Áld.
Áld. Áldja meg az isten mind a két kezével. ME. – Áldja meg az isten, mint a munkácsi szénát. (Érje kár.) S. – Áldja meg az isten, mint a szuhai malmot. (Csapjon bele a mennykő.) D. – Hogy minket az isten meg ne áldjon, arról szó sincs. S. – Isten áldja nem mindig oly jó, mint isten hozta. (Sokszor jobb a kezdet, mint a vég; a reggel mint az este.) Ny. 2. – Megáldotta az isten, mint Törzsöknét a kenyérsütéssel. (Négyet betett, szétesett, 16 lett.) Ny. 11. – Ugy áldja meg az isten, mint a tördemiczi malmot. (Érje kár.) B.
