I. Alkotók és alkotások
I. Alkotók és alkotások
A képzőművészet területén nem sorolható a jelentéktelen települések közé Nyíracsád. A községben él Kiss József festőművész, itt alkot dr. Kövér József szobrászművész, s több fiatal folytat községünkből képzőművészeti tanulmányokat. A műemlékek, köztéri alkotások, a festői környezet, a természetvédelmi értékek szintén szerepet játszanak az értékbefogadásban. Az Árpád-kori református műemlék templom, a görög katolikus templom ikonosztáziuma, a köztéri szobrok, az új házasságkötő terem triptichonja, a rendszeres kiállítások, a régi magtár épületében kialakított Malom Galéria jelentik élő örökségünket. 2001 tavaszán Prokop Péter pap-festőművész több mint félszáz alkotását ajánlotta fel állandó kiállítás céljára a településnek, melynke az egykori Vécsey-kúria ad otthont.
Kövér József szobrászművész. 1958-ban született Nyíregyházán, középiskolai tanulmányait Nyírbátorban végezte. Tizennyolc évesen először irodalommal foglalkozott. 1984-ben szerzett diplomát a Debreceni Orvostudományi Egyetem fogorvosi szakán, majd három évig klinikai státusban volt oktató. Egyetemi oktatói tevékenységét ma is folytatja. 1987-ben költözött Nyíracsádra, négy év után vissza Debrecenbe, ahol ma is él a családjával, de az otthoni grafikai és agyagvázlatok után nyíracsádi, szabad ég alatti műtermében, a Rákóczi utcai fogorvosi rendelő udvarán talál rá szobrai végső formájára. Harmincévesen kezdett gipszet faragni, autodidakta művészként képezve tovább magát. Elsősorban márvánnyal dolgozik, de művei között gipsz-, mészkő és bronzszobrok is vannak – utóbbiból egyre többet készít.
1990-ben Nyíracsádon volt első önálló tárlata, 1995-ben Debrecenben mutatkozott be. 1994-ben Balatonszárszón egy nemzetközi orvos-képzőművész-kiállításon szerepeltek művei. Szoborral először 1995-ben vett részt a megyei őszi tárlaton. 1996-ban avatták Nyíracsádon Fohászkodó című szobrát. 1998-ban a debreceni Néptáncházban mutatta be Hajnali tánc című márványmunkáját, ugyanez év őszén a Déri Múzeum kupolatermében mutatkozott be (Szilágyi Imre grafikusművésszel közösen rendezett tárlaton – szintén vele állított ki 2000 őszén a Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum időszaki kiállítótermében). Nyíracsádon szobrászati tevékenységének keresztmetszetét adva márvány- és bronzalkotásokból, plakettekből, portrékból, köztéri makettekből, realista és expresszív szimbolista alkotásokból rendezett tárlatot. Grafikáiból (portrérajzok, figurák, vázlatok) nyílt kiállítása 1999 őszén a nyíracsádi művelődési házban, majd 2000-ben a debreceni Brassai Galériában. Az 1999-es megyei őszi tárlaton a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat nívódíját nyerte el Terka című bronzszobrával.
A Holló László Alapítvány kuratóriuma 2000. március 6-án, a festőművész születésének 113. évfordulóján Holló László-díjjal ismerte el képzőművészeti munkásságát, Holló szellemi és művészeti örökségének ápolását és népszerűsítését. A millenniumi zászlóátadás nyíracsádi ünnepségén, 2000 júniusában csoportos kiállításon vett részt a művelődési házban, ahol a helyi alkotók munkáit mutatták be. Ugyancsak ebben
a hónapban avatták fel a debreceni Benedek Elek Általános Iskolában a névadó székely mesemondót mintázó, életnagyságú bronz mellszobrát, ősszel a nyírlugosi katolikus templom homlokzati fülkéibe helyezett, István királyról és Szent Erzsébetről készített egész alakos, háromötödös bronzszobrait.
