Ezer csillag az ég táján
Ezer csillag az ég táján
A Szilágyságban már a XVI. század közepén gyökeret vert az új vallás, a kálvinizmus. Az új hit a jeles napi szokások tekintélyes részét kiszorította, a megmaradtak köre is szűkült. A karácsonyi és a húsvéti hagyományok is halványodtak. A szokások a téli, a tavaszi és a nyári napforduló köré szerveződtek, bemutatásuk a naptári év rendjét követi.
Január – Boldogasszony hava. Újév napja – január 1. Az új esztendő reggelén a szegény családok gyermekei, illetve a cigánygyerekek jártak köszönteni. Boldog újévet, szerencsét, egészséget kívántak a családnak. Örült a família, ha újév reggelén fiúk voltak az első köszöntők, akiknek leginkább pénzt adtak. Ezen a napon tilos volt szárnyast vágni és abból levest főzni, mert a tyúk elkaparja a szerencsét. Január 1-jén fogadták fel a kommenciós cselédeket a Bánffy-uradalomban.Vince – január 22. A Vince-napi időjárási regula Nagyfaluban ez volt: Ha fénylik Vince, megtelik borral a pince, / Gabonával a pajta, a csűr, / Mihály így jó édes bort szűr. Azaz, ha ezen a napon olvad, jó és édes bortermésre lehet számítani. Pál fordulása – január 25. Ezen a napon van a tél fele. Amilyen idő volt ezen a napon, olyan lett a szőlőtermés. Pál fordulása ha tiszta, bőven terem mező, puszta. / Ha esős vagy nedves, lesz e kenyér igen kedves. / Ha szeles, jön hadakozás, / Ha ködös, embernek sírt ás. Nagyfaluban is ismert regula: Ha Pál fordul köddel, / az ember meghal döggel.
Február – böjtelő hava. Február a tél utolsó hónapja. Január, február, itt a nyár – szokták mondogatni. Ennek ellenkezőjét is mondják: Enyhe február, zordon tavasz. Gyertyaszentelő Boldogasszony napja – február 2. Időjárásjósló hiedelmek kapcsolódnak a naphoz. Ha fénylik gyertyaszentelő, az iziket szedd elő, azaz még szükség lehet rá, még kell fűteni. Nagyfaluban is ismerik a medvéhez kapcsolódó hagyományt: ha ezen a napon a mackó kibújik odújából és meglátja árnyékát, akkor visszamegy, mert hideg lesz, ha viszont nem süt a nap, akkor kint marad, mert meleg idő következik. Jégtörő Mátyás 24-ére esik. Szintén időjósló nap. Azt tartják, hogy Mátyás ezen a napon töri meg a jeget, azaz, ha ezen a napon hideg van, utána megenyhül az idő. Ha jeget tör Mátyás, / rontja és rajta lyukat ás, / Ha nincs jég csinál, / elrontja-bontja, ha talál.
A farsang január 6-ától hamvazószerdáig tart. A szokások, a színjátékszerű játékok színhelye mindig a fonó volt, amelyet a sorozás előtt álló, de már udvarolgató tizenhat-tizennyolc éves suhancok szerveztek. Fársángosnak felöltözve fonóházról fonóházra jártak, és mulattattatták, szórakoztatták a fonóbelieket. A bekéredzkedés utáni mutatványokat, bolondságokat, mondókákat mindig vidám táncban megnyilvánuló, önfeledt szórakozás követte. A menyasszonyfársángot kísérte a legnagyobb érdeklődés. A csoport menyasszonyból, vőlegényből, násznagyból és eskető papból állt, akiket egy úgynevezett bábás farsangos követett. Ez utóbbi kezében deszkából összetákolt dobozt tartott, benne nyávogó kismacskával: már a lakodalmon megszülető kisgyermeket jelképezte.
