HUSZONÖTÖDIK SZAK. Késedelmesek.
HUSZONÖTÖDIK SZAK.
Késedelmesek.
Késedelmesek.
Sok viz le folyik addég a’ Dunán.
Rák háton jár.
Hamarébb el szalad a’ tekenyős béka.
Csiga paripán jár.
Meg gyógyul az újja, még meg házasodik.
Nem fáj már akkor a’ fogam.
Későn lesz abbúl valami.
Akkor lesz az, mikor az egek meg fordúlnak.
Soha napján.
Meg lesz az, borjú nyúzó Pénteken.
Meg lesz az, disznó nyírő Szombaton.
45Meg lesz az, a’ Törökök’ Húsvéttyokon.
Sok báránt el hord addég a’ farkas.
Csípd fel, ha meg leled.
Nem ma lesz az.
Sok csöp le esik addég az eszterhéjrűl.
Idővel válik a’ szolga.
Szedd fel, ha el vetetted.*
Ezt a’ Cigány mondotta annak, ki őtet aratni hitta. Azt gondolá: hogy valamint szemenként hányták el a’ búzát, úgy szemenként fel kellene azt néki szednie. Már akkor észre vettem (úgymond) minő munkával fogod te azt fel szedni.
Sok halat fognak ki addég a’ Tiszábúl.
Deszkát árúl addég Földváron.*
Az az: meg hal, mert ezeknek koporsójokat még most deszkákbúl csináltattyák, mely is velek a’ főldbe (úgymint Földvárba) temettetik el.
Nem árt a’ várakozás.
Lasan lépj, tovább érsz.
Már akkor a’ csávában is öszsze kerűlhetnek.
Azt talán soha meg nem érjük.
Sok pénzt vernek addég Körmöcön.
Nem lesz meg egy tojás sültig.
A’ ki későn jár, jó volna halálnak.
Sok pipákat adnak el addég Dehrecenben.
Lábaihoz nem szárnyat, hanem ólmot kötött.
Az ördög mérte azt a’ mért földet, akkor is kötele el szakadt.
Nem holnap lesz az.
Sok bakot meg nyúznak addég.
Meg fizeti a’ nagy harang.
46A’ messze villámnak későre jön menydörgése.*
Ha ki a’ villámlást meg láttya, és tűstént akkor kezének hüvejkjét az ugró érre teszi, a mennyi ugrást tészen, annyi mértföldnyire vagyon tőlle a’ menydörgő fölhő. Ha csak egy ugrássa van is az érnek a’ villám, és dörgés között; az a’ menykő nem árthat, mert az akkor ott van immár, a’ hol lennie kelletik. Egy szóval, kit a’ menykő, meg üt, az a’ dörgést nem hallya; valamint kit agyon lőnnek a’ puska pattanását fűlre nem veheti.
Egy mért föld, még egy darab.*
Ekkor ez a’ szó darab leg alább egy mértfőldet tészen.
Sok tűt el öltenek addég a’ Szabók.
Halad, mint a’ rák (viszsza felé.)
Üdővel szalmával érik a’ Nespula.
El ment egyszer egy vén aszszony, soha se jött viszszá.
Üdővel múlik a’ leg nagyobb nyavalya is.
Üdő a’ bolondot is észre hozza.
A’ hójagot se fújják fel egy lélekzettel.
Üdővel a’ hangya nyom is ki teccik a’ sziklán.
Üdővel érik a’ gyümölcs.
Későn érő almát leg tovább tarthatni.
Nincs üdeje, ki üdőre várakozik.
Egész nap’ dolgozik, még se mozdít valamit.
Ő a’ mennyországba is késő fog érkezni.
Üdővel az eső csöp is lukat váj a’ kőbe.
Üdővel a’ csoroszlya is el kopik.
Sok búzát lophat addég a’ molnár, még rajta érik.
Üdővel válik a’ lapos tetű.
47Késő akkor a’ bort meg kémélleni, mikor immár az annyára (söprejére) szállott.
Kesőbbre öszűl a’ bajusz, mint a’ haj.*
Hogy a’ bajúsz későbbre őszűl mint a’ haj, tapasztalásbúl tudhattyuk. Ennek okáúl azt tartyuk: mert a’ bajúsz leg alább húsz ösztendővel fiatalabb a’ hajnál, a’ fiatalabb pedig későbbre őszűl. Van ennek oka a’ szőrnek minéműségében is, mely minden másnál későbben őszűl; a’ hajat pedig nem mondhattyuk szőrnek.