Vallomásában így fogalmaz: „Meg kell találni a kövekben rejtőzködő formát, ugyanakkor a tartalomhoz is megfelelő követ kell keresni, ismerve az anyag belső szerkezetét. Mindig a harmónia elérése felé törekszem, vezérlő elvem az esztétikai szépség, tudva és érezve, hogy a szem és a lélek is ezt az egyszerre külső és belső békét kívánja magába fogadni.”
Műveit méltán vállalhatta a Déri Múzeum, tiszteletet parancsoló a plasztikai sor: tiszta emberi (és nemzeti) érzelmek, példa-sorsok, megtartó gesztusok formálódnak elő a kőből, márványból és a bronzból. Külön sort képeznek bronzportréi és kisplasztikái. Érmeinek sorozatában izgalmas emberi-művészi kaland lehetősége rajzolódik ki. Művész- és zseniportrék többnyire, s az alkotó elkészítette Nyíracsád község bronzplaketten formált címerét. Csak a neveket nézve is tekintélyes a névsor: Van Gogh, Holló László, Leonardo, Munkácsy, Einsten, Chaplin, Bartók, Benedek Elek vagy éppen József Attila, Dante, Illyés, Modigliani, Déry Tibor.
A művész néhány jellemző munkája: Giacometti (gipsz), Kobra (carrarai márvány), Patrícia (carrarai márvány), Ébredés (kubai márvány), Hajnali tánc (vietnami márvány), Szürke arabeszk (kubai márvány), Fekvő nő (carrarai márvány), Férfi torzó (tardosi márvány), Lélektánc (süttői kő), Hát (siklósi márvány), Holló László (bronz), Bartók Béla (bronz), Van Gogh (bronz), Chaplin (bronz), Szerelem (bronz), Ady Endre (bronz), Terka, 1902–1988 (bronz), Petőfi (bronz), Benedek Elek (bronz).
Kövér József életnagyságú Millecentenáriumi emlékművét, fohászkodó pozitúrában álló emberalakját Nyíracsád község önkormányzata állíttatta 1996-ban, a Petőfi téren, az ott talált honfoglalás kori síremlék helyén. Ez a szöveg szerepel a süttői kőből készült szobor betontalapzatán elhelyezett márványtáblán is a 896–1996 évszámok feltüntetésével.
További köztéri alkotások az alábbiak.
Centenáriumi Petőfi-szobor. Ugyancsak a Petőfi téren, a református műemlék templom közelében található a Berki Nándor alkotta Centenáriumi Petőfi- szobor, amit a költő halálának százéves évfordulójára állíttatott a község. Az embermagasságú talapzaton az életnagyságú, cement, salak felhasználásával készült Petőfi jellegzetes (sematikus mintájú) szabadságharcos pozíciójában van megjelenítve.
Világháborús emlékmű. A Petőfi téri világháborús emlékműnek, amit 1995-ben állíttatott Nyíracsád község lakossága és önkormányzata az első és második világháború nyíracsádi áldozatainak emlékére, alkotója E. Lakatos Aranka. A márványtömbön Nyíracsád címere látható, valamint az áldozatok névsora a két hosszanti oldalon: 1914–18 között tíz, 1939–1945 között összesen 113 áldozat neve van megörökítve. A márványtömbön a szobrász bronzalkotása fekszik: kétméteres magasságban egy halotti lepellel letakart emberalak, mellén átkulcsolt kezekkel, a lábától az életet, az újjászületést is jelképező madár szárnyal az ég felé.
Nő almával. A művelődési központ parkjában Szabó Iván szobrászművész mészkő alkotása helyezkedik el, amelyet az intézmény 1962. évi használatba vételét követően, 1963-ban rendelt meg a település a szobrászművésztől. Az ülő – szintén életnagyságú – női alak fején korábban keletkezett sérülés látható.
