A hit és a nép szolgái

Teljes szövegű keresés

A hit és a nép szolgái
Ozora forrásokból ismert közel hét évszázados történetében mindvégig meghatározó szerepe volt a katolikus egyháznak. A hitélet mindennapjait az önálló plébánia, valamint 1423 után az itteni ferences kolostorban élő barátok egyaránt formálták.
Az 1330 körüli hat esztendő pápai tizedjegyzékeiből egyetlenegyben, az 1334. éviben szerepel Ozora mint egyházi adót fizető település. Nagyságát, azaz kicsinységét mutatja, hogy miközben a környék lakott helyei általában két garast, addig Ozora csak egyet fizetett. Pipo korában, 1420 körül Ozora plébánosa az a Blasius de Kőröshegy, azaz Kőröshegyi Balázs, aki Székesfehérváron a falon kívüli Szent Miklós-templom kanonokja, majd később, feltehetően Pipo támogatásával és kegyéből, nagyváradi püspök lett. Az ozorai plébánia Historia Domusában található bejegyzés szerint 1420 után Eliás (Illés) volt a település plébánosa, majd 1434-ben Benedictus Laurenti de Dalmad szerepel, akinek nevét Dalmandi Lőrinc Benedeknek fordíthatnánk.
Az egyház meghatározó szerepét jelzi, hogy Pipo döntése alapján a mindenkori plébános kapta megtisztelő feladatként a mezőváros kiváltságos levelének őrzését. Ozora lakosságának gyarapodására utal, hogy 1470 körül Bálint nevű esperes-plébános mellett ismertes egy Balázs nevű káplán is. 1472-ben Héderváry Imre Bálint plébános jelenlétében adományozta Nyilas birtokot a Szent Margit-templom Szent Anna-oltárának.
A XV–XVI. század fordulóján István plébános nemcsak a környező egyházközségek esperese, emellett világi funkciója is van, ő volt a város jegyzője. 1531-ben Héderváry Ferenc várúr titkára és végrendeletének végrehajtója szintén egyházi személy, a ferences rendi Jakab plébános.
Pipo kérelmére 1418-ban V. Márton pápa engedélyezte Ozorán a ferences kolostor felépítését: 1423-ban már állt az épület. Ezt igazolta Szalkai Balázs a ferencesek helytartója, amikor a megyés püspöknek bemutatta a rend ozorai működését engedélyező pápai okiratot. A ferencesek obszerváns azaz „szigorú” ága tevékenykedett Ozorán, amely abban különbözött a későbbi minorita ágtól, hogy a könnyítésekkel, módosításokkal szemben mindvégig a rigorózus szerzetesi elvekhez való visszatérést hirdette. Az ezen ághoz tartozó ferencesek nem gyűjtöttek nagy vagyonokat, hiszen kolduló rendként maguk, illetve környezetük gondoskodott ellátásukról. Közülük került ki a délvidéki huszitaellenes tevékenységet irányító inkvizíciós vezér, Marchiai Jakab, valamint a nándorfehérvári ütközetben Hunyadi János mellett harcoló prédikátor, Kapisztrán János. A rend alapelvei és a kor jelentős mozzanataiban betöltött szerepe alkalmassá tette arra, hogy a magyar főurak, így Ozorai Pipo is birtokára letelepítse őket.
