HARMINCADIK SZAK. Okosok.
HARMINCADIK SZAK.
Okosok.
Okosok.
Mindenkor okosabbak a’ Tanácsnokok, midőn a’ tanácsbúl fel kelnek.
117Kinek esze van, hamar észre veszi magát.
Bé nőtt immár feje’ lágygya.
Nem ütötték tökkel a’ fejét.
Bele vet a’ latba.
Egész Diogenes az esze.*
Diogenesnek eszessége főképpen akkor teccett ki, midőn előtte azokat az embereket dícsérték, kik néki valamit ajándékoztak. Hát én (úgymond) nem vagyok nagyobb dícséretre méltó, ki azokat meg érdemlettem?
Egész káptalan az esze.
Merő Arisztoteles.
Csupa Plátó.
Meg ért mind sajttya, mind túrója.
Deákos ember.
Játszva végzi a’ leg sújosabb dolgot.
Szárnyas szem.
Tudgya: mi sajt, mi túró.
Meg tudgya adni savát a’ lévnek.
Mindenhez hozzá foghat.
Tud mindenhez szóllani.
Talpra esik szava.
Egygyet mond, kettő lesz belőlle.
Meg felel akár kinek.
Nem esik egy szava héjjába.
Jó az okos ember a’ háznál.*
Mátyás királyunknak ama’ híres vezérje Magyar Balázs által vitettetvén a’ Balaton vizén egy lélek vesztő csónakban, észre vette a’ napnak fogyatkozását, melytűl mivel az evező legény is irtóznék, és szinte kécségbe esnék; Balázs maga köpönyegjét annak fejére vetette, és azt kérdé tőlle: ha csuda volna é: hogy most a’ napot nem láttya? erre az evező azt felelé: hogy ebben semmi csudát nem látna: mivel a’ köpönyeg ellenzené a’ napnak világosságát. Ekkor le vonta a’ vezér amannak fejérűl a’ köpönyeget, azt mondván: az se csuda fiam: hogy most a’ napot nem látod: mivel annak világósságát köpönyeg gyanánt födözi el a’ hold. Ha az el vonattatik előlle, tüstént meg látod őtet maga képében. Ez által meg bátorította a’ révészt és szerencsésen által vivődött a’ vizen.
118Egész káptalan a’ feje.
Keveset szóll, de sokat mond.
Fél tanács a’ feje.
Reá szorúltak, mint a’ jó Bíróra.
Terem az ember, mint a’ suba gallér.
Fontra veszi a’ szót.
Tud hozzá, mint tyúk a’ takony vágáshoz.
Tűz az esze, mint Viski borbély’ fiának.*
Viski borbélynak fia a’ pajkos borbély legényektűl meg tanúlván a’ káromkodást; minden embereket öszsze ebadtázott. Azt mondották felőlle: hogy tűz annak az esze.
Ha keveset szóll is, de sokat mond.
Meg rágja a’ szót.*
Különös természettyük az az: nemzeti szokássok vala a’ Scitáknak; melyel beszédgyük igen fontos, de kevés szóllásbúl állott. Árpád előtt a’ Gothusoknak követtyök, mely nemzet tele szokott lenni sok héjjába való szavakkal, hoszszú beszéddel hozta elő követségének velejét, osztán azt kérdezte: mi választ adna ezen követségére? erre Árpád; mond meg (úgymond) otthon: hogy még te beszéltél, én addég a’ szót rágtam és hallgattam.
Kösd föl a’ gatyát, ha vele akarsz ki kötni.
Ki nem felejti káposztábúl a’ szalonnát.
119Egy úttal két dolgot is végez.
Szem fülesé a’ világ.
Hét országra szóll, mint a’ Lőcsei Kalendáriom.
Arany elmének gyöngy a’ gondolattya.
Három levelet is írat egyszerre.
A’ nagy szakál okossá nem teszi az embert.
Tyúkmony nem okosabb a’ tyúknál.
Csirke se okosabb annyánál.
A’ vadat is meg szelíditi az ész.
Okos disznó mély gyökeret ránt.
Fődtűl árad a’ víz is.
Okos a’ Magyar harc után.
Nem sokáig él ki fiatalkorában okos.
