Szabadkígyós – Újkígyós Összefoglaló

Teljes szövegű keresés

Szabadkígyós – Újkígyós
Összefoglaló
Az ikerközség a Tiszántúl délkeleti részén, a Békéscsaba nyugati szomszédságában elterülő kígyósi pusztán települt. A hatalmas síkság löszös, homokos talaját szikes, mocsaras területek tarkítják. Ezért a földművelés mellett most is a legeltető állattatás a legjelentősebb gazdasági ágazat. A terület jellegzetes növény- és állatvilágának megőrzéséről 1977-től a Körös-Maros Nemzeti Park gondoskodik. A pusztán található a Wenckheim család Ybl Miklós által tervezett, 1874–1879 között felépített neorenszánsz kastélya, amelynek franciakertje és angolparkja része a védett területnek.
A pusztán feltárt honfoglalás kori sírokban az ősi lovas temetkezés emlékanyagára bukkantak a régészek. A honfoglalás és az államalapítás után a területen a Gyula törzs, majd a Vata nemzetség élt. A középkor folyamán több kis falu létezett ezen a területen, Kígyós falu első említése 1398-ból származik.
A török hódoltság alatt elpusztult települések területét is magába foglaló pusztát 1723-ban a Harruckern család kapta adományul. A család magvaszakadtával a puszta leányágon öröklődött tovább, így került a Wenckheim család birtokába. Gróf Wenckheim József Antal a XIX. század elején itt létesített uradalmi majorsága szomszédságába 1814-ben szegedi eredetű dohánykertészeket telepített.
A napóleoni háborúk alatt Európa nem jutott hozzá az amerikai dohányhoz, ezért az ókontinensen, így Magyarországon is jól jövedelmező tevékenység lett a dohánytermesztés. Nálunk előbb a kincstár a birtokában levő pusztákon, majd a magánföldesurak allódiumaikon kezdtek dohányt termesztetni. E feladatot a török kertkultúra hagyományos módszereit ismerő, zömmel szegedi dohánykertészek, a gányók látták el, akik a bérbeadó földjén a megtermelt dohány meghatározott hányadáért, majd készpénzért dolgoztak.
A kígyósi pusztára költözött gányó családokkal negyven évre kötött árendális szerződést a gróf. A bérlőknek ötszáz jugerum nagyságú földön kellett dohányt termeszteni, a bérletért évente több mint ötszáz mázsa dohányt szállítottak az uradalom raktárába. A telepesek dohányföld mellett szántóföldet is kaptak a bérleti szerződés értelmében.
A kontraktusban foglaltak nem teljesítése esetén a birtokos felmondhatta a szerződést, és a bérlőknek el kellett költözniük. Hogy ez ne fordulhasson elő, a közösség a korabelitől eltérő községi igazgatást valósított meg. Az uradalom által 1842-ben jóváhagyott községi Rendszabályok határozták meg a kertészcsaládok teendőit a dohánytermesztés körül, de gondosan ügyelt az egyházi, a családi, a közösségi ünnepek megtartásra is. A falu tekintélyes gazdáiból a plébános elnökletével szervezett népvének gyűlése 1842–1848 között gondoskodott a szabályok és a szerződéses kötelezettségek betartásáról.
1848-ban a kertészközség földesurával együtt jelentős összegű készpénzzel járult hozzá a haza megsegítéséhez. Az önkéntes nemzetőrség, a honvédség soraiba katonákat adott a község, majd részt vettek nemzetőrei a népfelkelésekben is.
Újabb kontraktus készült 1853-ban, harminc esztendőre. Ennek lejárta után az 1873. évi XII. törvénycikk lehetővé tette a bérelt földek megváltását. A kígyósi kertészgazdák 1884. szeptember 9-én kötötték meg a megváltásról szóló szerződést gróf Wenckheim Krisztinával. A szükséges összeg kifizetésére hosszú lejáratú kölcsönt vett fel a község, amit 1906-ra sikerült visszafizetni. Az alapításkor azonos feltételekkel szerződő kertészek közül sokan nem tudták rendszeresen fizetni az adósság részleteit, földjük a helyettük helytállók kezére került.
Az első világháború idején az újkígyósi férfiak a békéscsabai 101-es gyalogezredben szolgáltak, közülük 86-an estek el a fronton. A háború alatt ünnepelte a község alapításának századik évfordulóját.
A Horthy-korszakban a Nagyatádi-féle földreform keretében számos család jutott földhöz, a község legelőhöz. Az 1921-es házhelyosztás után népesült be az Újfalu, a későbbi Szent Imre-telep, ahol új iskola is épült. A húszas években alakult meg a Polgári Olvasókör és az Önkéntes Tűzoltótestület. 1939-ben új mozija lett a községnek, 1942-ben megépült a színházteremmel is rendelkező leventeotthon.