A népes kolostor a rend jelentős helyének számított. Harsányi István, a magyarországi ferences rend vikáriusa például 1460 áprilisában innen keltezi beszámolóját Kapisztrán János szentté avatására tett lépéseiről. 1462-ben Ozora adott otthont a rend közgyűlésének, melyen helytartónak választották meg János barát segítőtársát, Székely Mihályt. Az úgynevezett ozorai őrség 1516-ban már hét kolostorból (ozorai, paksi, györgyi, héderhelyi, kőröshegyi, csákányi, séllyei) állt. 1523-ban az ozorai őrségben 165, az egész rendtartományban (provinciában) 1472 szerzetes élt. 1535 elején húsz szerzetessel az ozorai a Dunántúl egyik legnépesebb kolostorának számított. Mucsai János gvardián, Szabadkai Lőrinc, Keserű András, Zsilizi György, Somogyvári Ferenc rendes gyóntató, Hidasi Mihály, Hunyadi Kelemen, Herczegszöllősi György igehirdetőként szerepeltek. A nyolc felsorolt úgynevezett misés papon kívül két növendék és tíz segítő testvér élt a kolostorban. Ez utóbbiak közül az egyik kovács-, a másik vargamesterséget folytatott. Ez a tény azt bizonyította, hogy míg Ozora birtokosai változtak, a kolostor folyamatosan működött. Ismertebb őrök: Csáti Demeter (1529), Balatinczi Miklós (1531), Szabadkai Péter (1533), Pápai Pál (1535), Bessenyei Mihály (1537). 1542-ben az ozorai kolostorban találjuk Török Bálint feleségének gyóntatóját, Keresztúri Vitályost, az utolsó ozorai őrt. Ugyanebben az évben a rend közgyűlése, mivel a törökök támadása bármikor várható volt, megengedte az ozorai testvéreknek két ló és kocsi tartását az esetleges menekülés céljára.
Amikor Szulejmán ostromolni kezdte a szerzetesek Török Bálint egy másik birtokára, Pápára menekültek, és az ottani kolostorban helyezték el értékeiket. Majd Szerémújlaki Péter provinciális jegyzékével átadták megőrzésre a drágaságokat Török Bálint fiának, Jánosnak, aki hű követőjeként a család harácsoló hagyományainak később protestánssá lévén a kincseket saját céljaira fordította. Az ozorai őrség kolostorai a héderhelyi és csákányi kivételével megsemmisültek.
A rablókkal és gyilkosokkal elárasztott országban senki, így a korábban a lakosság szeretetétől kísért barátok élete sem volt többé biztonságban. 1545-ben Ozora mellett útonállók ölték meg Kapronczai György barátot, a séllyei kolostorban pedig hét társával török martalócoknak esett áldozatul Ozorai Albert laikus testvér.
A Dunántúl egyik legjelentősebb ferences kolostorát százhúsz éves működése alatt többször is bővítették. Épületei a ma Alszegnek nevezett részen, a Barát-kút téren s a térre nyúló Petőfi és Zrínyi utca torkolatánál helyezkedett el. A feltárás első lépését Gábor József szerzetes kezdte meg 1952-ben, majd némi megyei tanácsi támogatással 1957-ben Nagy Emese régész folytatta és tette közzé kutatásának eredményeit.
Észak–déli hossza hetvenöt méter, ebből a templom szentélye nyolc és fél méter volt. E szárny szélessége tíz méter. Ettől nyugatra helyezkedett el a nagy középső udvar.
A kolostor elrendezése megegyezik az általános ferences építési gyakorlattal: az osztatlan terű, zömök hajóhoz sokszög záródású, több boltszakaszos, támpilléres szentély csatlakozott. A szentélyt itt hatvanfokos szögben megtört falakban zárták (ez megfelel a hatszög három oldalának), ellentétben az általánosabb, a nyolcszög három oldalán történő lezárással. A megoldás a szegedi ferences templomhoz hasonló.