Nálunk is sóval sóznak.
Az okos embernél probáltt dolog mind a’ só, mind a’ méz.
Egygyik nap a’ másiknak mestere.
Okos mesternek okos a’ tanítvánnya.
Ki jó mester alatt tanúltt, nem csuda, ha város bírája.
Hová a’ madár is szárnya fáradva száll.
Oda az okos ész nem nagy munkával áll.
Oda az okos ész nem nagy munkával áll.
Az okos embert csak egyszer lehet meg csalni.*
Némely magárúl így okoskodott és talán nem helytelenűl: ha ki engemet leg elsőbben meg csal; én emberséges ember vagyok, de a’ csaló gaz ember. Ha ő engem’ másodszor is meg csal, ő az emberséges, én pedig ostoba. Ha pedig harmadszor is meg csal; méltók vagyunk mind a’ ketten: hogy a’ városbúl is ki csapattassunk, amaz mint országos gaz ember, én mint legostobább teremtés.
Sóval jó a’ káposzta.
Által lát nem csak a’ rostán; hanem a’ szitán is.
120Nem molnárbúl lett Bíró.*
A’ molnárbúl lett Bírót igasságtalanságnak tartyák: mivel gyermekségétűl fogva a’ lopáshoz szokott; az ilyenbűl pedig nem várhatni igazság szeretőt.
Okos embernek mester a’ neve.
Sok könyvekbe bé köszönt.
Fiatal ugyan, de sok öreg könyvekbe forgott.
Egész könyv tár a’ feje.
A’ cink játékban leg nagyobb mesterség a’ vetés.
Az okos madarász annyi eledelt hint, a’ mennyivel bé érik az oda csaltt madarak.
Kiki jó széllel indúl a’ partrúl.
Abban termékeny az okosság, kiben szaporátlan a’ tréfa.
Kinek élete tellyes tréfa, nem tellyes ember.
Jó a’ tréfa; de nem holttig.
Gazda nélkűl számot nem vet okos szolga.
Fenékig bé lát az emberbe.*
Bébek István Mátyás királynak szökevény tiszttye, a’ Csehekhez Podiebrág mellé állván keményen hadakozott Mátyás király ellen. Végtére őtet hadnagygya órozva meg ölte; írássait öszsze szedte, melyekbe sok levelek voltak azon Budai fő emberektűl, kik Mátyást gyalázták, és Bebéket hogy ellene kardot rántott felette magasztalták. Által küldötte mind ezeket Mátyásnak, azon örvendetes hírrel: hogy Bebéket leg nagyobb ellenségét sátorában meg ölte. Kérte is őtet: hogy a’ Budai levelezőkön boszszút állyon. De Mátyás fenékig be látván az emberekbe a’ hadnagyot magához hivatván meg ölette. A’ leveleket pedig tüstént meg égette; a’ város nagygyainak nevöket látni se akarta.
A’ napnak fogyatkozássát a’ paraszt is észre veheti.
121A’ vidám elme, gyakran el megy sétálni; de az okos ész többnyire otthon marad.
Az okos ember szerencsére kezet nem fog.
Jól fogant gondolat okosan születik.
Többször győz az okos, mint a’ bátor.
Tetőtűl talpig ki ösmeri az embert.
Felén túl a’ veszedelmen, ki azt meg sajdíttya.
A’ szilaj paripán zabolábúl itatnak.
Más kárán tanúl az okos.
Meg mondgya a’ mondókáját.*
Marottit igen híres Olasz kép írót magához hivattatván Mátyás király; ki adta parancsolatban: hogy őtet senki se merje le festeni Marottin kívűl. Midőn ez a’ képeket festette, gyakran hozzája méne Mátyás és semmit se tudván a’ kép íráshoz el kezdette gyenge beszédgyeit a’ kép író mesterségrűl; a’ festékeknek külömb szinökrűl, és tulajdonságokrúl; az azoknak leg jobb meg töréssökrűl. Erre elsőben el nevette magát Marotti; mivel a’ király csak ugyan folytatná gyáva beszédgyét, arra kérte alattomban őtet: hogy hallgasson: mivel a’ festék törő gyermekek már is ki nevetnék őtet.