A második világháborúban kilencvennyolc újkígyósi katona vesztette életét, a holokauszt áldozata lett négy család.
A szovjet csapatok 1944. október 6-án vonultak be Újkígyósra. A gazdátlanul maradt uradalmi földek megműveléséről termelési bizottság gondoskodott. Az itt termett cukorrépáért kapott több vagon cukor jó cserealap lett az inflációs világban. Az 1945-ös földreform során Újkígyóson és a későbbi Szabadkígyóson 953 család részesült az uradalom földjéből, 444 igénylő pedig házhelyet kapott. 1948-ban megkezdődött a termelőszövetkezeti csoportok szervezése.
Megalakult Újkígyóson is 1950 őszén a községi tanács, első elnöke Szujó István. Az ötvenes évek kemény diktatúráját követő 1956-os forradalom után a község a hatvanas években indult lassú fejlődésnek. 1958-ban kétszázhúsz új házhelyet alakítottak ki, az addig nagyméretű belterületi porták felosztásával. 1960-ra Újkígyós is termelőszövetkezeti község lett, megindult a falukép átalakulása. Fejlődés mutatkozott az infrastruktúra terén is. A kereskedelmet kezében tartó földműves-szövetkezet, majd az abból átalakult Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet (ÁFÉSZ) Fedéllemez Üzeme túlélte az elmúlt évtizedeket, és ma is működik, Akvaline Kft. néven.
Újkígyós 1970-től nagyközségi rangot kapott, majd 1977–1990 között nagyközségi közös tanácsot alkotott Szabadkígyóssal. Az 1990-es években megtörtént a tönkrement áfész üzleteinek magánosítása, a tsz is több kisebb gazdálkodási egységre bomlott, számos család a kárpótlás után kapott földjét egyéni gazdaként műveli.
A község népe, amint ez a település néprajzát kutató Bálint Sándor munkáiból jól látható, a szegedi kulturális örökség hordozója. A Krupa András általa közzétett újkígyósi igaz történetek, mondák, népballadák pótolhatatlan szellemi kincseink.
A lakosság életét, mindennapjait a dohánytermesztés nagy szakértelmet, kitartó munkát igénylő teendői határozták meg. A porta, a lakóház felépítése, a szellemi értékek, mind ezt igazolják.
Fontos szerepet játszott Újkígyós életének alakulásában katolikus vallása is. 1820-ban a földesúr segítségével épült az első kis templom, majd Wenckheim József Antal halála után, végrendeletének megfelelően, a mai templom az 1850-es években. Az egyházi intézmények gyarapodása – közel ötvenévi kényszerszünet után – napjainkban is folyik, a rendszerváltás után épült fel a Szent Erzsébet Szeretetotthon és kezdte meg működését az Ipolyi Arnold Népfőiskola.
Újkígyós ikerközsége, a mai Szabadkígyós a Wenckheim család ókígyósi uradalmából lett önálló község 1950 januárjában. Az uradalmi központban kastélyt építő Wenckheim József Antal hatalmas allódiumát az újkígyósi kertészekkel létesített bérlet mellett további bérletek létesítésével hasznosította. Az uradalom 1831-es leltára szerint még a legelők hasznosításánál is élt a bérlők felfogadásával. Korszerűen gazdálkodó uradalma tradícióit leánya, Wenckheim Krisztina és férje, gróf Wenckheim Frigyes folytatta. Az ő kezdeményezésükre épült 1874–1879 között a ma is meglévő nagyszerű, neoreneszánsz stílusú ókígyósi kastély.
A második világháború után a kastélyba a békéscsabai mezőgazdasági középiskola költözött, megmentve ezzel a széthordástól. Az épületegyüttes ma is mezőgazdasági szakiskolának ad otthont. A kastély parkja 1954 óta védelem alatt áll, 1977-től pedig a kastélyparkból, és a számos ritka növény- és állatfajnak élőhelyet adó kígyósi pusztából tájvédelmi körzetet alakítottak ki, amely 1977-től a Körös-Maros Nemzeti Park része lett. A kastély, a mellette magasodó Ybl Miklós által tervezett műemlék magtár, az 1844-ben épült Szent Anna-kápolna, a Wenckheim-kripta a község becses műemlékei. A kastélypark kedvelt kirándulóhely is. A rendszerváltás óta felépült a szabadkígyósi katolikus templom, Szent József tiszteletére.
A község ma már tartja a kapcsolatot egykori birtokosaival a Wenckheim-világtalálkozók keretében.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik. Alapítója és tulajdonosa, Biszak Sándor.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages