Iskolák, művelődés, egyesületek
Iskolák, művelődés, egyesületek
Az oktatást hosszú ideig az egyházak szervezték. A XVIII. században Tiszavárkonyban hivatalosan a római katolikus egyház működtetett iskolát. 1770-ben 29 katolikus, három református és négy evangélikus gyermeket járattak az intézménybe. A tantermet befogadó épület és a tanítóház gondozása, javítása a közösség kötelessége volt. A tanító a munkájáért öt mérő őszi és két és fél mérő tavaszi vetésű földet kapott. A járandóságába tartozott még két icce vaj, ötven font faggyú, fél hízó, három szál fenyő, két kocsi nád és két kocsi széna is.
1781-ben a településen működik az iskola, van a tanítónak lakása. Ekkor a 48 esztendős Szabó Mihály oktatja a gyerekeket, akivel meg vannak elégedve. Munkájáért öt pozsonyi mérő vetést, két kocsi szénát, valamint tizenkét forintot kapott a falutól.
Pély Nagy István előbb a saját házánál magántanítókat alkalmazott, majd elhatározta, hogy a református gyerekek számára is alapít iskolát. 1784-ben a nemesek kocsmáját iskolaház céljából megvásárolta, így a korábbi mulató az oskolamester és a református gyermekek birodalma lett. 1784-1799 között Varga György tanította ott a gyermekeket.
A református tanítók a helybeli lakosoktól igen szerény (elsősorban természetbeli juttatás) adományt várhattak, így érdekük volt, hogy a helybeli földbirtokossal a kapcsolatuk jó legyen. Az 1820-as évek végén azonban Szíj János református tanítónak meggyűlt a baja az eklézsiai elöljáróságával, még inkább az urasággal. Az 1827. évi egyházlátogatáskor a várkonyi földesurak, úgymint Böszörményi László, Fráter Ádám és Guthy György, panaszt tettek a tanító ellen. Azzal vádolták, hogy „rest a hivatalában eljárni”, azaz nem szeret dolgozni, hogy keményen, sőt „kegyetlenül fenyíti” a gyerekeket, és nem tanítja jól az éneklést.
A tiltakozó szülők néhány fenyítési módot is megemlítettek. A kegyetlenkedő tanító például egy tízesztendős fiú száját összezúzta, egy nyolcéves fiú kezét hátul zsineggel összekötötte, és két vesszőt tört el rajta, egy hétesztendős fiú fara a veréstől bedagadt és fekete lett, egy kilencéves fiú térde az éles deszkán történő térdepeltetése miatt kisebesedett. Volt, aki büntetésképpen asztal alatt térdepelt, másnak a fejét a szék alá dugta, elájult a gyermek. Egy tizenegy esztendős renitenskedő fiú egy délelőtt négyszer kapott ki, először szíjjal, másodszor tűzcsiholó vassal, harmadszor ülepénél fogva a földhöz verte, majd az asztal alatt térdepeltette a kegyetlen nevelő.
Szíj János tanító úr munkájára – az esperesi látogatásról készült jegyzőkönyv szerint – már előző évben is voltak hasonló panaszok, de az énektanítás kivételével más tekintetben akkor munkájában nem találtak kivetnivalót. 1826-ban 51, 1827-ben 58 gyereket oktatott. Tanította többek között a Heidelbergi katekizmust, Hübnert, a Hármas Kistükröt.
Az oskolamestert az ismétlődő panaszok nyomán keményen megintették, de felettesei nem szándékoztak elbocsátani, nem akarták, hogy földönfutó legyen. A földesurak azonban ragaszkodtak a tanító leváltásához, így Veres Ferenc került a helyére. Veres Ferenc énektudásával sem voltak azonban megelégedve, így ő sem maradhatott két évnél tovább. (Tudnunk kell, hogy a református tanítók egyben kántorok is voltak, tehát az énektudás nemcsak a gyerekek tanítása miatt volt fontos követelmény.)
Veres Ferencet is meglehetősen összeférhetetlennek mutatják a korabeli írások: „tanítványait dolgoztatni szokta saját magának és szomszédjaival veszekszik”. Kiderült, hogy Bodnár Dániel lelkésszel sem volt megfelelő a kapcsolata. A két személy és feleségeik között annyira elmérgesedett a viszony, hogy az esperesség is vizsgálta az ügyet. Végül távoznia kellett.
1830-ban a várkonyi földesuraságok és a református eklézsia elöljárói levélben fordultak az egyházkerülethez, hogy engedélyezzék: a „Nemes Debretzenyi Collégiumból” hozhassanak egy tanítót. A tiszavárkonyi állás azonban nem volt túlságosan vonzó. 1840-ben érkezik új mester, 23 fiút és 18 leányt tanít ekkortól Szabó Ferenc.