Szűnetlen a’ könyvekben lakik.
Okos malom.*
Némely egy malmot látván, mely a’ folyónak közepén nem forgott; azt okos malomnak lenni mondotta föcsögő társsa előtt: mivel (úgymond) hallgat.
A’ holttakkal társalkodik.*
Azokrúl mondgyák, kik örökké olvasnak. A’ könyveket holtt tanítóknak lenni tartyák.
Az é a’ kormány, a’ ki tanúlta.
Magában száll, ki az okos névre vágyodik.
122Budára is bé illene Bírónak.
Kevés van nálla hozzá foghatóbb.
Szeretnék a’ kolompot macska nyakán az egerek.
Okos többet fordít egy pénzen, mint más egy aranyon.
Magyarnak a’ kutyája se örömest veretteti magát.*
Némely Fejedelemnek tellyes gyönyörűsége vala a’ külömbbféle kutyáknak öszsze szedegetésében. A’ többi között, egy nagy Magyar komondorra is tett szert, melyet különös vas kalickába tétetett, és különös gondgyát viselte. Egyszer veszszőt vévén kezébe a’ kutyákhoz ment, a’ kissebbeket meg is ütögette, meg is símítgatta vele. Meg alázták magokat, és farkokkal hizelkedtek neki. A’ Magyar komondorhoz érvén, ezzel is színte úgy akara bánni. De ez a’ pácát szemlélvén fogait ki vigyorította, és mérgesen úgy néki szökött, ’s úgy meg ijesztette őtet, hogy hátra esne, és föl alig kelhetne. Ekkor mondá ő: hogy a’ többi kutyával úgy lehetne bánni, a’ mint akarna, a’ magyar kutya nem szenvedné a’ verést.
Csak annyit beszéll, a’ mennyi elég.
Nem a’ kár nyittya fel eszét.
Mindennek elébb gondollya el végét.
Előre lát, mint a’ tanúltt ember.
Tovább lát az orránál.
Ki kevésnek baráttya, kevésnek bolondgya.
Kilenc Vármegyében nincs párja.
Ha ő szóll, halgat a’ többi.
Bé illene a’ tanácsba.
Okost ha küldenek, keveset szóllanak néki.
Okos próbálhattya meg az okosat.
Több sava, mint szava.
Tovább nyúl esze, mint nyelvve.
123Által láttya a’ gondolatot is.
Okos varga.*
Némely nagy Uraságú ember, sok városi Urakat ebédgyére hivattatott ki közel falujára. Kihivattatta a’ városi vargát is, kinek komája vala, és őtet az asztalnak végére ültette. Esznek azomban és isznak, és igen vígan vannak. Az úri Gazda meg akarván komájához is szívességét mutatni. Őtet polgári mód szerént erősen kénáll mindennel. Amazokat az Urakat kénállya komám Uram (úgymond a’ varga), nékünk elég eszünk van, kénállás nélkűl is jó lakhatunk.
Az okosnak minden dolga szerencsés.
Elég volna: ha oly okos se volna.
Az oktalan nem szenvedheti az okost.
Utánna indúl az egész Vármegye.
Okosság vezérli az egész világot.
A’ nem jót is jóra fordíttya az okos.
Nem minden okos, a’ ki tanúltt.
Mind a’ két pöröst meg halgattya az okos Bíró.
Néha a’ Papné okosabb a’ Papnál.
A’ gyakorlás okossá teszi az embert.
Üdővel válik az okos is.
Nem mind okos a’ tokos.
Az okosság sötétben is világít.
Az okos ütközik kétszer egy kőbe.
Az okos, néha az oktalannak is baráttya.
Szemesnek való a’ játék.
Okosnak való a’ pénz is.*
Némely gazdag atya halálán lévén okosabbik fiára hagyta minden jószágát. Az oktalannak semmit se adván, azt mondotta a’ Testamentomban: hogy ez az oktalan világban a’ bolondok között könnyen el élketne.
124Az okos nem vár a’ szerencsétűl.
Nem mind üdő ád vagy Hunyadit, vagy Kinisit.
