Zsolt 24.
Zsolt 24.
BEVONULÁS A SZENTÉLYBE
Zsolt 24,1
(Dávid zsoltára.) Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és minden lakója.
Zsolt 24,2
Ő alapozta tengerekre, és megerősítette a vizek fölött.
Zsolt 24,3
Ki mehet föl az Úr hegyére? Ki állhat az ő szent helyén?
Zsolt 24,4
Akinek a keze tiszta és ártatlan a szíve, akinek az esze nem csaláson jár, s aki nem esküszik hamisan.
Zsolt 24,5
Az Úr az ilyet áldja meg, Istenétől, gyámolától megkapja jutalmát.
Zsolt 24,6
Ez lesz a sorsa a népnek, amely őt keresi, amely a te arcodat keresi. Jákob Istene.
Zsolt 24,7
Emeljétek föl fejeteket, kapuk, ősi kapuszárnyak, táruljatok, hadd vonuljon be a dicsőség királya!
Zsolt 24,8
Ki a dicsőség királya? Az Úr, a hatalmas és erős. Az Úr, a harcban verhetetlen.
Zsolt 24,9
Emeljétek föl fejeteket, kapuk, ősi kapuszárnyak, táruljatok, hadd vonuljon be a dicsőség királya!
Zsolt 24,10
Ki ez a dicsőség királya? A Seregek Ura a dicsőség királya.
