KILENCEDIK SZAK. Esztelenek.
106KILENCEDIK SZAK.
Esztelenek.
Esztelenek.
Mindég kuckóban űl, még sincs ott’hon.
Ki felejti káposztábúl a’ szalonnát.
Hoszszú a’ haja, rövid az esze.
Fa Jankó.
A’ szárába szállott, a’ mi kis esze volt.
Zsíros zsatskóban van esze.*
Ezt a’ köz mondást a’ régi Verselők ezekbe a’ versekbe szorították.
Bátyám a’ szakállát fél válra vetette,
A’ mi kis esze volt zsatskóba kötötte.
A’ zsatskó zsíros volt a’ kutya meg ette,
Már szegény Bátyámnak oda minden esze.
A’ mi kis esze volt zsatskóba kötötte.
A’ zsatskó zsíros volt a’ kutya meg ette,
Már szegény Bátyámnak oda minden esze.
El rejtette magát, mint Vászon Pál.*
Az olyanokrúl mondgyuk, kik immár meg haltak. Vászon Pál bujkálósdit játszván társsaival, azt fogadta előttök: hogy úgy el búvik, hogy soha nem akadnak reá. Ezzel el hagyván társait, a’ kút rováson le ment, és a’ kútba esvén, bele halt. Ennek vagy esztelennek vagy szerencsétlennek lenni kölletött.
Viszszára beszéll.
Árnyékával ví.
Hat puszta falut is el tart tanácscsával.
Fúrtt fejő.
Nem tud eszével számot vetni.
107Fúrtt velejű.
Négy puszta vármegyében nincs nagyobb ész.
Kócsagos eszű.
Búcsút vett eszétűl.
Csuda: ha fél szemére eleget aludtt.*
Ezen ostobaságot ért Pázmány Péter. Lásd Hodégust, vagy is Kalaúzt III. Könyv. IV. Rész. 10 §§.
Sok bolond kárán se tanúl.*
Ennek a’ köz mondásnak valóságát magyar mesére fordította Hatvanyi István; de Le noblébűl vette.
Egy Juhos gazda a’ sajtyát
Pincébe le tette;
Még észre vette jó formán
Az egér majd meg ette.
Azért macskát bocsáta bé
A’ Pince’ gátorába
Hogy az ottan gyönyörködgyék
Az egerek’ torában.
De sajtra kapván a’ macska
Békét hagyott, ’s így a’ Sajtbúl
Semmit se hagyott másnak.
Pincébe le tette;
Még észre vette jó formán
Az egér majd meg ette.
Azért macskát bocsáta bé
A’ Pince’ gátorába
Hogy az ottan gyönyörködgyék
Az egerek’ torában.
De sajtra kapván a’ macska
Békét hagyott, ’s így a’ Sajtbúl
Semmit se hagyott másnak.
El szalasztotta eszét.
Legelni küldötte az eszét.
Esze veszedtt ember.
Feje fordúlt csavargó.
Fel fordúlt Pincéjében a’ bor.
Sűltt bolond.
