Impériumváltozások hullámverése
Impériumváltozások hullámverése
Miután 1914. június 28-án Szarajevóban Gavrilo Princip szerb diák megölte Ferenc Ferdinánd osztrák trónörököst és feleségét, s a Monarchia egy hónap múlva hadat üzent Szerbiának, a szilágysomlyói járás minden községében – miként Magyarország minden településén – kifüggesztették a hadiállapotot bejelentő plakátokat. Ezt megelőzően három nappal – július 25-én – az uralkodó, I. Ferenc József elrendelte a katonai mozgósítást. Szilágynagyfaluban ekkor negyven javakorabeli férfi kapott behívót. A hadba vonulókat a templomban Kovács Albert református lelkész búcsúztatta: elénekelték az Uram, Te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre kezdetű XC. zsoltárt.
A négy évig tartó háború megszakította a falu addigi erőteljes fejlődését, egyre nehezebben elviselhető életkörülmények közé kényszerítette a falu lakóit. Az itthon maradottak közül különösen az özvegyek, árvák küszködtek sok gonddal-bajjal. Már a mozgósítás hírére magasra szöktek az élelmiszerárak. Az alapvető élelmicikkekből – liszt, zsír, cukor – mind rosszabb lett az ellátás. A nélkülöző katonák számára már 1914 őszén gyűjtést – ruhanemű, élelem, pénz – kezdeményeztek, amelyet a szilágysomlyói Vöröskereszt-szervezet és a budapesti Hadisegélyező Hivatal irányított. Ez év karácsonyára nagy mennyiségű szeretetadományt hordtak össze a nagyfalusiak.
Az első világháború évei alatt – 1914 és 1918 között – összesen háromszázötven lakost hívtak be a faluból katonának, akiket a magyar királyi 38. és 40., valamint a 32. és az 51. honvéd gyalogezredbe népfelkelőknek osztottak be. A bevonultak nagy része a volhíniai-galíciai csatamezőkre, később néhányuk az olasz frontra – Isonzo – került. A galíciai fronton küzdők közül többen már a harcok kezdetén – köztük Baricsán Ferenc szakaszvezető és Csengeri Károly hadapród – hősi halált haltak. Mindkettőjüket a bukovinai csatákban tanúsított hősies helytállásukért II. osztályú ezüst vitézségi éremmel tüntették ki. A világégés súlyos áldozatokat követelt Szilágynagyfalu népétől is. Szinte alig akadt olyan família, ahol nem gyászoltak elesett családtagot vagy nem várták volna az Oroszországba messze sodródott hadifogoly fiú, testvér és férj hazatérését. A községből ötvennégyen vesztették életüket a háborúban, sokan eltűntek vagy fogságba kerültek.
Az első világháború helyi hősi halottainak nevét Szilágynagyfalu lakossága 1998-ban vésette márványtáblára. A névsor: Álb János, Árgyelán Gábor, Árgyelán János, Balázs Mihály, Baricsán Ferenc, Benedek Árpád, Butkován Péter, Csiki György, Csiki László, Csengeri Károly, Csernátoni Pál, Deák János, Diószegi János, Farkas Bálint, Farnas János, Fóris M. András, Filep János, Filep István, Fülöp János, Gál Ferenc, Joó Mihály, Kádár Ferenc, Keserű József, Kiss Ferenc, Kiss József, Kövendi N. Sándor, Lukács Károly, Nagy K.György, Nagy Pál, Nemes András, Nemes József, Osvát Mihály, Somogyi B. András, Somogyi Ferenc, Somogyi János, Somogyi László, Somogyi Mihály, Somogyi S. Pál, Szabó Péter, Szabó Sándor, Száva József, Székely András, Székely G. György, Székely József, Székely László, Szűcs M. György, Szűcs János, Torkos Bálint, Tökölyi András, Tökölyi Márton, Ifj. Tőtös Ferenc, Id. Tőtös Ferenc, Varga György, Vişan Gheorghe.