A torony, az általános ferences szokás szerint, a szentélynek a kolostor felöli oldalán állt, a szentély és hajó találkozásánál, a külső sarkon. A sekrestye mellől lépcső vezetett az emeletre. Építkezéskor a tégla alapanyag mellett követ csak fontos szerkezeti részeknél (alapozás, nyílás keretek, bordák) használtak.
A ferencesek szokásának megfelelően a kolostort Ozorán is a település szélén építették fel. Lakóépületében a keleti szárny földszintes, déli szakaszán a kisméretű, átlag két és félszer két és fél méteres cellák egymástól folyosóval elválasztott kettős sorban helyezkedtek el a belső kerengő folyosó mellett. (Ez a megoldás egyébként nem tekinthető általánosnak a ferences rendi építkezéseknél.)
A ferencesek jelentős szerepet töltöttek be az ifjak oktatásában. Ezt jelzi, hogy néhány településről – bár azok nem voltak püspöki székhelyek (Szerémújlak, Szeged, Pápa, Ozora) – jelentős számban kerültek diákok külföldi egyetemekre, amihez alapkövetelmény volt legalább a latin nyelv megfelelő szintű ismerete. A kolostori iskola sikereként könyvelhetjük el, hogy Héderváry Ferenc idejében egyszerre két ozorai ifjú is egyetemre került. Ozorai Kovács Brikcius, a jómódú Márton kovácsmester fia 1497-ben a bécsi egyetemre járt. Az apa tehetősségét bizonyítja, hogy míg átlagban a közös pénztárhoz a deákok négy dénárral járultak hozzá, ő tizenkét dénárt fizetett be. Ozorai Gál fia, Ozorai Imre 1530-ban a krakkói, majd hét társával 1531-ben a wittenbergi egyetemen folytatta tanulmányait. Valószínűleg szintén a ferenceseknél kezdte tanulmányait a szomszédos Horhi szülötte, Juhász Péter is, aki a wittenbergi egyetemen tanult. A külföldi gyakorlatnak megfelelően hellénesítette nevét (Meleios=Juhász), ő volt az, aki Méliusz Juhász Péter püspökként a kálvinizmus hazai fellegvárává tette Debrecent.
A XVII. század utolsó harmadában és a Rákóczi-szabadságharc első éveiben itt élő szerbek vallási életéről nincs forrásunk. Az újratelepítést követően katolikus magyarok éltek a településen. Esterházy Pál nádor 1701-es telepítési oklevelében egyenesen megtiltotta birtokaira telepedő jobbágyainak lutheránus vagy kálvinista prédikátor alkalmazását. E rendelkezés az augsburgi vallásbéke: „Cuius regio, eius religio!”, azaz „akié a föld, azé a vallás!” passzusának megfelelően tette lehetetlenné a szabad vallásgyakorlást. A II. József-féle türelmi rendeletet követően sem gyarapodott jelentős mértékűvé Ozorán a protestánsok száma. A XIX. század elejétől a mezőváros, majd nagyközség gazdasági, elsősorban kereskedelmi életében egyre jelentősebb szerepet játszottak a zsidó vállalkozók, ezzel az izraelita vallásúak száma jelentősen megemelkedett.
Ozora lakóinak vallás szerinti megoszlása 1836–1941 között
Év
Összes népesség
R. kat.
Ref.
Ev.
Izr.
Egyéb
1854
3602
3522
17
0
63
0
1900
4442
4279
21
2
140
0
1910
4612
4466
32
10
103
1
1930
4295
4154
48
19
72
2
1941
4311
4179
69
13
48
2
1836
3514
3479
3
12
13
7
 
