Ám 8.
Ám 8.
A negyedik látomás: érett gyümölccsel telt kosár
Ám 8,1
Ezt mutatta nekem az Úr, az Isten: Lám, volt ott egy érett gyümölccsel teli kosár.
Ám 8,2
Akkor megkérdezte: „Mit látsz, Ámosz?” Azt feleltem: „Egy kosarat, tele érett gyümölccsel.” Erre azt mondta nekem az Úr: Népem megérett a pusztulásra, többé nem kegyelmezek neki.
Ám 8,3
A palota énekesei jajveszékelnek majd azon a napon - mondja az Úr -; sok holttest lesz szerteszórva mindenfelé... Csönd!
A csalók és kizsákmányolók ellen
Ám 8,4
Halljátok ezt, ti, akik eltiporjátok a szegényt, és szorongatjátok az országban a szűkölködőket!
Ám 8,5
Azt mondjátok: „Mikor múlik már el az újhold, hogy eladhassuk a búzánkat? A szombat, hogy árulhassuk gabonánkat? Csökkentjük a mértéket, növeljük a sékelt, meghamisítjuk a mérleget,
Ám 8,6
hogy megvehessük pénzért a szegényt, egy pár saruért a szűkölködőt, és eladhassuk a gabona ocsúját.”
Ám 8,7
Megesküdött az Úr Jákob dicsőségére: Sose felejtem el egyetlen tettüket sem!
Ám 8,8
Ugye remeg a föld, és gyászol minden lakója; emelkedik, mint a Nílus, és süllyed, mint Egyiptom folyama?
Titokzatos büntetés: sötétség és gyász
Ám 8,9
Azon a napon - mondja az Úr, az Isten - délben kell majd a napnak lenyugodnia; nappal is sötétséget borítok a földre.
Ám 8,10
Gyászra fordítom ünnepeiteket, és siralomra minden dalotokat; mindenki derekára zsákruhát kötök, kopasszá teszek minden főt. Olyanná teszem, mint amikor az elsőszülöttet siratják, olyan lesz mindvégig, mint a keserűség napja.
Isten szavának szomjúhozása
Ám 8,11
Igen, jönnek napok - mondja az Úr, az Isten -, amikor éhséget bocsátok a földre: éhséget, de nem kenyérre, szomjúságot, de nem vízre, hanem az Úr szavának hallgatására.
Ám 8,12
Vándorolnak az egyik tengertől a másikig, kóborolnak északtól délig, keresik az Úr szavát, de nem találják.
Újabb jövendölés a büntetésről
Ám 8,13
Azon a napon szomjúság gyötri majd a szép szüzeket és az ifjakat,
Ám 8,14
azokat, akik a szamariai Asimára esküsznek, akik ezt mondják: „A te istened életére, Dán!” és: „A te utad életére, Beerseba!” Elesnek, és föl sem kelnek többé.