A játék középpontjában a tréfás esketés állt. A műveletet végző pap az alábbiakat mondja: Fogjátok meg egymás kezét / és mondjátok utánam a szent eskü igéjét. / Először mondd te, férfi testvérem / Én, újsághordó Gyuri, / esküszöm a temető minden gombfájára, hogy / ezt a nőt szeretem, de vele meg nem elégszem, / inkább többször megverem, / de el nem kergetem. / Most mondjad te, nőtestvérem: / Én, cukorszopó Juliska, / esküszöm az összes cigánykunyhóra, hogy / ezt a fiút nem szeretem, / de muszájságból hozzá feleségül megyek, / de sokáig vele nem leszek, / inkább elszökök.” Az eskütétel után a pap – Vájsz Dávid – áldását adja az új párra: Tegyen az Isten boldoggá, / mint a szederindát futóvá, / egyetek csontot, cserepet, lópatkó szegeket, / míg Vájsz Dávid megáldja a ti hiteteket.
Húshagyó kedd napján volt a fonóbekötő, amikor a fonóházak kapuit bezárták. Ekkor a fársángolás is véget ért. Erre a napra a fiatalok, öregek egyaránt nagy gonddal készültek. Az asszonyok lepényt, nagy kürtőskalácsot sütöttek, húslevest és töltött káposztát főztek. A férfiak gondoskodtak a borról. Ekkor kezdődött a hamvazószerdáig tartó evés-ivás, mulatozás, farsangi bál. Az eddig a napig férjhez nem ment lányok házát megjelölték, kapujukra tüskeágakat aggattak.
Március – böjtmás hava. A hónap 18-án Sándor, 19-én József, 21-én Benedek napját ünneplik. Az első kettő jeles névnap, ekkor köszöntés is járja. Mint az egész magyar nyelvterületen, Szilágynagyfalun is ismert az időjárási regula: Sándor, József, Benedek / zsákban hozzák a meleget. A népi bölcsesség szerint ilyenkor megenyhül az időjárás. József-napkor kezdték a szövést, mert ekkorra már elkészült a hozzá szükséges fonal.
Április – Szent György hava, a tavasz első hónapja. Szeszélyes időjárásával megtréfálja az embereket. Bolondok hónapjának is nevezik, amikor gyakran becsapják egymást az emberek. Általában áprilisra esik a húsvéti ünnepkör. A nagyhét a templombajárás ideje, jeles napjai a nagycsütörtök, a nagypéntek és a nagyszombat. Ezek közül a nagypénteket ülték meg a legszigorúbban a református családokban. Elkerülték a zsíros ételek fogyasztását, helyettük inkább aszalt gyümölcsből készült levest, pattogatott kukoricát ettek. Ezen a napon templomba, feketébe öltözve mennek az istentiszteletre. Húsvéthétfő a húsvéti locsolás napja. A locsolók csoportosan jártak házról házra, itallal, kaláccsal, süteménnyel és piros tojással kínálták őket. A gyermekek pénzt is kaptak. Tojásfestéshez a hagymahéj levét használták. A tojásra levelet helyeztek, az mintát hagyott maga után. A nagyfalusiak nem készítettek hímes tojást. Szent György napja – április 24. Ezen a napon hajtották a jószágot a legelőre, ezen a napon kezdték meg a paszuly (bab) és az uborka vetését is. Híres vásártartó nap.
Május – pünkösd hava. Május első napja a tavasz, a termékenység, a zöld ág, a madarak ünnepe. Az ezen a napon virradó éjszakán szokás volt a májusfa állítása, amely a természet újjászületését szimbolizálja. A legények az ünnep előtt egy-két nappal kinézték a közeli erdőkben az erre a célra legalkalmasabb – dús levélzetű, szép formájú, korán zöldellő – fát. Legjobbnak a vadcseresznye virágzó ágát tartották. Négyen-öten csoportokba verődve, éjfélkor lófogattal mentek ki az erdőbe a májusfáért. A fát a kiszemelt porta kapujára helyezték, nem aggattak rá semmit. Mindez hajnalban történt, csendben, hogy a leány meg ne hallja, meglepetés legyen számára. A májusfa szépségével, méretével a legény szerelmének nagyságát kívánta jelképezni. Szokásban volt május 1-jén – a munkások ünnepén – majálisok, népünnepélyek rendezése is, melyeket a kastély melletti Báró-kertben tartottak. A helybeli iskolások gyakran ünnepi műsorral tették hangulatossá a napot. Nem volt ritka, hogy május 1-je éjszakáján zenével köszöntötték a lányokat. Pünkösdkor bálokat szerveztek a kastélyban.