Az 1830-as évek közepe táján az iskola és a prédikátori ház is javításra szorult.
Ádám Mihály lelkészsége idején (az 1830-as években) sikerült a pap és a rektor fizetésén javítani. Erre azért volt szükség, mert nem járatták iskolába a szülők a gyereket, mivel nem volt tehetségük az egy véka búzát kifizetni a tanításért. Az egyházi elöljáróság segítségkérő levélben fordult a földesurakhoz:
„Tekintetes Urak! Kegyes Jóltévő Uraink!
Az Oskola a statusnak az a Veteményes Kertje, mellyben a Hazának hív Polgárjai, engedelmes Jobbágyok és Istenfélő Keresztyének formáltatnak, az a fundamentom tő, mellyre építtetik mind az egyes Lakosoknak, mind pedig egész társaságoknak jövendőbéli jól léte és boldogsága, a minthogy ezt tudván Hazánk Nagyjai mindent is elkövetnek ennek virágzásba való hozására; de fájdalom! a mi Református Eklézsiánkban lévő Oskola nem tsak az hogy a pallérozott világgal elébb nem megy, sőt inkább kénytelenek vagyunk azt tapasztalni, hogy a tanulók száma esztendőről esztendőre kevesebbedik, úgy hogy ilyen népességű eklézsiában a Tanulóknak legalább 50-nek s 60-nak is kellene lenni, s alig van 20, holott a helybeli Római katolikusok Oskolájában 90, sőt 100 gyermek is van – amely napról napra való alább szállásnak egyedül való okának tartjuk azt, hogy a Református Gyermekektől a szülék az Oskola Rectornak Esztendőnként egy véka búzát tartoznak fizetni, a Római katolikusoknál pedig semmit sem. – Hogy ez alól a fizetés terhe alól megszabaduljon, készebb a gyermekét soha oskolába nem járatni, készebb örökös tudatlanságba nevelni, innen van osztán az, hogy még az Előljárók közt is, alig találkozik aki olvasni tudjon, a pennát pedig a kezibe se tudja fogni, sőt ez által vetődött el a vallástalanság magva, ami már köztünk óh fájdalom! kezd tsirába kikelni…”
Az uraság 1837-től a tanítók fizetését hatvan forinttal pótolta, így a szegényebb gyerekek ingyen járhattak iskolába. 1836-ban a földes uraságok a református papnak 29 véka búzát, ugyanannyi árpát adtak és 27 váltóforintot fizettek. A papi fizetés a következő évben száz forint lett. 1849-ben Miskolcy Szigyártó József református lelkész 228 forint tizennégy krajcár, Szabó Ferenc tanító pedig százharminc forint hét krajcár konvenciós bért kapott egy esztendőre.
A lelkész konvenciós bére 1849-ben
| Készpénzfizetés | 33 forint 20 krajcár |
| Stóla körülbelül évenként | 10 forint |
| Búzafizetés (10 köböl) | 30 forint |
| Árpafizetés (10 köböl) | 16 forint |
| Szántóföld (6 hold), kaszáló (2 hold) egyévi haszonbére | 16 forint |
Tűzifa helyett 4 szál 6 öles 2-ik rendű fenyő
| tarifa szerinti ára | 11 forint 17 krajcár |
Fűteni való szalma, hús, só, szalonna,
| faggyú helyett | 13 forint 13 krajcár |
| Összesen | 130 forint 7 krajcár |
A tanító konvenciós bére 1849-ben
| Készpénz fizetés | 33 forint 20 krajcár |
| Stóla körülbelöl évenként | 10 forint |
| Búza fiztés (10 köböl) | 30 forint |
| Árpa fizetés (10 köböl) | 16 forint |
| Szántóföld 6 hold, kaszáló 2 hold egy évi haszonbére | 16 forint |
| Tűzifa helyett 4 szál 6 öles 2-ik rendű fenyő tarifa szerinti ára | 11 forint 17 krajcár |
| Fűteni való szalma, hús, só, szalonna, faggyú helyett | 13 forint 13 krajcár |
| összesen | 130 forint 7 krajcár |
A korabeli paraszti gazdaságban sok esetben a kicsik munkájára is szüksége van a családnak. Erre utal az, hogy a tavaszi munkákra eső esperesi látogatáskor a gyerekek egy része nem jár naponta iskolába, valamint az, hogy vannak, akiket már a konfirmáció előtt kivesznek az intézményből.
Wimmer Ferenc római katolikus lelkipásztor az 1880-as évek derekán ismét csak nem találta megfelelőnek az oktatás körülményeit. Az egy tantermű iskolában nyolcvan, kilencven, száz gyermek szorongott Jaksoó István kántor keze alatt, a szőlőkben – a falu lakott külterületén – pedig szakképzetlen ember tanította a gyermekeket a betűvetés tudományára. A helyzeten hamarosan sikerült javítani: a várkonyi római katolikusok rövidesen új iskolát nyitottak, és második tanítói állást szerveztek.
