A Héderváryak címere alatt
A Héderváryak címere alatt
Héderváry Lőrinc Zsigmond király teljes bizalmát élvezve 1437-ben lett nádor. Megfontolt, higgadt, kompromisszumra hajló diplomatának számított. Albert király halálát követően az utószülött csecsemő, V. László, valamint a Hunyadi–Héderváry párt hívei között belháború zajlott. Utóbbiak az uralkodásra alkalmatlan gyermek helyett a fiatal, életerős lengyel királyt, Ulászlót hívták meg a trónra, számítva a török ellen a lengyel hadakra is. Az elvakult párthívek egymással szembeni csatái, birtokaik kölcsönös pusztításához, várak vívásához, hatalmaskodásokhoz, egymás jobbágyainak sanyargatásához vezetett.
A villongások időszaka különösen kedvezőtlen helyzetbe hozta az ozoraiakat. A terhek megnőttek, a várnagyok kiforgatták őket szinte valamennyi, Ozorai Pipótól kapott és Borbála által megerősített kiváltságukból. A város megbízta bíróját és esküdtjeit, hogy keressék fel a földesurat, tárják fel panaszaikat, mutassák be Pipótól kapott oklevelüket. Az új földesúr, a nádor az ozorai várban 1447. január 1-jén kelt okiratában, látva a folyamodók szegénységét és szabadságukhoz való ragaszkodását, mindazon kiváltságukat nagylelkűen megerősítette, amelyet Pipótól és Borbálától kaptak. Ozora mezőváros privilegiális levelének őrzése örök időkre a helyi plébános feladata lett.
1447 júliusában – Héderváry Lőrinc halálát követően – Ozora ismét új urat szolgálhatott Héderváry Imre macsói bán (Mátyás trónra jutásakor az országot kormányzó négyes bizottság tagja) személyében. A bán a vagyon felosztásában nem tudott megegyezni mostohaanyjával, Blagay Margit grófnővel, ugyanis Ozoráról egyikük sem akart lemondani. A pert Újlaki Miklós közbenjárása akadályozta meg. A fehérvári káptalan előtt 1450-ben megkötött egyesség szerint a birtokok fele, valamint Pozsegavár és Tamási az özvegyé és a két árváé: Miklósé és Ánglisé lett. Imre a birtok másik felét, valamint Ozorát és Podversát kapta. De az özvegy is itt él, a családi szőlőhegy alatt, a vár szomszédságában, a Tükörcsös déli lejtőjén, egy kerttel övezett nemesi kúriát épített magának.
Nem volt azonban a terület békés birtoklására lehetőség, mert a Derecskeyek: István, László és Krisztina, továbbá Pak(o)sy Zemeréné és fiai: György, Zemere, János Ozorára és tartozékaira, nőági vérségi kötődés alapján jogot formálva perelték a Héderváryakat. Évekig folyt a huzavona. A generális congregatiót (nemesi megyegyűlés) követően egészen a legfelsőbb fórumokig jutott ügyük – amely végül visszavonulásukkal zárult.
A megözvegyült Héderváry Imre 1465 körül feleségül vette a szomszédos Simontornya urának, Garai László nádornak a leányát: Ozora új úrnője Garai Anna lett. 1472-ben Héderváry Imre és féltestvére, Miklós az ozorai vár plébániatemplomának javára alapítványt létesített. Nyilas falut juttatták Bálint esperes plébánosnak és utódainak azzal a feltétellel, hogy az alapítók szülei, rokonai, jótevői lelki üdvéért naponta misét szolgáltatnak. Az alapítvány összefügghetett azzal, hogy Garai Anna ekkor már súlyos betegségben szenvedett, majd a következő év végén meg is halt. Végrendeletének tanúi között Bálint esperes plébános, Balázs pap, János ferences páter, László ferences laikus mellett Ozorai Bertalan és Tetétleni Szaszkó Péter nemes neve szerepel. E köznemesek a földesúr birtokától függetlenül rendelkeztek birtokkal, jó kapcsolatban álltak a várúrral, fontosabb események, ünnepségek alkalmával meghívást kaptak a várkastélyba. Egy 1543-as feljegyzés szerint a földesúr öt, a köznemesek 16 telekkel rendelkeztek.
A település mindennapi életében meghatározó szerepet játszott a ferences kolostor. A szerzetesek szolgálták a hitéletet, tanítottak, lábbelikészítő- és kovácsműhelyt tartottak fenn. A török támadás hírére, Hunyadi és a pápa felhívására megmozdult az ország. A keresztes háború önzetlen népszerűsítői a ferences barátok, KapisztránSzent Jánosnak a keresztesek vezérének rendtársai voltak. 1460 áprilisában Vassányi István helytartó innen küldte levelét a ferences elöljárónak Itáliába, amelyben beszámolt Kapisztrán János szentté avatásának előkészítéséről. Egy ideig az ozorai kolostor lakója volt a ferences hitszónok, az országos hírű Temesvári Pelbárt is. 1462-ben a ferencesek az ozorai, paksi, györgyi és héderhelyi kolostorból létrehozták az „ozorai őrséget”. Az első ozorai őrnek Hántai Mártont, rendi helytartónak Székely Mihályt választották.