A török kiűzését követően Ozorán nem alakult önálló plébánia. Még 1722-ben is Simontornyának és környékének (ebbe Pincehely és Ozora is beletartozik) Tóth László ferences házfőnök volt a körplébánosa. Az Ozorán található legkorábbi anyakönyv címlapján 1724-ben írta először a neve mellé a „pleb” rövidítést, ami plébánost jelent. Az ozorai kereszteléseket ekkor Kálóczy Sándor simontornyai ferences végezte.
Nagy előrelépést jelentett a mezőváros egyházi életében Jámbor József 1725–1729 közötti tevékenysége. A vármegye, az uradalom és a hívek segítségével sikerült a romos Árpád-kori építményt kijavíttatnia. A felújított templomot, amely a mai templom kórusától a szószékéig húzódott, 1728. január 20-án Fonyó Sándor esperes szentelte fel. Az 1729-es canonica visitatio adatai szerint a vármegye 26 forinttal, az uradalom a téglavetéshez szükséges fészerek felépítésével, valamint az égetéshez szükséges fa biztosításával járult hozzá a templom megújulásához. 1730-tól egerági Rudnay Máté lett a plébános, aki a megtértekről vagyis a protestáns hitről visszatérőkről külön naplót vezetett.
Szántó József munkálkodásának gyümölcseként 1749-ben kórussal és torony hozzáépítéssel bővült a templom. Az egyházközség lélekszámának gyarapodására utal, hogy 1746-ban Szeredy János személyében a plébános mellé káplán is került Ozorára. Ettől kezdve az anyakönyveket a káplán vezette, eredményeként a korábban adathiányos feljegyzéseket pontos bejegyzések váltották fel. 1764-ben az agresszív Nitsch Antal kerül a parókia élére, akinek magatartására jellemző, hogy „hívei csődületére” még az uradalmi tisztekkel is összeverekedett. A feljegyzések szerint a börtönt is megjárta, majd elköltözött a megyéből.
Új fejezet kezdődött az egyházközség életében, amikor 1768 és 1804 között a plébániahivatalt Pap József plébános, később a simontornyai kerület esperese vezette. 1774-ben felépíttette a plébánialakot, majd 1782-ben és az azt követő években Esterházy Miklós herceg támogatásával a templom Sió felőli részét három öllel (új szentélyi résszel) és oratóriummal (a Fájdalmas kápolnával és a legénykórussal) megtoldatta.
Pap József felkészültségét, kiváló retorikus képzettségét mutatja, hogy Mária Terézia halálakor a vármegyei gyászünnepségen ő mondta a gyászbeszédet. 1767-től templomszámadásokat vezetett. A vállalkozó szellemű tiszteletes híveivel a plébánia kertjét a Sió felé bekerítette, ahol dinnyét termesztettek. Az 1804 évi templomszámadás szerint 1686 forint 16 krajcárt hagyott a templomnak.
Dr. Miskolczy András 1804 és 1825 között szolgálta az egyházközséget, majd esperesként a kerületet. Közéleti aktivitására utal, hogy a vármegye követnek küldte a pozsonyi országgyűlésre.
A reformkor időszakában Szántó Gábor plébános és a mezőváros között komoly vita alakult ki, mert a stólát váltópénz helyett ezüstben kezdte szedni, így a híveknek számottevő többletfizetési kötelezettsége alakult ki. A vármegyei közgyűlést is megjárt ügy végül megegyezéssel végződött, és a plébános a többletjövedelemből kétszáz pengő forintot iskolai célra ajánlott fel.
Az 1847-től 42 éven keresztül plébános, majd szentszéki ülnök, esperes, címzetes kanonok, tanfelügyelő, iskolaszéki elnök Szekfű Mihályt rövid ideig Novák József, majd 1920-ig Pintér Károly követte.
1900-ban renoválták a templom tornyát, melynek keresztjében elhelyezték a település hitközségi és községi elöljáróinak névsorát.(A névsort a Függelék VIII-ban közöljük.) 1913-ban Jenőfi Lénárd ozorai órásmester három év garanciát vállalva rendbe hozta a toronyórát, és némi tiszteletdíjért működtette is.
A világháború alatt leszerelt harangok pótlását 1923-ban a község önkéntes adományokból óhajtotta megvalósítani. A tervezett 850, 450 és 250 kilogrammos harang öntetése kilogrammonként 35 kilogramm búza (az infláció miatt számoltak terményben) árába került, de a megindított gyűjtés messze alatt maradt a remélt eredményeknek.
