Tállya épített öröksége | Száz Magyar Falu

Tállya épített öröksége

A város hajdani urai és lakosai hétköznapi jólétük, lakókörnyezetük csinosítása, ruházatuk, táplálkozásuk előteremtése, magánvagyonuk gyarapítása mellett gondoskodtak a harmonikus városkép kialakításáról, évszázadokig maradandó alkotások létrehozásáról is. A testi szükség profán köznapi parancsa mellett erre kényszítette őket az élet- és vagyonvédelem, az általuk még öröknek hitt és meggyőződéssel vállalt lelki szükség. Mint már taglaltuk, a város hajdan II. Ferdinánd engedelmével fallal kerítette el magát. Ezt még az 1760-as években is renoválandónak tartották, s rendbe is hozták, mígnem aztán néhány évtized múltán lebontották, egyes szakaszait házaik alapfalába építsék, más részeit portáik kőkerítésébe építették be, közcélokra használták fel. Ma már csak a város körútja jelzi a hajdani városfal helyét.

Még hamarabb gazdára találtak a középkori vár falai. Egyes források szerint Lorántffy Zsuzsanna ez utóbbiból építtette tállyai majorságának gazdasági épületeit, mások szerint az iskolák építéséhez hasznosították köveit. Bármennyire fájdalmas a mai generációknak, ezek gyakorlatilag nyomtalanul elenyésztek.

Áll azonban – ha átalakítva, megnagyobbítva és stílusában megújítva is – Tállya legősibb épülete: az 1330-as évek táján emelt temploma. Viszontagságairól, a többszöri hitváltozást előidéző konfliktusokról már szóltunk. Látványa ma is lenyűgöző. A középkori két-háromszáz hívő befogadására épített, Szent László tiszteletére felszentelt gótikus templomot – viszontagságos történelmi sors után – előbb a reformátusok, majd a katolikusok építették át. Hajóját megnagyobbították, oldalfalait megemelték, felső ablaksorral látták el, új tetőboltozatot kapott. Ennek következtében nemcsak a tiszta alaprajz módosult, hanem a támpillérek harmóniája is megbomlott. Amikor Tállya lakossága – a harangozót kivéve – áttért a reformált hitre, a templomot a reformátusok vették birtokba. Ez az 1540-es években lehetett, s elképzelhető, hogy Szkhárosi Horvát András már innen szórta dörgedelmes átkait a pápa és az országot eláruló urak ellen.

A templom hajóját az 1750-es években meghosszabbították, belsejét két sor félköríves ablakkal tették világosabbá. A hajót is, a szentélyt is támpillérekkel erősítették meg. A hajó három boltszakaszát fiókos dongaboltozattal zárták le. Északi végében képezték ki az orgonakarzatot, amely alatt Szent Rozália festett faszobrát helyezték el. Az építők hozzátoldottak a hajóhoz egy csúcsíves, kőkeretes bejárati előcsarnokot is, melyből kőkeretes kora barokk ajtón lehet oda bejutni. Az 1757-es felújításkor Trautson herceg felújíttatta a templom belső berendezését. A grandiózus főoltárt Szent Sebestyén és Szent Rókus fából faragott szobra díszíti. Az oltárkép Szent Lászlót, a templom védőszentjét ábrázolja, s az oltárról a Szentháromság-szoborcsoport tekint a szemlélőre.

A bal oldali mellékoltáron Maulbertsch Szent Vencel szüretel című képe látható. A templom mellékoltárainak ábrázolásai még: Immaculata, Szent Erzsébet, Nepomuki Szent János. 1757-ben Trautson herceg megajándékozta a templomot egy rokokó szószékkel, melynek öblén a négy evangélista alakja látható. A függönybojtos hangvetőfödél tetejére a Hit, Remény, Szeretet allegorikus nőalakjait formálta meg a művész. A szószék csúcsán angyalfejeket övező felhők fölött a Jó pásztor áll, vállán a báránynyal, kezében pásztorbottal.

A templomot az 1861. szeptember 7-én tomboló tűzvész után Pányt Endre címzetes püspök hozatta rendbe 1882-ben. 1931-ben a tornyot kellett megújítani, mert a templom alá nyúló Rákóczi-pince nem bírta a terhét, és megroskadt.

