyarország családjairól készített összeállításában azt írja, hogy a Szerecseny család a Somogy megyei Mesztegnye helységről vette előnevét. Ősének Zerechen Miklóst tekinti, aki – talán a Varasd megyei Goronecz helység után – Goreczi előnevet viselt, 1396-ban részt vett a nikápolyi csatában, és 1428-ban Körös és Zágráb megyében részesült királyi adományokban.
Engel Pál szerint a Szerecsen (Saraceno) család olasz eredetű, Páduából (Padovából) származik, a család egyes tagjai a XV. században Újlaki Miklós familiárisaiként Somogyban, valamint Tolna megyében töltöttek be fontos tisztségeket. Mesztegnyői Szerecsen György 1446-ban, 1453-ban és 1463-ban Somogy vármegye alispánja volt, Hunyadi János kormányzósága idején pedig – 1447-ben – az ország előkelői között tartották számon, részt vett a budai országgyűlésen. A család Tolna megyei ágán Szerecsen Péter szerzett jelentős érdemeket, 1441-ben erdélyi alvajda, majd macsói vicebán, 1450 után bodrogi, valkói és tolnai alispán.
A Szerecsen család mesztegnyői tulajdonlásával kapcsolatban már a XV. század elejéről rendelkezünk adatokkal. Birtokeladást hitelesített egy 1401. május 26-án kelt oklevél: Johannes Sarachenus de Meztegneu előtt Meztegneui Domokos fia Miklós, fiai Balázs sacerdos (pap), Lőrinc és János eladták Meztegneu területén lévő rétjüket, amelyet keletről és északról a Guilcha folyó, délről egy nagy út, nyugatról pedig a meztegneui Szent Miklós-egyház rétje határolt, Zakachi-i Was (Szakácsi Vas) dictus (nevezett) Kokus Jakabnak húsz forintért.
Mesztegnyői Szerecsen János nevével a Visegrádon 1402. június 21-én kiadott nádori ítéletlevélben is találkozunk. Ekkor a család tagjait a kötelezvényben vállalt adósság megfizetésére kötelezték. Az oklevél szerint Garai Miklós bán 1399 Gyertyaszentelő nyolcadára (febr. 9.) perbe idéztette maga elé, személyes megjelenés kötelezettsége mellett Meztegnewi Sarachenus János mestert és fiait: Balázst, Mihályt, mivel ők az adósságot nem fizették meg neki, s most – Zsigmond előtt vállalt kötelezvény szerint – az összeg kétszeresével tartoznak. Azon kívül Sarachenus János bizonyos összeg erejéig kezességet vállalt paduai Galicus Antalért is, ám egyik kötelezettségüknek sem tettek eleget.
Az alperesek úgy nyilatkoznak az eljárás során, hogy ők a kérdéses adósságot már megfizették. Ezért az ítéletlevél kötelezte őket „nyugtatólevelük” felmutatására, amelynek napjául Szent György nyolcadát (május 1.) tűzték ki. Ám sem ekkor, sem Szent Jakab nyolcadán (augusztus 1.) nem jelentek meg. Majd ezután, pünkösd nyolcadának 24. napján (június 13.) a közben elhalt János mester fiai kijelentették, hogy a „nyugtatólevelet” elvesztették, s így készek az összeget a kitűzendő határnapon megfizetni. Ekkor a nádor ítéletében kötelezte Mesztegnyői Szerecsen János fiait, Balázst és Mihályt, hogy Garai Miklósnak a tartozást hat egyenlő részletben – minden egyes alkalommal ezerhatszáz aranyat – fizessék meg.
Mint az előzőekből kiderült, az apa, Szerecsen János, időközben elhalálozott, s ezzel valószínűleg igen nehéz helyzetbe hozta a két fiút. Feltehetően nem tudták az adósságot az említett részletekben megfizetni, ezért kerülhetett sor arra, hogy rokonaik egyetértésével Garai Miklós nádornak, a kunok bírájának és testvérének, János temesi ispánnak átadják apjuktól örökölt birtokaik egy részét. Erről 1403. január 11-én állapodtak meg Budán. Az oklevél arról is rendelkezett, hogy abban az esetben, ha a fivérek a megállapodásnak nem tudnának eleget tenni, a Garaiak jogot szereznek a Somogy megyei Meztegenyew nevű birtokuk elfoglalására.
