Nagyrábé Összefoglaló
Nagyrábé
Összefoglaló
Összefoglaló
Nagyrábé nagyközség Hajdú-Bihar Békés megyével érintkező délnyugati peremén fekszik, a megyeszékhelytől mintegy ötven kilométer távolságra.
A település földrajzi környezetét jellemzőbb módon a Nagy-Sárrétnek nevezett kistáj alkotja és határozza meg. Talajai főleg lecsapolt és telkesített sík láptalajok, amelyeken rétek, legelők, rétlápok és láperdő maradványok találhatók, művelésbe vont szántóként a szigetszerűen kiemelkedő felszíneket hasznosítják. A falu határát már a legkorábbi időkben letelepült, élelemtermeléssel foglalkozó közösség lakta. A honfoglalástól a XI. századig csak a Görbe-halomtól Nagyrábéig húzódó földnyelven találtak településnyomokat, Rábé neve egy 1215-ös pereskedésben kerül elő először.
Nem jelenlegi helyén feküdt, hanem attól egy kilométerre északra, az úgynevezett Puszta-halmon és környékén. Földesurai között mint részbirtokosok felbukkan az Okányi, a hencidai Bacsó, a Tordai, a Verbőczi család, leghosszabb ideig a Rábéi család szerepel birtokosként az okleveles anyagban. Nagyrábé a XVI. század elejére a Bajomi család birtokába kerül, míg ikerfalva, Kisrábé földesura a váradi püspökség lett.
Rábé környéke, illetve lakossága először 1551-ben érezte meg a török hódítás következményeit. A senki földjén feküdt, hol elmenekülő, hol visszaszivárgó lakossággal, amelyet mindentől függetlenül, zavartalanul adományoztak régi vagy új birtokosainak. Kisrábé 1660-ben pusztult el – véglegesen –, Nagyrábé az 1570-es években, de az 1590-es évek elején újraéledt.
A török kiűzése, az ország XVII. század végi felszabadulása után a katolikus egyház visszaszerezte vagyonát, a váradi egyházi uradalomról készült első, 1703-as összeírás Nagyrábét teljes egészében püspöki birtokként említi.
Nagyrábé lakossága a nagybirtokok árnyékában indult el a polgárosodás útján. A nagyváradi római katolikus püspökség és a Des Echerolles Kruspér család birtokolta a község földterületének kétharmadát, így lehetőségük volt befolyásolni a község gazdaságának és társadalmi fejlődésének irányát. A község elöljárói és összes lakossága 1852 novemberében az uradalom képviselőjével aláírta az úrbéri egyezséget.
A népesség folyamatosan növekedett – az egyetlen visszaesés 1920-ban volt – a tetőpontot 1960-ban érte el. A község életét, gazdálkodását több ízben zavarta meg a Berettyó áradása, a szabályozási munkálatok 1879-re fejeződtek be.
Nagyrábé lakosságának több mint kilencven százaléka református, az elemi iskola az egyház kezelésében működött. A községben több párt kísérletezett helyi szervezet létrehozásával – szociáldemokraták, agrárszocialisták, kisgazdák –, eredménytelenül. Élő, eleven szervezetek voltak viszont az – ismeretterjesztő, gazdasági és szociális jellegű – egyesületek.
A trianoni békediktátum és az 1929–33-as gazdasági válság nehéz évek elé állította a magyar gazdaságot és társadalmat. A bihari résznek, így Nagyrábénak is komoly gondot okozott Nagyvárad elcsatolása: elvesztették megyei központjukat. A második világháború újabb súlyos megpróbáltatásokat hozott a település életében. A harcok során meghalt negyven polgári személy, és jelentős károkat szenvedett a község épületállománya.
Nagyrábé adottságai és korábbi történeti, társadalmi-gazdasági okok miatt sok más bihari és sárréti településhez hasonlóan hátrányos, sőt halmozottan hátrányos helyzetű településnek számít. Önmagában vett gazdasági potenciálja, a viszonylag mostoha természetföldrajzi adottságok, az átlagos talajminőség, az ipar hiánya, a privatizációs folyamatok ellentmondásossága, a mezőgazdasági termelőszövetkezet meggyengülése, majd felszámolása valóban életképes és virágzó vállalkozások létrehozásához szükséges tőkeforrások hiánya miatt, meglehetősen gyenge. A működő vállalkozás közel kétharmada a szolgáltatásban, a kereskedelemben és a vendéglátásban működik.
A község hosszú, közel nyolc évszázados történelme során, a kiterjedt vízi világ védelmében mindvégig népességtartó hely tudott maradni. Népessége a török kiűzése után, a XVII. század végén indult dinamikus növekedésnek, 1785-ben 1192, 1869-ben 2101 lakosnak, s a XX. század elején már több mint háromezer főnek, s növekedésének csúcspontján, az 1949. évi népszámlálás idején már 3814 főnek adott otthont. Nagyrábén jelentős számú, mintegy kétszázhatvan fős roma kisebbség él, ami a népesség mintegy tíz százalékát adja.
A nagyrábéi mezőgazdasági termelés formái és arányai a táji adottságok, meghatározottságok függvényében koronként jelentősen módosultak. Az állattartás mellett a gabonafélék termesztése volt a vezető ágazat. A XIX század végén a vízrendezések hatására jelentősen átalakuló tájban új területeket vontak mezőgazdasági művelés alá, s az állattartás és a földművelés korábban kialakult aránya megváltozott, a szántóföldi növénytermesztés súlya növekedett.
Az iparral foglalkozók száma az 1920-as évek elejétől harminc fölötti, a kereskedőké pedig húsz fölötti volt. Ez a létszám – a hasonló nagyságrendű településekkel összevetve – Nagyrábét a jól ellátott települések közé soroltatja. A falu társadalmának megbecsült középrétegéhez tartoztak, haladó szellemű, kultúrapártoló, a hazafias érzéseket ébren tartó és ápoló közösséget alkottak. Ők hozták létre 1911-ben a Nagyrábéi Iparosok Olvasó Önképző Körét, amelynek mintájára a két világháború között újabb egyletek és körök kezdték meg munkáikat. A második világháborút követő változások oda vezettek, hogy eltűntek a falvakból – így Nagyrábéról is – a megbízható, a hagyományokat továbbvivő, jó mesteremberek és kereskedők, s velük együtt eltűnt az egykori műhelyek, körök, egyletek szellemisége is.
A megélhetés nehéz körülményei ellenére az emberélet fordulóit, a jeles napok szokásait mind a falubeliek, mind a puszták lakói a körülményeikhez képest igyekeztek méltó módon megünnepelni. A közösség életét főként a szigorúan megszabott munkarend, a szorgos, munkával teli hétköznapok, a munkamegosztás során rájuk rótt kötelessége teljesítése szabta meg.
A település igen színes hiedelemvilágában számos babona s történet él még napjainkban is, különösen a boszorkányokkal kapcsolatban. Gazdag volt egykor a népi gyógyászattal kapcsolatos gyakorlat is.