Amikor 1480 körül Héderváry Imre fiú utód nélkül meghalt, leánya, Dorottya, aki kevesellte e neki jutó örökrészt, pert indított nagybátyja, Héderváry Miklós tárnokmester, mosonyi ispán ellen. 1482. márciusában kiegyeztek: Héderváry Miklós Pipo özvegyének és leányának adta Ozora város, a várhoz tartozó Borzás, Döbrönte, Martinca, Felső-, Alsómajsa, Szokol, Endréd, Tóti, Tamási, Ireg valamint más közeli és távoli helységek felét, a vám és a malmok felét. Abban is egyezség született, hogy a tamási udvarház mellett Miklós néhai anyja által Ozorán a kertben magának épített ház is az özvegyé és leányáé legyen, ugyanakkor e ház és kúria felett fekvő szőlő, valamint a vár egésze Miklós birtokába került.
Mátyás király halálát követően Héderváry Miklós a délvidéki főurakkal együtt Corvin János mellé állt. II. Ulászló megválasztása után a Corvin pártiak elmenekültek, de magukkal vitték a kincstárat és a koronát. Kinizsi Pál és Báthory István csapatai a csontmezei csatában (Tolna megyében, Szabaton mellett) szétverték seregüket. Miksa, Ausztria főhercege magának követelve a magyar trónt visszafoglalta Mátyás ausztriai hódításait, majd betört az országba. A Corvin-pártiak többsége csatlakozott hozzá. Héderváry Miklós nem hódolt be, Veszprém és Székesfehérvár elfoglalását követően 1490. november 16-án váratlanul megtámadták és elfoglalták Ozorát is. Miksa zsoldosai kirabolták, kifosztották a várat és a várost, Héderváry Miklóst Lőrinc fiával együtt foglyul ejtették. Szabadságát csak akkor nyerte vissza, amikor behódolt a trónkövetelőnek. Miksa távozását követően a realitásokat mérlegelve Corvin Jánossal együtt II. Ulászló támogatói közé állt.
Mivel okiratainak csak egy részét tudta Miksától visszaszerezni, II. Ulászló híveként, hogy kárt ne szenvedjen, a királytól 1491-ben új adományos levelet (novo donatio) kért és kapott valamennyi Tolna, Komárom, Győr és Pozsega vármegyében fekvő birtokára. Az új beiktatást a fehérvári keresztes konvent bonyolította a szomszédok jelenlétében. Bár jogi helyzete megerősödött, továbbra sem lehetett zavartalan a birtoklás, mert a Derecskeyek mellett egyik leszármazottjuk, Pak(o)sy János is folytatta a pereskedést az ozorai uradalom megszerzéséért. A megosztott birtokokon sem volt ideális a helyzet, hiszen mindkét földesúr az általa birtokolt fél helységben külön bírót, vámszedőt, és egyéb tisztviselőt tartott, a maga kocsmájában mérette borát, saját sóját árultatta, szedette a kilencedet, hajtatta be az adót.
Héderváry Miklós 1493-as halála után kiskorú fia, Ferenc lett Ozora új földesura, a gazdaság ügyeit édesanyja, Szomszédvári Orsolya vezette. Ferenc felnőtté válását követően gyakran cserélgette, zálogba vetette, elidegenítette birtokait. 1504-ben feleségül vette a dúsgazdag Csáky Borbálát, Csáky Miklós csanádi püspök testvérét. Frigyükből azonban nem született utód, így nem használhatta ki a hozomány adta lehetőségeket.
1506-ban, Gál másnapján Péter szentgyörgyi és bazini gróf azt bizonyította, hogy Héderváry Ferenc szolgálatai és tizenkétezer forint ellenében magvaszakadása esetére biztosította Batthyány Ferencet Ozora és Tamási várának átadásáról, azok minden tartozékával, a Fejér megyei Igar kivételével. Héderváry Ferenc gyakran lehetett pénzszűkében, és ezért vagy általunk nem ismert okok miatt 1515-ben Ozorát, Tamásit és „tartozékait” húszezer aranyforintért zálogosította el nejének Csáky Borbálának. Ozora tartozékaként ekkor Dalmad város, Ozora város, Buzás, Döbrönte, Marthon, Alsó és Felső-Majsa birtok, Szokolyendréd, Gerenas részbirtok, valamint Veszprémből Enying és Tótfalu szerepeltek.
Héderváry Ferenc, amikor Bakócz Tamás keresztesháborút hirdetett a török ellen, a főurak egy részéhez hasonlóan nem vette jó néven parasztjai dologidőben való eltávozását, és akadályozta a ferencesek mozgósító törekvését. A környékbeli nemesekkel megtámadta a parasztokat, akik egy volt szerzetes irányításával Anyavárt ostromolták. Legyőzni ugyan nem tudta őket, de a felkelők, beleunva a hadi életbe, június végén megegyeztek a nemesekkel, és büntetlenséget élvezve hazatértek.