Meg is őszűl addég az ember.
Későre bántak azzal, ki csak halála elött kapott az Uraságra.
A’ tanúltt ember holtta után híres.
A’ fa is nagyobbnak teccik, ha le dűlt.
Nem oly hamar múlik, mint a’ Tatár járás.*
IV. Béla királyunk alatt a’ Tatár járás csak addég tartott, még az országot körösztűl futották. Oka hamar viszsza meneteleknek az vala: hogy Tatár országban a’ kebeles háborúság kezdődött.
Mint ha soha e’ világon se lett volna.
Nem oly hamar kész, mint a’ puska pornak lángja.
Későre érik a’ jó.
Későre akarja meg tanúlni a’ halált az, a’ ki élni nem tudott.
Későre érni föl a’ bércre.
A’ meszsze harangnak későre jön hangja.
A’ nap fogyatkozás se esik meg egyszeribe.*
A’ napnak fogyatkozássa akkor esik meg, midőn a’ nap között és a’ látónak szeme között egyenesen tétetik a’ hold mindenkor újság tájján, de nem minden újságban. Mivel a’ hold későn jár, jele: hogy a’ napot későn hagygya el.
48Későre múlik, noha hamar változik a’ világ.
Sok disznó torok esnek addég.
Nem lehet az ember hírtelen gaz ember.
A’ rosznak is üdővel kell válni.
Üdővel válik a’ jó katona is.
A’ jó tanítvány se mindgyárt mester.
Hamar lehet valaki Úr, de későre jó.
A’ gonosz is későre rögzik meg.
Későre lesz a’ fiatalbúl vén cser.
Sokára nőtt annyira a’ tenger is.
Későn ér a’ hangya is a’ torony tetőre.
Meszsze Buda sánta ebnek.
A’ hoszszúnak végét későre érthetni.
Későbbre győzhetni a’ várást, mint a’ várost.
Későre érhetni Budára.
Lehet nagy várással várakat is venni.
Ez a’ város valaha falú volt.
Az éretlen is sokára meg érik.
Későbbre lesz a’ leánybúl vén aszszony, mint a’ malacbúl disznó.
Későbbre lesz az ifiúbúl öreg ember, mint a’ leánybúl vén aszszony.
A’ mihez későbbre kezdenek, későbbre végzik.
Csupán csak az ítélet tételben hasznos a’ késeldelmesség.
Mennél öblösebb a’ zsák, annál késöbbre telik.
Várt leány várat vesz.
Későre vész a’ kikirics.
A’ majom ábrázatbúl későre válik orca.
Kutya ábrázatbúl soha se lesz orca.
Nem egy hamar lehet fábúl gúzst tekerni.
Ha a’ farsang hoszszú, késő a’ Húsvét.
Későn a’ Pap sajtyára jönni nem alku.
49Sok el patkol addég.*
Sokan törték fejeket abban, mért mondgyák a’ felől a’ Magyarok, a’ ki meg hólt: hogy el patkolt. Én ennek okát a’ patkos csizmákban keresem, melyet régen mind a’ férjfiak, mind az asszonyok viseltek.
Későn ér mindenre, mint a’ vén leány.
Későre szelídűl meg a’ farkas.
Az ostoba fiú, anya’ méhében is késöbbre érik.
A’ kanász, bújtár is későre ér a’ disznó pásztorságra.
Mennél vastagabb a’ fa, annál későbbre fűrészelik el.
Mennél meszszebb a’ forrás, annál későbbre ér a’ tengerre.
A’ fog is végtére el kopik.*
Láttam egy tisztességes öreget, kinek fogai úgy el koptanak, hogy gyökerei alig láccottak iniben.
El tart a’ világ egész végig.
Mennél tovább az ágyú, annál később a’ vas gömb.
A’ hegedűben is későbbre válik a’ jó.
Az öreg húr későbbre szakad.
Későn vetett búza, későbbre csirádzik.
Ki későre házasodik későre bánnya meg.
A’ Templomba is későre érnek a’ lomhák.
Ki későn fekszik, későn kel.
Későn főző, későn lakó.
Orrát a’ sas későre veszti el.*
A’ természet visgáló tudósok azt mondgyák a’ sas felől: hogy három száz esztendeig is el él, ha hegyes órrát, mely úgy meg szokott horgosúlni: hogy szájját az ételre ki nem nyithattya a’ sziklába vágja, és azt el ejti. Ekkor ifiúsága meg meg újjúl mint Dávid Zsoltárja mondja: meg újjúl ifjúságod, mint a’ sasé.