Majom módra ölelgeti a’ fiát.*
A’ majmok közönségesen két félék: Farkatlanok és farkasok. A’ farkatlanokhoz közelebb vannak az emberi hasonlatossághoz. Mind az által ez is, amaz is igen hasonlít az eszes állatokhoz. Mellyökön vagyon emlőjök. Van karjok, kezökön újok és körmök. A’ közép új is hoszszabb a’ többinél. De lábokkal meg kölömböznek tőllünk: mert noha előre hoszszak, de magok után nem láb, hanem tenyér nyomokat hagynak. Valamint az emberek két lábaikon föl merevedve járhatnak; kezekkel pedig sok féle munkára élhetnek. Csudálatos bennök a’ szorgalom. A’ miket az emberektűl látnak; azt utánnok majmozzák. Találtak olyanra, mely (midőn az embert maga magát beretválni látta) annak el menetele után ő is meg beretválni akarta magát, de a’ beretvával élni nem tudván, torkát meccette – Ugyan csak ezen majmozássaikkal hasznokra élnek a’ vadászok, midőn őket kézhez keríteni akarják. Azoknak láttokra tiszta vizzel meg mossák orcájokat; ezután meg fött lépet hagynak egy edényben, mellyel midőn szömöket meg mossák; nem látnak, és így meg fogattatnak. Néha sarujokat hagygyák ottan, melyet meg látván a’ majom, fel húz, és így fel nem mászhat a’ fára – Nincs oly állat, mely úgy szeresse fiait. Őket a’ nagy ölelések között, meg fújtyák. – Semmi jele bennök az okoskodásnak. Bár sokáig lakjanak az emberek között, a’ szóllást meg nem tanúlhattyák, sőtt tapasztalni bennök: hogy valóságos barmok. Példáúl: láttyák Amerikában: hogy az emberek meg gyújtyák a’ rakás fát, és mellette melegszenek. Ezeknek el menttek után, melegszenek ők is, de egygyiknek se jut eszébe: hogy fát rakjon a’ tűzre. Ha a’ tűz el alszik; ők is elmennek – Leg több majmok vannak Ásiában, és Áfrikában. Az erdőben párasan élnek. Eledellyök a’ gyümölcs, és fa levél. Ösznek magot is. Szeretik mind a’ Ris, mind a’ közönséges kását. Meg eszik némely madaraknak tojássokat is. Azokat elevenen meg fogni nehéz. Ha meg sebesűlnek; farkokat a’ fa ágra úgy rá tekerik: hogy a’ meg döglöttek se eshetnek le. De ha egyszer annyokat meg fogták, könnyű meg fogni fiokat is, melyek osztán hamar meg szelidűlnek. Ezeket készűltt ételekkel is tarthatni, úgymint: péppel, levessel – Szeretik a’ cukrot is. Űlve ösznek. Kezökkel nyúlnak az eledelhez. Azt széjjel tépik, és szájjokba teszik. Itallyok víz; de meg iszszák a’ tejet is, a’ sört is; és némely édes borokat. Nagy serénységjök vagyon a’ fa mászásban. Őket az Indok mög öszik.
108Futó bolond.
Meg bomlott esze’ kereke.
109Félre beszéll.
Azt se tudgya: mitűl döglik a’ légy.
Meg fordúlt fejében a’ velő.
Kevés van a’ só tartóban.
Szög a’ zsákbúl hamar ki teccik.
Kócsagos agy veleje.
Nagyon alant jár a’ fogással.
Meg botlott az esze.
El esett az esze.
Egy morzsa esze sincs.
Meg bomlott az esze.
Egy szikra esze se volt valaha.
Bolondság fért az eszéhez.
Szél malommal vetekedik az esze.
Meg csömörlött az esze.
Nem lát tovább orránál.*
Egy ostoba görög hoszszú deszkát visz vala fején, melynek elejével az előtte menő Diogenes főbe ütötte azt kiáltván: vigyázz magadra. Viszszá tekintvén Diogenes, nagy csendességgel azt kérdezte tőlle: ha még egyszer meg akarná é ütni? végtére azt javallotta néki a’ bőlcs: hogy mászszor előbbre nézze mind az orránál, mind a’ deszkánál.
110Annya’ hasában se volt esze.
Hagymászban van az esze.
Bohó ángy! meg ölte a’ leg jobb tojó gúnárt.
Bujdosik az esze.
Al földön szarándokoskodik esze.
Bomlik a’ sütni valója.
Se oka, se foka.
Forgó szél a’ fejében.
Elment az esze.
Heted fél Balázsnak csak egy az esze.*
Némely Falunak nevezetes Kovácscsát (nagy, és többszöri tolvajságok okáért) az Uraság’ széke akasztófára ítélte. Ezt hallván a’ Falu’ eleje, heten közűlök (kik mindnyájan Balázs nembűl eredtek, és egy közűlök még igen fiatala vala) öszsze gyülekeztek: hogy őtet az akasztó fátúl meg mencsék. Minekutánna minden elő hordott okait hasztalanoknak lenni láccattak, végtére arra kérték az Uraság’ székét: hogy (mivel csak egy Kovácscsok lenne, volna pedig két borbély) ezek közűl egygyet akasztassanak fel a’ Kovács helyibe. Ezt pedig még a’ fiatal Balázs’ kérésének is lenni mondották. Erre az Uraság széke: Ti tehát hetedfelen vagytok? de ti heted fél Balázsok egy bolondot tesztek.
