A Szent Kereszt felmagasztalása
A Szent Kereszt felmagasztalása
A nardai templom, amely az 1990-es évek elején végzett régészeti feltárás tanúbizonysága szerint a XIII. században épült, nem magában árválkodott ezen a vidéken. Vele egyidősek lehetnek a csémi (Schandorf), óvári (Burg) sámfalvi (Hannersdorf), a csatári, a bucsui és a dozmati. 1439-ben Nagynarda Szent János tiszteletére szentelt templomát említik. Ekkor Narda Dozmat filiája. A vasvári káptalan egy 1502-es feljegyzése szerint itt kőből épített templom áll. Az 1500-as években plébánosát többször említik: 1516-ban például Benedeket.
A török betörések idején nem volt plébánosa, derült ki egy 1649-ben írt levélből.
Ugyanakkor már a XVI. században megjelennek a protestánsok Nagynardán. Ugyan a horvátok híven ragaszkodtak – a jelek szerint minden időben – a katolikussághoz, a név alapján egy magyar anyanyelvű protestáns ügyéről pontos információnk van. Sebők Pálhoz Nagynardára a bucsui prédikátor, Nagy Mihály jön gyóntatni. Tehát evangélikusok ekkor már éltek a településen. Az is lehet, hogy egyszerűen a törökök miatt fellépő paphiány következtében igyekeztek egy közelben elérhető papot hívni, s ez a bucsui prédikátor volt. További adatok hiányában egyelőre mindkét lehetőséggel számolnunk kell.
A protestantizmus nem vert tehát gyökeret az évszázadokon át mély vallásosságukról ismert grádistyei horvátok körében, s így a nardaiaknál sem. Bejthe Imre németújvári prédikátor 1616. július 14-én írott levelében így panaszolkodik Batthyány Ferencnek:
„Jól tudom, hogy voltak nagyságod előtt a csémiek? És rendezni akarták dolgukat nagyságodnál, s többek között azt mondták, hogy prédikátoruk tőlük való elmenetelének nem ők az okai (…) Bizony, ők lettek okai. Egy éve néhányszor elküldték (távozásra szólították). S ahogy régen Miklós pap az Evangélium prédikálásáért a fejével fizetett, akképp őt is fejének elveszejtésével fenyegették meg az új hit miatt: amint ők mondták, hogy kenyérrel gyóntatott. Maguk között kezdetben meg is egyeztek, hogy aki hozzá megy gyónni, megbírságolják, mint falubeli árulót (…) Mi azt állítottuk, hogy ha megtiltjuk nekik, hogy a közeli/szomszédos ostyás prédikátorok nekik szolgáljanak, és csak a csajtait hagytuk – mint aki kenyérrel gyóntat –, hogy minden szükségükben megtalálhassák; (remélve,) hogy annál inkább kívánni fogják a prédikátort. De ők a szemtelen nardai prédikátort keresték meg. (…) A nardai prédikátornak pedig parancsolja meg nagyságod, hogy jöjjön hozzám, ide, Újvárra, mert vétkét tudván semmiképp sem jön ide. Mindazonáltal telhetetlenül (folyamatosan) kárt tesz.”
Tóth Ferenc és Horváth György tanácsára fogott össze az egész falu népe Csémben – tudhatjuk meg egy másik levélből: „Az Narda˙t keresik minden szükségekre. Nagyságod ez Istentől futamot emböröket enihiche meg. Az praedicátortis fen˙che meg.” A csajtaiak mindenképpen el akarták űzni a prédikátort. Ha nem bünteti meg őket Batthyány – írja neki Bejthe Imre prédikátor –, akkor „meg ölik nyavalyást, hallatot immár es Miklós praedikátor után bocháttyák, kit meg öltek ugian ők valaha. Az nevök zéllel Pap fezitő Chajtajak”.
