Iskola, egyház, társas élet
Iskola, egyház, társas élet
A község a közművelődésre nem sokat tudott költeni. A XIX. század fordulóján az iskola még mindíg két tantermes intézmény maradt, amelyet a kántortanító irányított. 1903-ban a vármegyei főispán a gyermeklétszámra való tekintettel az iskola bővítését írta elő, javasolva egy harmadik, majd egy negyedik tanterem létesítését és a tanszemélyzet létszámának emelését. A községnek nem volt pénze a bővítésre, ezért felmerült az iskola államosításának a gondolata. Ezt azonban a plébános minden erejével ellenezte, annyira, hogy hatására a képviselő-testület sem tudott dönteni. Két alkalommal is tartottak az iskola ügyéről név szerinti szavazást, de nem tudtak elhatározásra jutni. A későbbiekben azonban kénytelenek voltak elfogadni az államosítást, tekintettel a kétszázhúszas tanulólétszámra: a nebulókkal csak két tanteremben foglalkozott két tanító, mivel az iskolabővítésre az egyháznak sem volt pénze. Az iskolában működtek nagy egyéniségek is, például Niedermüller József kántortanító, aki az 1850-es évek óta tanított az elemi iskolában generációkat nevelve, és csak 1894-ben, nagy ünnepség keretében bocsátottak nyugdíjba. 1945 után már nyolc osztályos általános iskola működik a településen.
A német nemzetiségi nyelv tanítását 1977-ben vezették be, először csak az első és a második osztályban. 1983 óta az orosz mellett már mind a nyolc osztályban tanították a németet. A diákok a nyelvet a negyedik osztálytól kezdve heti öt órában tanulják, a kötelező órákon kívül pedig szakköri foglalkozásokon is gyakorolhatják. Az oktatás eredményes, a tanulók versenyeket nyernek, és gyakran folytatják tanulmányaikat német nemzetiségi vagy osztrák gimnáziumokban. Az iskola 1987-ben felvette az Áprily Lajos Általános Iskola nevet. Testvérkapcsolatot létesítettek a bajorországi Obergünzburg település általános iskolájával, és rendszeressé vált a diákok csereutazása. A község testvérvárosi kapcsolatot is Obergünzburg településsel kötött 1996-ban, amelynek megszervezésében a németet tanító pedagógusok és a német nemzetiségi kisebbségi önkormányzat tagjai sokat tettek.
A település lakói szinte kivétel nélkül római katolikus vallásúak voltak. Más felekezet, elsősorban a reformátusok, csak a beköltöző nyaralótulajdonosok és a bánya-, és ipari munkások közül kerültek ki. A néhány hívőből álló visegrádi református fiókegyház az elöljáróság anyagi támogatását kérte, hogy istentisztelet tartása céljából épületet tudjon vásárolni magának. A községi támogatás segítségével, de főleg a vagyonosabb református nyaralótulajdonosok adakozásából (gróf Pálffy Daun Lipótné, Almássy László, Áprily Lajos) a helyi reformátusok már a két világháború között imaházzal rendelkeztek. Jelenleg legnagyobb problémájuk ennek felújítása és fenntartása. E tekintetben jelenleg is a hívők adományaira és az önkormányzat támogatására vannak utalva. A helyi általános iskola 1990 óta a katolikus mellett a református gyermekek számára is biztosítja a hitoktatást.
A viszonylag kevés lakosú Visegrádon rendkívül pezsgő volt a társadalmi élet, erre utal a civil szervezetek, egyesületek magas száma is. A legkorábbi és a lakosság minden rétegét magába foglaló egyesület a Visegrádi Társaskör volt, amelynek működéséről 1889 óta van adatunk, bár a Belügyminisztérium csak 1907-ben jegyezte be. Elnöke a mindenkori jegyző. Célja a társas élet előmozdítása, és minden közérdekű, de különösen a Visegrádot érintő kérdések megvitatása. Tagjai állandó helyi lakosok, nyaralótulajdonosok, és a helyi értelmiség (kincstári erdőmérnök, Wünsche Ernő itt letelepedett festőművész). Összejövetelei számára külön helyiséggel bírt, kezdetben a régi községházán, majd a községi kocsma emeletén.
Később megalakult a községi kaszinó is, ami a tagságot illeti, ez is sokféle rétegből toborozta közösségét. 1946-ban szüntették meg.
A szintén régi, első ízben 1897-ben említett Visegrádi Iparosok és Kereskedők Köre már szűkebb réteg szakmai egyesületének tekinthető. Elnöke mindig egy-egy vezető gazdasági és társadalmi állású iparos volt, a századfordulón például a bíró tisztségét is betöltő Guttbrodt József ácsmester. Alapszabálya 1900 novemberében készült. Célja a társasélet kellemesebbé tétele, a társadalmi kérdések megbeszélése, a magyarosítás és a hazafias érzés fellendítése volt. A rendes tagokon kívül tiszteletbeli tagja lehetett minden tizennyolcadik életévét betöltő személy, aki a közügyekért hajlandó cselekedni.
Az iparosok számára később alakult egy másik egyesülés is: a Kisiparosok Országos Szabad Szervezete Visegrádi helyi csoportja, amelyet csak 1951-ben oszlattak fel.
