I. A református eklézsia javai az 1786-os összeírás szerint
I. A református eklézsia javai az 1786-os összeírás szerint
Legális kamatra kikölcsönzött pénze volt az eklézsiának tekintetes fáji Fáy Mihálynál 2040 rénes forint, néhai nagytiszteletű Sárkány István özvegyénél, nemzetes Petrahay Erzsébet asszonynál 416 forint 40 krajcár. Az eklézsia kurátorának „dispositiója alatt” volt 43 forint és 20 krajcár. A kamatok beszedéséért a kurátor volt a felelős.
Ezen összegeknek a forrása részben az a 250 arany volt, amit 1771. szeptember 5-én nemzetes Veres Gábor, majd az a 70 körmöci arany, amit 1773. március 21-én néhai Veres Gábor felesége, Lipóczi Szabó Erzsébet hagyott végrendeletileg az eklézsiára. Ehhez társult az az 1250 forint, amit egy eladott szabad fundusért és a rajta lévő házért kapott az eklézsia. Az aranyakat rénes forintra átszámolva, a házért kapott pénzzel együtt 2609 rénes forint és 20 krajcárt tudhatott magáénak a közösség.
Volt a református egyháznak hat darab szőlője is. Ezek közül egy közép terméssel nyolc hordó bort termő szabad szőlőt a Kassai-Hasznoson, egy két hordó bort termő dézsmásat az Ibrányi-Hasznoson Tóth János végrendeletileg hagyott az eklézsiára 1765-ben. Három szőlőt – a Remete hegyen hat hordó bort termő, a Kis-Nyergesen két hordó bort termő dézsmás –, a Mulatón két hordó bort termő dézsmás szőlőket nemzetes Veres Gábor hagyott örökül 1771-ben. 1739-ben néhai nemzetes Patay Mihály is testált az eklézsiára egy négy hordó bort termő szőlőt a Kis-Hasznoson. A hat szőlő együtt hivatalosan 1630 forintra értékeltetett.
A parókiák után birtokolt az egyház a két nyomáson kilenc darab szabad szántót, összesen 26 köböl vetőmag alá való nagyságban. Ebből három köblöt műveltek az eklézsia javára, 23 köböl pedig a két prédikátor és a kántor kezén volt, fizetés-kiegészítés címén. A háromszoros termést adó földek pénzben megbecsült értéke – köblönként 12 rénes forint – 312 forintra rúgott. Volt – évenként nyolc szekér szénát termő – „hat falat kaszáló szabad rétje” is az egyháznak, melyeket a prédikátorok használtak. Ezek együttes értékét 160 rénes forintra becsülte a bíró és esküdttársa.
A tőke éves kamata és a szőlők, illetve a három köblös szántóföld hozadéka a templom, az iskola, a parókiák, a tanító és a kántor lakásának javítására, illetve az egyházi személyzet fizetésére fordíttatott.
A parókia tulajdonát képezte: egy „széles tetejű vert aranyos ezüst pohár”; egy „gombos s köves mesterségesen készült... aranyos pohár”; egy „aranyos talpas, fedeles ezüst pohár”, melynek „egy alabárdos ember ül a tetején”; egy 1685-ben Szegeden készült „vert ezüst aranyos pohár”; egy „szőlőgerezd forma ezüst aranyos pohár, fedele szőlőgerezdes virág-formára”. Hat tányér is volt a birtokukban. Leltár szerint a következők: „egy kisded aranyos ezüst tányérocska”; egy – Bakó Anna adományozta – négyszög alakú „ezüst tányér”; egy – nemes Girincsy Ferenc és felesége, Fáy Kata adományaként – „kerekded vert ezüst aranyos tányér”; egy másik „kerekded ezüst tányér”, amit nemes Báthy Jánosné adományozott a tállyai eklézsiának; egy nemzetes Kovács Gábor és hitvese, Hétzei Kata adományozta – „kerekded ezüst tányér, aranyos és ezüst virágú”; végül Barna János egyházfi ajándéka 1728-ból, „egy kerekded ólom, fejér virágokkal, három sárga sujtással készíttetett tányér”. Leltárba vettek még két nagy fedeles ónkannát, két kis ónkannát, szintén fededesek, egy ón keresztelő medencét kannácskával, két kis ón fedeles palackocskát, melyekkel a betegekhez jártak a prédikátorok, egy réz kondért és egy keresztelőhöz való kendőt. Az eklézsia tulajdonában volt az úrasztalt takaró „skarlát szőnyeg”, a temetéskor a koporsókra terítendő két szőnyeg. Az egyik kék, a másik fekete színű. A hívek ajándékaként tartottak nyilván 17 díszes hímzésű keszkenőt és tíz úrasztali abroszt.