A „rohonczi tractus” egyházlátogatási jegyzőkönyvébe a nardai fáránál többek között a következő javakat veszik fel ebben az időben – egészen pontosan 1618. január 1-én: „Mehe˙ uannak az Szenteg˙haznak Nardan. Most 12. Uag˙on. Néha harminczrais telik. Az kazdagok tartt˙ak, tungokat töltnek, el adg˙ak. Az penzel föl oztoznak, semmit re˙a nem adnak. Huszonket eztende˙e hog˙ tartt˙ak. Vag˙on f. 40. Az Szent Eg˙hazat el hadg˙ak puztuln˙ (…).”
Az 1620. április 22-én megtartott németújvári zsinaton elhangzott panaszokat Bejthe Batthyány Ferenc elé terjeszti. A nardai pásztor céhmesterei – templomgondnokai – nem akartak eljönni, mivel „Zombathel˙ sokadalomra möntek”. 1621-ben Horváth György testamentumában szerepel „Nardai Gergel praedicator” is, akinek az örökhagyó tartozik két forinttal.
A vallásához ragaszkodó nép a zarándoklatokon, a kertesi (ma: Gaas, Ausztria) búcsújárásokon adta tanújelét annak, hogy nem kíván áttérni az új hitre. Beythe Imre bosszúsan nyilatkozott erről a Batthyányaknak. „A kertesi idolomániát (bálványszenvedélyt; képimádatot) nagyságod ennyi idő óta sem szüntette meg. Cellen kívül nem tudok iszonyúbb útálatoskodást, mint amit abban a templomban cselekszenek. Ott »áldozzák« (felajánlják) magukat, gyermekeiket a füstölő viaszgyertyák és a hitető misék szeszénél az »Akkaron« (?) örödgnek és a Boldoganya bálványnak. A sároslakiak vittek közéjük egy misemondó papot, és ők tartják el már sok ideje. Búcsúkor nem kellene megnyitni a szentegyházat, (mert) kocsmáznak, részegeskednek benne.”
A név szerint ismert nagynardai Kunits vagy Runits Gergely prédikátor elképzelhető, hogy csupán névleg tért át az új vallásra. Hiszen 1613-ban a szomszédos Csémben ostyával áldoztatott. A Szécsényi Zsinaton ezért meg is büntették. 1629-ban Kelcz Mihály református prédikátor szolgált Nagynardán.
Az éppen szolgáló evangélikus lelkészt Nagynardáról 1642-ben űzette el Batthyány Ádám. (A környékbeli többi településekről való kiűzetésük pontos dátumát nem tudjuk, de 1637 és 1661 között történt ez meg a Batthyány-birtokon.) Valószínűleg az ellenreformáció időszakából maradt fenn a luteránusokat becsmérlő – német–magyar szóegyvelegből álló, a grádistyei horvátoknál szélesebb körben ismert – káromkodás: „Luter Marton seis patron!” (Ejtsd: Luther Márton seisz pátrón.)
Az 1674-ben végzett Tormásy-vizitáció, azaz egyházlátogatás szerint a temető régi kerítéssel van körülvéve. Ekkor már van egy kőből épített tornya, benne egy haranggal. Iskoláját pedig éppen építik. Az 1697-es jegyzőkönyv szerint a templom a Szent Kereszt felmagasztalása titulust viseli, a szentélye boltozott, többi része azonban deszkamennyezetű. Kőtornya időközben leomlott, s a falak között függ a harang. Az előzőleg (1674-ben) bekerített temetője most már nincs teljesen körbekerítve. Oltára – a korábbi, 1674-es híradással egyezően – a Boldogságos Szűz Máriát ábrázolja: ekkor az oltárasztalon állt a Mária-szobor, vélhetően az, amelyet a XX. század végi felújítás után a hajó bal oldaláról a jobboldalára, az egykori szószék helyére tettek. Ekkor nemcsak a két Csatár, hanem Horvát és Német Sicz is filiája a plébániának.
