Vár a Harsány-hegyen
Vár a Harsány-hegyen
A római kori városban, mint láthattuk, a népvándorlás kori népek, bizonyíthatóan az avarok is megtelepedtek a Szársomlyó déli lábánál, ahol földművelésre, szőlészetre, az itt lévő sekély vizű, úgynevezett mocsártavakban halászatra nyílott lehetőségük. Nincs okunk kételkedni abban, hogy a honfoglalást követően ugyanitt a magyar törzsek is szállást találtak. De hogy hol, mikor, erre nincsenek adatok. Nem tudható az sem, hogy a honfoglaló törzsek települési szisztémájának, rendjének megfelelően foglaltak-e ebben a régióban. A régészeti feltárások sovány eredményei alapján csak annyit fogadhatunk el bizonyosnak, hogy az első két-három nemzedékük még nem telepedett le Baranyában.
A X. század közepéről vannak aztán adatok magyar csoportokról. Temetőik a Duna mellett, a nagy hadi út mentén, Mohácsnál és Szekcsőnél kerültek napvilágra.
A X. század végétől már írott forrás is akad, amely szerint a baranyai területek legnagyobb részének ura maga a király. A megye magyar „ősállapotára” viszont nincsenek források. Nagyharsány térségében a magyar uralomra vonatkozóan csak másfél évszázaddal később bukkantak régészeti leletekre.
A XI. századi nagyharsányi kincsleletek a Szársomlyó-hegy Kopaszka-dűlőjében kerültek elő. A pénzleletek között Szent István király dénára is előkerült. A kőbányai robbantást megelőző tereprendezés közben fordította ki a dózer a 66 ezüst-, a négy aranyérmét, egy aranykarikát, két aranylemezt és 23 S végű ezüst hajkarikát. Az István-kori pénzek és kincsek mellett egy hullámvonalas díszítésű kerámiaedény-töredéket is sikerült megmenteni, amelyben valószínűleg a nemesfém tárgyakat annak idején elrejtették. Az érméket Augsburgban, Regensburgban, Salzburgban, Csehországban, Wormsban verték. A lelet elrejtésének legvalószínűbb ideje 1010 körül lehetett.
Az aranydénáron István királyra utaló szent lándzsa ábrázolása látható. A Regia Civitas felirat a pénzverdére, Esztergomra vagy Székesfehérvárra utal. A dénár hátlapján Karoling-kori templom látható.
Nagyharsány története szempontjából különösen fontosak ezek az adatok, mert bizonyítják az István-kori település létezését. A XIII. század első évtizedeiben már több oklevélben történik utalás a falura. A település középkori templomának restaurálása során román és kora gótikus részletek is előkerültek ugyanezt igazolva. A szentegyházat több szerző Géza fejedelem kori építménynek tartja. A Szenttrinitáson működő bencés monostoriak építették, majd Szent Borbála tiszteletére szentelték fel.
A XIII. században egyre több oklevél tesz említést a tatárjárást követő várépítések nyomán a Szársomlyó csúcsán felépített királyi várról és a hozzá tartozó Harsan településről, a kiépülő váruradalom falujáról. A legkorábban 1235-ben. Az oklevélben arra utalnak, hogy a nagy út Harsány mellett halad el Budára. Ezt az utat tizenkét esztendővel később is említik oklevelek, ahol azt a „hétfői vásárra vezető nagy útnak” nevezik. A Harsan-hegytől délre elterülő részt baranyai várföldnek írják le a források. Ezeket a földeket a Győr nemzetségbeli Óvári Mour intézkedése nyomán írták össze. A várnépek által birtokolt területen Harsány (Nagyharsány), Ebesharsány – azaz Kisharsány, amelyet később Minor Harsan néven említenek –, Szántód, Babolcha – azaz Babocsa – is felsorolásra kerül.
Az 1247 óta birtokolt földeket, amelyek a váruradalomhoz tartoztak, 1249-ben IV. Béla király oklevele említi újra.
Az 1240-es években a Muhi melletti csatát követő pusztulás után IV. Ince pápa segítséget ígért IV. Béla királynak, és az 1245. évi I. egyetemes lyoni zsinat végzései alapján a magyarországi főpapságot várak építésére buzdította. Ekkor kezdődött meg Buda építése egy sor más várral egyetemben.