Az 1918. évi őszirózsás forradalom, majd az 1919-es Tanácsköztársaság szele a Szilágyságban is végigsöpört. Számos település állt a kommün mellé, Szilágysomlyón munkás- és katonatanács – direktórium – szerveződött. Közben ugyanis hazatértek az orosz hadifogságba esett katonák, akik azt hangoztatták: megvalósítják a szociális forradalmat. Több környékbeli településen – Kraszna, Varsolc és Alsóvalkó – fosztogattak, megtámadták a nagybirtokosok uradalmait, a kastélyok berendezéseit összezúzták, a raktárak terményeit széthordták. Szilágybagoson például Ketheli földbirtokos magtárából, valamint pincéjéből elvitték a gabonát és bort. Hasonló esetekről Nagyfaluban nem tudunk.
1919-ben súlyos járvány, a spanyolnátha tizedelte a község lakosságát. Elsősorban a cigányság soraiból szedte áldozatait. Közben áprilisban a román hadsereg elfoglalta Zilahot, Szilágy vármegye székhelyét. A város lakossága elmenekült és a környékbeli településeken húzódott meg, sokan Bagoson és Nagyfaluban. Ebben a hónapban már a Berettyó menti falvakat is megszállták, és április 25-én bevezették a román közigazgatást. A teljes hatalomátvételre azonban csak a trianoni békeszerződés, 1920. június 4-e után kerül sor.
1921. december 24-én kezdték meg a román közigazgatás kiépítését, elsőként a csendőrségét Marin I. Mitroi őrmester irányításával. Ezzel új szakasz kezdődött a község történetében. A település nevét megváltoztatták, hivatalosan Naşfalău, később Nuşfalău lett. Minősítése szerint ugyan kisközség volt, de az új hatóságok közjegyzőséggel, csendőrséggel és adóhivatallal bővítették közigazgatási szerepkörét.
Az impériumváltozást követően a falu jó néhány értelmiségi polgára – tanítók és más közalkalmazottak, tiszviselők –, akik nem voltak hajlandók a román államra letenni a hűségesküt, repatriáltak, azaz Magyarországra költöztek. Emiatt a község korábbi élénk művelődési élete megszakadt, a számos egylet tevékenysége is megfeneklett. Az állami iskolában megszüntették a magyar anyanyelvű oktatást, amely az 1919-ben újraszervezett református tanodába szorult vissza.
A román hatóságok 1921-ben Szilágynagyfaluban is földreformot hajtottak végre. A hazatért frontharcosoknak, a hadiözvegyeknek és az árváknak a Bánffy-birtokból mértek ki parcellákat. A Szilágybagos felé vezető út mentén kisajátított telkeken később családi házakat emeltek. A megmaradt, eladósodott uradalmi földeket eladták. Gróf Bánffy Róza mintegy kétszáz katasztrális holdat értékesített, ezeket számos helybeli lakos vette meg az úgynevezett Újfogás nevű részen, de a bagosi és hosszúaszói lakosok is jutottak ily módon földhöz. Ezekből a rendszerint több holdas területekből alakultak ki a tanyák, köztük a Somogyi-, az Ősz- és a Fazakas-féle. A reform során összesen mintegy háromszáz hold földet sajátítottak ki, illetve adtak el. A földvásárlásokkal több volt módosabb paraszt – Szücs J. Mihály, Somogyi József, Fazakas János, Csorvási András, Nagy András, Ősz György – a középbirtokosok sorába küzdötte fel magát.
A szilágynagyfalusi lakosság zöme az uralomváltás utáni években is mezőgazdaságból élt, művelte a saját földjét vagy a területében összezsugorodott Bánffy-uradalomban mint napszámos, cseléd, béres, kondás, kocsis kereste meg a kenyerét.
Az első világháborúból hazatért Kabai Sándor földet vásárolt az Újfogásban, hogy meghonosítsa a bolgárkertészetet a faluban. A helység mezőgazdálkodásában azonban továbbra is a szántóföldi növénytermesztés - gabonafélék, ipari növények - és az állattenyésztés volt a meghatározó. A gazdák egy része hízott ökrök, juhok nevelésére szakosodott. Az 1920-as években jelent meg a faluban az első cséplőgép, amely végleg kiszorította az ősi cséplési módot, a lóval való nyomtatást. Az ekkori cséplőgép-tulajdonosok Fórizs Márton, Fazakas János, Fazakas Gyula és Lengyel Károly. Viktória néven gőzmalom működött a Csikós-kertben, több helybeli birtokos tulajdonában, de a vállalkozás nem volt nyereséges. Az üzem később, 1943 karácsonyán tűzvészben elpusztult. A Felső vízimalmot turbinára szerelték át, Ősz György üzemeltette. Épületét 1956-ban lebontották.