1403-ban országos lázadás fenyegette Zsigmond, a király trónját. A főurak január elején összegyűltek Váradon, és Szent László ereklyéi fölött megesküdtek, hogy nem ismerik el többé uralkodójuknak, helyette László nápolyi királyt választják. A helyzet komolyságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az összeesküvés élén Kanizsai János prímás, a király főkancellárja, a legtekintélyesebb főpapok és zászlós urak álltak, akik az ország valamennyi vidékéről a megyéket is fegyverbe szólították.
Váradról hazatérve a Kanizsaiak, Miklós és István hívó szavára Somogy nemesei közül többen csatlakoztak az összeesküvőkhöz: Kaposújvár urai Rupolújvári Tamásfi István és János, Batthyány László és Albert, Szabás, az egyik Atád és Ötvös birtokosai, Korpádi István és Péter. Táborukhoz csatlakozott Mesztegnyői Szerecsen Mihály, Mesztegnyő, Agáros és Edde földesura, akit választásában talán a család olasz származása és a feltehetően meglévő kapcsolatai is befolyásolhattak, ezért is szeretett volna olaszországi uralkodót látni Zsigmond helyett a trónon. Mindenesetre a kockázat nagy volt, és Szerecsen Mihály rosszul taktikázott.
A somogyiak már februártól készülődtek a hadjáratra. A pártütő főurak Szlavónia felé vonulva gyűlést tartottak 1403. március 23-án Hedreh (Hedrehely) községben, innen parancsolták meg az ország népeinek, hogy az adót ezután Debrői István kezébe szolgáltassák. A felkelők azonban László nápolyi király késedelmeskedése miatt a csapatokkal csak későn tudtak egyesülni, miközben Zsigmond hívei felkészültek a lázadás elfojtására. A két tábor 1403 júliusában a Rábaközben, Sebes mellett vívta meg döntő csatáját. A pártütő nemesek súlyos vereséget szenvedtek.
A király szokatlan nagyvonalúságról tett tanúbizonyságot, amikor a hűségére megtért lázadóknak megbocsátott. Mesztegnyő ura azonban valószínűleg nem kért – és nem is kapott – bocsánatot. Erről tanúskodik egy 1405. augusztus 31-én, Zágrábban kelt oklevél, amelyben Zsigmond Deers Márton volt alnádort szolgálataiért, s mert a királyi zászló alatt szembeszállott – mint több híve is – a felkelőkkel, adományban részesíti, nekiadja Michael filius Johannis (János fia Mihály) de Zerecheni de Mesthekenewnek in civitate nostra Budensi (a mi Buda városunkban) levő domus lapidea seu fondus curie-ját (kőből épült házát) kő- és faépületeivel együtt, amely ad manus regias (a király kezéhez) háramlott, mivel – és itt a lényeg – azok tulajdonosa János esztergomi érsekhez csatlakozott, és zászlaja alatt részt vett a gonosztettek elkövetésében.
Erre a részleges birtokelkobzásra utal egy három évvel később kiállított oklevél is, amelyben a király Mesztegnyői Szerecsen Mihály többszöri hűtlenségbe esését nehezményezve megmaradt birtokait elkobozta, majd saját párthíveinek adományozta.