Napok, fények, évek. Kiss József hét négyzetméter összfelületű, triptichon szerkezetű pannóját 1999 őszén avatták az akkor átadott, China Tibor által tervezett községháza házasságkötő termében. Kettős művészi kihívásnak kellett megfelelnie Kiss Józsefnek a pannó készítésekor, amit a méret és a hármas osztású szerkezet, valamint a helyszín és
a kívánt tematika jelentett. A festmény egyetlen történetet mutat be: a férfi és a nő kapcsolatát az egymás iránti elkötelezettségtől kezdve a halálig, három összefoglaló epizódban. Baloldalt két figurát látunk – szárnymotívumokkal: az emberpár összeköti a sorsát. A középső jelenet hosszabb folyamatot mutat be. Azt látjuk, hogy mi történik az egymás ellen és egymásért folytatott küzdelem során. Jobboldalt egy nőalak és a magzat képe rajzolódik ki. Virágformába illesztett a születés. A virág mint az anyaöl motívuma, jelképe, kicsinyített mása az életfának is. A jövő kiterebélyesedik, de a felelősség nem ér véget. Ápolni, gondozni kell az élet fáját, a jövő életet.
Kiss József 1951-ben született Vámospércsen. Debrecenben járt gimnáziumba. 1975-ben szerzett rajztanári diplomát Nyíregyházán. A Medgyessy Ferenc Képzőművészeti Körben Bíró Lajos, Félegyházi László és Kapcsa János irányításával tanult. Több mint húsz éve jár hazai és külföldi művésztelepekre. A nyíradonyi művésztelepet 1992 óta vezeti. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének 1990 óta tagja. Rendszeresen részt vesz a tavaszi, őszi és a nyári tárlatokon. Csoportos kiállításon szerepelt 1975 óta a régió számos településén: Vámospércsen, Nyíracsádon, Debrecenben, Hajdúszoboszlón, Berettyóújfaluban, Nyíradonyban, illetve 1990-ben Nalencow-ban és Lublinban, 1991–92-ben Budapesten, 1993-ban Kassán, Körmöcbányán és Nagybányán, 1994-ben Przemysl-ben, 1997-ben Kaposváron, 1998-ban Karánsebesen nemzetközi kiállításon, 1998–99-ben pedig a Zene szemeinknek című országos Matáv-pályázat vándorkiállításán. Önálló tárlata volt 1980 óta Berettyóújfaluban, Debrecenben, Biharkeresztesen, Nyírmártonfalván, Vámospércsen, Nyíracsádon, Nyírábrányban, Nyíradonyban. 1994-ben s két alkalommal 2000-ben Budapesten, 1995-ben Barcson állított ki (a barcsi művésztelepnek hat éve tagja), 1997-ben Fonyódon, 1998-ban Szentesen és háromszor Debrecenben, 1999-ben Komádiban. 1979-ben Nalencow-ban a nemzetközi művésztelep fődíját, 1984-ben és 85-ben a berettyóújfalui nemzetközi művésztelep fődíját nyerte el.
Hitvallása: „Az ősember barlangjai nem csak kultikus célt szolgáltak, de magas színvonalú esztétikai értéket is hordoznak. Az alkotó ember mindig azon igyekezett, hogy a megjelenített látható vagy rejtett világon ott legyen a keze nyoma. Az az izgalom, amelyet egy kép vajúdása okoz, a születéssel befejeződik, és máris egy újabb cél tarja nyűgben a gondolatokat, a képzeletet, mint egy újabb szerelem beteljesülése utáni vágyakozás. Jó lenne mindent megfesteni, ami az élet folyamán megfordul, megtelepszik az agysejtekben, a lélekben a szívben – amit a szem leképez. De ehhez kevés az idő, a lehetőségek korlátozottak. Így hát azon igyekszem magam is, hogy a számomra kimért időben megpróbáljam azt vászonra tenni, ami nekem és másoknak is örömöt szerez.”