A két világháború között a korszerű mezőgazdasági ismereteket terjesztették a telenként megrendezett úgynevezett ezüstkalászos tanfolyamokon, ezeket az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület, az EMGE szervezte. A telenként tartott nagyfalusi kurzusokra Kolozsvárról érkeztek szakelőadók, akik megismertették a gazdákat a földművelés új eszközeivel, módszereivel. A tanfolyamokon – melyekre általában harminc-negyvenen iratkoztak be – a Berettyó menti falvak földművesei vettek részt.
A nagyfalusi lakosok közül sokan a kereskedelemben és a kisiparban találták meg boldogulásukat. Az utóbbi nyújtott jobb megélhetést. A két világháború között negyven mesterembert tartottak nyilván, foglalkozásuk megoszlása: hét kovács, hat asztalos, öt-öt molnár és kerékgyártó, négy csizmadia, illetve cipész, három-három ács és mészáros, két-két bognár, bádogos, szűcs és borbély, egy-egy lakatos, illetve kárpitos, szabó, illetve szűrszabó és fazekas. A kereskedők – mészárosok, korcsmárosok, fűszeresek és így tovább – a helyi zsidó közösség tagjainak köréből kerültek ki.
A helyi és a környékbeli lakosok egy része ipari munkásként dolgozott. Elsősorban a vasútállomás közelében svájci tőkével működő, 1922-ben alakult Darvas-féle fakitermelő- és feldolgozó vállalatnál. Az üzem léte azon alapult, hogy a román állam eladta a Tuszatelke településig, a Réz-hegységig felhúzódó hatalmas erdőséget egy svájci cég, a Laroche-Darvas- érdekeltségnek. A következő évben kezdték meg az erdő letarolását. A Kalin térségében kitermelt és iparvágányokon, a kisvasúton leszállított bükkfából készült vasúti talpfákat, hajódeszkát és parkettát külföldön, elsősorban Angliában értékesítették. A fakitermelésben szlovák és Avas-vidéki román erdőmunkásokat alkalmaztak. A cég összességében százötven-kétszáz embert foglalkoztatott.
A fafeldolgozó mellett Glück Salamon téglavető üzeme is adott a munkát a helybelieknek. Több élelmiszeripari jellegű kisüzem működött. 1920-ban alapította szeszfőzőjét báró Bánffy János, Reismann Samu bérelte. Az üzem alapanyaga burgonya, árpa és kukorica, melléktermekével, az úgynevezett szeszgyári moslékkal ökröket hizlaltak. Nyolc-tíz munkással dolgozott. Ezenkívül Goldstein Móricz olajütője és Weiss Márton pálinkafőzdéje volt számottevő, valamint a később, az 1940-es években alapított ecetgyár. Az 1930-as évek elején kezdte termelését a Papp-Sweiger-féle tégla- és cserépgyár, főként nőket alkalmazott, de sok kubikus férfi is dolgozott az üzemben. Kiváló minőségű terméke volt a Matador védjeggyel ellátott cserép, amelyet széles körben ismertek. Számos nagyfalusi lakos a vasútnál kereste kenyerét.
Az impériumváltozás időszakában, 1919-től dr. Andrasoffszky Ernő volt a község körorvosa. Feltételezhető, hogy az akkori orvosi rendelő, s a doktor lakása a Buda utcában volt, a parcellán a mai Állatorvosi Hivatal áll. Később dr. Petri Simon lett településünk körorvosa. Működésének idejéből már részletes statisztikai adatok maradtak fenn a község egészségi állapotáról, a gyermekhalandóságról, a természetes szaporulatról, a betegségek és a halálozások okairól. Összefoglalásuk a Monografia sanitară a comunei Nuşfalău című munkában található.