A középkorban Szent János tiszteletére szentelt templomból a XVII. századra Szent Kereszt felmagasztalása titulusú templom lett tehát. Ez a váltás időben egybeesik a horvátok idetelepedésével. Ha feltételezésünk megalapozott, az új nevet a horvátok óhazájukból hozták magukkal. Ebben az időben Miskey János látta el Kisnardát, amelyet akkor plébániának neveztek, noha templomuk nem volt, csak egy haranglábuk.
Az 1713-as egyházlátogatáskor Csém kapcsán megállapították, hogy a plébánia nincs betöltve, s megfontolandó lenne a Nagynardával való egyesítése. A csémiek ezt ellenezték. Mire a vizitátor feljegyezte: „nem kellene hallgatni a parasztokra”.
A Batthyány-vizitáció 1754-ben megállapította, hogy a templomnak déli kapuja van (a régészeti feltárás során sikerült is azonosítani). Ekkor több szobrot összeírnak: a Mária-szobor jobb oldalán Keresztelő Szent János, balján János evangélista, fölül pedig jobbról Szent Imre, balról Szent Kunigunda szobra állt. Emellett volt egy öltöztetős Mária-szobra is a templomnak.
1762-ben Batthyány Lajos kegyúrnak köszönhetően a nagynardai plébániatemplomot megnagyobbították: a boltozatos épületet ekkor fazsindely fedi. Már két oltára van: a kisebbiket Rosty Antal állította Szent Antal tiszteletére. A jelenlegi tornyot ekkor építették. Sőt minden bizonnyal a déli sekrestyét is. Az 1812-es egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint már két sekrestyéje van a templomnak.
Páduai Szent Antal oltárának nagynardai megjelenésével egy időben Felsőcsatáron az addig ott nyilvántartott Szent Antal eltűnik. A Batthyány-vizitáció egy szentkút fölött álló, falazott Páduai Szent Antal-kápolnáról ír Felsőcsatáron, az úgynevezett Bogdán alatt. Állíttatója Rosty Antal úr volt, s az alapító család a plébánosnak ötven, a kántortanítónak tizenöt forintot adott az ünnepi szolgálatért. Úgy tűnik, hogy a csatári Szent Antal-szobor került a nardai templomba. Innen származhat az a falucsúfoló, amely szerint a felsőcsatáriak ripiscsári, azaz kerékrépások. Egyik magyarázat szerint ugyanis egy zsombor, másik változat szerint pedig egy szekér kerékrépáért adták el Szent Antal-búcsújukat a nardaiaknak.
A Szent Antal-oltárt a nardai templomban ugyancsak – az időközben elhunyt – Rosty Antal költségén állították, ahogy erről már a Szily-vizitáció ír. Az első katonai felmérés térképe alapján az egykori szentkútra épített csatári Szent Antal-kápolna helye pontosan beazonosítható.
A templom körüli temető a Szily-vizitáció idején, tehát 1779-ben már kőfallal körülkerített. A Szily- és a Somogy-féle egyházlátogatások közötti időszakban készült a nagynardai templomban a kripta, ahogy az északi sekrestye is. Ekkor fedhették le a templom padozatát a rohonci hasított kőlapokkal.
A falkutatás és a régészeti feltárás során a vezető régész, P. Hajmási Erika megállapíthatta, hogy „az egyhajós, íves szentélyű, nyugati karzatos, déli kapujú, két résablakkal ellátott falusi templomocska a XIII. században kőből épült”. A keleti kivételével a templom falai ma is a középkoriak: keleti részről, tehát az egykori szentély elbontásával toldották meg, bővítették. A déli kapu fölött terrakotta és pompeji vörös színnel festett rombuszsor díszlik. Az épület délnyugati sarkán faragott követ utánzó festés látható. A déli kapuzat fölött két nagyméretű falfülke helyezkedik el. A templom gótikus díszítése a provinciális, egyszerű elemeket használó művészet jellegzetes példája.