Az 1249. évi oklevélből tudjuk, hogy a mongol hódítást kevesen élték túl, de hogy az életben maradt népesség növekedjen és védelemben részesüljön (a tatárok a várakat és a megerősített városokat nem tudták elfoglalni), IV. Béla a hűséges családoknak várépítésre alkalmas helyeket adományozott. Az oklevél szerint „… bizonyos Szársomlyó nevű, Baranya megyében lévő hegyet, amely várépítésre megfelelő, kedvelt hívünknek, Miklós dubicai ispánnak igen kedves fiunk, István király pohárnokmesterének, valamint az ő örököseinek és azok utódainak adományozzuk a mi baranyavári jobbágyaink Harsány nevű földjével együtt, mely a nevezett hegy lábánál fekszik, s így a vár fenntartására alkalmasabb, mint az említett Baranyavár. Amint Fráter Rembaldus, a jeruzsálemi ispotályosok preceptora felbecsülte, elégnek látszik 7 eke használatára, (1750 hold) vagy némileg többre is, ugyanazon Miklós mester birtokrészén kívül, amely már régóta az övé…”
A donációs levél ezután felsorolja Harsány első ismert birtokosának, (Balog) Miklósnak a többnyire hadi érdemeit, amelyek a királyt az adományozásra késztették. Mindenekelőtt a muhi csatában, mint „… megdönthetetlen oszlop állt mindvégig” királya mellett. Megemlíti még az oklevél, hogy kiváló érdemeket szerzett a boszniai eretnekek elleni küzdelemben, továbbá a Frigyes osztrák herceg elleni csatában.
Az oklevél rendkívül részletesen írja le Balog Miklós birtokait, azokat, amelyeket ezen adományozás előtt már birtokolt, továbbá a baranyavári királyi várjobbágyoktól tulajdonába került területeket. A birtoklástörténeti jelentősége mellett az itt folyó gazdálkodásra is következtetni enged. Opour szőlőjében körtefák, Villus mester János fiának területén szilfa, körtefák, birsalmabokrok, magyal, azaz tölgyeserdő, az Ér nevű patakon malom található.
Kisharsány határának részletes leírásából tudjuk, hogy a falu határán a szársomlyói váruradalom, a siklósi uradalom és természetesen Balog Miklós osztozott – mint a magánföldesúri birtokrész tulajdonosa –, továbbá a Szent Trinitás nevű bencés monostor.
Az 1249. március 25-én kelt adományozási oklevélben a Harsány hegyen épült várhoz a következő falvak tartoznak: „… Harsány, ahol a Mindenszentek tiszteletére templom épült. Babocsa, Pirman, Gátvöly, Ug, ahol később Szent Margit tiszteletére épült templom állt. Világosberek, Keresztes, a Karasón (Karasica) túli Bánfalva és Belus, Pölöske, Boja, ahol Szent Miklós tiszteletére épült templomot említenek, Orosfalva, Herény és Szederjes, Rékás, Keskend, Barkfalva, Letnek, Majs, Fejértó halastóval a Dráva mellett. Csősztelek, Pél a Szent Mihály monostorral. A monostorhoz tartozó falvak: Momád, Láz, Árki, Bajnokfalva, Péntekfalva és Keö…”
A harsányi váruradalomhoz tartozott tehát Babocsa, amely a IV. (Kun) László által kiadott oklevél szerint 1289-től Szántó, Nagyfalu, Harsány településekkel együtt alkotta a váruradalom falvait. Ezek mellett több település és puszta szintén a Szársomlyón épült várbirtok része. 1333-ban Babocsa a Becsey család kezében volt, tagjai Kisharsányból is részbirtokot kaptak. A vár és az uradalom nagyobbik része Károly Róbert királyé ekkor. A harsányi váruradalomtól az úgynevezett kisharsányi határrész a siklósi váruradalomhoz került, de nem ismerünk olyan oklevelet, amely ennek a területi változásnak az idejét mutatná.