Így került végül Mesztegnyő teljes egészében Gordovai Fanch László birtokába némely Körös megyei birtokokért cserébe, ahogy erről az eseményről az 1408. október 30-án kelt oklevél beszámol: „Zsigmond király Gordowa-i László fia László volt szlavon bánnak és Bertalan, Imre, László nevű fiainak új adományul adja a prelátusok és bárók tanácsából Sarachenus Mihály összes birtokait, nevezetesen a somogymegyei Mezthegnyew, Agárws, Edde, Wyfalu (Ujfalu), Lybycz (Libicz), Gywgh (Gyugy) és Mwzth, a hontmegyei Zazd és a nógrádmegyei Zyrak birtokokon levő részeit, kivéve Zawoth és Kevlesd birtokok felét, továbbá a hűtlen Henyzd-i Mihály, Korpád-i László fia István és fia, Péter bárhol levő valamennyi birtokát, főleg a somogymegyei Korpádot az ottani vámmal, (…) s kötelezi magát, hogy azokban mindenkivel szemben a saját költségén megvédi őket. A birtokokat egyrészt jutalmul adja nekik, mivel a bán és fiai: Bertalan és Imre megmaradtak hűségén, amikor egyes prelátusok, bárók és mágnások le akarták őt tenni a trónról, hogy helyébe más királyt válasszanak, s javaikat, gyermekeiket sorsukra hagyva súlyos küzdelmek árán oly sikerrel szálltak szembe a hűtlenekkel, hogy azok kénytelenek voltak kegyelmet kérni, Bertalan és Imre pedig kora ifjúságuktól kezdve mindég kíséretében lévén hűségesen szolgálták, másrészt kárpótlásul, mivel Zawoth és Kwlesd tolnamegyei birtokok felét átengedték Ozorai Pipo főkincstartó temesi és sókamaraispánnak. Ezt a két birtokot egyébként a hűtlenné lett, majd kegyelmet nyert s azután újból hűtlenségbe esett, sőt most is a hűtlenek oldalán álló Mezthegnyew-i Sarachenus Mihály összes birtokaival együtt már korábban nekik adta, amidőn kérésére visszajuttatták Rahocha-i Leukews fia Istvánnak a hűtlensége miatt elveszített és szolgálataikért adományul nyert szlavóniai körösmegyei Rahocha nevű birtokát.”
A birtok átadására a gyakorlatban valószínűleg csak később kerülhetett sor. Zsigmond 1409. október 5-én Tatán kelt utasításában – amely Rozgonyi Simon országbíró helyetteseihez küldetett – még szükségesnek látta elrendelni, hogy Mezthegenyewt és Korpádot adják át Gordovai László szlavón bánnak és fiainak, Edde és Agáros birtokoknak pedig csak a felét szerezhették meg, ahogy erről Garai Miklós nádor 1411. szeptember 19-i ítéletlevele is tanúskodik.
Hogy végül mi történhetett a királyi adomány birtokbavételével, adatok hiányában csak találgatni tudjuk. 1424-ben Gordovai Fanch László fiai osztozkodtak rajta, de később Mesztegnyőt ismét a Szerecsenek birtokában találjuk, legalábbis erről van szó a somogyi konvent 1436. július 8-án Somogyváron kiállított oklevelében. Eszerint Vithyai László és Ozthopáni Zeld Péter Somogy megyei alispánok és szolgabírák bizonyítják, hogy Tapsoni Antimus fia, néhai János fiának, Miklósnak kérésére kiküldték törvényszékükből mathesfalwai szolgabírót, aki visszatérve jelentette, hogy Péter-Pál előtti szerdán (június 27.) a megyében vizsgálatot tartott.
A vizsgálat szerint Mezthegnyewi Szerecsen Balázs fia, Péter Judica vasárnap (március 25.) táján Anthimusfi Miklós két eddei jobbágyát: Tót (Slauum) Domokost és (Plel?) Jánost javaikkal és holmijaikkal engedély, valamint terragium (földadó) lefizetése és egyéb kötelezettségek teljesítése nélkül erőszakkal Eghazasedde (Egyházasedde) és Mezthegnyew nevű birtokaira hurcolta; ezenkívül Chikech Péter nevű zenyeri (szenyéri) jobbágyát lopva és titokban Mezthegnyew nevű birtokára szöktette (salire fecisset) a császár általános rendelete ellenére.
A két szomszéd birtokos villongása egészen 1455-ig eltartott. A helyzet odáig fajult, hogy Garai László nádor és a kunok bírája mandátumot intézett Somogy megye ispánjához, alispánjához és szolgabíráihoz, mert Thapsoni Anthimusfi Miklós és János panaszt tettek Mezthegnewi Zerechen György és Ferenc ellen, akik Thapson (várban) és mezővárosban és más birtokaikon a zavaros időkben kárt okoztak.
