Nagy-Sárrét kistája | Száz Magyar Falu

Nagy-Sárrét kistája

Nagyrábé nagyközség Hajdú-Bihar Békés megyével érintkező délnyugati peremén fekszik, a megyeszékhelytől mintegy ötven kilométer távolságra. A hosszan elnyúló települést a kelet–nyugati irányban kanyargó 4213-as út metszi át és köti össze a nagyjából hasonló távolságra, a valamivel több, mint húsz kilométerre található két kistérségi központtal, Püspökladánnyal, illetve az éppen húsz kilométerre lévő Berettyóújfaluval.

A nagyközség Hajdú-Bihar megye térszerkezetében viszonylag félreeső helyet foglal el, a magasabb rendű közutak elkerülik. Elérhetőségét pedig – vasútállomás hiányában – döntően a közút biztosítja. Nagyrábé területe 85,42 négyzetkilométer, azaz 8542 hektár, amelyből 213 hektár a belterület. A kivételesen nagy kiterjedésű falusi település határa Bihartorda, Bakonszeg, Biharnagybajom, Bihardancsháza, Sáp, Zsáka és a már Békés megyéhez tartozó Füzesgyarmat közigazgatási területeivel érintkezik. Lakónépességének száma 2002. január 1-jei állapotok szerint 2462 fő, állandó népessége 2526 fő. Közigazgatási jogállását tekintve a hajdan Bihar vármegyéhez tartozó község, majd 1882-től nagyközség, az 1949–1950. évi közigazgatási reform után az újonnan szerveződő Hajdú-Bihar megye immár önálló tanácsú községe lett, 1970-tól nagyközségi közös tanácsú székhelyközség, a rendszerváltást követően, 1990-től pedig nagyközségként körjegyzőségi székhelytelepülés.

Nagyrábé természetföldrajzi (tájföldrajzi) szempontból az Alföld nagytájhoz (makrorégióhoz) tartozó Berettyó–Körös-vidék középtájon (mezorégión) fekvő Berettyó-vidék kistájcsoport (szubrégió) által magában foglalt Nagy-Sárrét kistáj (mikrorégió) keleti felén fekszik, közvetlenül a Beretytyó–Kálló közével, délről a Dévaványai-sík kistájjal érintkezve.

A falu határát magában foglaló legkisebb tájföldrajzi egység, a 650 négyzetkilométer kiterjedésű Nagy-Sárrét kistáj (és ökológiai facies csoport) nagyobbik fele Hajdú-Bihar megye, kisebbik fele Békés megye területéhez tartozik. A település földrajzi környezetét legjellemzőbb módon tehát a Nagy-Sárrétnek nevezett kistáj alkotja és határozza meg, amelynek felszíne sok tekintetben mindmáig magán viseli a korábbi évszázadok természetföldrajzi adottságait.

A Sárrét elnevezés valaha pontosan megfelelt a szókapcsolat jelentésének: a történelmi Bihar vármegye délnyugati sík területének nagyobb része a Berettyó és a Körösök sárrétje, közvetve pedig a Tisza és a Kraszna árterülete, nádrétje volt. A Nagyrábét körülvevő kiterjedt vidék is mocsár, ingovány és nádtenger egykoron, egészen a XIX. század végéig, amíg az 1856 és 1879 között folyó vízszabályozások és árvízmentesítések a mocsarat ki nem szárították és a tengernyi vizet el nem vezették.

A Sebes-Körös és a Berettyó mederbe szorításának, a mocsár lecsapolásának munkálatai során több millió köbméter földet mozdítottak meg, új és ásott medrébe terelve a Berettyót elzárták a Sárréttől, kiöntései így már nem táplálták többé a lápvidéket, amelynek vizét a Szeghalomnál a Sebes-Körösbe torkolló ásott csatornán vezették le.

A Nagy-Sárrét átmeneti földrajzi-történelmi képződmény volt, s az évszázadokon át fennálló sajátos környezet sajátos életmódot alakított ki. Az itt élő lakosság életét, halászó-pákászó életmódját és néprajzi hagyományait egyaránt befolyásoló sárréti táj térszíni formáit a geológiai korokban a bihari hegyekből rendkívül nagy eséssel lezúduló folyók vize alakította ki. A Bihari-síkságon megszelídült folyók lényegesen lelassulva a magukkal hozott törmeléket lerakták, s ezáltal lassanként feltöltötték medrüket, miközben vizük szétterült a sík tájon, és hatalmas lápos, mocsaras térségeket hozott létre.