Mivel Balog (Sinister) Miklós örökös nélkül halt meg, birtoka visszaszállt a királyra. Így adományozhatta azt a nádor fiának, Keménynek. A falu azonban nem kerülhetett a Kemény család tulajdonába, mert az 1313-ban kelt oklevél szerint élt még egy leányági Balog-örökös. Egy bizonyos Kata asszony, akinek ekkor Gyönki László volt a férje és a fiuk, Gyönki Miklós tartott igényt a harsányi uradalomhoz tartozó Babocsára és Bojára.
A királyi várbirtokok a XII. század első negyedében túlsúlyban vannak területünkön. Lassan azonban már a nagybirtokosoknak adományozott falvak, azok határa. Az említett Kemény comes, aki baranyai főispán is volt, 1273-ban már biztosan Harsány vár tulajdonosa. A váruradalomhoz tartozott ekkor a péli zárda (Pélmonostor), Mitrác, Bajnokfalva, Keö, Babocsa, Permán, Ug, Tótvölgye, Világosberek, Bán, Perecske, Keresztes, Urosfalva, Töttös, Békésund, Letnik (Letnek), Mays.
Az adományozást követően a harsányi váruradalom jelentősen gyarapodott. Baranya középkori történetének kiváló kutatója, Timár György plébános legújabb tanulmányai szerint 1289-ben Világosberek, Virágos, Keresztes (falu) szintén a harsányi váruradalom jobbágyfaluja. Az 1270-ben említett Szántó hasonlóképpen.
Nagyharsány (Harsány) a tatárjárás idejében jelentős település volt. A baranyai várnépek által lakott falu a mongol hordáknak esett áldozatul. A vár felépítését követően és uradalmának megszervezésekor 23 falut sorolnak fel, amelyek az erősség fenntartását, a védelemhez szükséges munkálatokat szolgáltatták.
A XIII. századból ismert oklevelek jelentős változásokat rögzítettek a harsányi váruradalom nagyságáról, a hozzá tartozó falvak számáról. Ez azt mutatja, hogy a hatalmaskodások nyomán, továbbá a királyi adományozások következtében nem volt állandó a területe. Amikor például Korógyi István nyerte el a várat és a hozzá tartozó uradalmat, csak nyolc falut soroltak fel. Ezek Harsány, Baranyavár, Virágos, Szántó, Keresztes, Perecske, Babocsa, Nagyfalu.
A birtoklás története a XIV. században a következőképpen alakult. Egy 1300-ban kelt oklevél szerint Horváthy János baranyai főispán, macsói bán nyerte el a várat és az uradalmat. Belekeveredett a hatalomért folyó küzdelembe, és Zsigmond kivégeztette. Zsigmond uralkodásának első éveitől, sőt azt megelőzően hű támogatója volt Korógyi István, aki 1387-ben az oligarchák között folyó egyik csatában fogságba esett, de kiszabadulva Zsigmond a harsányi várat és a hozzá tartozó uradalmat adományozta számára. Ekkortól nyolcvan esztendőn keresztül Harsány a Kórógyiak birtokában volt. Nagyharsány külön említésre került, eszerint a Szársomlyó-hegy tövében fekvő gazdag falu. Az uradalomból kisebb részbirtokot nyert 1393-ban Hédervári Kont István, aki azonban valóságosan nem jutott hozzá: Horváthy sorsára jutott, Budán lefejezték királyellenes fellépése miatt.
1408-ban a Gara család birtokában 64 községet sorolnak fel, köztük, mint csatolt birtokrészt, Harsányt is. Ez azonban valószínűleg Kisharsány.
A vár első castellanusa a királyi tulajdonban lévő uradalom egyik provizora, István fia Balázs, aki számos csatában vett részt a király oldalán. 1339-ből ismerjük Harsány várának másodkapitányát is, egy bizonyos Miklós fia Jánost, akit a király, Károly Róbert utasított, hogy védőként vegyen részt a Nyulak szigete (a budapesti Margit-sziget) apácáinak a határperében.
A XIV. századi oklevelekből Harsány várára vonatkozóan 1334. július 12-én kelt felsorolások között Miklós fia Domokos várnagy neve ismeretes. 1378. április 28–1380. augusztus 10. között Balázs fia István volt Harsány várának castellanusa.