A XIX–XX. század fordulóján a község vezetői jól látták, hogy előbbre kell lépni az oktatás terén. Mindenekelőtt annak színvonalán szükséges javítani. Az állami elemi oktatás megszervezésében látták a kiutat. Előbb a római katolikus egyházat próbálták meg rávenni, hogy iskoláját adja át az államnak, majd a reformátusoknál próbálkoztak. 1906-ban értek célt. A református egyház, belátván anyagi erőtlenségét, az új iskolaépítés és nyitás lehetőségét átadta az államnak. Feltételül szabta azonban, hogy ne csak a faluban, de a szőlőkben is szervezzék meg az elemi oktatást, és szüntessék meg a zugiskolákat. A szőlőkben 1912-ben épült meg az állami iskola. Később a Vasút-tanyán is megindult az oktatás.
1916-ban a római katolikus egyház is új iskolát építtetett, amely ma is áll az Endre király és a Bartók Béla sarkán. Napjainkban ezt emlegetik a várkonyiak „régi iskola” néven.
1926-ban már négy épületben folyt a tanítás. A tanulók száma 234-től 332-re növekedett tíz év alatt. Az óvodás korúak száma viszont egyötödére csökkent, az adatból a gyermekvállalási kedv mérséklődésén túl a családok gazdasági nehézségeinek fokozódása is kiolvasható. A közegészségügyi állapotok különösen a szegényebb családoknál nem voltak megfelelők. Főleg a tuberkulózis szedte áldozatait. 1920–23-ban a megyében a legsúlyosabb helyzet Vezsenyben alakult ki (3,1 ezrelék), de utána Tiszavárkony következett, ahol ezer lakosra két megbetegedés jutott.
Elemi iskolások 1925–1935 között
Év
|
Iskola
|
Osztály
|
Tanterem
|
Tanító
|
Tanuló
| ||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
Állami
|
Egyházi
|
Összesen
| |||||
1925/26
|
3
|
1
|
4
|
24
|
6
|
6
|
234
|
1926/27
|
3
|
1
|
4
|
24
|
6
|
6
|
241
|
1927/28
|
3
|
1
|
4
|
24
|
6
|
6
|
248
|
1928/29
|
3
|
1
|
4
|
22
|
6
|
6
|
277
|
1929/30
|
3
|
1
|
4
|
23
|
6
|
6
|
295
|
1930/31
|
3
|
1
|
4
|
24
|
6
|
6
|
309
|
1931/32
|
3
|
1
|
4
|
25
|
6
|
6
|
332
|
1932/33
|
3
|
1
|
4
|
24
|
6
|
6
|
314
|
1933/34
|
3
|
1
|
4
|
24
|
6
|
6
|
330
|
1934/35
|
3
|
1
|
4
|
24
|
6
|
6
|
294
|
Óvodások Tiszavárkonyban 1925–1935 között
Év
|
Óvoda
|
Óvónő
|
Gyerek
|
|---|---|---|---|
1925/26
|
1
|
2
|
100
|
1926/27
|
1
|
2
|
90
|
1927/28
|
1
|
2
|
94
|
1928/29
|
1
|
2
|
90
|
1929/30
|
1
|
2
|
105
|
1930/31
|
1
|
2
|
98
|
1931/32
|
1
|
1
|
78
|
1932/33
|
1
|
1
|
79
|
1933/34
|
1
|
1
|
74
|
1934/35
|
1
|
1
|
79
|
A század elején óvodaépítésbe is belefogtak. Felhasználták özvegy Szabó Pálné adományát is. A „kisdedóvó” 1907-ben nyílt meg a mai egészségház helyén.
A régi időkben a fiatalok talán egyetlen szórakozóhelye a kocsma volt.
Sétálni a Tisza-partra jártak. A malom, sőt egy-egy mester műhelye volt még alkalmas arra, hogy itt a társaságot igénylők találkozzanak egy-egy eszmecserére.
Az 1867-es kiegyezés után két évtizeddel, 1886-ban Tiszavárkonyban is megszületett az első civil egyesület. A Tiszavárkonyi Egyetértés Olvasókör alakulását három év múlva a Polgári Olvasókör, majd 1895-ben a Katolikus Népkör bejegyzése követte. 1898-ban létrehozták a Római Katolikus Temetkezési Egyletet is. Tíz év múlva alapították az Önkéntes Tűzoltóegyesületet s a Szőlőhegyi Népkört.
Az 1930-as években tovább specializálódtak az újonnan alakult csoportok. A legények és a lányok részére külön-külön csoportokat hoztak létre az egyházközségek (Leventeegyesület, Szent Erzsébet Leánykör, KALOT). 1867–1951 között tizenhét egyesület, kör működött a településen.
