Mt 21.
Mt 21.
Jézus bevonulása Jeruzsálembe
Mt 21,1
Amikor Jeruzsálemhez közeledve Betfagéba, az Olajfák-hegyéhez értek, Jézus elküldte két tanítványát,
Mt 21,2
ezzel a megbízatással: „Menjetek a szemközti faluba! Találtok ott egy megkötött szamarat a csikajával. Oldjátok el és vezessétek ide!
Mt 21,3
Ha valaki szólna érte, mondjátok, hogy szüksége van rá Urunknak, akkor rögtön elengedi.”
Mt 21,4
Ez azért történt, hogy beteljesedjék a próféta szava:
Mt 21,5
Mondjátok meg Sion leányának: Nézd, királyod jön hozzád, szerényen, szamárháton, a teherhordó állat csikaján.
Mt 21,6
A tanítványok elmentek, s úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik.
Mt 21,7
Elhozták a szamarat és csikaját, ráterítették ruhájukat, ő pedig felült rá.
Mt 21,8
A nép közül sokan eléje terítették ruhájukat az útra, mások ágakat tördeltek a fákról, és az útra szórták.
Mt 21,9
Az előtte járó s az utána tóduló tömeg így kiáltozott: „Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!”
Mt 21,10
Amikor beért Jeruzsálembe, az egész város izgalomba jött. „Ki ez?” - kérdezgették. -
Mt 21,11
„Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből” - felelte a nép.
A kereskedők kiűzése a templomból
Mt 21,12
Jézus bement a templomba, és kiűzte onnan, akik a templomban adtak-vettek. A pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait felforgatta.
Mt 21,13
„Meg van írva - mondta -, hogy az én házamat az imádság házának fogják nevezni, ti pedig rablók barlangjává teszitek.”
Csodák a templomban
Mt 21,14
A templomban vakok és sánták mentek hozzá, s ő meggyógyította őket.
Mt 21,15
Amikor a főpapok és írástudók látták, hogy csodákat tesz, s hogy a gyerekek a templomban így kiáltoznak: „Hozsanna Dávid fiának!”, méltatlankodtak,
Mt 21,16
és szóltak neki: „Hallod, mit kiabálnak?” Jézus így válaszolt: „Hallom. Nem olvastátok sose: Gyerekek és csecsemők ajkával hirdetted dicsőségedet?”
Mt 21,17
Ezzel otthagyta őket, s a várost elhagyva Betániába ment, és ott töltötte az éjszakát.
A fügefa megátkozása
Mt 21,18
Kora reggel a városba tartva megéhezett.
Mt 21,19
Az út mentén látott egy fügefát. Odament, de nem talált rajta egyebet, csak levelet. Erre így szólt: „Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!” A fügefa azon nyomban kiszáradt.
Mt 21,20
Ennek láttán a tanítványok csodálkozva kérdezték: „Hogyan száradhatott ki így egyszerre a fügefa?”
Mt 21,21
„Bizony mondom nektek - felelte Jézus -, ha lesz bennetek hit, és nem kételkedtek, nemcsak a fügefával tehetitek meg, ami történt, hanem akár ennek a hegynek is mondhatjátok: Emelkedj föl és omolj a tengerbe, s az is végbemegy.
Mt 21,22
Bármit kértek hittel az imádságban, megkapjátok.”
Jézus küldetése
Mt 21,23
Amikor a templomba érve tanított, odamentek hozzá az írástudók és a nép vénei és megkérdezték: „Miféle hatalom birtokában teszed te ezeket? Ki adott neked hatalmat ehhez?”
Mt 21,24
Jézus így válaszolt: „Én is kérdezek tőletek valamit. - Ha megfeleltek rá, én is megmondom, milyen hatalom birtokában teszem ezeket.
Mt 21,25
Honnan volt János keresztsége? Az égből vagy az emberektől?” Azok tanakodni kezdtek egymás közt: „Ha azt mondjuk, hogy az égből, azt fogja kérdezni: Akkor miért nem hittetek neki?
Mt 21,26
Ha azt mondjuk, hogy az emberektől, félnünk kell a néptől, hisz Jánost mindenki prófétának tartja.”
Mt 21,27
Ezért ezt a választ adták Jézusnak: „Nem tudjuk”. Erre ő így felelt: „Akkor én sem mondom meg, milyen hatalom birtokában teszem ezeket.”
Példabeszéd a két fiúról
Mt 21,28
„Mi a véleményetek erről? Egy embernek volt két fia. Odament az elsőhöz és szólt neki: Fiam, menj ki a szőlőbe dolgozni.
Mt 21,29
Nem megyek - felelte -, de később meggondolta és kiment.
Mt 21,30
Odament a másikhoz, és annak is szólt. Megyek - felelte -, de mégsem ment ki.
Mt 21,31
Melyik tett eleget a kettő közül apja kívánságának?” „Az első” - válaszolták. Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, hogy a vámosok és a cédák megelőznek benneteket az Isten országában.
Mt 21,32
Eljött ugyanis hozzátok János, hogy az igazság útjára vezessen benneteket, de nem hittetek neki. A vámosok és a cédák hittek neki. De ti ennek láttára sem tartottatok bűnbánatot és nem hittetek.”
Példabeszéd a gyilkos szőlőművesekről
Mt 21,33
„Halljatok egy másik példabeszédet. Volt egy gazda, aki szőlőt telepített. Bekerítette sövénnyel, belül pedig sajtót ásott és őrtornyot épített. Aztán bérbe adta a szőlőt műveseknek, és elment idegenbe.
Mt 21,34
Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőművesekhez, hogy szedjék be a termést.
Mt 21,35
Ám a szőlőművesek nekiestek a szolgáknak. Az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték.
Mt 21,36
Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is úgy bántak.
Mt 21,37
Végül a fiát küldte el hozzájuk, mert azt gondolta: A fiamat csak megbecsülik.
Mt 21,38
De amikor a szőlőművesek meglátták a fiút, így biztatták egymást: Itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és mienk lesz öröksége.
Mt 21,39
Nekiestek, kidobták a szőlőből és megölték.
Mt 21,40
Amikor majd megjön a szőlő ura, vajon mit tesz a szőlőművesekkel?”
Mt 21,41
„A gonoszokat a gonoszok sorsára juttatja, szőlejét pedig más bérlőknek adja ki bérbe, akik idejében beszolgáltatják a termést.”
Mt 21,42
Erre Jézus azt kérdezte: „Sose olvastátok az Írásban: A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr tette azzá, s ez csodálatos a szemünkben.
Mt 21,43
Ezért mondom nektek, hogy elveszik tőletek az Isten országát, s olyan nép kapja meg, amely megtermi gyümölcsét.
Mt 21,44
Aki erre a kőre esik, összezúzza magát, s akire rázuhan, azt szétmorzsolja.”
Mt 21,45
E hasonlatokat hallva a farizeusok és az írástudók megértették, hogy róluk beszélt.
Mt 21,46
El akarták fogni, de féltek a néptől, mert prófétának tartották.