1388-ban, amikor Korógyi István Harsány várának birtokosa, Zsigmond király vitéze lett a várnagy: egy bizonyos Kis György. Az 1408-ban kelt adományozás idejében még mindig Kis György a várnagy. 1436-ban Geréb Péter földesúr az erdélyi származású Fehér Simon hadnagyot nevezi ki a vár kapitányává. Minden bizonnyal az Erdélyből származó Geréb Péter hozta magával familiárisait, így Fehér Simont is.
A Kórógyiak birtokában nyolc nagyjából békés évtized következett, ez idő alatt jelentősen megerősödött a falu. 1470 körül a harsányi váruradalom visszakerült a király birtokába. Valószínűleg Laki Kis Tamás, királyi kamarás királyi adományul kapta, de miután hatalmaskodást követett el, elítélték.
1486-ban a birtokot vingárti Geréb kapta meg Mátyás királytól, Erdély egy nagyon régi főuráról van személyében szó volt. Már 1222-ben II. András adományt adott a családnak szolgálataiért. Mátyás uralkodása alatt Geréb Mátyás a kedvezményezett főúr, aki a király szolgálatában harcolt testvérével, Péterrel. Ezért Harsány várát, Nagyfalu, Harsány, Szántó, Babocsa falvut – mint a vár tartozékait – nyerték el.
Geréb Mátyás 1493-ban hunyt el. Harsány vára, tartozékaival együtt, Geréb Péter birtokába került. Mátyás király halála után a vár és az uradalom továbbra is a Geréb család tulajdonában maradt. Geréb Péter örökösül feleségét, Kanizsai Dorottyát tette meg, aki a mohácsi hősöket a csata után eltemettette.
A harsányi váruradalomhoz tartozó falvakat 1402-ben és 1405-ben többször említik. IX. Bonifác pápa például búcsút engedélyez azoknak, akik a harsányi plébániatemplomot felkeresik. Ezt követően a falu kőbányáira történik utalás, amely szerint a pécsi káptalan építkezéséhez szép követ szállítanak.
A falu bányával rendelkezett, és megfelelő mesteremberei voltak, akik követ metszettek. Ugyanebben az esztendőben a pécsi káptalan jelentéséből kitűnik, hogy földesura, aki a Dráva-völgy korlátlan ura is egyben, a vár castellanusával, Kiss Györggyel, „az uradalom környéki falvakból toborzott jobbágyokkal, így a harsányi, nagyfalusi, keresztesi, virágosi, perecsei, szántói, baranyavári férfiakkal összegyűlvén, Bátmonostori László Bezedegh nevű birtokát elpusztította”.
A váruradalom falvai, élve árumegállító jogukkal, 1388–1406 között jelentős jövedelmet szedtek az uradalom részére. Azokat a falvakat sorolja fel az oklevél, amelyek ilyen jogokkal rendelkeztek, s némelyikük bérbe véve a jogot, a várnak jelentős összeget számoltak le. Közöttük van a Dráván keresztül haladó forgalom ellenőrzője, Baranyavár, a Karasica hídvámját ellenőrző Virágos, a „nagyúton” fekvő Harsány, és a hegy nyugati lábánál fekvő Szántó, amely a Szenttrinitás felé vezető út forgalmát ellenőrizte. (Ez ma a Nagyharsány, Kisharsány, Tótfalu, Szenttrinitás völgye, Vókány, Pécs felé vezető országút.) A harsányi várbirtokon a Csemény nevű településről is hallunk ebben az esztendőben. A Garay család megvásárolta a falut, mivel annyira elszegényedtek, hogy az adót sem tudták Geréb uraságnak kifizetni.
Az 1406. évi oklevelekből tudjuk, hogy „Harsan” vára Korogyi Fülöp vagyonát növelte. A várral együtt járó jövedelmek: három malom, négy halastó, két jól jövedelmező hídvám bérlete. A falvak, amelyeket ez az adományozási oklevél felsorol, a váruradalom ismert részei, amelyeket korábbi oklevelekből is ismerünk: Baranyavár, Virágos, Keresztes, Perecske, Harsány (Nagyharsány), Babocsa, Szántó, Nagyfalu.