50Későbbre fő a’ kemény, mint a’ lágy tojás.
Későn evett ebéd, késő vacsorát ád.
Későn nyiltt rósa, későn fonnyad el.
Későn nyiltt ész, későbbre vész el.
Késő essőnek nagyobb a’ sara.*
Ezt az őszi esőkrűl értik a’ Magyarok: mert bizonyára nagy sarat csinálnak, valamint most ebben az 1809-dikben tapasztallyuk, melynél én nagyobb sarat soha nem láttam. Igaz az: hogy ily üdőben egy kanál víz, egy dézsa sarat csinál, tavaszkor pedig, vagy nyárban egy dézsa viz csak egy kanál sarat.
Néha a’ későnek kora meg bánássa.
Kárán tanúl a’ bolond.
Kési gyermeknek késő haszna.*
Kési gyermeknek azt mondgyuk, ki attyának hólta után születik. Deákul Proles posthuma.
A’ késő táncnak háborgás az eleje.*
Mikor a’ táncrúl semmi rendelések nem tétetnek, a’ tánc előtt fognak hozzája; ekkor pedig a’ hirtelenség miatt könnyen öszsze háborodhatni.
Halál után késő a’ bánat.
Későre bánnya a’ kutya: hogy kilencet fiadzott.
Régen meg etted, a’ mitűl meg kell halnod.
Későre bánnya azt a’ leány, a’ mitűl le betegedett.
Jó a’ jó tanács, ha későre is.
Későre bánod, a’ minek árát meg adtad.
Későbbre száll el a’ gója, mint a’ veréb.*
Azt akarják ezzel a’ Magyarok mondani: hogy a’ nagy test lustább, mint a’ takarékos. Ha az őszi el szállásrúl érti is ezt valaki: még is igaz, mert a’ verebek nem vándorlók aves migratoriae ezeknél tehát mindenkor későbbre száll el a’ gója.
51Későn veszi észre magát a’ bolond.
A’ világ is későre teremtetett.*
Ki ezzel a’ köz mondással leg első élt a’ Magyaroknál; annak csudálatos gondolattya lehetett az üdőrűl. Hallván a’ Prédikációba: hogy a’ világ hat ezer esztendők előtt teremtetett, azon csudálkozott: hogy mért nem hét ezer előtt. Ez akkor azt gondolta: hogy a’ világnak kezdete előtt: (noha üdő nem volt) még is ezer esztendő el folyt.
Nyáron a’ nap is későre megy fekünni.
A’ nyugodalom későre is jó.
Fel fordúl a’ világ, ha későre is.
A’ vastag törzsök későbbre ég el.
Kár: hogy a’ hamarra való későbbre érkezik.
A’ levelek után végtére a’ fa is le esik.
Oly késedelmes mint a’ faragók.
Későre fő a’ jó velős leves.
Későre jött az asztalhoz.
Vége vólt már akkor a’ Komplétának is.*
Pestrűl Szegedre hozott le engemet egy alsó városi ember, kinek orra’ vére reggel el eredt, és azt mondá: hogy Komplétáig se szűnik meg. Későn vettem magamat észre: hogy a’ szürke Barátok mellett lakik, kik a’ Vecsernye után Completoriumot is tartanak.
Soha semmire se érhet.
Fiatalnak a’ házasság hamar, az öregnek későre esik.
Bár siessen a’ hangya, még is későn érkezik.
El ragadta a’ szent Mihály lova.*
Mit neveznek Sz. Mihály lovának a’ Magyarok, tudgyuk mindnyájan, főképpen az alföldön. Kik talán nem tudgyák: az által azt ércsék: egy négy lábú építmény, melyen a’ holt testeket temetni viszik. Igy faluban lévő kapitány (meg hallván egy katonája) a’ Sz. Mihály lovának el kéréséjért oly köz katonáját küldötte, ki arrúl ennek előtte semmit se tudott. Ugyan azért azt valóságos lónak lenni gondolván, erős kantárt vive magával. A’ Plébános Úr azt mondá nékie, hogy a’ kantárra nem lenne szüksége. Amaz azt felelé: hogy ha az Tatár ló lesz is, ezzel a’ kantárral fel űl annak hátára. Szégyenlette osztán: hogy a’ meg mutatott Sz. Mihály lovát hátán kellett el vinnie.