Elsősorban a Berettyó vize táplálta a település határában lévő nádasokat, lápokat és mocsarakat, s a szomszédos Bakonszeg közelében teljesen kilépve medréből a magasabban fekvő hátakat, gerinceket, szigeteket, porongokat kivéve elborította a község egész határát a környező falvakéval együtt, de más kisebb-nagyobb vízfolyások is gyarapították a környéket amúgy is bőségesen ellepő vízkészleteket. A Berettyó és a Kék-Kálló megszámlálhatatlan érre és ágra szakadozva, pókhálószerűen behálózta a Sárrétet, vízzel táplálva a mocsarakat. A határt mindenfelé vízállások, járhatatlan lápok, végeláthatatlan nádrengetegek borították, amit a határjárásokról és a határperekről készült korabeli jegyzőkönyvekben szereplő tó-, ér-, láp- és mocsárnév sokasága is bizonyít.

A Nagyrábét is magában foglaló Nagy-Sárrét a Berettyó-síkság jellegzetes kistája, amely kicsiny felszíni különbségekkel a Sebes-Körös nyolcvanöt és száz méter közötti tengerszint feletti magasságú hordalékkúpjának nyugati lábánál alakult ki. Maga a település 91,581 méter tengerszint feletti magasságon fekszik. A kistájat észak és dél felől folyóhátak fogják közre, amelyek csaknem teljesen zárt, rossz lefolyású mélyedést alakítottak ki. A típusos felszíni formák folyóvízi (például folyóhát, elhagyott medrek, morotvák) és parti dűne eredetűek.

Nagyrábé határának földtani adottságait ugyancsak az egykori vízjárások alakították ki. A felszín nagy részét ártéri iszap és agyag borítja, miután a gyors feltöltődésű medencében a Berettyón kívül a Kálló-ér is ide szállította hordalékát, sőt a Nagykunságon keresztül a Tisza, az Ér völgyén át a Kraszna árvize is eljutott ide. A felső tízméteres talajrétegben csak helyenként fordul elő néhány centiméter vastag „iszapos”, agyagos tőzegcsík, de az iszapos, homokos rétegek helyett gyakran vízzáró (vörös) agyag keletkezett, amely hozzájárult az elmocsarasodáshoz.

Nagyrábé környezetének éghajlata mérsékelten meleg és száraz, emiatt igen nagy a vízhiány, amit csak némileg enyhít a közelben folyó Keleti-főcsatorna. Az évi napsütéses órák száma megközelíti a kétezret. Az évi középhőmérséklet sokévi átlaga 10–10,2 Celsius-fok, a vegetációs időszak átlaghőmérséklete 17–17,2 Celsius-fok. A legmelegebb nyári maximumhőmérsékleteinek átlaga Nagyrábé környezetében 34,2–34,6 Celsius-fok, a legalacsonyabb téli hőmérsékleti átlag –16,5 és –17 Celsius-fok közötti.

A csapadék évi összege 530–550 milliméter. Az évi csapadékmennyiségből átlagos körülmények között 310-320 milliméter hullik a vegetációs időszakban. A talajvíz két–négy méter mélységben található, kémiai típusa nátriumos, szulfátos. Artézi kútjainak mélysége kétszáz méter körül van, de vízhozamuk nem jelentős. Nagyrábé ötven Celsius-fokos meleg vizű kúttal rendelkezik, a hévíz hasznosítása még várat magára, bár a strand felújításának és újraindításának a tervei már elkészültek. A térségben leggyakrabban északi és déli szelek fújnak.

A település vízrajzi viszonyait távolabbról a kistáj nyugati határán fekvő Hortobágy-Berettyó Bucsa község fölötti tizennyolc kilométeres szakasza befolyásolja, míg közelebbről a Nagy-Sárrét és Nagyrábé keleti határa közvetlenül a Kék-Kállóra vagy a Kálló-főcsatornára támaszkodik (az utóbbiban egyesül a Derecskei- és a Konyári-Kálló vízrendszere). A Kálló veszi fel a szomszédos Bakonszegnél a Keleti-főcsatornát is, amely húsz kilométeres alsó szakaszán a kistájban halad, de Bakonszeg alatt tizenegy kilométeren át a Kálló medrében éri el torkolatát, a Berettyót, mintegy félkörbe fogva Nagyrábé határát.

A település vízrendszeréhez tartozik délről az Ó-Berettyó, északról a Sárréti-csatorna, illetve kissé távolabbról a Hamvas-csatorna, amelyek viszont ellenkező irányban a Hortobágy-Berettyó folyóba torkollanak. Nagyrábé belterületét érinti a kicsiny Berek-ér is.

A nagyszámú különféle vízfolyás – többnyire mesterséges csatornák – ellenére Nagyrábé határa ma már gyér lefolyású, száraz, vízhiányos terület, miután az egykori nagy területű mocsár- és lápvidéket a sűrű csatornahálózat csapolja le és belvízmentesíti. Az Ó-Berettyó egyik kanyarulatának öthektárnyi vízfelülete a szomszédos Biharnagybajom felől érintkezik Nagyrábé határával, a kicsiny, két részből álló Sós-víz tározó tó pedig délről érinti a település lakott részeit.