Mind a’ kecskét, mind a’ káposztát meg tartya.*
Nagy kérdés volt valaha: hogy hogy vihetné az ember egy vizen körösztűl, a’ farkast, a’ kecskét, és a’ káposztát egy hajóban, melybe nem férhetett több a’ révésznél, és még vagy a’ kecske, vagy a’ farkas, vagy a’ káposzta. Kecskét a’ káposztával a’ parton hagyni nem lehetett, se farkast a’ kecskével: mert a’ meg övés miatt veszedelmes volt. Azt, a’ ki az által vitelnek módgyát ki találta, okosnak mondották a’ Magyarok, mivel mind a’ kecskét a’ farkas fogátúl, mind a’ káposztát a’ kecske szájjátúl meg mentették.
Hová tovább, mindenkor okosabb a’ világ.
Sas szemekkel kell nézni mindenhez.
Az okos engedni szokott.
Olvasva tanúl az ember.
Járva is tanúl az okos.
Helyén esze.
Még a’ szőllőtt meg nem szedhették.
Van esze nem csak egyre, hanem mindenre.
Ki nem vetik sarkábúl.
Hallgatva is többet mond, mint más szóllva.
Minden tőrt el kerűl az okos madár.
Nem lát bolondgyába mindenhez.
Sóval jó még a’ hal is.
A’ bőlcsesség leg jobb úti kölcség.*
Diogenes a’ tengeri tolvajoktúl el fogattatván, Kréta’ szigetébe vitetett, hogy pénzen el adatassék. A’ többi oda gyülekezett rabokat nagyságjokra, és erejökre tekíntvén a’ vövők elég csoportosan alkudták. Hogy Diogenesre jött a’ sor; meg kérdezék tőlle: mit tudna? tudok (felele ő) bölcsen parancsolni; javallom is mindnyájatok előtt, hogy engemet az vegyen meg, kinek tanítóra vagyon szüksége: mert másként a’ vövő embert le fogom útálni. Egy rabtúl eredvén ez a’ felelet, igen különösnek teccett. De az még csudálatosabbnak láccatott mindenek előtt: hogy vövőre találhatott. Meg vette őtet Kseniades egy Korintusi gazdag, és haza vitte nagy örömében. Bőlcs beszédgyeit gyakorta hallván, és meg kedvelvén, nem csak gyermekeinek neveléssöket bízta reája; hanem maga is gyakran hallotta oktatássait, azt mondván fiai előtt: hogy azon a’ pénzen jobbat se vehetett volna; magasztalta is ezen úti költségét. Látni: minő böcse vagyon az igazi tanúlmányoknak.
125Bőlcsebb a’ reggelre halasztott tanács.
Szem héj alatt is vigyáz az okos.
Mozog az ember, még eleven.
Addég kapar a’ tyúk, még szemre talál.
A’ jó lovat nem az ostor, hanem a’ zabola vezeti.
A’ jó avúl is ugyan, de javúl is.
Hol tisztúl, hol borúl az üdő.
Az okos ember mindenkor otthon van.*
Nagy Sándornak udvarában meg nem egygyezhettek Ptoloméus hadi vezér, és Apelles udvari kép író. Sándornak halála után, Égiptomnak királlyává választatott Ptoloméus. Apelles az udvarbúl ki hűlvén, a’ tengereken csavargott, és szerencsétlenségére Égiptomba vettetett. Ennek gaz írígygyei, Ptoloméusnak egy szolgáját arra bérlelték: hogy őtet a’ királynak nevével ebédre hívja. Csudálkozott Apelles: hogy ezt cselekenné véle leg nagyobb ellensége. El jött az ebédre még is, nem akarván őtet a’ boszszúra hozni. Kit hogy a’ király meg látott meg döbbent; és meg kérdezte: mit akarna nálla? felele emez: ebédödre jöttem: mivel hivattattál. Ugyan mi bolond ember által (kérdé a’ király) hivattattalak volna hozzám? – Észre vette Apelles: hogy az egész hivatal a’ királynak híre nélkül esett, a’ szolgának nevét se tudta; de mivel esze mindenkor otthon volt; elő fogott egy kormot, és az hívó szolgának vonássait elő állította. Első vonássábúl meg ösmérte Ptoloméus a’ szolgát, kit ki csapott, Apellessel pedig meg békélt.