A település XX. századi közéletében is gyakran meghatározó szerepet játszott a plébános. Így volt ez 1921 és 1949 között, amikor Cserti István tanfelügyelő, esperes, pápai kamarás, címzetes apát mint a községi képviselő-testület egyik legtekintélyesebb tagja, számos kérdésben hallatta szavát, segítette az önkormányzat hatékony működését.
Jó néhány az egyház szervezésében működött azon ifjúsági és felnőtt egyesületek és egyletek közül is, melyek nem csupán jelen voltak Ozorán, de egyaránt jótékony hatással voltak az ifjúság nevelésére és a település életére. (Függelék X.).
Az 1950-es években nehéz politikai és gazdasági körülmények között folyt a vallási élet. Megtartották a szokásos búza- és szőlőszenteléseket, pünkösd szombatján rendszeresen népes zarándoklat indult (tizenöt–húsz kocsi és zászlókkal három–négyszáz fő) a Szűzanya kegyhelye, a Somogy megyei Andocs felé. A visszatérőket pünkösd másnapján a Koppány feletti keresztnél, a plébános vagy a káplán által vezetett körmenet várta. Sok hívő utazott, illetve zarándokolt el a csicsói búcsúra, amelyet a zarándokok visszatérésekor Ozorán gyertyás körmenet zárt.
A meginduló szövetkezetesítés közvetlenül is érintette az egyházat. Az egyházközség nyolcvan katasztrális holdat meghaladó földjét a Petőfi Tsz területébe tagosították, és helyette harminc helyen ajánlottak fel csereföldeket. A plébános látva a kapott darabkák megművelhetetlenségét, lemondott a csereföldekről.
1967-ben a húsz év után visszakerült egykori káplán, Szebényi Sándor „örökségét” omladozó egyházi épületek, üres templom, minimális szentségekhez járulás, ötven–hetven százalékos egyházi adófizetés jelentette.
A hitoktatásra „szépen jelentkeznek, de kevesen járnak” – írta a Historia Domusban. Az új plébános nagy ambícióval látott az egyházi épületek felújításához. Helyi adományokból, a kanadai magyarok támogatásával, a püspökségtől kapott kölcsönnel és segéllyel, valamint műemlékvédelmi támogatással felújíttatta a templom tetőzetét és tornyát. A toronysisak keresztjének főgerendájára egy dobozban elhelyezték a felújításkor talált 1900. évből származó iratot kiegészítve az 1970-es adatokkal. (Függelék VIII.)
Szalai Bognár József plébános vezette be azt a híveknek nem tetsző gyakorlatot, hogy aki szentségek fölvétele nélkül halt meg, annak nem járt az ünnepélyes egyházi temetés. A rendelkezés következtében volt, akit Magyarkeszin temettek el, ugyanakkor a faluban megnőtt a társadalmi temetések száma.
Kiss Gyula plébánossága idején befejeződött a templom tatarozása, a korábban az iskolának átadott, egykor az Esterházyak által adományozott zászlót az egyház visszaszerezte és a Nemzeti Múzeum jelentős támogatásával restauráltatta. 1989-ben Borbás Tibor Munkácsy- díjas szobrászművész elkészítette az ozorai hősök és áldozatok második világháborús emlékművét. (Névsorukat a Függelék XIV-ben közöljük.) A szoborleleplezésre ünnepélyes keretek között október 14-én került sor. 2000-ben a Szabadság téren évtizedek óta csonkán álló Szentháromság-szobor helyén újat szenteltek fel.

A várkastéllyal is összekötött középkori templom utóda a mai katolikus templom (Vituskáné Juhász Ildikó felvétele)

Az 1728-ban felújított barokk plébániatemplom belső terének részlete (Vituskáné Juhász Ildikó felvétele)

Mária-szobor a templom előtti téren ma (Vituskáné Juhász Ildikó felvétele)

Elsőáldozó kislányok (1920)

Bérmálkozási kép 1938-ból

Kneisz Ferencné és asszonytársai a templom tetőszerkezetének javításánál segédkeznek 1968-ban

Önkéntes segítők csoportja a templom 1976. évi felújításánál

A restaurált Szentháromság-szobor napjainkban (Vituskáné Juhász Ildikó felvétele)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages