A nagy szomszéd vonzásában
A nagy szomszéd vonzásában
Nyíracsád és Debrecen kapcsolatai mindenekelőtt földrajzi jellegűek. Debrecen geológiai felépítettségét tekintve ugyanúgy a Dél-Nyírség része, mint településünk.
A falu a középkor folyamán – valamiféle rövid és közelebbről nem ismert kezdeti időszakot leszámítva – ugyanúgy Bihar vármegye része volt, mint a város. Bár Nyíracsádnak és Debrecennek merőben más, egymástól sokban eltérő volt mind a gazdasági, mind, a társadalmi és a kulturális fejlődése, ez a Bihar megyéhez való tartozás egyfajta egységben tartotta mindkét települést.
Ez az „egység” három alkalommal is alapvetően módosult. Először 1361-ben, amikor Debrecen erősen kiválva, kiemelkedve környezetéből, szabadalmas mezőváros lett. Két tényezőt jelölhetünk meg okként. Az első az, hogy az 1361. évi kiváltságolás elindította a városi parasztpolgárság kialakulását. Annak, hogy Debrecenről, mint cívis városról beszélhetünk, itt van a kiindulópontja. A másik tényező pedig: a mezővárosi státus elengedhetetlen tartozéka – alapja – volt a vásártartás. Debrecenben is, bár már korábban is voltak vásárai, a mezővárosi besorolás adott nagyobb lendületet a helyi vásároknak, a vásárhely gazdag és sokoldalú gazdasági, társadalmi és kulturális strukturálódásának.
Nyíracsád és Debrecen kapcsolatának sarkalatos kérdései a vonzáskörzet alakulásával függnek össze. Településünk az ugyancsak korán kialakult és a megyebeli hovatartozás által is támogatott nagyváradi vonzást hamarosan a debreceni vonzáskörzetbe való beágyazódással váltotta. fel. Mint adalékot említjük csak, hogy a részben Debrecenen keresztül, a debreceni tőzsérek szervezésében lebonyolódó középkori szarvasmarha-kereskedelem egyik jelentős beszállítója Nyíracsád és környéke volt.
Nagyvárad elestével az ide kötődő kapcsolatok szinte teljesen elsorvadtak, a reformáció korai elterjedésével pedig nemcsak a régebbi egyházi kapcsolatok szűntek meg, hanem újak is keletkeztek. Például azáltal is, hogy Nyíracsádról is többször menekülniük kellett a lakosoknak. Közülük néhányan Debrecenbe futottak, és ott telepedtek meg. Őket és leszármazóikat nevezték aztán acsádiaknak. A fordítottjára is volt elegendő példa, amikor a Caraffa-járás néven ismert vérengzés elől elmenekült debreceniek közül néhányan Acsádra is eljutottak. Ott maradván a Debreceni családnevet kapták. Ebből az időből származik mind Debrecenben, mind Acsádon a Bujdosó családnév is. Az acsádi Debreceni út, utca, illetve Debrecenben az Acsádi út, utca elnevezés is az ezekben az időkben kialakult erős kapcsolatokról beszél.
A harmadik „módosulás”, a XVI–XVII. századi berendezkedéshez és a XVIII. századi átalakuláshoz képest újat hozó változás 1951-ben következett be, amikor is a XIX. század eleji Szabolcs megyéhez való „visszatérés” és a Nagykállói Járásba, illetőleg az 1920-ban létesített Ligetaljai Járásba való bekebelezés-szereplés után Acsádot a Ligetaljai Járás többi községével együtt 1950-ben Hajdú-Bihar megyéhez csatolták, és Nyíracsádot a debreceni járásba osztották be.
Ebben a közigazgatási beosztásban sok korábbi debreceni gazdasági, társadalmi és kulturális kapcsolat érvényesült. Gazdaságilag például úgy, hogy az acsádi és környékbeli erdőgazdálkodás fája a Városi Faraktárba került, ahol feldolgozták, úgy adták tovább. (Az 1882-ben létesült Guti Iparvasút – mint már említettük – eredetileg ennek a fakitermelésnek, illetve erdőgazdálkodásnak a céljait szolgálta, és nem is ért el Acsádig.)
Tekintve a vasút nélküli hosszú időszakot, Acsádon igen fontos szerepet töltöttek be a fuvarosok, és töltenek be ma is a szállítási vállalatok. Megbízásaik nagy hányada Debrecenbe vagy Debrecenből indított fuvarból állt és áll ma is. Az acsádi dohány a Debreceni Dohánygyárba került feldolgozásra. Hasonlóképpen a debreceni piacra került az acsádi méz is. A XIX–XX. század fordulójára szinte egyértelművé vált, hogy Nyíracsád Debrecen vonzáskörzetébe tartozik, hogy értelmiségét Debrecenből kapja, a város közép- és felsőfokú, valamint különböző szakiskolái az acsádi továbbtanulók iskolái, hogy közegészségügyileg ide, illetve Debrecen egészségügyi, közegészségügyi intézményeihez kapcsolódik. Ez az egyre jobban erősödő és táguló kapcsolatrendszer akkor vált teljessé, amikor a járások feloszlásával, 1984-ben Nyíracsád közvetlenül Debrecen városkörzetéhez került.
