Fél évszázad ráadás
Fél évszázad ráadás
A győztes hatalmak – hét esztendő után – 1945. május 1-jén, ismét elvágva egymástól testvért és rokont, a Dunához, a neszmélyi kertek alá rendelték a határt.
A település képviselő-testülete már 1945. július 8-án kísérletet tett a helyi közigazgatás helyreállítására. Rajtó József személyében törvénybírót választott a község élére. A döntést azonban a járási főjegyző szeptember 25-én kelt határozatával megsemmisítette. E határozatáról értesítette az érintett Rajtó Józsefet mint neszmélyi lakost és Hatala Pál községi tisztviselőt.
1946. február 20-án a község újjászervezését a két díjnok, Gobaschits Pál és Szabó István segítségével Mike József községi bíró, Várkonyi Kálmán községi jegyző és Hatala Pál, a nemzeti bizottság elnöke, irányította. A postahivatalt helyreállították, a telefonközpont működőképes volt ugyan, de a községházára, annak ideiglenes elhelyezése miatt, azt nem telepítették át.
A földreform kapcsán a község határához tartozó klosterneuburgi kanonokrend birtoka, a tatai Esterházy-hitbizomány és Gyürki gróf neszmélyi birtoka került felosztásra. Elkobozták a dunaszentmiklósi volksbundisták tulajdonát képező kisebb földeket. Ennek során állami tulajdonba került 1198 hold erdő, 56 fő számára 225 hold szántóföldet, 55 főnek pedig 27 hold szőlőt osztottak ki. Ezzel a törpebirtokosok földjét tíz-tizenkét holdra egészítették ki. A cselédek hasonló nagyságú földet, míg a gyári munkások fél vagy negyed hold szőlőt kaptak.
Az újjáépítés során a hároméves tervben foglaltak szerint a háború alatt lebombázott községháza helyén megépült az új tanácsháza, elkészült egy új, egészséges ivóvizet adó kút. 1950-ben Pőcze Ferenc vb-elnök, Lengyel István vb-elnökhelyettes vezetésével 51 tagú községi tanács alakult. Titkára Hamvas Ferenc, a községi népfrontbizottság elnöke Vidli János, a Magyar Dolgozók Pártja községi titkára Hatala Gyula. A lakosság ellátását a Hangya Szövetkezet felváltó földművesszövetkezet, majd az áfész biztosította. Neszmélyen szőlőtermesztő csoport, 1955. januárjában Második Ötéves Terv néven téesz alakult. Az első ötéves terv folyamán korszerűsítették a háború alatt részben lerombolt s akkorra már államosított Hacker Ödön téglagyárat. A munkások számára tizenkét szolgálati lakást, 1956-ban kultúrházat alakítottak ki.
A Rákosi nevével fémjelzett kommunista rendszerben a falvak lényegesen nehezebb helyzetben voltak, mint a térség favorizált városai: Tatabánya, Oroszlány vagy a járási székhely, Tata. A beszolgáltatás, a begyűjtés, a túlzott adóztatás, a nagyra nyílt agrárolló az erőszakolt kollektivizálás nyomán felbomlott a falvak, közöttük Neszmély hagyományos társadalmi szerkezete, távlattalanná vált az egyes emberek s az egész település élete.
1956. október 24–25-én a fővárost Béccsel összekötő út mentén fekvő Neszmélyen, a sűrűn átutazó diplomaták, újságírók, a növekvő autóforgalom nyomán kezdett felforrósodni a hangulat. 1956. október 26–27-én este Tatáról és más településekről érkezett felkelők lefegyverezték Neszmély és Dunaalmás határőrségét. Ennek nyomán igen sok fegyver került a civil lakosság kezébe. A falu lakói beverték a párthelyiség, a tanácsháza valamint a téeszelnök, az adóügyi megbízott, a párttitkár és a téeszraktáros házának ablakait. Megtámadták és lefegyverezték a határőrséget.
Az éjszakai lövöldözések s a forrósodó közhangulat lecsendesítésére a községért felelősséget érző tanító, az 58 éves Mohácsi László vállalkozott. Október 29-re falugyűlést hívott össze. Az itt megválasztott nemzeti bizottság tagjai között ott voltak a nép bizalmát bíró régi tanácstagok, elnöke a kezdeményező Mohácsi lett. Maller Géza volt főjegyzőt közigazgatási vezetővé választották, majd október 31-én felmondtak Mészáros Sándornak, a tanács vb-elnökének, s még ezen a napon megszervezték és az összeszedett fegyverekkel ellátva létrehozták a nemzetőrséget. Más településekhez hasonlóan feloszlatták a termelőszövetkezetet itt is. November 4-e után a forradalmat leverő szovjet hadsereg védőszárnyai alatt megkezdődött a régi községi tanácsrendszer újjászervezése. Az olyan települések, mint Neszmély, ahol a nemzeti bizottságban helyet kaptak a korábbi tanácstagok, azt jelentették a felsőbb szerveknek, hogy a régi tanács Mészáros Sándor vb-elnök vezetésével folytatja munkáját. Őt 1960-ban Nyitrai Gyula váltotta ezen a poszton.