126Bé gyógyúl a’ seb, de meg marad a’ seb hely.
A’ másét ne báncsnak nevezik.
A’ láncon egygyik szem a’ másikát tartya.
Néha az okos nem-felelet is felelet.
Úgy tudgya: mint az öt újját.
A’ kenyér is annál jobb, mennél több a’ szeme.
Tudgya az Isten, mért nem adott szarvat a’ disznónak.
Egy hévvel, egy lévvel végez az okos.
A’ mit mond, meg van az mondva.
Se télben szalonnát
Se nyárban bundáját
El nem hagygya az okos.*
Se nyárban bundáját
El nem hagygya az okos.*
Télen csak a’ kenyérre intetik, vagy is szalonnájára az okos paraszt, hogy otthon ne felejcse; mert akkor ruháját otthon nem felejtheti. Nyáron bundájára emlékezteti, mert sokszor hidegek vannak. Kenyerét a’ hoszszú napokon el nem felejti.
Az öreg fának árnyékában nyugszik az okos.*
Azoknak a’ leányoknak mondgyák édös szülőjök, kiket öreg, de gazdag emberekkel akarnak öszsze házasítani.
Van az ő szavának mind keze, mind lába.
A’ jó gazda hajnal előtt ágyaz.
Volt két pénzzel a’ vásáron.
127Az öreg katonának kardgya is élesebb.
Kevésbűl is sokat ért az okos.
Kinek oka vagyon, okosan beszéllhet.
Az ökör se fogatná bé magát, ha esze volna.
Gyermek ész hajtya a’ hat ökröt.
Ha erejét tunná a’ medve, magát nem táncoltatná.
Kígyók, békák között is bátran jár az okos.
Az okos bíró el felejti a’ komaságot.
Az okos (magánál nagyobbnak) kölcsönt nem ád.
Az okos ott veti a’ vas macskát, a’ hol feneket éri.
A’ dohos lisztet nem szeleli az okos, mert a’ mi jó vagyon benne, azt is el veszti.
A’ haramják előtt nem tanácsos aranyba öltözni.
Okos a’ kecskét nem teszi kertészszé.
Okos a’ farkast bújtárrá nem teszi.
Az okos ember tovább lát az orránál.*
Azon Grassalkovics Antal, kit én személlye szerént is jól ösmértem, ki nemes nemzetségét Grófi méltóságra fel emelte, és kinek egygyetlen egy fia éppen Hercegségre vitte, engedelmet adott a’ Reformátosoknak: hogy Gödöllőn templomot csináltassanak híveiknek számokra. Erre a’ Pápista Plébános meg neheztelvén, a’ Grófot kötelességére meg emlékeztette, és őtet le akarta szándékárúl verni. Midőn erre a’ Gróf azt felelné: hogy ez ő Fölségének engedelmébűl történt, ’s ugyan ezért illene: hogy az ember orránál tovább lásson; felele a’ Plébánus: tovább Uram tovább, ne csak Bécsig, hanem az égig.
Az okos maga házza előtt is talál ki söpörni valót.
Az okos pásztor nyíri a’ júhot, nem nyúzza.
Az okos (ha bár vendég is) ki mondgya az igazat.
128Azért keresi az okos az útat, hogy kerülőbe ne jöjjön.
A’ mit kicsin helyen meg fordíthat az okos, annak nagy kerűletet nem csinál.
Úgy keresi okos a’ borjút: hogy mellette a’ tehenet el ne veszeszsze.
Az okos nem nyit annak kaput, a’ mi az ajtón is be férhet.
Szúnyogot tevének nem tartya az okos.
Ott’ óttya az okos, a’ hol ég.
Nem fogja az okos hahotával a’ madarat.
Izében minden jó az okosnak.
Az okos nem tartya két ajtó között az újját.
Ha keveset járt, kelt az okos, az ország’ úttyát el nem hagygya.
A’ festett virágot nem szagúllya az okos.