Ifjabb Batthyány Gusztáv gróf a XIX. század hatvanas éveiben el kívánta adni birtokát, hogy a pénzét Belgiumban iparba fektesse. A patronátus helyett pedig alapítványt kívánt létrehozni, de ezt a javaslatot a szombathelyi püspök nem fogadta el. (Fenntartója volt a következő templomoknak, illetve plébániáknak: Rohonc, Csém, Incéd, Burg, Hannersdorf, Nagyszentmihály, Mariasdorf, Borostyánkő, Neumarkt in Tauchental, Nagynarda, Szerdahely, Bozsok – Szent János-kápolna.)
Trefort Ágost kultuszminiszter tarcsafürdői kúrára érkezvén ellátogatott Batthyány jormannsdorfi kastélyába s ekkor megállapodtak abban, hogy Batthyány előbb minden templomot és plébániát rendbe tesz, majd egy megfelelő alapítványt hoz létre további gondozásukra, amelyet aztán a magyar kormány a vallási alap gondozására bízott volna. Így jött lére 1870-ben (?) a Gróf Batthyány Gusztáv Alapítvány. Teljes összege kétszázezer aranyforint.
Csém plébánosa 1754 vagy 1755–1762-ben Polyák (Polák) Mátyás volt. Előtte hét évig Nagynardán, majd tizenegy esztendeig Szerdahelyen volt plébános. Valószínűleg az ő idejében épült az első kisnardai kápolna. Kausz János csémi plébános (1877–1892) szolgálati idejében épült a mostani kisnardai templom. Ezt eredetileg a plébános a falu végén álló Nepomuki Szent János-szobor helyére akarta építtetni, és Szent János lett volna a titulusa. A helyi hagyomány szerint az öreg Subosics bácsi felhorkant: „– Mit főzünk majd Szent Jánoskor, azaz júniusban?! Nincs se káposzta, se más. Legyen inkább Szent Mihály, mert akkor már könnyű vendégséget tartani, hiszen már minden van.” Így maradt a templom a régi kápolna helyén, s lett Szent Mihály Kisnarda másik búcsúnapja. A templom eredeti titulusa ugyanis a régi kápolna nyomán Fájdalmas Anya, ünnepét fájdalmas pénteken tartják. Ez a nagyböjt fekete hetében van, virágvasárnap előtt: emiatt a köznapi beszédben csak „halas búcsúnak” mondják.
A kisnardai templom műemlék jellegű orgonáját Tausz Antal építette. „15 orgonájáról tudunk. Ebből 10 ma is lényegében eredeti allapotban működik. (…) A méremi orgonájához hasonlít a kisnardai, de minden részletében eredeti (kivéve a háborúban elrekvirált homlokzati sípokat) 1887-ben épített orgonája Kisnardán. A pozitív orgonának billentyűzete éppúgy, mint Méremben itt is a szekrényzet oldalába épült be” – írta Szigeti Kilián, a nyugat-dunántúli orgonák legjobb ismerője.
1893 nagyhetére készült el a nardai plébániatemplom Szent sírja. A két – domborműves – katonaalak hátoldalán látható nyomok elárulják, hogy Bécstől Szombathelyig a posta vasúton juttatta el. A sírban nyugvó Krisztus szobrát a Páduai Szent Antal-oltár – ekkor felnyitott – oltárszekrényébe helyezték el. Tulajdonképpen a mellékoltár ekkor készült el: Szent sírnak. Szent Antal szobra vélhetően addig másutt állt, s csak ekkor helyezték el az oltár fölötti vakablakban. A két katonát az oltár elé állították nagypéntektől a nagyszombati feltámadási körmenetig. A teljes Szent sírt – azaz a mellékoltárt – Szombathelyen, Heckenast János aranyozónál rendelték meg. Erről az 1892. december 16-án készített 215 forintos árajánlat tanúskodik. (Az 1994-es templomrestaurálás után megszüntették a mellékoltárt; azóta a szembemiséző oltár előtt egy emelvényre fektetik Jézus szobrát, s mellé állítják a két katonát.)
1920-ban vették meg a ma is látható horvát feliratú stációképeket.
