ELSŐ RÉSZ.
A’ rosz emberek.
Egy jó haj szál sincs fején.
El döntötte a’ tele fazékat.
El mocskolta a’ kalapács’ nyelét.
El mocskolta a’ korbács nyelét.
El törte a’ macska szarvát.
El vágta a’ macska farkát.
Utánna hordtták a’ sindelt.
Be se szegődött, már is ki szolgált.
A’ heti probát se állhatta ki.
Sokszor tapodgya a’ Bírónak kűszöbét.
Bé írták immár a’ fekete könyvbe.
205Keresködő; már ez elég.
Börén kívűl belől nem egyébb a’ rosznál.
Fogra kerűltt, jól öszsze mardosták.
Egy pénz ára böcsűletet nem hagytak rajta.
Hurkot vetettek elejébe, bé varják.
Talán pecsétes levéllel szabadíttatott fel a’ roszra.
Egy szál böcsűlet nincs rajta.
A’ rosz fű leg nagyobbra nő.
Ha krajcár van is szájjába, nem ér egy pénzt.
Ha toronybúl le hajtanák, se veszne el.
206Olyat mondott: hogy maga is meg bánta.
Él, mint a’ fa, nevekedik mint a’ barom.
Sokszor kénszerítették a’ Bíró elébe.
Ki egy embernek árt, sokat fenyeget.
Nem csak bőrében, hanem néha az embereknek lelkében is jár a’ dolog.
Rosz apának, még roszabb a’ fia.
Gyenge a’ bőre, azt félti.
Rosz katona, ki Generálisságra nem vágy.
A’ rosz cselédnek kettő a’ mestere, a’ szó, és a’ korbács.
Ott’ hagyta, mint szent Pál az Oláhokat.
Meg velősödött, meg is erősödött a’ roszban.
Meg ugratták alatta a’ bak kecskét.
Akkor leg roszszabb a’ rosz, midőn magát jónak tetteti.
Soha még az annya’ hasába se volt jó.
Rosz júh, mely maga gyapját nem birja.
Néha a’ rosz hordóba is bort tőltenek.
Rosz puska, melynek nincsen fogássa.
208Rosz kút, melybe vizet kell hordani.
Esti bagoly. – Kutya hitű. – Kutya vérű.
Hamarébb válik a’ jóbúl rosz, mint roszbúl jó.
Rosz szolgának leg roszabb tagja a’ nyelve.
Mennél hitványabb a’ tetű, annál inkább harap.
Rosz Pásztor, ki elől a’ marhát el hajtyák.
Kerüli a’ jót, mint ördög a’ temént.
Minden moslékban locskál.
Semmi roszszabb a’ sajtnál.
Csonttyához forrott a’ gonoszság.
Úgy illik homlokára a’ kerék, mint száz leánnak fejére a’ koszorú.
Még a’ gonosz kocsmárost rajta kapják, sok kárt tehet addég.
A’ rosz pásztor nyáj bőrrel kereskedik.
Rosz madár, mely maga fészkét undokíttya.
Akkor jó az aszszony, midőn nyilván rosz.
209A’ meg átalkodott rosz mag, a’ ganéban se kél ki.
Rosz a’ roszszal, de roszszabb a’ rosz nélkűl.
A’ rosz kántor a’ jó orgona mellett se jó.
Az aszszony vagy szeret, vagy gyűlöl.
Ki az ítélettűl fél, ki mutattya gonoszságát.
Aszszonnak könyve, gonoszságának fűszerszáma.
Csömör ember – Hóhér falattya.
A’ leg roszszabb fának, leg roszszabb gyümölcse.
Ösmerik, valamint a’ rosz pénzt.
Se hite, se oltárja, mint a’ pogánnak.
Serhának bizonyos martalékja.
Tíz esztendős hadronc nem pajkossabb nálla.
Jól el hengörödött alma a’ fájátúl.
Nem kereshet annyit a’ jó gazda, mennyit a’ rosz gazdaszszony el tékozolhat.
Körűl hajas, kotty nyeles.
210Margit aszszony, deres ló.
Ritkán válik abbúl jó.
A’ rosz fiú attya koporsójának egygyik szege.