Meg rugaszkodott az esze, talán viszszá se tér.
Bucsút se vött eszétűl.
Isten hozzádat se mondott eszének.
Futkos az esze.
Egy mák szemnyi esze sincs.
Tök a’ feje, gané a’ veleje.
Oda haza felejtette eszét.
Isten hozzád édes eszem.
Nem talál úttyára az esze.
Néked is volt valaha eszed.
111Bé írattatott a’ Bolondok’ könyvébe.*
Alfonzus (Spanyol király) nagy örömmel hallván: hogy Dániába különös szépségű lovak volnának, száz ezer forinttal oda küldött egy Német születésű embert, ki akkor a’ királynál szolgált. Azomban a’ királynak Udvari bolondgya (ki az országban történt bolondságokat le szokta írni) elő vette a’ könyvet, és a’ királynak e’ töttét bele iktatta. Oka kérdeztetvén azt felelé: hogy annyi pénzt egy ídegenre bízni, nagy bolondság lenne. Hát ha (monda a’ király) viszsza térend vagy a’ lovakkal, vagy pedig a’ pénzzel. Ekkor az Udvari bolond: akkor Fölséged’ nevét a’ könyvből ki törlöm, és annak az idegennek nevét fogom belé iktatni.
Jó, ha embernek esze nincs, mert nem vesződik vele.
Jobb ha embernek esze van, mert tud vele élni.
Bolond gombát övött.
Nincs esze, mint a’ lónak.
Betegsége után esze haja el ment.
Interesre adta az eszét, tőke pénzzével oda lett.
El futotta a’ bolondgya.
Adós a’ Balázsnak.*
Az esztelen Balázsokrúl előbb vala a’ szó (Lásd a’ 110-dik Lapon) ha azok ész nélkűl szűkölödtek, a’ ki tőllök kölcsön kért, és adóssá lett, annak még esztelenebbnek lenni kölletett.
Nem bír az eszével.
Erőt vett rajta az esztelenség.
Által esett az eszénn.
Sokbúl is alig ért valamit.
Nem jöhet eszére.
Vesződik eszével, mint a’ nyavalával.
112Vas villával eszi a’ szérdéket.
Udvari bolond.*
A’ Spanyolok közűl egy király ki méne kedves Udvari bolondgyával sétálni. Midőn észre vette: hogy a’ hátúlrúl járni szokot bolond bal oldala mellé érkezett; azt mondá néki: hogy ő bal keze mellett nem szenvedheti a’ bolondot. Erre a’ bolond a’ királynak jobb kezéhez által szaladván, hirtelen csak azt mondotta: hogy ő örömest el szenvedi bal oldala mellett. Erre a’ Spanyol király (ki akkor sok gondolatokat forgatván, igen bús és gondolkozó vala) magát el nevetvén, bolondgyának szép gondolattyát csudáltta.
Szűr újjában tartya az eszét.
Hat pénteken se jöhet eszére.
Minden héjjával van, ki esze héjján van.
Fél meder.
Tele pincéjébűl szomjan jő.
Térj viszsza egyszer magadhoz.
Széllel béllelt eszű.
Olyan mint ki a’ szappant meg ette.
Esze’ kerekei el koptak.
Soha nem volt sütni valója, nem is lesz.
Esze veszett vármegyének bolond az Ispánnya.*
Egy helység’ számára Tűz locsolót csináltatott a’ Vármegye. De mivel osztán semmi tűz nem támadott; az eszköz úgy meg rozsdásodott: hogy a’ hirtelen történt lángban semmi hasznát nem lehetett venni. Ezt tapasztalván az ott lakó Kasznár, a’ Fő Ispánhoz menvén a’ történetet el beszéllette. Azt javallotta a’ Fő Ispány: hogy a’ tűz előtt gyakran meg próbállyák az eszközt. Ezzel haza menvén a’ Kasznár: azt mondotta, hogy Fő Ispány azt javallotta légyen: hogy a’ tűz előtt három nappal mindég meg próbállyák a’ tűz locsolót. E’ parancsolatnak ostobaságát által látván a’ Falu akkor mondotta ellene azt: Esze veszett Vármegyének bolond az Ispánnya.