Az 1960 januárjában megkezdődött szervezőmunka eredményeként néhány héten belül megalakult a Kék Duna Mgtsz. 1963-ban bekebelezte a Komáromi Állami Gazdasághoz tartozó Gombáspuszta-majort. 1964-ben vizet vezetnek a Szőlő-hegyre, a határ egy részén rátérnek az öntözéses legelőgazdálkodásra. 1965-ben fűrészüzem kezdi meg működését a Kék Duna Tsz-ben.
A gazdasági élet fejlődésének jeleként 1964-ben már működik a Dunaalmás– Neszmély Takarékszövetkezet. A lakosság napi életviteléhez szükséges szolgáltatásokat 1967-ben, egy kovács, két kőműves, egy kárpitos, két magánfuvaros, két cipész, öt női szabó, egy villanyszerelő, egy dohányárusító, egy bélkereskedő, egy lakatos, egy vámdaráló, egy műszerész, két bérsütő, egy bérfűrészelő kisiparos, továbbá a téesz fűrészüzeme, a Lábatlani Vegyesipari Ktsz férfi és női fodrászrészlege, vegytisztítója és cipőjavító átvevőhelye biztosította.
Jelentős, 1969–1971 között megvalósított beruházással, a korpási
Duna-ág lezárásával létrehoztak egy tizennégy hektáros halastavat. Erre az időre, azaz 1971-re lezárult a Kék Duna és a kocsi Aranykalász Tsz több évig tartó egyesülési folyamata. 1972-ben a neszmélyi, a táti, valamint a budapesti Ferrokémia Vállalat együttműködésével létrejött Márvány Építőipari Közös Vállalat. 1973-ban megépült a falu orvosi rendelője.
A téglagyár fennmaradását és fejlődését biztosította az a kétszázötvenezer blokktéglára vonatkozó megrendelés, amelyet 1961-ben kapott az üzem. 1962-1966 között a Komárom Megyei Téglagyár Egyesülés részeként korszerűsítették. Ennek eredményeként a korabeli Magyarország legkorszerűbb téglagyáraként folytathatta munkáját. 1983-ban százmillió téglát gyártottak. 1990-ben bezárta kapuit.
1965-ben Művelődési Ház, 1969-ben új ABC-áruház épült, korszerűsítették a régi iskolákat és az óvodát. A Fő utca egyik oldalán elkészült a gyalogjárda, portalanították a belső utakat. A község 1970. szeptember 27-én elnyerte a határőr községi címet. Az ünnep alkalmat adott arra, hogy – 1945 óta először – meghajtott zászlókkal katonai díszmenet vonuljon el a megkoszorúzott első világháborús hősi emlékmű előtt. 1977. április 1-jén Almásneszmély néven településünket összevonták Dunaalmással.
1991-től újra önálló önkormányzat. Polgármestere Jobbágy István.
1974-től fokozatosan erősödött az üdülőhellyé válás gondolata. Ma az üdülőket, táborozókat a Duna-parton kemping várja. Kiépítették a telefonhálózatot, a vezetékes gázellátást, Dunaalmással közösen biztosították a község csatornázását és a szennyvíztisztítást. A község méltó módon készült fel, és a Cs. Kiss Ernő által faragott emlékoszlop felállításával, a millecentenáriumi emlékpark létrehozásával ünnepelte meg a honfoglalás ezerszázadik évfordulóját.
Kurdi M. János beszolgáltatási jegye (Juhász Mihály gyűjteményéből)
Kurdi M. János beszolgáltatási jegye (Juhász Mihály gyűjteményéből)
Büntetőparancs beszolgáltatás kötelezettségének elmulasztása miatt (Juhász Mihály gyűjteményéből)
Büntetőparancs beszolgáltatás kötelezettségének elmulasztása miatt (Juhász Mihály gyűjteményéből)
A Pirityi házaspár 1955 szeptemberében (Juhász Mihály gyűjteményéből)
A Művelődési Ház avatóünnepsége. Baloldalt Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke (Juhász Mihály gyűjteményéből)
Meghívó 1970. szeptember 27-ére, Neszmély határőrközségi avató ünnepségére és a fegyveres erők napjára (Juhász Mihály gyűjteményéből)
Kitüntetés és a határőrközséggé nyivánítás dokumentumainak átadása. A képen balról jobbra Kósa Lajos határőr őrnagy, Nyitrai Gyula tanácselnök (Juhász Mihály gyűjteményéből)
Az Éden kemping bejárata (Juhász Mihály gyűjteményéből)
A Neszmélyi Kilátó címoldala (Benkő Ferenc gyűjteményéből)
Téglagyári brigád 1977-ben. A kerékpárt tolja Mórocz Ferenc, mellette fehér ruhában Toma Ferencné (Juhász Mihály gyűjteményéből)
