Halott falvak örökében
Halott falvak örökében
Karácsonyi János megyetörténetében bronzkori szerszámokról, tárgyakról, Hadrianus és Antonius Pius római császár idejéből származó pénzről tesz említést, és az avarok idejéből származtatja a Kígyós és Gerendás között húzódó Ördög-árkot. Szabadkígyóson az 1960-as években, a tangazdaság homokbányájában és a pálligeti táblában honfoglalás kori temetőt tárt fel Bálint Csanád és Pálóczi Horváth András régész, a lovas temetkezés szokására utaló leletekkel.
Ugyancsak a honfoglalás korát jelöli az az értékes anyag, amelyet az újkígyósi határban levő Skoperda-tanya helyén 1972-ben T. Juhász Irén régész ásott ki. A feldúlt sírokban íjakról származó csontlemezeket, lószerszámokat és Szent István korában vert pénzérméket is talált. A temető további feltárására anyagiak híján akkor nem került sor. A honfoglalás ezerszázadik évfordulója megünneplésének előkészületei során a megyei önkormányzat anyagi támogatásával 1994 augusztus-szeptemberében megtörtént a temető feltárása, Medgyesi Pál régész vezetésével. Az ásatás során 39 sírt azonosítottak és dolgoztak fel, a kiterjedt temetőnek vélhetően csak kisebb részét. A 39. sorszámot kapott sírba eltemetett női holttest mellett megtalálták a lova maradványait is. A megnyúzott lótetem mellett a lószerszámokat is azonosították. Medgyesi Pál véleménye szerint a temetőt a X. században nyitották meg, a pénzleletek alapján feltehető, hogy a XI. század közepéig használták is.
A honfoglalás utáni Békés megye történetének korunk tudományos színvonalán álló feldolgozása még várat magára. Amit a köztörténetből, a régészeti ásatások eredményeiből, az írott források szórványos adataiból és korábbi feldolgozásokból egyelőre tudunk, az csak nagyon szűkszavú összefoglalásra ad módot, ha az egyes ekkori települések történetét próbáljuk felvázolni.
A megye területén a honfoglaló magyarok Gyula törzse vett szállást, majd e csoport egyik része Erdélybe költözött. A helyben maradók Ajtony vezetésével az 1020-as években szembefordultak Szent István királlyal, de vereséget szenvedtek. A Gyula törzs mellett a megye jelentős részén a Vata (Csolt) nemzetség élt, az 1046-ban kitört pogánylázadás leverése után az ő területeik is a királyra szálltak, majd megtörtént a területnek a vármegyerendszerbe történő beillesztése.
A mai Újkígyós és Szabadkígyós (Ókígyós) községet befogadó hatalmas pusztaságon a középkor folyamán több kis falu is élt, erre a határnevek utalnak (Apáti, Vadad, Fövenyes, Rotyma, Eperjes). Apáti valamely monostor apátja által idetelepített lakosokból álló község neve lehetett. Valószínűleg a török alatt pusztult el, a XVI. századi adóösszeírásokban még szerepel.
(Az apátipusztai kincsmonda arra utal, hogy a hódoltság korában később már nem lakták.) Az egykori község helyén került elő az a szép mellkereszt, amelyet képünkön közlünk.
Ami a Kígyós nevű falut illeti, nem tekinthető a kígyósi pusztán levő mai települések közvetlen elődének. Az erről a községről valló első írásos adat 1398-ból származik, amikor Fövenyes határjáró oklevelében a szomszédos települések felsorolásakor számba veszik. A Gacsali, az Ajtóssy, Szokolyi, rövid ideig a Maróthy család birtoka. A XV. században az Ajtóssyaké, akik elérik, hogy az addig Zaránd megyéhez tartozó községet átcsatolják Békéshez. 1552-ben, Temesvár eleste után lakói elhagyják a községet, majd 1553-ban visszatérnek. Valószínű, hogy a környező mocsarakban húzták meg magukat. Első ismert lakosa Karácsonyi János adata szerint Szabó Demeter, aki egy fövenyesi birtokba iktatáson volt jelen 1553-ban. 1554-ben a töröknek adózott.
Gyula 1566-os ostroma, majd török kézre kerülése után tíz ház kivételével a teljes falu elpusztult. 1567-ben azonban a török defterek szerint visszatelepülhettek lakosai, mert nyolc családot összeírtak itt. (Név szerint: Modo János, nős, fia, Orbán nőtlen, Ábrán István, nős, fia, András, nőtlen, Cseke Sebestyén, nős, fia, Gergel, nőtlen, Zsidó János, nős, Iható Imre, nős, van ötven juha, Petre Bódizsár, nős, fia, János, nőtlen, Szota Miklós, nős, fia, János, nőtlen, Sántó Bálind, nős, van negyven juha, testvére, Balás nőtlen.) A török defterdár 1579-ben már huszonhat családot írt össze Kígyóson. (Tót Bálind, nős, Koszás Dimitre, nős, Tót János nős, fia, Gáspár, nőtlen, Lugas Imre, nős, van hetven juha, Kincsös Balázs, nős, fia, István, nőtlen, Duntar Filip, nős, Nagy János, nős, fia, János, nőtlen, Kis Ferenc, nős, Szota Miklós, nős, fia, Boldizsár, nőtlen, fia, Gáspár, nőtlen, Erdőháti Balázs, nős, Szabó Gergöl, nős, Iható Bálind, nős, fia, Miklós, nőtlen, Iható Balás, nős, van huszonhat juha, Csónakos János, nős, Bodó Ambrus, nős, Zánbó István, nős, fia, Matiás, nőtlen, Hajdú Ferenc, nős, Ábrám István, nős, fia, András, nőtlen, Székel Tóbiás, nős, fia, Bálind, nőtlen, Ábrám Máté, nős, van tizenhat juha, fia, Pál, nőtlen, Csika Sebestyén, nős, fia, Gáspár, nőtlen, Sánta Bálind, nős, van száznegyven juha, fia, János, nőtlen, Zánbó Pál, nős, fia, Balás, nőtlen, Duda Orbán, nős, Csika Petár, nős, fia, Tomás, nőtlen, Iható Gáspár, nős.)
A temesvári beglerbég tatárjai 1596-ban feldúlták, a falu elpusztult, de Karácsonyi János adata szerint ismét újraéledt, sőt a lakosok önálló református gyülekezetet hoztak létre. Szintén nála olvassuk, hogy 1672-ben egyik lakosát Elek Mihálynak hívták, ő bérelte az eperjesi pusztát. Karácsonyi János 1680-ra teszi a község végleges pusztulását.
A továbbiakra idézzük Karácsony János munkáját: „Alighogy megkapta Harruckern János György a gyulai uradalmat, Kígyóst majorjának választotta. Ő és fia itt tartották ménesüket, gulyájukat, egy kis részét a földnek műveltették is, azután szőlőt ültettek és ennek művelésére külön vincellért tartottak. A majoros, vincellér s egyéb uradalmi cselédek számára a pusztának keleti részén házakat építettek. Hogy a gazdálkodás annál több jövedelmet adjon, a gyulai uradalom hatalmasan megnagyobbította a régi, kis Kígyósnak határát. Mindjárt 1720-tól kezdve hozzácsatolták az apáti pusztát, aztán 1789 előtt a kerekegyházi és eperjesi puszták felét s a fövenyesi pusztának a mai Dajkakert körül eső részét.”
Honfoglalás kori sír feltárása az újkígyósi Skoperda-tanyán, 1994-ben (Tömösi Károly felvétele)
Szerzetesi mellkereszt a XII. századból, Apáti községből (Barabás Ferenc felvétele)