Ebben az időszakban érvényesült két, a debreceni kapcsolatoknak ellene nem mondó, másik kapcsolat is. Elsőnek a község hatvan-hetven százalékos magyar görög katolikussága hajdúdorogi (újfehértói), később, az 1912-ben alapított hajdúdorogi magyar görög katolikus püspökség Nyíregyházára településével nyíregyházi egyházi, vagy egyházi indítékú, sokszor családi kapcsolatokban is megmutatkozó kapcsolatairól van szó.
A Hajdúdoroghoz fűződő kapcsolatok jelentős tényezője volt a negyvenes években működő görög katolikus tanítóképző intézet, akárcsak napjainkban a közelmúltban létesített görög katolikus gimnázium.
A nyíracsádi görög katolikusokhoz hasonlóan a nyíracsádi zsidóságnak is voltak másfelé irányuló kapcsolatai. A nagynevű, gazdag, neves jesívát tartó nyíracsádi zsidóság vallási és ebből következően családi összeköttetései is egyszerre voltak gazdasági, főleg kereskedelmi kapcsolatok is. Hosszú időn át – mint már említettük – elsősorban Kisvárda zsidóságával tartottak kapcsolatokat a nyíregyházi, az újfehértói és az érmihályfalvi, illetőleg nagyváradi, diószegi kapcsolatok mellett. Nyíracsád zsidósága mindig tartott – nagyobbára közvetlen – kapcsolatokat Debrecen zsidóságával is.
A kapcsolatok nagymértékben megerősödtek az első világháború után, amikor Érmihályfalvát, Nagyváradot, Diószeget országhatár választotta el községünktől.
Ide társulnak napjaink, a legújabb idők kapcsolatai is. Nagyrészt a rendszerváltáshoz kell kötnünk őket. Mégpedig a rendszerváltás egyik legnagyobb vívmányához, az önkormányzati rendszer bevezetéséhez. „Az önkormányzatok számára manapság talán a legnehezebb feladat a térbeli társadalmi-gazdasági fejlődés lehetőségeinek feltárása, a fejlődést biztosító politika megszervezése és kivitelezése. A területi tervezés korábbi centralizált rendszere összeomlott, a központi támogatások kijárására-kisírására alapozott önkormányzati taktika ma már nem követhető” – írta Süli-Zakar István az 1993-ban kiadott, az akkori felméréseken alapuló, Hajdú-Bihar megyét a fejlesztés lehetőségeinek szempontjából felmérő kiadvány bevezetőjében. Úgy gondoljuk, hogy Nyíracsád urbanizációs törekvéseiben, az ősi község „öntudatosulásában”, új utakon való elindulásában lépten-nyomon megtalálhatók a cívis városhoz tartozás jelei. Különösen szépen láthatóak, érzékelhetőek ezek Nyíracsád gazdasági problémái megoldása közben, akárcsak a helyi társadalom demokratikusan kiszélesedő változásaiban vagy a nagyszabású kulturális program végrehajtásán való fáradozásban. A Debrecennel való együttműködésről leginkább tanúskodó művészeti, műemlék-védelmi kapcsolatokat emelhetjük ki, közülük is elsősorban az ősi, a XII–XIII. század fordulójából vagy még korábbról származó, eredetileg római katolikus, a XVI. század dereka óta református templom (román stílusjegyekre is utaló gótikus építmény, XV. századi freskókkal) országos érdeklődés övezte műemléki helyreállítását.
Nyíracsád a cívis város közelében zajló megújulásának, tervezett és részben már meg is valósított fejlődésének szép kifejeződése az a lelkes propagandatevékenység is, amely a Debrecent Nyíracsáddal is összekötő erdei vasút, a Zsuzsi visszaállítását szorgalmazza. Természetesen új célok – természetvédelem, turizmus, vadászat, kertgazdálkodás, sajátos iparfejlesztés – eléréséért, sokszor alapvető infrastrukturális fejlesztésként.
Bár a mai Nyíracsádnak is egyik központi feladata kell hogy legyen a közlekedési lehetetlenségből való kilábalás, nyilvánvaló, hogy a „nagyvasút” ide ágaztatásával ezt a kérdést nem lehet megoldani. A sokban lehetetlen közlekedési (szállítási) helyzet megváltoztatásában az úthálózat jobb, korszerű megtervezésével, kiépítésével segíthet az ország. A nehéz feladatot akárhogy és akármikor is oldják meg, Debrecent nem lehet meg- vagy kikerülni. Hiszen, hogy csak egyetlen tényt említsünk, a Nyíracsádról ingázók – közel ötszáz ember – java része Debrecenbe jár dolgozni.
)
Hajdú-Bihar megye falvainak szociálgeográfiai típusai
Jelmagyarázat: 1. Alföldi mezővárosok; 2. Agglomerálódó települések; 3. Másodlagos lakófunkciójú falvak; 4. Hagyományos agrárfalvak;
5. Hiányos alapellátású hagyományos agrárfalvak II.; 6. Hagyományos agrárfalvak III.; 7. Speciális agrártelepülések; 8. Városok
Debrecen regionális vonzáskörzete
Jelmagyarázat: 1. Agglomerálódó területek; 2. Sokszínű és igen intenzív kapcsolatok; 3. Sokoldalú, kiegyensúlyozott és közepesen intenzív kapcsolatok; 4. Hiányos és gyenge intenzitású kapcsolatok; 5. Debrecen intenzív regionális vonzáskörzetének nyugati és déli határa