A Visegrádi Tennis Club 1895-ben alakult, valószínűleg az itteni nyaralóval rendelkező elit, az értelmiség és az alkalmi nyári nyaralók számára, szórakozási lehetőségeik növelésére. Ezt valószínűsíti a magas belépti díja, kétszáz korona, és ugyanennyi volt a tagdíj is, valamint magának a klubnak jellege. A klubba hölgytagok is beléphettek. Célja a szabadtéri sportok, a tenisz és azon kívül más szabadban űzhető sportágak megkedveltetése, például társas turistakirándulások és a különféle sportágakban nyilvános és házi versenyek rendezése is, amelyekre ösztönzésül érmeket és díjakat ajánlanak fel. Az alapszabály a klub működéséből kizár mindenféle politikai és felekezeti jelleget.
Egyértelműen politikai jellegű szövetség voltak az Országos Frontharcos Szövetség visegrádi helyi csoportja, amelyet Endre László alispán engedélyezett 1936-ban. Tagjai között megtalálható Vitéz Telgárthy Jenő főerdőmérnök miniszteri tanácsos, az iskolaigazgató Milhofer Lajos, valamint napszámosok és bányamunkások is.
A Magyarországi Németek Szövetsége (Volksbund der Deutschen in Ungarn) visegrádi helyi szövetsége már a háború alatt, 1941-ben alakult, és 1946-ban oszlatták fel. Tevékenysége nem lehetett túl jelentős, mert Visegrádról nem történtek német kitelepítések a háború után. Volt ifjúsági csoportja is, és női tagok is szerepeltek benne. Egyszerű munkásemberekből állt.
Karitatív és jótékonysági szakmai jellegű egyesület volt az 1927-ben alakult Magyar Vörös Kereszt Egylet visegrádi fiókja, és a Visegrádi Várbizottság, utóbbiról a műemlékvédelem tárgyalásakor még szót ejtünk.
A községben két lövészegylet is működött. Az egyik Lövész Egyesület néven a céllövészet iránti érdeklődés felkeltését és a céllövészet gyakorlását, a tagok vallási és hazafias érzelmének és a bajtársi szellemnek a megerősítését tűzte ki célul. Hivatalosan kizárt minden politikai jelleget, az egyesületben tilos volt bármiféle vallási, felekezeti, nemzetiségi kérdést tárgyalni, valamint nyerészkedő szerencsejátékot űzni. Belépődíja évi ötven pengő volt. A Visegrádi Polgári Lövész Egyesület, amelyet 1936-ban jegyeztek be, a Visegrádi Levente Egyesületen belül tevékenykedett. Elnöke vitéz Telgarthy Jenő magyar királyi főerdőmérnök, jegyzőkönyvvezető Kádas Sándor visegrádi főjegyző, háznagy Magos Albert ny.csendőr tiszthelyettes, levente oktató, titkár vitéz Szabady Béla tanító, ügyész dr. Lenk Hugó ügyvéd, községbeli ingatlantulajdonos. Tagjai között megtalálhatók a miniszteri osztálytanácsos, a helyi kereskedők, földművesek, iparosok, postai altiszt. A helyi leventeegyesületről iratanyag nem maradt fenn, a képviselő-testületi jegyzőkönyvek tárgyalják azt a kálváriát, amelyet az egyesület a lőtér és gyakorlótér megszerzése érdekében éveken át megjárt.
Az egyesületek kulturális tevékenységet nem folytattak. Önálló dalárda, vagy színjátszócsoport nem volt a faluban és az egyletek egyike sem tartott fenn ilyet. A községi könyvtár az iskola keretein belül működött már 1899-ben, a kántortanító kezelte, de a fenntartó, a község nem támogatta az iskolai tanító-könyvtáros könyvvásárlási igényeit. Jelenleg a Művelődési Házon belül működik a könyvtár, amely naponta tart fogadóórákat, és a község nemzetiségi voltának megfelelően német nyelvű köteteket is tart. A Művelődési Ház rendszeresen szervez ismeretterjesztő előadásokat és más rendezvényeket a ház épületében.
1924-ben az egyik leggazdagabb vállalkozó, Zoller Ferencné saját házában saját költségére „mozgófényképüzemet” nyitott, és erre az elöljáróság megadta az engedélyt, az intézménytől az ifjuság erkölcseinek emelkedését remélve. Szintén a fiatal korban kocsmázni kezdő ifjúság beállítottságának a megváltoztatására alakult a községi testnevelési tanács, néhány évvel a második világháború előtt.
Visegrád kulturális és társadalmi életének markáns színfoltja volt a századfordulón Görgey Artúr jelenléte. Görgey 1849-től 1867-ig Klagenfurtban élt száműzetésben, majd utászi végzettségét a bányászatban, többek között az erdélyi Felvinc Bene-alagútjának építésénél hasznosította, később Lunkán volt gazdatiszt. 1869-ben Görgey István, a tábornok öccse, jómódú ügyvéd a Latinovits családtól házakat és birtokot vásárolt Visegrádon. Sikerült rávennie bátyját, hogy költözzön hozzá és vezesse birtokát, gondozza a kertet és a szőlőt. Bár fővárosi bérlakását Görgey soha sem adta fel, 1875 óta kora tavasztól késő őszig minden idejét Visegrádon töltötte. Itt nagy társadalmi életet élt, kora szellemi hírességei, mint Gyulai Pál, Arany László, Mikszáth Kálmán, Herczeg Ferenc, a történész Marczali Henrik, a vegyész Thán Károly és mások gyakran látogatták. 1916 májusában Budapesten halt meg.
Az Áprily Lajos Általános Iskola tornaterme. Tervezte Makovecz Imre
A tornaterem oldalnézete
Szentelni viszik a harangot (1947)
A „visegrádi kertész” – Görgey Artúr (1890-es évek)
Görgey Artúr (a baloldalon ülve) rokoni és baráti körben