Burgenland közigazgatási rendjének kialakítása során néhány esetben magyar filiális községek anyaegyháza került Ausztriához vagy osztrák fennhatóságúvá lett leányegyházak plébániái maradtak Magyarországon. Ezt a lehetetlen állapotot 1936. július 1-jével változtatták meg. A burgenlandi apostoli adminisztratúrával megkötött egyezség alapján Grősz József püspök Kisnardát Nagynardához csatolta, továbbá Rábafüzest Felsőrönökhöz, Horvátlövőt pedig Vaskereszteshez.
Nardán 1722-től vezetik a születési, 1744-től a házassági és 1756-tól a halotti anyakönyvet.
A nardai vagy nardai származású jelesebb papokról röviden külön is megemlékezünk. Az 1773. július 18-án Nagynardán született Török József szép karriert futott be. Felszentelése után tíz esztendővel, 1806-ban püspöki titkár és szentszéki ülnök lett, majd 1810-ben Szombathely plébánosává nevezték ki. 1828-ban Vas vármegye táblabírája és zsinati vizsgálóbíró. 1830-tól négy éven át a szombathelyi szeminárium rektora volt. Lébényi címzetes apát, később őrkanonok. Horvátul, magyarul és németül egyaránt beszélt. Végrendeletében a kőszegi Kelcz-Adelffy árvaházat tette meg általános örökösének azzal a kikötéssel, hogy a felvételnél a rokonságából származó gyerekek előnyt élvezzenek.
Frideczky György 1860-tól haláláig, 1887-ig volt nagynardai plébános; könyve a szombathelyi Bertalanffy-nyomdában látott napvilágot 1869-ben. Az imakönyv sajátosságáról az iskolaügynél írunk. Az 1820. április 14-én Válon született magyar ajkú Frideczky György Zágrábban végzett teológiát. 1846 és 1849 között a zágrábi egyházmegyében szolgált, ugyanakkor a magyar szabadságharc idején – 1848. márciusától 1849. augusztus 13-ig – a Sándor gyalogezred lelkésze, ezután pedig – 1849 végétől 1850 októberéig – a grazi katonai kórház lelkésze volt. Ekkor átvették a szombathelyi egyházmegyébe.
Nagynarda plébánosaként 1874-től a püspök őt nevezte ki a rohonci tankerület horvát iskoláinak tanfelügyelőjévé. 1869-ben adta ki Szombathelyen az Őrangyal (Angel Čuvar) című imakönyvet, amely igyekszik alkalmazni a horvát diakritikus jeleket, kaj-horvát dialektusban íródott.
Mivel Nardán és környékén sto-dialektust beszélnek a horvátok, s a grádistyei horvátok általában csa-dialektus területéhez tartoznak, érthetetlen, miért kaj dialektusban adott ki imakönyvet. Talán az lehet a magyarázata, hogy zágrábi szeminaristaként ezt a nyelvjárást sajátította el.
Frideczky egy horvát–magyar nyelvtant is készített, amelyet kétezer példányban nyomtattak ki 1876-ban. Az ő idejében épült az új, ma is álló plébániaépület. Végezetül kiemelendő, hogy a 107. gyalogezred szabadságharcos zászlaját 1874-ben Frideczky György adta át a Vasmegyei Régészeti Egyletnek.
Hívei körében nagy megbecsülésnek örvendett Kuntár József plébános. A Trianon utáni visszacsatolással kapcsolatos tevékenységéről és az osztrák csendőrség zaklatásairól, a plébános letartóztatásairól már szóltunk. Kuntár József kántortanító fia 1883. augusztus 19-én született Szabaron. 1906-ban szentelték pappá, s 1918-tól harminchét éven keresztül volt Narda plébánosa.
Unokaöccse, a jeles vasi helytörténész, Kuntár Lajos, így írt életútja végéről: „A sors tragédiája, hogy a földi élete befejezését az országhatárt őrző katonák lovas járműve siettette azzal, hogy egy 1955. november végi esős estén hazatérőben az egyik hívőjétől az úttesten elgázolta. A gondos kórházi kezelés ellenére, december 1-én visszaadta nemes lelkét a Teremtőjének. A népszerű és szeretett plébánost sokan gyászolták, és vettek részt a csatári temetőben a végtisztesség megadásán.”