Pongrác – május 12. –, Szervác – május 13. –, Bonifác – május 14. – napját a fagyosszentek napjaiként tartják számon mondván: ezeken a napokon még előfordulhat fagy. Ezért tilos korábban a palántákat kiültetni, mert a hideg még elpusztíthatja. Május 25: Orbán az utolsó fagyosszent. Gyakori a jelentős lehűlés, amely kárt tesz a veteményekben, ültetvényekben, különösen a szőlőkben.
Június – Szent Iván hava. Június 8.: Medárd napja. Azt tartják, ha ezen a napon esik az eső, akkor negyven napig esni fog. Medárd-napi esőcseppek, / negyven napig keseregnek. Jakab napja – június 25. Szent Jakab éjszakáján, / ezer csillag az ég táján, / bő termés a kertben, fákon, / ezer alma egy faágon – mondogatják ilyenkor.
Július – Szent Jakab hava. Sarlós Boldogasszony napja, június 2. az aratás kezdete. Ezen a napon fogadták fel az aratókat. Szilágynagyfaluban a szlovákok soraiból kerültek ki, szívesen szerződtettek rézaljai románokat is. Vásártartó nap is volt, amelyet sarlós vásárnak is neveztek. Szokásban volt a búzakoszorú készítése, amelyet a földesúrnak adtak át. Ezt követte az aratóünnep. Újabban a legszebb búzakalászokból a konfirmálók koszorút fonnak, amelyet az úrasztala fölött, zsinegre akasztva helyeznek el a templomban.
Augusztus – Kisasszony hava. Ilyenkor a dinnye Lőrinc napjától – augusztus 10. – kezdve meglucskosodik, nem olyan finom, mint előtte. E napról azt tartják: Ha napos, fényes, / jó bor, szép ősz esedékes.
Szeptember – Szent Mihály hava. Mihály napja – szeptember 29. – az időjárással is kapcsolatos. Ismert szólás: Ha Mihály napján dörög, / hosszú telet jövendölök. E nap után kezdik a határban a kukoricát törni, behajtják a Szent György-napkor a legelőre terelt állatokat. Régen Mihály-napkor hajtották a sertéseket makkoltatásra a Rézi-erdőbe. Ritkán előfordult, hogy a szüretet is megkezdték.
Október – Mindszent hava. Teréz napja – október 15. – a szüret kezdete. Megkezdéséről a hegybíró döntött, de a tojással való próbát már előzőleg elvégezte, hogy meggyőződjön: megérett-e a szőlő? Az utóbbi évtizedekben szokássá vált, hogy a szüretet a málészedés (kukoricatörés) után kezdik. Régen először a helyi földesúr, a báró kezdhette el, és csak azután a falu. Két-három nappal a szüret előtt a gazda vagy a gazdasszony meghívta portájára a szüretelőket. A munkában elsősorban a család és a rokonság vett részt, de felkérték a szomszédokat, barátokat, jó ismerősöket is. A szüretet a gazda úgy tervezte meg, hogy a rokonság ne egyazon a napon szedje le a szőlőt, hanem felváltva, hogy tudjanak egymásnak segíteni. A szervezés és az irányítás a gazda feladata volt. A szedők inkább az asszonyok és a lányok köréből kerültek ki.