A kistáj magja a hajdani Nagy-Sárrét hordalékkúpok és folyóhátak közé zárt, ma is gyenge lefolyású, magas talajvízállású ártéri síksága. Szinte valamennyi talajtípus talajvízhatás alatt képződött. Főleg lecsapolt és telkesített sík láptalajok fedik, amelyeken rétek, legelők, rétlápok és láperdőmaradványok találhatók, művelésbe vont szántóként a szigetszerűen kiemelkedő hátasabb felszíneket hasznosítják, a réti csernozjomok, vízhatás alatti szikesek között rét és legelő is előfordul. A kistáj erősen kultúrsztyepp jellegű. A természetföldrajzi adottságok elsősorban a szokványos mezőgazdasági kultúrák, növénytermesztésben gabonafélék (burgonya, napraforgó, takarmánynövények), az állattartásban ugyancsak a hagyományos alföldi tevékenységekhez biztosítják a feltételeket Nagyrábé esetében is.

A nagyrábéi határ a Tiszántúli flórajárás (Crisicum) része. Természetes növényzetét tölgyesek, zömében keménylombos, ritkábban lágylombos erdők alkotják. Természeti értékei közül a művelésre alkalmas, jobb minőségű talajok és a legeltetésre alkalmas rétek és legelők mellett a hévíz és a természetes erdők említhetők. Különös értéket képvisel a település külterületén, a mintegy három kilométerre fekvő Füstpusztán, az egykori Des Echerolles-család kastélyához tartozó parkban lévő híres és védett kocsányos tölgy, amely a ma vadászházként üzemelő úgynevezett Füsti-kastély mellett magasodik. A kastélyhoz harmonikusan illeszkedő védett fa és környezet az egykori angol tájképi stílusban kialakított parkra emlékeztet ma is. A ma már csak nyomaiban felismerhető erdő képezte az alapját annak az angol tájképi stílusban kétszázötven-háromszáz évvel ezelőtt létesített egykori parknak, ahol az idős, körülbelül kétszázötven éves fa található mint a régi idők megmaradt tanúja. Törzse mintegy 480 centiméter kerületű, magassága húsz-huszonkét méter, a lombkorona átmérője harminc-harmincöt méter. A ma is egészséges fa, méretei és kora alapján, a térség különleges és féltett természeti értéke, az egykori erdők utolsó képviselője.

A nagyközség település- és közlekedésföldrajzi pozíciója nem túlzottan jó, inkább kedvezőtlennek mondható. A Sárrét településeinek közös jellemzője, hogy Báránd kivételével valamennyi alacsonyabb rendű közutak mentén helyezkedik el, s déli irányban a közeli Szeghalomba, illetve a szomszédos Békés megyébe csak Biharnagybajomon keresztül lehet eljutni. A közlekedés lehetőségei elsősorban kelet–nyugat és észak irányába biztosítanak nagyobb mozgást. Kétségtelen előny viszont, hogy a kilenc kilométerre fekvő Földesnél könnyen és rövid idő alatt elérhető a Püspökladány– Berettyóújfalu–Nagyvárad irányába futó 42-es (E–60-as) nemzetközi főútvonal, s nem okoz különösebb gondot a huszonöt, illetve húsz kilométerre lévő Püspökladány és Berettyóújfalu, valamint Földesen keresztül Debrecen megközelíthetősége sem. Vasútállomás legközelebb a Püspökladány–Biharkeresztes vonal mentén fekvő Sápon, valamint a Püspökladány– Szeghalom szárnyvonal mellett elhelyezkedő szomszédos Biharnagybajomban található, mindkét esetben hozzávetőleg hét-hét kilométer távolságra.

Amennyiben hátrány a megyeszékhely és a két kistérségi körzetközpont távolsága, az egyben viszonylag megnöveli a népesebb és nagy területű Nagyrábé település-földrajzi jelentőségét a környező sárréti, bihari kistelepülések, Sáp, Bihartorda és Bihardancsháza viszonylatában, amelyekkel valóságos településegyüttest alkot. Az utóbbi település körjegyzőségi székhelyközsége is Nagyrábé. A településhez tartozó egykori öt külterületi lakott hely (Kisrábé, Füstpuszta, Pernyéspuszta, Rétszentmiklós, Bogárzó-tanya) közül ma már csak Rétszentmiklós létezik, úgy, hogy tulajdonképpen összeépült Nagyrábéval, a többi elnéptelenedett. A település jelenlegi közigazgatási státusa: nagyközség.