A parasztháborút követő megtorlás melletti büntetést, a parasztság egészét érintő röghöz kötést, kötelező robotot, a minden terményből kötelező kilencedet és alkalmankénti ajándékokat előíró a Werbőczy féle Hármaskönyvben a Tripartitumban deklarálták. Ozora mezőváros Pipo és Borbála, majd Héderváry nádor által megfogalmazott kiváltságai semmivé lettek. Héderváry Ferenc már csak ozorai jobbágyokról szól, akiket a birtokkal adni és venni lehet. Hiába van jelentős vagyona, évekig adósa a bírónak, jobbágyainak a bor árával, cselédeinek pedig a bérrel.
Az 1523-ban II. Lajos király által kibocsátott rendelkezés szerint az ország karai és rendjei Nándorfehérvár elestében való felelőssége miatt, árulásáért száműzték Héderváry Ferencet. Ezen okirat szerint feleségének méltó lakás jár, de arról nem történt rendelkezés, hogy mely birtokok maradhatnak kezelésében. A koronára háramlott javak közül Ozora várát Tolna és más megyékben fekvő járulékaival Mária királyné udvaronca Bethlenfalvi Thurzó Elek kincstárnok, királyi udvarmester, valamint fivére, János kapta.
Ekkor Héderváry korábbi birtokmanipulációi miatt sok érdekelt perelt, volt aki leánynegyed, mások örökösödési szerződés, hozomány, zálog vagy éppen csere címén. A helyzet akkor vált kedvezőbbé Héderváry Ferenc számára, amikor egykori bántársa, Török Bálint kegyelmet nyert, visszakapta birtokait, sőt elvette a királyné egyik kegyencének, Pempflinger Márknak a lányát, Katalint. 1524 június 7-én Héderváry már az ozorai várban tartózkodott, látszólag azonban számára semmi kedvező változás nem történt, hiszen egy hét múlva a királyi rendelet alapján beiktatták a hivatalos emberek a szomszéd birtokos dádi Szántó János, Déghy Pál, Nagy András nemes jelenlétében Ozora és tartozékai tulajdonába Thurzó Eleket. Valójában azonban Thurzó soha nem foglalta el és nem használta a birtokot, tehát Héderváry egészen haláláig élvezte tulajdonát, ami jog szerint nem is volt az övé. Ez a tény a királyi hatalom gyengeségét mutatta.
A mohácsi csatában a köszvénytől kínzott Héderváry nem vett részt, de következményeit ő és birtokai sem kerülhették el. A portyázó török csapatok legkorábban a tamási vár alatt jelentek meg, azt Szemchey János várnagy akkor még meg tudta védeni. Az Ozorára érkező törökök elől a lakosság a várba, az erdőkbe és a Sió mocsarai közé menekült. A néptelen várost és a kolostort a törökök feldúlták, részben felgyújtották, kifosztották. A ferencesek csak jóval később tértek vissza a kolostorba. Mivel Simontornya és Ozora az észak felé vezető útba esett, hívatlan látogatókra számítva a várat meg kellett erősíteni. A következő időszak viszonylagos békéje azzal függött össze, hogy a Dunántúl nagyobb része, így Ozora is a törökök által támogatott János királyhoz tartozott.
Héderváry Ferenc felesége halálát követően 1529-ben feleségül vette betegápolóját, egy szegény nemesi család sarját, Rokonoky Dorottyát. Gazdag nászajándékkal lepte meg, ebben szerepelt Ozora város is. Amikor 1531-ben meghalt, az itteni várat „pro loco residencie”, tehát lakóhelyéül, feleségének, Dorottyának hagyta. A várnagy ekkor Kospai Balázs volt. Héderváry végrendeletében meghatározta, hogy a kolostornak, ahova temetik, valamint a plébániatemplomnak egy-egy bíbor díszruhát hagy. A monostorra hagyományozta a Gál fehérvári ötvös által készített ezüstkeresztet. Előírta továbbá, hogy Ozorán oltár állítandó, s ezen lelkéért és Szent András apostol tiszteletére naponként mise mondandó. A kiadások fedezetére az egyháznak ekealjnyi földet, ökröt és egykapás szőlőt, Nagy Péternek, hűséges szolgájának szintén egy ekealj földet hagyott. Végrendelete végrehajtójának János királyt, Dombay Jánost, Jakab ozorai plébánost és Werbőczy István kancellárt kérte fel. A temetési szertartásra kétszáz forintot szánt.
A ferences templomban kialakított sírja fölött megfordították a családi címert, jelezve, hogy a familia vele utolsó sarját veszítette el.
A Cilleiek címerével díszített mázas kályhacsempe a várfeltárás anyagából
A várkastély nyugati (templom felőli) oldala helyreállítás közben (Vituskáné Juhász Ildikó felvétele)