Ezek a civil közösségek szabályszerűen vezetőséggel, tagsággal, alapszabály szerint működtek. Kulturális programjaik, szabadidős tevékenységük révén az egész községre élénk hatást gyakoroltak. Az iskolán kívüli népművelés megszervezésével hatásos kulturális és ismeretterjesztő munka folyt a faluban 1921-től kezdve. Népkönyvtár, iskolai könyvtár és egyleti könyvtár is kínálta az olvasnivalót. 1942-ben megkezdte működését az első mozi Tisza mozgó néven az Endre király utcán.
A második világháború után felvirágzott a népi színjátszás.
Az egyesületek állami betiltása után már szűkebb volt az öntevékenység kifejtésének tere. Fokozatosan intézményesült a kultúra. 1953-ban a Gazdakör épületét átalakították kultúrházzá, majd a szőlőkbeli iskolából is az lett. A kultúrházban kapott helyet a könyvtár. A kulturális tevékenységen túl a sport volt az a terület, amelyben a fiatalok fejleszthették tehetségüket, eltölthették szabadidejüket.
A második világháború után 1945 májusában kezdődött meg ismét a községben a tanítás. A római katolikus iskola 1–8. osztályában Székely Magdolna 134 gyermek oktatását kapta feladatul. A falu új kántortanítója Macsi Sándor. 1946-ban új tanítók álltak munkába, így lehetővé vált, hogy munkamegosztás alakuljon ki az állami (az egykori református) és az egyházi iskola között. Az államosításig az alsó tagozatosok a római katolikus iskolába jártak, a felső tagozatosok pedig az állami iskolába. Később az állami általános iskolában bevezették a kötelező nyolcosztályos tanítást. 1958-ban új iskolaépületet építettek, de a római katolikus iskola épületére továbbra is szükség volt. Ekkor nyolc osztályban 162 tanuló tanul. A tantestület kilenc főből áll. 1947-ben megszervezték a dolgozók általános iskoláját, itt 1969-ig 91-en kaptak bizonyítványt. 1966-ban napközi otthont is létesítettek.
A tanyai iskolák is működnek. A Vasút-tanyán 1946-ban 23, 1950-ben 71 gyermek tanul. A szőlőkben hetven-nyolcvan körül van a tanulói létszám ebben az időben. Az 1960-as évek közepén új oktatási koncepciót dolgoztak ki, amely szerint a tanyai iskolákat meg kell szüntetni, és diákotthonban kell elhelyezni a gyerekeket. 1965-ben Tiszavárkonyban is felépült a 48 gyermek elhelyezésére szolgáló diákotthon. Ettől kezdve egyre több tanyai gyermek került be a központi iskolába Tiszavárkony, Tószeg, Vezseny és Tiszajenő határából.
1970-ben felszámolták a külterületi iskolákat, és a vezsenyi felső tagozatosokat is befogadta a várkonyi iskola. A község önállóságának elvesztésével aztán a tószegivel közös igazgatás alá vonták.
A rendszerváltás Tiszavárkonyon az iskola önállóságának visszaszerzésével, új épületegyüttese megépítésével kezdődött. 1996-ban felvette az Endre király nevet.
Amíg azonban idáig eljutottak, hosszú volt az út. Erről már több pedagógus is leírta emlékeit. A várkonyi gyerekek és felnőttek abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy még most is bekopoghatnak dr. Fekécsházy Szabolcsné Székely Magdolna tanárnőhöz, a falu Duzsó nénijéhez, aki az iskola és a falu fél évszázados eseményeinek szinte minden részletére emlékezik. Tanítói munkája, közszereplése és embersége nagy tiszteletet vívott ki a faluban. Nem véletlen, hogy rá esett a választás: a millenniumi zászlóátadási ünnepségen ő lehetett Várkonyban a zászlóanya.
A Hármas Kistükör címlapja, 1842
Állami iskola a XX. század derekán
Vasút-tanyai iskola, 1956
Osztálykép Fekete András plébánossal, 1938
Önkéntes Tűzoltóegyesület, 1932
Levente színjátszó csoport, 1943
Független ifjúsági színjátszó kör, 1946–1948.
(Az első sorban ülnek, balról: Kiss Béla, Viczián Emma, Malik Sándor, Nagy Jolán, Szirmák tanító, Szitár Ilona, Székely István, Deák Etelka, Hovodzák István. Az álló sor balról: Izsó Jázsef, Sinka József, Hemrik László, Boján Pál, Viczián Erzsébet, ?, Dalkó Benjámin, Dalkó Benő)
Endre Király Általános Iskola
Az új iskola birtokba vevői, 1996
Dr. Fekécsházy Szabolcsné Székely Magdolna és férje, 1960-as évek
