Zsolt 12.
Zsolt 12.
A HAZUG VILÁG ELLEN
Zsolt 12,1
(A karvezetőnek, nyolc húrra - Dávid zsoltára.)
Zsolt 12,2
Jöjj, segíts, Uram, az igazak eltűnnek, az emberek közt megszűnt a hűség.
Zsolt 12,3
Ki-ki képmutatóan beszél társával, ajkán és szívében álnoksággal.
Zsolt 12,4
Semmisíts meg, Uram, minden hazug ajkat s a dicsekvő nyelvet,
Zsolt 12,5
azokét, akik mondják: „Nyelvünkben az erőnk, ajkunk a segítőnk - ki lehet úrrá felettünk?”
Zsolt 12,6
De szól az Úr: „Fölkelek, mert a gyöngéket elnyomták, a szegények sóhajtoznak, és szabadulást viszek mindenkinek, aki sóvárogja.”
Zsolt 12,7
Az Úr szava egyenes beszéd, kipróbált ezüst, salaktalan, hétszer tisztított.
Zsolt 12,8
Uram, te megvédesz bennünket, mindörökre megszabadítasz e nemzedéktől.
Zsolt 12,9
A gáncsoskodók körös-körül ólálkodnak, az emberek fiaiban fölgyülemlett az aljasság.