113Egész nemzetségnek nincs esze.
Bolondok’ házokban született.
Kinek esze nincs, aranyon se fordíthat valamit.
Magával egygyütt eszét is el adta.
El itta az eszét.
Hitelbe adta eszét.
Magát is el adta a’ piacon.
Fejébe nem térhet esze.
Asztal bolondgya.
Ki ficamodott az esze.
Füst árán szelet akar venni.
Egy bolond olyan követ vethet a’ kútba, melyet tiz okos se húzhatna föl.
Nagy a’ feje, de kicsin a’ veleje.
Moly ette meg a’ régi eszét.
Oktondi.*
Oktondi nevezetű gazdag ember (midőn gyakorta tapasztalta volna: hogy, kik búzát árúlnak, a’ búza szemeket mutatóúl markokban házrúl házra hordoznák: hogy annak jóságát szemeikkel láthatnák a’ búza kupecek. Ő is tehát el akarván adni kő házát annak oldalából egynehány tégla darabocskát le kalapált, azokat kövecsek gyanánt apróra verte, és markába szorítván azzal járt házrúl házra a’ városban: hogy ítéletet tehessenek a’ vevők minő jó téglából légyen a’ ház építve.
Nagy az Istálló; de parányi a’ ló.
Tizenkét ökör fel nem érne eszével.
Nincsen feje jól öszsze iszkábálva.
Gyömbért viszek, félre bolondok, nem néktek való.
114Bé tekintett, mint bolond Istók Debrecenbe.*
Lévai szüleményektűl halléottam: hogy ez a’ bolond Istók Léván született volna, egész életében nem is lett volna más ingerje; hanem: hogy minden esztendőben meg lássa egyszer Debrecen várossát. Nem is ment tovább az első háznál benne, ismét haza tért, és kóborlássával meg elégedett.
Esze nélkűl van, mint Mucak lova.*
Mucak’ lovának bolondoskodása abbúl állott: hogy szünetlen kerengett, ha szabadon volt. De hogy osztán Fő kötőre vették, elsőben ugyan meg gondolta magát; de ehhez is hozzá szokott, és ismét kerenget. Midőn végtére bé fogták, akkor eszére jönni láccatott, de nem sok üdő mulva ismét kerenget. Mondgyák a’ Ló orvosok: hogy e’ nyavalya a’ lóban gyógyúlhatatlan.
Túl van immár eszén.
Mindent kölcsön adhat, eszén kívűl.
Romában volt, ’s a’ Pápát nem látta.*
Kik ennek előtte (úgymint Szarándokok) Róma várossába mentenek (mert e’ mostani üdőnkben ez a’ járás is meg tiltatott), ha a’ Pápát nem látták, ostobáknak tartattak. De még egy Szarándokot ostobábnak lenni tapasztaltak: kitől midőn kérdezték látta é magát Róma’ várossát? azt felelé: hogy a’ sok házak miatt azt se látta.
Hat bolond föl nem érhet eszével.
Szele burgyi.
El kőlt sava, sótalan a’ szava.
Szeleverdi ember.
A’ szeles ember fél bolond.
A’ bolondnak fa pénz is jó; ha el veszti se kár.
Szél hordtta eszű.
Maga magát árúllya el a’ bolond.
115Gézen gúz ember.
Bolondnak is teccik az ő fa sablája.
Üres kamarának bolond az gazd’ aszszonya.
Kótyon fitty ember.
Kárán tanúl a’ bolond, még se eszes.
Bolond, ki egy kőbe kétszer ütközik meg.*
Ksantus Filozófus a’ fördőbe akarván menni; előre küldötte szolgáját Ézópust: látná meg: ha sok emberek mosódnak é benne. Hamar viszszá térvén, azt mondá, hogy egy se lenne, a’ ki förödne. Szaporán meg indúlván Ksantus, hogy oda ért: benne temérdek sokakat látott. Hát egy sincs benne gaz szólga? nincs Uram? mert ugyan embernek mondhatod é azt ki ama kőbe (mind mikor a’ fördőbe megy, mint mikor ki jő) bele ütközik, ’s el nem taszíttya.
Bolond, ki hajó törést másodszor szenved.