Minek már a’ testamentom is?*
Egy gazdag öreg embert holta előtt arra kénszerítették jó baráttyai: hogy a’ testamentomot mennél hamarébb meg csinállya. Ő ezt cselekenni éppen nem akarta azt az okát adván: hogy azt meg tartani nem fognák se a’ városnak nagygyai, se hál’adatlan maradékjai. Arra baráttyai azt felelék: hogy mivel a’ testamentomnak igen nagy böcse lenne mindenféle nemzeteknél Magyar országban is meg lenne annak divattya, és bizonyosan meg fognák maradékjai tartani. Ezek után a’ fal felé fordúla el tőllök a’ gazda, és amazok előtt csak azt morgotta: hogy az Isten két testamentomot csinált az embereknek, és egygyiket se tartyák meg igazán.
Prókátorra penzzét nem bízza az okos.
Orvosra a’ lelkét nem hagygya az okos.
Kovácstúl a’ szenet nem veszi az okos.
129Okos borbély nem gyógyít minden sebet egy írral.
Az okos szakács lúggal forrázza le a’ keserű füvet.
Ha az okosnak gyapjú köll; utánna jár.
Nem fójtya az okos maga torkára a’ kötelet.*
Ha kit a’ nagyok közűl meg akar a’ Török császár öletni, hozzája küldi a’ selyem zsinórt, melyet midőn nyakára hurkol, két végét meg fogják a’ szolgák, és amazt meg fójtyák. Magának elmenvén esze, ki akarja fejét a’ zsinórbúl venni; de mennél jobban húzza a’ zsinórt, annál inkább nyakára fójtya azt.
Az okos ember semmit se ereszt hoszszú pórázra.
Az okos vadász eleve nem iszik a’ medve börre.
Okos gazda nem kőlt többet a’ fakóra, mint fara meg érdemli.
Okos gazda a’ szomszéd házát is védelmezi a’ tűztűl.
Néha az okos maga kebelébe is be tekint.
Okos, mint a’ Tordai malac.*
Némely sebesen kocsiskodó Erdélyi, el tapodtatott a’ Tordai úton egy aluvó malackát. A’ Bíró elejébe hajtatván, a’ malacnak gazdája többet akarván a’ kocsison nyerni, azt mondotta a’ Tanács előtt: hogy az immár esztendős malac volt légyen, ugyan azért meg érné a’ két Magyar forintot. A’ Bíró a’ malacnak annyi üdejét lehetetlennek lenni mondotta; mert ha a’ Tordai malac esztendős, lenne annyi esze: hogy a’ kocsi előtt fel ugordana. Adattatott néki öt garast.
Vigyáz az okos: hogy hírében, nevében csorba ne essék.
Okos az orrát nem üti mindenbe.
Az okos nem fogja mindég a’ könnyebb végét.
Az okos, ha tőlle ki telhetik, el kerűli a’ sarat.
Az okos nem avattya magát mindenbe.
Okos a’ tüzet éppen nem piszkállya.
130Új barátért a’ régit el nem hagygya az okos.
Az okos ügyész hasznáért tartya a’ Deákot.
A’ vetés előtt nem arat az okos.
Nem szóll az okos, ha bizonyosan nem tudgya.
Kis daganatért kezét el nem vágattya az okos.
Nem télen, hanem nyáron kaszáltat az okos.
Résen tartya fülét az okos.
Bogár után nem indúl az okos.
Az okos gazda nem tartya a’ galambot csupán ganéjáért.
Nem keveri magát korpába az okos.
Az okos gazda nem áll közel a’ tűzhöz.
Ha az okos nem érti a’ játékot; nézi.
Az okos Bíró a’ részeg embert józan korában bünteti.
Nem vet az okos magánál erősebb nyilat.*
A’ régi Sciták, midőn vagy szénára a’ mezőn, vagy a’ nádason nádra vala szükségjök, meg állottanak az úton, és kinek kinek annyi kaszállót adtak, a’ mennyire el lőhette nyilát. Ugyan azért: az ilyetén földet nyilasnak is mondották. Kik a’ régi Scitáknak ezen régi szokássokat nem tudgyák; azt a’ nyert földet nyilásnak (de tudatlanúl) mondgyák: mint ha az: ki a’ nyilat el lőtte, nyilást csinált volna a’ nádban: hogy határját meg ösmérhesse. Mert a’ nyilást most se teszik a’ Magyarok, hanem a’ határra csóvákat szoktak kötni.
