Egyesületek, társas élet
Egyesületek, társas élet
Szentgyörgyvölgy a XX. század első felében nem dicsekedhetett élénk egyesületi élettel. Főleg a mindenhol kötelező egyesületek voltak jelen. Ebbe a körbe tartozott a húszas években megalakult Leventeegyesület, a Tűzoltóegyesület és a Polgári Lövészegyesület. Az elsőként és az utolsóként említett szervezet a bújtatott honvédelmi, katonai nevelést volt hivatva szolgálni, amire a trianoni békeszerződés hadsereggel kapcsolatos tilalmai, korlátozó intézkedései miatt volt szükség. Nevezett egyesületek vezetőivé – amelyek inkább tiszteletbeli tisztségnek számítottak – rendszerint a falu valamely notabilitását választották meg, például a körjegyzőt, lelkészt, tanítót.
A második világháború utáni években, évtizedekben a szocialista kultúrpolitika – különösen a kezdeti időszakban – egy erősen centralizált intézményrendszer keretei között képzelte el a társas művelődést. Sorra alakultak a kultúrházak, művelődési otthonok. Ezek rendszerint régi egyesületi székházakban vagy államosított magánházakban kezdték meg működésüket. Szentgyörgyvölgyön az utóbbi variáció valósult meg. 1954-ben az első kultúrházat egy régi, államosított épület átalakításával hozták létre. Az ötvenes években a kultúrotthon igazgatója Kósa Dezső, az itt elhelyezett könyvtár vezetője pedig Leposa Győzőné volt. Az ötvenes-hatvanas évek közművelődése leginkább az amatőr színjátszás körül forgott. Nagy sikere volt az Állami Déryné Színház előadásainak is, a produkciók megtöltötték a kultúrház padsorait.
A hatvanas évek elején Fodróczy Ferenc vette át a művelődési otthon igazgatását. Sajnos a passzivitás, az érdeklődés hiánya több, önmagában pozitív kezdeményezést – mint például az ezüstkalászos tanfolyam, nőakadémia – lehetetlenített el. A politikai jellegű előadások még az előbb említetteknél is kevesebb érdeklődőt vonzottak. Viszonylagos sikernek a mozielőadások számítottak. 1964-ben telt ház előtt vetítették Szentgyörgyvölgyön az itt első szélesvásznú filmet. Ugyanebben az évben már megkezdték a községfejlesztési pénzalapok tartalékolását egy új művelődési ház építésére: a régit 1966-ban végleg ki kellett üríteni, állagának romlása miatt életveszélyesnek nyilvánították. 1968 végén kötötték meg a szerződést a Tanép vállalattal a kivitelezésre, nagy nehezen sikerült összekalapolni, illetve összekilincselni a felsőbb tanácsi szervektől kezdve a tsz-en, a határőrségen át a megyei moziüzemi vállalatig a szükséges pénzösszeget, ami akkoriban két és fél millió forintot tett ki. 1970. augusztus 20-án adták át rendeltetésének az új, kétszáz személyes művelődési házat. A korszakra jellemző, lapostetős egyenépület egyáltalán nem illett a falu jellegzetes épített környezetébe, ezen az 1980-as évek végén magastetős átépítéssel próbáltak valamit javítani.
Az immár teljes vértezetben megjelenő intézményi háttér ellenére azonban mégsem sikerült a közösségteremtés, az új művelődési ház nem váltotta be maradéktalanul a hozzá fűzött reményeket. A fiatalság helyben maradt része – nem is beszélve az idősebb korosztályokról – nemigen látogatta az új intézményt. Ez természetesen nem róható fel teljes egészében a korszak „kultúrfelelőseinek”, sokkal inkább arról van szó, hogy az életmódban, szokásokban, társas érintkezésben ez idő tájt már a falvakban is megfigyelhetővé váltak azok a folyamatok, amelyeknek kihívására a politikai rendszer már nem tudott megfelelő választ adni. Sem kulturális, sem más téren.
A színjátszó csoport 1927-ben
Varrótanfolyam az 1940-es években
A dalárda 1930 körül
