Jn 2.
Jn 2.
A kánai menyegző
Jn 2,1
Harmadnap menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt.
Jn 2,2
Jézust is meghívták a menyegzőre, tanítványaival együtt.
Jn 2,3
Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs több boruk.”
Jn 2,4
Jézus azt felelte: „Asszony, a te gondod az én gondom. De még nem jött el az én órám.”
Jn 2,5
Erre anyja szólt a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!”
Jn 2,6
Volt ott hat kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik két-három mérős.
Jn 2,7
Jézus szólt nekik: „Töltsétek meg a korsókat vízzel!” Meg is töltötték azokat színültig.
Jn 2,8
Ekkor azt mondta nekik: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak.” Odavitték.
Jn 2,9
Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta honnan való - a szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták -, hívatta a násznagy a vőlegényt,
Jn 2,10
s szemére vetette: „Először mindenki a jó bort adja, s csak amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te meg mostanáig tartogattad a jó bort.”
Jn 2,11
Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne.
Jn 2,12
Aztán lement anyjával, testvéreivel és tanítványaival Kafarnaumba, de csak néhány napig maradtak ott.
A templom megtisztítása
Jn 2,13
A zsidók húsvétjának közeledtével Jézus fölment Jeruzsálembe.
Jn 2,14
A templomban kalmárokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott telepedtek le.
Jn 2,15
Kötélből ostort font, és mind kiűzte őket a templomból, juhaikkal és ökreikkel együtt, a pénzváltók pénzét szétszórta, asztalaikat felforgatta,
Jn 2,16
a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!”
Jn 2,17
Tanítványainak eszükbe jutott az Írás szava: „Emészt a házadért való buzgalom.”
Jn 2,18
A zsidók azonban szót emeltek, ezekkel a szavakkal fordultak hozzá: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezt mered tenni?”
Jn 2,19
Jézus azt válaszolta: „Bontsátok le ezt a templomot, és harmadnapra fölépítem.”
Jn 2,20
A zsidók ellene vetették: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, s te három nap alatt újjáépítenéd?”
Jn 2,21
De ő saját teste templomáról beszélt.
Jn 2,22
Amikor föltámadt a halálból, tanítványai visszaemlékeztek ezekre a szavakra, s hittek az Írásnak és Jézus szavainak.
Jn 2,23
Akkor, amikor húsvét ünnepe alkalmával Jézus Jeruzsálemben tartózkodott, sokan hittek benne, mert látták a csodákat,
Jn 2,24
amelyeket tett. Jézus azonban nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat,
Jn 2,25
s nem szorult rá, hogy bárki is felvilágosítsa az emberről. Tudta, mi lakik az emberben.