A római katolikus templommal szemben lévő, egy hektárnál valamicskével nagyobb parkban található a Rákóczi-kúria és a Maillot-kastély. A késő reneszánsz és kora barokk jegyeket keverő Rákóczi-kúria építésének pontos adatait nem ismerjük. Feltételezések szerint Lorántffy Zsuzsanna építtette, miután III. Ferdinánd a lerombolt tállyai várral egyetemben I. Rákóczi Györgynek és feleségének, valamint fiúutódaiknak adományozta a mezővárost. A regéci uradalom 1688-as inventáriuma már említést tett a kúriáról. 1701-ben részletes leírás is készült róla, mely szerint a viszonylag nagy funduson a zsindelyfedelezésű épületben két szobát, egy kamrát, egy boltíves szobát, majd egy, a nagy előcsarnokból nyíló tágas termet szemléltek meg. Az egyes szobák, termek falait nagy boltíves nyílások törték meg. Feltételezések szerint a földszintet terményraktárnak használták. A ház ajtaja előtti porticusról nyílik a pince egyik lejárata.

Az előcsarnokból lépcső vezetett a tágas emeleti előcsarnokba, ahonnan egy kandallós- és egy zöld kályhás szobára nyiltak ajtók. Ez utóbbi szobához árnyékszék is tartozott. Az előcsarnokból nyílt egy harmadik ajtó egy zsindelyfedelezésű szobába. A felső szintre az udvarból is fel lehetett jutni egy orsós folyosó fagrádicsán.

Egyes vélemények szerint a Rákócziak idején a kúriát a tiszttartó lakta. Ez azért is valószínű, mert a Tállyán birtokos Rákócziak mindegyike elfoglaltabb ember volt annál, semhogy itt hosszabban időzhetett volna, s egyébként is közel volt Szerencs, az ősi fészek, kényelmes várral, Patak sem volt messze ahhoz, hogy viszonylag könnyű lovaglással bármikor el ne érhették volna. A tiszttartói használat mellett szól az is, hogy a kőfallal és sövénnyel kerített funduson voltak a gazdasági épületek, istálló, magtárak, csűr, kocsiszín, innen nyílt a templom alá benyúló pince.

Az épületet 1720 után többször átalakították, 1720-ban hangulatos lépcsőházat építettek mellé, s a pitvar közepén tűzteret képeztek ki. Az északnyugati sarkot kiegészítették az egyemeletes toldalékkal. A Trautsonok kihalta után a kincstárra szállt a kúria, majd cserebirtokként a Bretzenheim család tulajdonába került, akiktől leányágon örökölte meg a Maillot família. Ők gazdasági célokra használták, majd a két világháború között a zsidó bérlők lakták. 1945 után szükséglakásnak foglalták le.

Az említett funduson áll a Maillot-kastély egyemeletes, L alakú épülete is, amely az említett bárói család lakóhelye volt. Építésének ideje bizonytalan. A barokk stílusú kastélyt a XIX. század folyamán többször bővítették és átalakították. Külső falfelületét vakolatrávitellel sávok és keretezett ablakok tagolják. Belső szobái sík és boltozatos födémmel záródnak, s bennük – míg a gazdái birtokolták – értékes régiségek halmozódtak fel. Bútorzata, szobaberendezési tárgyai a XVII–XVIII. századból származtak. A második világháború végén azonban az enyészet vagy a rablás tárgyai lettek.

Tállya egyik rejtélyes és fantáziát megmozgató, romantikus műemléke a Rákóczi-pince, több műemlék épület alá is benyúlik, s utcákat, tereket keresztez a mélyben. A ma is konyhának nevezett nagytermével, szerteágazó mellékszárnyaival, a templomnál, a Rákóczi-kúriánál, a Maillot-kastélynál, s több más helyen lévő lejárataival, különleges szellőzőivel valaha – a Rákóczi család szőlőiben termett, s a dézsmaként begyűjtött borok tárolása mellett – menedéke, rejtekhelye is lehetett a lakosságnak, s vagyonát, főborait, értékesebb ingatlanait is menthette ide bárki a mezővárosból. Anyaga a könnyen megmunkálható tufa. A nagyterem süvegboltozatát míves pillérek támasztják alá. A források a XVII. század második felétől emlegetik.