Ott’is terem a’ rosz, a’ hol nem vetik.
Hamis apró lélek fekszik meljében.
Rosz gálya, melynek dereglyéi nincsenek.
Rosz szolgának minden órában ki telik esztendeje.
A’ falú’ kalodáját nem szabják a’ rosznak lábához.
A’ teremtésnek gyalázattyára él.
Hál’adatlan kakuk el szállott.
A’ rosz szem az erkölcsöt is gáncsnak nézi.
Ki ütött az egész nemzetségbűl.
Rosz ember, ki böcsületével nem gondol.
A’ rosz erkölcs meg vesztegeti a’ jó észt is.
Eb marad a’ kutya mindenkor.
Untig elég a’ paréj, de annál kevesebb a’ zab.
Sokszor rozszsal és árpával ki vész a’ búza, a’ konkoj pedig ki nő.
Rosz gazda, ki maga házzára egy fa szeget faragni nem tud.
Rosz cseléd, mely a’ sajtot meg hántya.
211Csak egy mostoha volt jó, abba is bele szeretett a’ Manó és hamar el vitte.
El terjedett böcsülete, mint szalonna bőr a’ parázson.
A’ rosz gyomornak böcsülete a’ kevés eledel.
Sok van már a’ rováson, le rovják.
Rosz fának több levele, mint gyümölcse.
A’ hetes vászon közé számláltatik.
Mennél roszabb, annál félénkebb.
Országunknak nem oszlopa, hanem törött fa szege.
Végtére a’ rosz kántorhoz is hozzá szokik a’ falu.
Rosz kezdetnek roszabb a’ vége.
A’ rosz ing sok fótot el emíszt.
Eb lábon, kutya kezen jár.
Előbb fordúl roszra a’ dolog, mint jóra.
Fogatlan, még is marni akar.
Iszsza a’ gonoszságot, mint a’ vizet.
Rosz is gyűlöli a’ roszat.
A’ rosz kutya maga magát is ugattya.
A’ roszaság nem tartós eledel.
A’ rosz kántor a’ szép éneket is el rutíttya.
Kinél vékony az emberség, vastag az embertelenség.
A’ rosz aszszony nagy gyötrelem a’ háznál.
Eb lánc illene nyakra valójának.
A’ fattyú ágak mély gyököt nem vernek.
A’ roszban jobb hátra menni, mint előre.
212Nyüvek termettek az al felében.
Mennél roszabb a’ sütő, annál szaporább a’ cipó.
A’ rosznak kevés árra-böcse.
Nincs oly rosz kert, melyben ne teremjen jó fű.
Szép, de mi haszna, ha rosz.
A’ házassági esküvést nem oly könnyen lehet fel bontani, mint a’ rosz varrást.
Nem kell a’ roszért szomszédba menni.
A’ rosz mag mindenütt terem.
Ki magának rosz, másnak se jó.
Tele szájja Istennel, szíve pedig ördöggel.
Rosz dolog a’ rosz szomszéd.
Rosz ház, melyben köpönyeg kell az esső ellen.
Még a’ rosz anya is szereti jó leányát.
Rosznak ne hagy, jónak ne keress.
A’ rosz szolgát nem fülén; hanem hátán taníttyák.
Sok szemű lánc a’ rosz ember.
A’ rosz ember előtt csak azért is rosz a’ jó, mert tudtára nem vétett.
Eb anyának kutya a’ leánya.
213Egygyik büdös vaj, másik kukacos szalonna egybe illenek.
Egygyik tizenkilenc, másik egy héjján húsz.
A’ jók között a’ rosz leg roszabb.
Tizenkét Apostolok között is volt egy rosz.
A’ leg roszab ember leg roszabb here.
Senki se volt jó, kirűl roszat nem beszéllettek volna valaha: ime a’ fehér liliomnak is fekete az árnyéka.
Előbb találkozik húsz rosz, mint egy jó.
Kár azokért a’ korbácsokért, melyek mellette esnek le.
A’ roszat a’ vak is szemre vetheti.
A’ rosz magának leg roszabb.
Roszat a’ rosz is fel adgya.
Rosz a’ roszat hamar meg ösmeri.