1407-ben Pölöske falu szolgáltatásáról tesz említést egy oklevél, amely szerint az 1387-től a harsányi váruradalomhoz tartozó település adóját és elmaradt egyéb szolgáltatásait Lőrinc fia István hajtja be erővel. Ez a Lőrinc fia István nevű uradalmi tiszt valószínűleg a várnagy vagy annak helyettese. Világosberek és Virágos, a Harsány váruradalom faluja is „a dúlásoktól elszegényedvén, szolgáltatásait nem tudván fizetni, rajtuk a vár tisztje erőszakkal hajtja be a terményeket”. 1409-ben azonban a Karasica menti vámokat már rendben fizették, és a jövedelmük elmaradására sincs panasz. Úgy látszik, valamilyen nehézségük akadt – állatvész vagy az időjárás viszontagságai –, ezért támadt vitájuk a váruradalom tisztikarával.
A XIII–XV. században keletkezett oklevelekből is látható, hogy ez a királyi adománybirtok lassan terebélyesedett, de a részbirtok adományozásával, cseréjével vagy eladásával egyben szét is hullik. A királyi birtokrészt alkalmasint egyesítik, például Zsigmond idején, de hamarosan újabb adományozások révén magánföldesúri tulajdonba kerülnek a harsányi váruradalom részei.
Az azonban Nagyharsány története szempontjából fontos tény, hogy ebben az időszakban a váruradalom egyik fontos faluja volt településünk, amely minden adományozási oklevélben felsorolásra kerül, többnyire szolgáltatásainak különlegességeivel. Ilyenek a kővágás, szállítás, kiváló borai, halastavainak halszolgáltatása.
A vár, amelyet honvédelmi célokból létesített és adományozott IV. Béla, időközben elvesztette stratégiai fontosságát, gyakorlatilag mint az uradalom központja funkcionál, ahol a várnagyok laknak, s fegyveres népekkel egyrészt a meggyengülő központi hatalom miatt hatalmaskodnak, másrészt a szolgáltatások beszedéséről gondoskodnak.
A század végén a megye egész területe a birtokadományokkal várhelyekhez jutott földesurak hatalmasodásának színterévé válik. A Siklósy család, a kéméndi várban az Óvári família, Szársomlyón a várban fészkelő Kemén mester várnagyai valóságos hadjáratokat vezetnek egymás falvai ellen. Györffy György szerint több település lett áldozata ennek a dúlásnak, mint a tatárjárás idején bekövetkezett tragédiának.
A XV. század végén és a XVI. században, a török megszállás kezdetéig a Draskovich család levéltárában, amelyet Zágrábban őriznek, jelentős számú oklevelet találtunk, amelyekben Harsány várára a hatalmaskodások további erősödésére, az egykori Harsány-váruradalom széttördelésére s Harsány falu történetére nézve fontos adatok lelhetők fel. Az is kirajzolódik a dokumentumokból, hogy Károly Róbert, de Zsigmond is a királyi kondicionárius falvakat az egykori királyi váruradalom restaurálásával megkísérelte visszaszerezni, de ez nem sikerült.
1472-ben Korogyi János fiának, Istvánnak magvaszakadtával a bácsmonostori Töttös család jut a harsányi váruradalom legtöbb falujához. A Töttös nemzetség kihalásával Babocsa a Kisvárdaiak birtokába került. 1479-ben, alig fél évtizeddel később, a budai káptalan előtt Laki Márton és fia Tamás, majd János, György és Péter fia megerősítést nyertek, hogy a Harsány várhoz tartozó uradalom falvai közül Harsány, Szántó, Babocsa, Nagyfalu települést és magát a várat jövedelmeivel együtt megkapják.
Újabb pár esztendő múlva, 1486-ban a pécsváradi konvent előtt kihirdetik, hogy Harsány vára az előbb felsorolt falvakkal Geréb Péter tulajdonába megy át. Ugyanebből az esztendőből ismerjük azt az oklevelet, amelyben Geréb István részére igazolt falvak adományozásáról esik szó: a falu Nagyharsány néven ekkor kerül be először egy oklevél szövegébe.
Pontosan egy évtizeddel később újabb adományozás történik. A Bott család Daroc János alkapitány tanúsága szerint Nagyfalunak, Nagyharsánynak, Szántónak, Babocsának, Újtónak (Old) részbirtokként jutott tulajdonába. Bott (Both) András ezeknek a falvaknak – amelyek Harsány vár uradalmához tartoztak ekkor – rendes kontraktus mellett lett a birtokosa. A szerződésről szóló oklevelet a zágrábi káptalan előtt a következő évben újra kiadták. Az adományozás húsz esztendőre szólt.