Az eddig felsoroltakhoz viszonyítva fiatal műemlék a református templom. Egyes források szerint 1755-ben avatták fel, mások szerint 1757-ben fejeződött be az építése. Kováts J. István az 1549. évre datálja megépítését. Telkét még II. Rákóczi Ferenc adományozta a református szent eklézsiának, a katolikusok által kisajátított templom helyett – ahogy arra már utaltunk. A telek itt is kiemelkedik a környezetéből, de korántsem olyan impozáns magasságban, mint a katolikus templom térsége. A megépítésekor 850 férőhelyes szentegyház 1805-ben már bővítésre szorult. Ekkor toldották hozzá a főhajóra merőleges, a szószékkel szembeni hajót. 1826-ban tornyot építettek a templomhoz. Udvarát „négy szegletén négy magas kőbástyájú” kőkerítéssel formálták menedékhellyé, részben az egy-két generációval korábban őseiktől megtapasztalt katonai zaklatások kivédésére, másrészt a tőlük elfoglalt templom kerítését utánzandó. Az 1826-ban épült tornyot a felső szintjén – bizonyára a református egyházat és a mezővárost katasztrófába sodró 1810-es tűzvész megismétlődésének elkerülése céljából – tűzőrségi körerkély övezi. A templom hajója felköríves záródású, mennyezete sík. A főbejárat fölött karzat van, barokkos mellvéddel. A templom berendezése – faragott padjai, copf stílusú szószéke – az 1861-es tűzvész után készülhetett. A templom – úrvacsorához, kereszteléshez használt – legértékesebb tárgyait ma már Sárospatakon őrzik.

Egyesek Tállya, mások az egész Tokaj-Hegyalja legértékesebb műemlékének a copf stílusú Balogh-kúriát tartják. Grassalkovich Antal tállyai szőlőbirtokos terveztette Franz Anton Hilldebrandttal 1761-ben. Megépítésére az 1780-as években került sor. Az északkeleti bejárata fölött copf díszítésű keretbe foglalt címer alatt az 1787-es évszám olvasható. Erre is hivatkozva állítja Genthon István, hogy az épületet 1790-ben adhatták át rendeltetésének. A harmonikus alaprajzú, feltűnően harmonikus belső térelrendezésű épületben az 1950-es évektől – Tállya és a szocializmus nagyobb dicsőségére – juhokat teleltettek. 1958-1960 között végül felújították, majd 1963-ban átalakították. Az alápincézett, manzárdtetős épület belső tere öt-öt osztásban a középen futó folyosó által elválasztott tíz helyiségből áll. Főbejáratához íves lépcsősor vezet. Fölötte timpanon, benne kettős címerpajzs, s alatta az évszám. Az épület kőből faragott díszes ablakkeretei megragadóan szépek, amit csodálatos látvánnyá fokoznak a copf vasrácsok. A helyiségek fűtése hajdan a középen futó folyosóról történt.

A hajdani mezővárosi múltat idézi a ma már alig-alig használt – torony nélküli – evangélikus templom. 1790-ben épült, s volt idő, amikor háromszáznál több hívő dicsérte benne az urat. Csúcsíves neogót kapuját egyre kevesebben és egyre ritkábban lépik át istentisztelet céljából. A templom az 1892-es felújításakor nyerte el mai formáját és arculatát. Előtte kis fa harangláb áll.

Bent a templomban márványtábla, rajta a felirat: „E templom, melyben 1802. september havában Kossuth Lajos nagy hazánkfia megkereszteltetett, épült 1790-ben, megújultatott országos közadakozásból 1892-ben s újból felszenteltetett u.a. évi september 19-ikén Kossuth Lajos 90-ik születésnapján.”

Meg kell még említenünk a középkori alapokra bizonytalan rendeltetésre épült, 1853-ban a postaállomásnak helyt adó épületet. Amikor a posta megnyílt Tállyán, még bizonytalan volt a mezőváros sorsa. A fő kereskedelmi és közlekedési utak átrendeződése azonban átterelte innen más vonalakra a forgalmat, hanyatlani kezdett az intézmény, romosodni az épület. Talán a kegyelet megmenti a jövőnek.