A hetvenes években a külső tér, a nagy távlatok jelentek meg képein, elsősorban az Alföld, a Nyírség tájai. A napszakok, évszakok színeinek, fényeinek változásait gyakran választotta egy-egy képe témájává. A nyolcvanas évek végétől munkái között megjelentek a portrék, csendéletek. A kilencvenes évektől nagyobb méretű alkotásokkal találkozhatunk, és tematikailag is gazdagodott a paletta. Gyakoriak a zenei és irodalmi ihletésű festmények. Az utóbbi években az olajképek és akvarellek mellett szitanyomatokat is készít.
A tárgyi világ jelein túl mindig izgatta a valószerűtlen, a hihetetlen igazsága. Amit szavakban megfogalmazni nem tud, azt képpé írja, amit képben elmondani nehéz, azt leírja. Novellája jelent meg a Labdázó angyalok, 1997, több verse az Óperencián innen, 1997, szonettjei, egypercesei és humoreszkjei a Gondolattánc, 2000 című kötetben, mindhármat a budapesti Alterra Kiadó gondozta. Az irodalom és a zeneiség inspiratív hatása más munkái mellett felfedezhetők az Éjszakai repülésben (Saint–Exupéry), a Hommage ŕ Vivaldi munkákban, Angyal-sorozatában (Kölcsey, Händel: Vízizene), az Isteni színjátékhoz kapcsolódó nagyméretű képekben, a Debussy-, Ady- és Petőfi-asszociációkban. Jellemző munkái között sorolhatók még a Műteremben, a Zápor, a Kilátó, az Alkony, a Felhős ég, az Őszi ködök, A fény felé, a Tél, a Himnusz című.
Az önkormányzattól 1997-ben kapott műtermet, a művelődési központ mögötti régi magtár épületében, mely a hazai és külföldi látogatók számára is nyitott, s Malom Galéria néven működik. Művésztanári pályafutása során (a nyíracsádi általános iskolában rajzot és biológiát tanít) több művészpalántát nevelt. Birki Helga Nyíregyházára, a képzőművészeti szakközépiskolába jár, és elkötelezett érdeklődéssel fordul a szobrászat felé, tanulmányrajzai pedig grafikai érzékenységét is megmutatják. Milák Róbert korábban rajzaiban, ma festményeiben elsősorban a cigány hagyományvilágot idézi meg. A népi mitologikus motívumokat és jellemzően élénk színvilágot építi képeibe, valamint szívesen fordul a bibliai témák felé. Eddig már több önálló kiállítást rendezett. Dorogi János, a Képző- és Iparművészeti Főiskola negyedik évfolyamos hallgatója Budapesten, szobrász és bronzöntő szakon. Nyíregyházán járt képzőművészeti szakközépiskolába, s fiatal kora ellenére már köztéren is látható alkotása. Nagykállóban avatták fel bronzból készült Széchenyi–domborművét.
A figurális és nonfiguratív megoldásokhoz egyaránt jó érzéke van, plakettjei szintén túlnőnek a stúdiumok világán, a bronzformába öltöztethető életes ritmust követik.
(Az Sz. Kürti Katalin: Köztéri szobrok és épületdíszítő alkotások Debrecenben és Hajdú-Biharban [Debrecen, 1977. 156.] című kötetében található helyi vonatkozások mellett a Nyíracsád képzőművészeti életével foglalkozó publikációk csekély számúak, többnyire hírlapi cikkek említik az itt élő alkotók tevékenységét. A Hajdú-Bihari Napló Vitéz Ferenc által szerkesztett Kortárs katalógus rovatában Kövér Józsefet az 1995. december 5-i, Kiss Józsefet az 1996. február 16-i számban mutatták be. Vitéz Ferenc: A szó, a kép és a dallam című kritikája Kövér Józsefről a Hajdú-Bihari Napló 1998. április 28-i számában jelent meg, s több tárlatajánlat tárgya volt a lapban 1998 őszén mindkét művész kiállítása. Tarczy Péter Az anyag titkos harmóniája címmel írt Kövér József szobrairól az Új Hónap 2000. júniusi számában.)
Berki Nándor: Petőfi Sándor (1948)
E. Lakatos Aranka: Világháborús emlékmű (1995)
Szabó Iván: Nő almával