Egy esztendővel később kiadott oklevélben, pontosan 1498. november 10-én Bott Andrást megerősítik a harsányi váruradalom falvainak birtoklásában, mivel akkortájt több határvonalát vitatták, és villongás támadt a siklósi uradalommal. Alighanem Kisharsány („Minor Harsan”) határperének lezáratlansága miatt került sor erre az aktusra. Az oklevél hangsúlyozta, hogy a felsorolt falvak és leírt határaik mindig Harsány uradalmához tartoztak, jövedelmeit a vár castellanusai szedték be.
1501-ben az ellentétek miatt, amelyek a siklósi uradalom és a Bott család által bírt harsányi uradalom között állandósultak, II. Ulászló király megerősítette az utóbbi nemzetséget a váruradalom falvainak birtokában.
A húsz esztendőre kötött kontraktus, úgy látszik, idő előtt felbontásra kerülhetett, mert 1503-ban kelt oklevél szerint Szentlőrinc, Apáthy, Csat falu Geréb Péterhez kerültek. Az iratban arra történik ugyanakkor utalás, hogy Valkó vára, továbbá Harsány és a váruradalom falvai: Nagyfalu, Babocsa, Szántó, Kásád, Haraszti változatlanul Bott Péteré maradtak.
1503. évi oklevélben, amely a pécsi káptalan előtt megerősítést nyert, hiteles bejegyzés olvasható a tanúk egybehangzó vallomása alapján, hogy a Geréb-örökösök közül István és lánytestvére, Elizabet, fiaik, János és István, valamint Krisztián, ezek gyermeke, Petronella, jövedelmi osztozkodásra jogosultak a harsányi váruradalom falvaiból. Továbbá hogy Nagyharsány oppidum is részjövedelmet köteles fizetni számukra. Ebben az iratban szerepel Nagyharsány először mezővárosként.
Ugyancsak 1503-ban értesülhetünk Erneszt Zsigmond tanú bizonyítása alapján, amelyet a pécsi káptalan előtt tett, arról, hogy Szerecseny János és Gyula, valamint Dacho Lőrinc megegyeztek, Nagyharsány mezővárosból, Szántó, Babocsa, Nagyfalu, Vizselő faluból részjövedelmet élveznek.
Az 1506. évi oklevél szerint Harsány királyi birtokot és a váruradalmat különböző földesurak részbirtokként bírják. Valamennyi részbirtokos a tulajdonában lévő terület jövedelmének arányában köteles hadi adót fizetni. 1510-ben a felsorolt harsányi váruradalmi birtok falvaihoz végleg hozzácsatolják Újtó települést, amely a drávai átkelőhely után külön vámot szedhet (ez a királyi jövedelemként az uralkodót illeti, de bérbe nem adható).
1514-ig tartott ez a közjogi helyzet, majd ebben az évben a székesfehérvári káptalan előtt megerősítést nyert az az oklevél, amelyben Old, Újtó, Bosok, Keckhemet, Szántó, Haraszti, Kassapuszta, Nagyfalu, Oppidum Harsány, Babocsa helység részbirtokaiban megerősítik Keserű Istvánt. Külön említés történik itt arról is, hogy Újtó átkelőhelynél a három bérletben lévő vámolási jogot, Keserű István részesedését is részletezve, bérletként megerősítik.
Egy 1518. június 26-án kelt oklevél a Geréb és Keserű család örököseinek perében a következő fontos adatokat ismerteti: a birtokok háborítása állandósult, ezért az elrendelt és megejtett határjárásban a protestáló földesurakat birtokrészeikben megerősítik. Szántó, Babocsa, Nagyfalu, Harsány mezőváros határainak biztosítása megtörtént, s a határjárásokat követően az okmányokat a pécsi káptalan előtt hitelesítik.
A várról, a váruradalomról, Harsány mezővárosról a török megszállásig, 1543-ig nem leltünk további okleveleket, amelyek a széthulló váruradalomról, falvairól szólnának.
)
A harsányi vár omladéka (Kanász Imre felvétele)