52Lassú, mint a’ csiga.
Lassúbb a’ Röstnögnél.*
Azon állatrúl, melyet Röstnögnek neveznek, ez után fog elő fordúlni a’ szó.
Halad, mint terhhével a’ szar bogár.*
Ezek a’ bogarak a’ ganébúl gömböket csinálnak; kettő egygyet visz de igen lomháúl, és tétóvázva. Ha a’ kerék vágásba érnek, onnant ki nem szabadúlhatnak. Ezeket e’ gömböket téli eledellyökre lukba hordgyák.
Tetű frisseségű.
A’ késedelem unalom.
A’ márvány lépcső is későre el kopik.
El él az ember leg alább hólttáig.
Későre válik az igazi jó.
Üdő alkalmatosság mutattya ki a’ jó szolgát.
Nem minden hamar tanács jó.*
A’ tanács adók három félék. I-ször: olyanok, kiktűl tanácsot kérnek. II-szor: olyanok, kiktűl tanácsot nem kérnek, még is örömest adnak. III-szor: olyanok, kiktűl tanácsot nem is kérhetnek.
Későn indúlsz, későre érsz.
53Végtére maga nevét is el fejti az ember.*
Vannak mind a’ fiatalokban, mind az öregekben: kik minden emlékezettyeket egészszen el felejtik. Ezekrűl mondgyák a’ Magyarok: hogy nevöket se tudgyák.
Végtére a’ vad kannak agyarai is el kopnak.
Későbbre kopik a’ disznó orr, mint a’ szántó vas.
Az érett ész nem egy napi munka.
Sok mák szemek nyomnak egy mázsát.
A’ köröm se nyől meg egyszeriben.
Talán a’ világnak sarka is el kopik.
Minden jó maga üdejében.
Későre esik meg a’ szokás is.
Mely mag a’ dértűl fél, későbbre kél.
Későre válik a’ tölgy, de annál tartós’bb.
A’ veszsző sokára lesz fa.
Későre se válik a’ vinyegébűl fa.
A’ fiatal fa hamarébb vész a’ vénnél.
Későn nyilik szeme az esztelennek.
A’ csipás szem is üdővel ki nyilik.
Végtére a’ fogak is meg érnek.
Nem mindgyárt terem az ember.
Nem gomba a’ vitéz, hogy minden ganéba teremjen.
A’ kutyó se mindgyárt kutya.
A’ nap súgár sincs nálunk egyszeriben.*
Ki ezt a’ köz mondást szerzette, bele tekintett talán a’ Ciziónak asztronomiájában. De a’ köz mondás igaz: a’ mint a’ Fizikában is meg vittattatik.
A’ kankó üdővel se válik szűrré.
Sok húrokat szakaszt a’ vén hegedűs.
Sokat talpal a’ gyalog katona még lóra kap.
Nem lesz aranybúl egyszeriben hártya.
54Üdővel a’ szikla is meg reped.
Üdővel a’ högyek is kissebbek.
A’ hamarban egy bötűje sincs a’ jónak.
A’ fa levél is annak üdejében húll le.
A’ szép remeket is utóllyára hagygyák.
Még akkor a’ Manó is gatyában járt.
Sokszor késedelme vala veszedelme.
Hét tél, hét nyár választya meg a’ házasságot.
A’ ki soha nem kezdi, soha nem végzi.
Ide hátra még ennek a’ nótának ugordója.
Késő bánat eb gondolat.
Lődd meg a’ medvét osztán igyál bőrire.
Késő szűken költeni a’ kevésbűl.
Már a’ hatodik falút járta a’ koldús, mikor te ágyadbúl föl keltél.*
Nem az alföldiek mondhatták ezt a’ köz mondást, kiknek falujok hat mértfőldnyire is távolnak el egymástól, hanem azok, kiknek falujok a’ falut éri.
Késő az ag ebet táncra tanitani.
Meg fizetnek, mikor az akácnak levelei le húlnak.*
Zsidó fogadásnak mondgyák ezt lenni. Az akác fának levelei soha se húllanak le addég igazán, még az új levelek helyekbűl ki nem taszittyák. Akkor ismét levelei vannak, a’ Zsidó a’ Zsidónak nem tartozik.
Későn kezdi a’ jót, nem tanácsos.
Sokszor meg járják addég Budát.
