Péld 12.
Péld 12.
Péld 12,1
Aki szívesen veszi az intelmet, az szeret tanulni; aki haragszik, hogyha dorgálják, az buta.
Péld 12,2
A jó ember elnyeri az Úr kegyelmét, hanem az alattomost, azt elítéli (az Úr).
Péld 12,3
Aki nem igaz, annak nincsen maradása, az igazak gyökere nem lazul meg soha.
Péld 12,4
A derék feleség koronája a férjének, a gyalázatos olyan, mint szú a csontjában.
Péld 12,5
Az igaznak esze azon jár, ami helyes, a gonoszok terve csalásra irányul.
Péld 12,6
A gonoszok szavai vérre lesnek, de megmenti őket az igazak szája.
Péld 12,7
Elbuknak a rosszak és nincsenek többé, az igazaknak megmarad a házuk.
Péld 12,8
Okossága szerint dicsérik a férfit, megvetés tárgya lesz az, aki esztelen.
Péld 12,9
Jobb, aki észrevétlen magát szolgálja ki, mint aki nagyra van, de még kenyere sincs.
Péld 12,10
Gondját viseli az igaz a jószágnak, a gonosznak kegyetlen a szíve.
Péld 12,11
Dúskál a kenyérben, aki megműveli a földjét, aki üres dolgok után futkos, az esztelen.
Péld 12,12
Rossz a kívánsága annak, aki gonosz, de a jámborok gyökere szilárdan áll.
Péld 12,13
Az ajkak hibáiba bonyolódik a rossz, az igaz megmenekül a szorongatástól.
Péld 12,14
Szája gyümölcséből jóllakik jóval az ember, mindenki élvezi tettének jutalmát.
Péld 12,15
A bolond egyenesnek véli útját, az okos ember hallgat a tanácsra.
Péld 12,16
A balgán rossz kedve mindjárt meglátszik, az okos elrejti kudarcát.
Péld 12,17
Az igazat adja tovább, aki megmondja, mi hogy volt, a hamis tanú meg csak a hamisságot.
Péld 12,18
Egynémely fecsegő úgy hat, mint a kardszúrás, de a bölcsek nyelve gyógyulást hoz.
Péld 12,19
Az igazmondó ajak mindig megmarad, de a hazugság nyelve csak egy pillanatig.
Péld 12,20
A gonoszságot forralóknak keserűség a szívük, azoké, akik jótanácsot adnak, csupa öröm.
Péld 12,21
Az igazat nem éri soha veszedelem, hanem a rosszak tele vannak bajjal.
Péld 12,22
Iszonyat az Úrnak a hazug ajak, akik a jót teszik, elnyerik tetszését.
Péld 12,23
Az okos ember visszatartja ítéletét, a dőrék szíve kikürtöli bolondságát.
Péld 12,24
A szorgalmasok keze uralomra jut, a lusta kéz meg kényszermunkát végez.
Péld 12,25
A szívbeli bánat lesújtja az embert, de egy jóságos szó újra felvidítja.
Péld 12,26
Aki jóbarátunk, az pártatlan bíránk, a gonoszokat útjuk tévedésbe viszi.
Péld 12,27
Sohasem süt vadat magának a lusta, a serénység nagy kincs az embernek.
Péld 12,28
Az igazságosság útja az életre visz, a rosszindulatúak útja a halálba.