Porhüvelye édesanyja mellett nyugszik a felsőcsatári temetőben. Balesetét a nardaiak nem tartották véletlennek. Sejtésük a szándékosságról sosem vált bizonyossággá. Az viszont tény, hogy az 1950-es évekbeli ÁEH-jelentésben (az Állami Egyházügyi Hivatal jelentésében) Kuntár plébános elhelyezését szorgalmazták, amit végül a püspök nem teljesített.
Veszelits József ugyan 1920. december 9-én Csémben született, a család 1938-ban költözött Nagynardára. 1948-ban szentelték pappá, újmiséjét Nagynardán mondta. Csesztregi káplánkodás után a zalai kaj-horvátok lakta Tótszentmárton plébánosa volt 1965. május 10-én bekövetkezett haláláig.
A vallási élet a második világháború végéig színes és gazdag. Az imádkozásnak közösségi alkalma volt például a tollfosztó is, ami pedig más vidékeken a legkevésbé sem kegyes mulatság. Itt vallásos énekek is elhangzottak, különösen a történeteik miatt kedvelt Kánai mennyegző, a Bő kovács lánya legendaballada és a Mestereknek mestere. A balladát kivéve ezeket énekelték lakodalmakkor is. Többen arra emlékeznek, hogy egyik vagy másik búcsúban tanulták meg őket, s velük együtt más archaikus imádságokat.
A Bő kovács lánya néven ismert legendaballada a betlehemi szálláskeresés történetéből keletkezett. (A szállást kereső Mária karjaiból kiesik Jézuska, s annak a kovácsnak a lánya, aki nem adott neki szállást, kapja fel a földre eső csecsemőt; az a leány teszi meg ezt, akinek nem volt karja, de e cselekedete közben csoda történt, s kinőtt. Apja ezt megtudva, s számot vetve azzal, hogy a Kisdeddel helyet kereső Szűzanyának nem adott szállást, bűnbánatot tart.)
Napjainkban a többgenerációs együttélés rendkívül ritka, s emiatt nincs mód a korábban családi körben – elsősorban keresztgenerációkban – átadott archaikus imádságok továbbéltetésére, megtanítására. A legendaballadák is feledésbe merülnek. Jellemző, hogy az idős asszonyok a közelmúltban a helyi újságban közölt szöveg alapján frissítették fel a karácsonyi időben régen rendszeresen énekelt szálláskereső történetet, a Bő kovács lánya legendaballadát. Többen Pesten vagy külföldön élő rokonaiknak azért küldték el a helyi újságot, hogy az idegenbe szakadt nardai nők ott is feleleveníthessék szövegét.
A legendaballada dallama és első versszaka a következő:
A nardai XIII. századi eredetű plébaniatemplom és mellette az óvoda (eredetileg iskolának épült)
Búcsújárók Mariazellben 1927-ben
Mariazell-i zarándokok 1931-ben: a nagynardai Pezenhoffer Jozefa (1914) és csatári rokona
Elsőáldozó fiú 1928-ból (Blázi József)
Az 1990-es évekbeli templomrenováláskor lebontott Páduai Szent Antal-oltár, vagyis az 1893-ban vásárolt szentsír
Amerikában nyomtatott grádistyei horvát nyelvű ponyva címlapja. Eddig ez a Nardán talált példány az egyedüli
A kisnardai templom és egy XIX. század közepén épített boltíves, tornácos lakóház
A püspök köszöntése bérmáláskor, 1973
Harangszentelés Kisnardán a második világháború után
Frideczky György imakönyvének címlapja (Szombathelyi Egyházmegyei Könyvtár)
Kuntár József plébános az 1950-es években
Veszelits József újmiséje 1948-ban
Az 1997-ben a II. Európai Ökomenikus Találkozó alkalmából állított fakereszt: a Megbékélés Keresztje
Szálláskeresés (legendaballada)