Az okos gazda háza elejétűl végig lát.
A’ kőlletlen sírásnak nem hisz az okos.
A’ mit kézzel ér az okos, nem hagyíttya bottal.
Az okos, disznó elejébe nem hánnya a’ gyömbért.
Sebes újját nem igen mutogattya az okos.
Az ünneplőt nem hordozza minden napra.
131Az okos szakács nem sóz mindent egy lévbe.
Az okost nem ijjeszti az, a’ mitűl meg ijedhet.
Okos madarász üdejében szedi fel a’ lépet.
Okos gazda, ha dűlni kezd háza, el bontya.
Az okos addég ójja magát a’ szilaj marhátúl, még meg nem ökleli.
Az okos gazda néha a’ kárt is hasznára fordíttya.
A’ szükség okossá teszi az embert.
Hallgatás, fontolás annya az okosságnak.
Az okos ember nagyra böcsüli a’ hazát.*
A’ hál’adatlan Athéniak halálra ítélték ama győzhetetlen nagy vezérjöket Fóciont. Midőn a’ méreggel teli poharat kezeibe vette, hogy azt meg igya; egy jó baráttya azt kérdezte tőlle: mit üzenne fiának, ki akkoron az ellenségen diadalmaskodott? azt üzenöm: (felele Fócion) hogy soha errűl az igazságtalanságrúl, melyel engem a’ hál’adatlan Tanács meg ölet, meg ne emlékezzék; meg se boszszúllya soha, ha mindgyárt ki telhetne is tőlle: mert az én fiam többel tartozik a’ hazának, mint az attyának.
Néha a’ gerény is ordít, nem csak a’ szamár.
Meg felelt a’ róka farkaknak.*
Az agaraktúl kergettetett róka, midőn barlangjába be ért, meg kérdezte tagjait, mint segítették őtet a’ szaladásban: a’ szem előre látott, és a’ barlangot kereste. A’ lábak szaladtak. Csupán a’ fark azt mondá: hogy ő magát csavargatta az agár szája előtt, hogy elfogattassék. Erre a’ róka meg neheztelvén: ki ki (úgymond) a’ lukbúl, egyen meg a’ kutya. A’ farkat meg fogta az ott’ leselködő agár, és vele egygyütt a’ rókát is ki húzta.
Jobb: ha az okos hamar meg hal, mint ha a’ bolond sokáig él.
132Gazdag pénzzel; szegény észszel megyen előre.
Okosság az embert ritkán hagygya el.
Az okos ember háza előtt söpör.
Az okos ember hamar vér szemet kap.
Az okos ember előtt kerek számba van minden.
Az okos nem jár gondolom szerént.
Szert tesz az okos ember akár mire.
Mind ember, mind Isten előtt kelő az okos.
Okosé a’ világ.
A’ tűz is nyájasabban ég az ember előtt.
Az okosnak nem sokat kell a’ szájába rágni.
Mindég okoskodik a’ világ.
Nincs az okosnál semmi katona dolog.
Az okosnak fia szeme’ világa.
Tudgya az okos, mikor köll lóra ülni.
Szemesé a’ játék, vaké az alamisna.
Leg jobb örökség az okos mértékletesség.
Csalással a’ disznó se hízik.
Ki okosan farag, forgácsol.
Az okos embert egy szavárúl is lehet meg ösmerni.
Az okos parancsol, az oktalan dolgozik.
Sok egy házban két okos.
Néha az okosság se használ.
Annyira ne vágy, a’ mennyire nem lehet.*
Ezt a’ tekenős béka meg nem tartotta, mivel a’ sast sokáig arra kérte: hogy őtet röpűlni tanicscsa. Eleget intette a’ sas: hogy ilyeket ne kérjen: mert hozzája nem illenek; de hasztalanúl fárasztotta magát. Mivel tehát sok esedezéseit el únta, föl emelte őtet a’ levegőbe, melyen úgy meg őrűlt: hogy szinte tekenőjébűl is ki bújt. Kérte osztán a’ sast: hogy szárnyra ereszsze. El ereszté szegént, de egy kősziklára esvén, tekenőjébűl valósággal ki bújt.