Az 1940. augusztus 30-i második bécsi döntéssel Észak-Erdély és a Székelyföld – területük összesen 43 492 négyzetkilométer, 2 185 546 lakossal, ebből 51,4 százalék magyar (1 123 216 fő), román 42,1, német 4,1, rutén 0,8, szlovák 0,6 százalék – újraegyesült Magyarországgal. A szilágysomlyói járásba szeptember 5-én vonulnak be a magyar csapatok, többnyire békésen, összetűzések nélkül. Szilágynagyfalu lakossága kitörő lelkesedéssel fogadta a Szilágyzovány felől érkező honvédeket. Nyomban nemzetőrség alakult, az államhatalom helyi váltása két nap múlva, szeptember 7-én kezdődött, amikor az addigi szilágysomlyói járás közigazgatását is átszervezték. A második bécsi döntést követően néhány hónapig dr. Fodorovszky Jenő volt a falu körorvosa, akit még 1940 végén dr. Székely Géza követett. A szilágysomlyói református egyházmegye – ehhez került Szilágynagyfalu is – tizenhét gyülekezettel csak később, 1944-ben alakult meg.
Közben a nagyfalusi férfiakat is bevetették a Szovjetunió elleni háborúba. Közülük sokan elestek, megsebesültek, illetve fogságba kerültek a keleti fronton. Az első behívókat 1942 márciusában küldték szét a helységben. Községünk hadköteles lakosait a második világháború idején a zilahi 25/2 gyalogezredbe osztották be, ahonnan az alakulat Nagykanizsán állomásozó részéhez vezényelték át őket. 1944 augusztusában a hadműveletek elérték
a Kárpátok vonalalát. Szeptember 6-án a 2. ukrán front csapatai – Havasalföld irányából – Dél-Erdély és a Székelyföld megszállására indítottak támadást. Szeptember 13-án az Erdélyben állomásozó 2. magyar hadsereg Tordánál megkezdte ellencsapását, és három hétig tartotta állásait a szovjet és a román hadsereggel szemben. A 2. ukrán front csak október 6-án tudta elindítani hadműveleteit Észak-Erdély és a Tiszántúl elfoglalására, 12-én aztán elfoglalta Nagyváradot, majd Nagykárolyon át Nyíregyházáig jutott.
A szovjet csapatok egy része a Szilágyságon keresztül nyomult előre, előőrseik október 18-án hajnalban Kraszna nagyközség felől, a Borsóson áttörve jelentek meg Szilágynagyfaluban. Az első orosz járőr a Szilágybagosi és a Krasznai út kereszteződése melletti kukoricásban három, alakulatától elszakadt honvéddel találkozott, akiket – Somogyi József elbeszélése szerint – galádul meggyilkoltak. A magyarok kilétét nem sikerült megállapítani, mert irataikat az oroszok elvették. Holttestüket Somogyi József temette el, sírhantjukra két szomorúfűzfaágat ültetett, amelyek azóta hatalmas fává terebélyesedtek. A honvédek sírjának közelében az 1990-es évek elején emléktáblát helyeztek el a nagyfalusiak. Még három – szintén az ukrán front katonái által lelőtt – honvéd nyugszik a faluban. A hadi cselekményeknek hat polgári áldozata volt községünkben, akik aknabecsapódások következtében szenvedtek halálos sérüléseket. A szovjet csapatok átvonulása viszonylag gyorsan lezajlott. Súlyos harcokra nem került sor, ezért jelentős anyagi károk sem keletkeztek.
Szilágynagyfalu harminckilenc második világháborús hősi halottjának a nevét csak fél évszázad múlva, 1998-ban örökítették meg emléktáblán. Névsoruk: Ambrus András, Baricsán Ferenc, Barna Ioan, Bátori György, Brisc Teodor, Csiki Anna, Csillag István, Csorvási György, Deák Ferenc, Egri András, Farnas Sándor, Fazakas Pál, Joó Ferenc, Kabai Ferenc, Kovács Mihály, Lukács László, Marincaş Gheorghe, Márkus Bálint, Nagy György, Ősz Pál, Ősz Sándor, Palati Ferenc, Puşcaş Dumitru, Puşcaş Gheorghe, Simon András, Szabó Ferenc, Szabó György, Szabó Sándor, Székely Ferenc, Székely Gyula, Székely Pál, Szűcs András, Szűcs Irmuska, Szűcs Irma, Torkos József, Torkos Pál, Tőtős P. György, Urai József, Veres Ferenc.
A nagyfalusi áldozatok közé számítjuk az 1944 júniusában deportált mintegy negyven zsidó családot, melyeknek zöme koncentrációs táborokban pusztult el. A hazaköltöző túlélők hamarosan kivándoroltak Izraelbe vagy az Egyesült Államokba.
Az első és a második világháború hősi halottainak emlékműve a községi parkban