A megye intézkedése nem sokat késett, még abban az esztendőben, szeptember 9-én a két felet egyezségre bírták: a somogyi Szent Egyed-monostor konventje előtt kölcsönösen felmentették egymást, familiárisaikat és jobbágyaikat házak megtámadása és felégetése, emberek fogva tartása és megölése s más egymás ellen elkövetett kártevések ügyében.
Semmi rendkívülit ne keressünk ezekben az itt említett, olykor vérre menő csetepatékban. A somogyi konvent a megmondhatója annak, hogy a XIII. század elejétől számított fennállása alatt hány hasonló ügyben kellett eljárnia a megyebeli földesurak hatalmaskodásai, nemegyszer véres ösz-szetűzései miatt. A megye hivatali központja ekkor még a közeli Somogyvár volt, Koppány vezér hajdani fészke. A Szent László által 1091-ben alapított monostorában működő hiteles hely több vármegyényi területet ellátott, és a középkori magyar írásbeliség fontos vidéki intézményének számított. (A településről s történetének erről a különösen fontos korszakáról bővebben olvashatnak a Száz falu sorozatban megjelent Somogyvár kötetben.)
Említettük már, hogy Mesztegnyői Szerecsen György a vármegye alispáni tisztségét is betöltötte, neve az 1446–1464. évi okmányokban fordul elő, Hunyady János kormányzósága és Hunyadi Mátyás királysága korszakában. 1447. szeptember 13-án részt vett a budai országgyűlésen, az erről kiadott oklevélben az ország rendjei: Hunyady János kormányzó, tíz főpap, 18 főúr, 17 előkelő és 123 megyei követ elismerik, hogy Buda várát átvették Héderváry Imrétől. Mesztegnyei Szerecsen Györgyöt az előkelők névsorában találjuk.
Feltételezhetjük, hogy a család jelentősebb szerepet játszott a megye életében és talán az uralkodói körökhöz is közelebb állt ekkor, mint azt Zsigmond idején láttuk. Birtokairól és vagyoni helyzetéről azonban nincsenek értékelhető adataink. Annyi bizonyos, hogy 1455-ben V. László új adományul a Gordovai Fanchoknak adta többek között Mesztegnyő, Agáros és Edde birtokot is. Ők valószínűleg zálogba adták Batthyány Alapi Andrásnak, aki 1464-ben visszaadta Gordovai Fanch Gáspárnak. A történész, Kubinyi András kimutatása szerint azonban Mesztegnyő az 1470-es években az Újlaky Miklós familiárisai közé tartozó Szerecsenek birtoka volt. Elképzelhető tehát, hogy ország egyik leggazdagabb főura, a Hunyadi-ház befolyásos híve közbenjárásával a család visszakapta korábbi birtokait.
Nagy Iván úgy tudja, hogy Mesztegnyői Szerecsen György egyik fia Lajos volt, aki 1505-ben alországbíró, és az ő fia, János részt vett a mohácsi ütközetben János király híveként, szolgálataiért a pécsi püspökség jövedelmeit kapta. Talán ő lehetett az a János diák, aki a krónikák szerint 1512-ben a nemesi származású hallgatók sorában a bécsi egyetemen tanult.
A Hunyadiak korában a régi nemzetségi családok – Marczalyak, Szerdahelyiek, Thúzok – mellett jelentős szerepet játszottak Somogyban a nagybirtokosok között például a Dombaiak, az Újlakyak, a Gordovai Fanchok, a középbirtokosok soraiból a Perneszi, a Mérey és a Zichy família. Nagy a valószínűsége annak, hogy Mesztegnyő végül mégis a Gordovai Fanchokhoz került, legalábbis 1498-ban erre találunk újabb utalást.
Ez az esztendő, 1498. január 6. egyébként Somogy történetében jeles napnak számít: II. Ulászló e napon adományozott – az országban elsőként – címert Somogy vármegyének, mely ma újra használatos első számú megyei jelkép.
A fent taglalt s zavaros képet mutató, gyakori birtokosváltozások ellenére Mesztegnyő fejlődése a középkor évszázadaiban zavartalan. Ennek egyik legfőbb mutatója, hogy, mint említettük, a XV. század utolsó harmadában vásártartási joggal rendelkezett, mezővárosi címet szerzett, megalapították (első) kolostorát.
)