A szüreti étkek elkészítésére, a szüretelők étkeztetésére a gazdasszony nagy gonddal ügyelt. A fő eledel a birka- vagy marhahúsból készült bográcsos és a kalács. Este, a munka végeztével a hazatérő szüretelőket megterített asztal várta. A vacsorát húslevessel kezdték, majd töltött káposzta került az asztalra, amelyet úgynevezett sült majorsághús követett. Az ételsor vége frissen sütött csörege, azaz fánk. Óbort vagy mustot ittak. Munka közben énekszótól volt hangos a hegy: az Ősszel érik, babám, / a fekete szőlő vagy a Fekete a kökény, / fehér a virága kezdetű dal voltak a legnépszerűbbek. Néha cigányzenészeket is felfogadott a gazda. A szüret befejezése után a faluban bált rendeztek. Szüreti vigasságokat még az 1950-es években is tartottak, de a felvonulások már a második világháború előtt el-elmaradoztak, ahogy aztán a múlt század második felében a hagyományos szüreti bálok is.
November – Szent András hava. Mindszentek napja – november 1. – a halottakra emlékezés ideje, amelynek nagy hagyományai vannak a szilágynagyfalusiak körében is. Néhány nappal korábban az asszonyok rendbe hozzák a temetőben a sírokat. Este felkeresik a hozzátartozók hantjait, amelyeken virágokat – újabban művirágból készült koszorúkat – helyeznek el. Gyertya gyújtása nem volt szokásban, az utóbbi években kezd divatba jönni. Márton-nap – november 11. – táján tartották az újborvásárt. November elején, az őszi betakarítást követően szervezték meg a guzsalyosokat. A fonást igyekeztek húshagyó keddig befejezni, a munka mégis gyakran márciusig elhúzódott. Katalin napjához – november 25. – időjóslási regula kapcsolódik: Ha Katalin kopog, / akkor karácsony locsog. Ha ezen a napon fagy, akkor karácsonykor enyhe lesz az idő. András napján – november 30. – kezdődik az advent négy hetig tartó időszaka, amikor tilos a mulatozás, lakodalmat sem tartanak. A hideg beálltával a faluban megkezdődnek a disznóvágások, a munka végén tort ülnek.
December – karácsony hava. Az esztendő utolsó hónapjában megsokasodnak az ünnepek, jeles névnap 4-én Borbála, 6-án Miklós és 13-án Luca. Elsősorban időjárásjóslás kapcsolódik hozzájuk. Egyébként csak a Miklós- – Mikulás- – napot tartják számon, amikor a gyermekeket megajándékozzák.
A karácsonyi négyhetes adventi időszak december 25-én zárul. E naphoz a betlehemezés és a kántálás hagyománya kötődött. Napjainkra mindkét szokás kihalt Szilágynagyfalun. Hajdan, az 1950-es évek végéig a betlehemesek a cigányok köréből kerültek ki, akik pásztornak öltözve, papírból készült jászolt tartva kezükben, csengőkkel, ostorral felszerelve házaltak. A baptista vallású gyerekek csoportokba verődve még ma is körbejárják a falut az Úrjézus születését hirdetni. A karácsonyt napjainkban is minden családban nagy készülődés előzi meg. Különös gonddal takarítanak a házban, főznek – mindenekelőtt töltött káposztát –, kalácsot sütnek, megvásárolják a karácsonyfát, amelyet régebben csak a módosabb családok állítottak. A szegényebbek fenyőágakkal is beérték. Általában két ágat kötöztek össze, majd kukoricával megtöltött csuporba helyezték, és dióval, mézeskaláccsal, almával díszítették. Karácsonyeste napjainkban a család apraja-nagyja templomba megy, ahol feldíszített karácsonyfa várja őket. A gyerekek verseket mondanak, majd átveszik a csomagot.
Szilveszter – december 31. – napja szorosan kötődik az új esztendő első napjához. Az év utolsó napjának éjszakáján a lányok gombócfőzéssel igyekeztek megtudni jövendőbelijük kilétét. Szokásban volt az is, hogy óesztendő estéjén a lányok kimentek a disznóólhoz, és megfigyelték, hányadik rúgásra röfög a disznó, ami azt jelentette: annyi év után mennek férjhez. Éjfélkor megkondulnak a református templom harangjai. Régen ilyenkor szokásban volt, hogy a férfiak felmentek a toronyba, s jó hangosan boldog új évet kívántak az egész falunak. A dalárda pedig elénekelte a Tebenned bíztunk eleinktől fogva kezdetű zsoltárt vagy a Himnuszt.