Nagyrábé a hivatalos statisztikai körzetbeosztás szerint Hajdú-Bihar megyén belül a püspökladányi kistérség része, ám egyidejűleg több, az 1990-es évek első felében, „alulról”, demokratikusan, a közös érdekek felismerésén, önkéntes alapon szerveződött úgynevezett funkcionális kistérségi (önkormányzati) társulás, szövetség tagja, amelyek konkrét célokkal, meghatározott feladatokkal, a közös érdekek képviseletére, védelmére, a hagyományok ápolására szövetkeztek. A tucatnyi kistérségi társulás sorában Nagyrábé az elsősorban történelmi (hajdan volt) közigazgatási alapokon létrejött, mintegy 39 bihari önkormányzatot tömörítő Bihari Önkormányzatok Szövetségének, valamint az inkább a kialakult vonzáskörzet alapján (és részben természetföldrajzi alapokon) Püspökladány körzettel szerveződött Sárréti Településegyüttes Társulás tagja. A Bihari Önkormányzatok Szövetségének elnöki tisztét kezdetben hosszabb ideig Nagyrábé polgármestere, Józsa Kálmán töltötte be.

Település-földrajzi szempontból mint az adott település fejlettségének egyik fokmérője és jelzőszáma is igen fontos tényező a települési infrastruktúra állapota. Ebből a szempontból Nagyrábé helyzete fölöttébb ellentmondásos, hiszen infrastrukturális ellátottsága sok tekintetben megfelel a Hajdú-Bihar megyei falusi települések átlagos színvonalának, jó néhány területen ellenben jelentősen elmarad attól. A műszaki infrastruktúra kiépítettsége közepesnek, esetenként jónak mondható. Teljes körű lakossági villanyszolgáltatás mellett teljesen megújult a közvilágítás, az 1998. évi 365 közterületi lámpával szemben 2002-től már 563 korszerű nátriumlámpa szolgálja a közvilágítást. A vezetékes ivóvízhálózat minden utcában kiépült. A közüzemi vízvezeték-hálózat hossza 22,1 kilométer, a közterületi kifolyók száma 27. A 985-as lakásállomány 88 százaléka (867 lakás) vezetékes ivóvízzel ellátott. Súlyos gond viszont a közüzemi szennyvízhálózat teljes hiánya. A szennyvízelvezetés és -kezelés, valamint a kommunális szilárd hulladék elhelyezése és ártalmatlanítása megoldásra váró településfejlesztési feladat.

A körülményekhez képest kedvező a helyzet a vezetékes gázellátás terén. A nagyszabású gázfejlesztési program eredményeként 1994-től van vezetékes gáz Nagyrábén, s mára a település egészén kiépült a hálózat. Akkoriban 311 lakás, míg 2002-ben már 388 háztartás, a lakások negyven százaléka volt rákapcsolva a vezetékes hálózatra. A hálózati kapacitás ugyan lehetővé tenné a nagyobb lakossági igények kielégítését is, ám a beruházáshoz szükséges önerő előteremtése sok családnak gondot jelent.

Különösen ugrásszerű fejlődés következett be a telekommunikációs és az információs szolgáltatások terén. Míg Nagyrábén 1990-ben mindössze 35 telefonfővonal működött, addig tíz év múltán, 2002-ben a távbeszélő-fővonalak száma a szolgálati vonalakkal együtt 570, az egyéni fővonalaké 520 volt. A lakások több mint fele rendelkezett már telefonnal, miközben az összes telefonállományból már 536 telefon a legkorszerűbb ISDN-rendszerben működik a településen. A helyi kábeltelevízió-hálózatba bekapcsolt lakások száma 305, a szolgáltatás által biztosított 25 csatornából tizenkettő a magyar nyelvű adás. A modern információs technológia széles körű alkalmazásához pedig települési szinten a teleház biztosít kitűnő feltételeket.

A települési infrastruktúra színvonaláról sokat árul el a közterület és középületek állapota és a közúthálózat kiépítettsége. A javuló tendenciák ellenére ezen a téren sok a tennivaló. A falu rendezett utcái, portái mit sem sejtetnek abból a sok gondból, amelyekkel az elmúlt évtizedben mindennaposan szembesülniük kell a nagyrábéiaknak.

A középületeket a művelődési ház kivételével felújította és fűtésüket korszerűsítette az önkormányzat. A belvízelvezető árkok karbantartásával, újak ásásával sikerült megoldani a belterületek egyik legnagyobb problémáját. Utak és járdák épültek, ám a belterületi utak mintegy fele ma még csak portalanított, aszfaltozott közút. Nagyrábé rendelkezik azokkal az oktatási (óvoda, általános iskola), művelődési, sportolási (művelődési ház, községi könyvtár, teleház, sportpálya), egészségügyi (háziorvos, gyógyszertár, idősek napközi otthona) infrastrukturális létesítményekkel és intézményekkel, amelyek a nagyközségi szintű alapellátást biztosíthatják.