Jó néki a’ Tök mag is.*
A’ munkárúl haza jött gazda, a’ galuskát jó izűen ette feleségével. Kis fia Tök magon rágódott a’ kuckóban, alig várhatván: hogy a’ galuskához szólícscsák. De ezek rólla meg feletkezvén, csak eddegélték a’ galuskát. Az étel övésnek látássa még jobb kéváncsot adván a’ gyermeknek; fel kiálta nagy szóval: nem köll néköm a’ galuska, jó néköm a’ tök mag is.
Meg tébolyodott esze, úttyára nem talál.
Bolondság a’ Papság ha deákul nem tud.
Bolondnak bú a’ járássa.
Kit az Isten meg akar büntetni, elsőben annak eszét veszi el.
A’ kár vallás a’ bolondnak is fel nyittya szemeit.
Bolond ki eb után a’ lovat el veszti.
Nincs annak esze, kit a’ le láncolt medve meg kap.
116Ki futott esze velőstűl.
Bolond, a’ ki magát nem ösméri.
Suhai malom az esze.*
Nagy lármával ki ugrik a’ molnár a’ Suhai malombúl, azt kiáltván: hogy a’ kerekek mind meg bolondúltak. Tudniillik: meg ijedtek valamitűl a’ lovak, és a’ kerekeket szinte öszsze tördelték.
Szamár fő.*
Egy Csikós bé tekintvén egy német bótba pipát keresett. A’ bótos legény keveset gondolván a’ vásárlóval azt találta mondani: hogy ítt csupa szamár fejek lennének el adandók. A’ csintalan Csikós körűl nézvén az egész bótot azt mondotta néki: ugyan szerencsés vagy legény; ki a’ szamár fejeket oly hamar mind el adhattad; mert immár egy szamár főnél többet e’ bótban nem látok, az pedig a’ te fejed. Ez után nem sokat szemetezett a’ bótban ama csintalan Csikós.
Puszta malom, száraz gáton, vámot nem vesznek.
A’ bolondnak bú a’ járássa, kár társsa.
Se kovászsza kenyerének, se vize malmának.
Bot főtűl, görcs a’ gondolat.
Ökörtűl szamár tanács.
Többet szóll keze, mint nyelve.
Tökkel ütötték fejét.
Sűletlen málé az esze.
Ökör ikra, Rák fagygyú.
Buta szülemény.
Hamarébb meg sűl a’ málé, mint az ő esze.
A’ kába is többet tud nála.
Álmot hüvelyez.
Árendába adta az eszét.
Nyúl fark az esze.
117Föl nem ér eszével.*
Egy ostoba gazdának hordajábúl melyet csapra vetett szünetlen fogyott a’ bor. A’ szolgáknak lopó töközésekrűl gyanakodván, fölűl a’ hordónak szájját bé pöcsételte. Mivel így is csak ugyan fogydogála a’ bor; el beszéllette szomszédgyának az egész történetet. A’ csapot látván a’ szomszéd: hát azt (úgymond) föl nem érheti kend eszével: hogy e’ csapnál fogydogálna a’ bor. Az lehetetlenség (monda a’ gazda) hogy a’ csapnál fogygyon: mert én ott mindenkoron elég bort tapasztalok; fölűl köll tehát a’ bornak kevesebbedni, mert ott mindég nagyobb az üresség.
Meg találta szarva között a’ tőgyet.
Nem tudhattya eszének hasznát venni.
Bolond, ki a’ fának gyümölcsére néz, magosságát pedig nem tekinti.*
Ezzel a’ köz mondással oktatták Nagy Sándort a’ Sciták, a’ mint Curcius írva hagyta. L. 7. C. 21.
Nyárson süti a’ tejfölt.
Van lova, de nincs kocsissa.
Azt se tudgya: tök é? vagy túrós étel.
Korpája sincs, még is lisztet akar árúlni.
Ki mentek a’ fölső várbúl.
Maga nevét is el felejtette.
Nem fér a’ tök fejébe.
Kemény a’ fej bőre.
Kés nélkűl akarja szelni a’ kenyeret.
El adta a’ szőllőt, és sajtot vásárlott.
Ökrön dederunt, szamáron tulerunt.
Üres a’ Föl ház.*
Egy magos szál bolondnak igen gyönyörű vala termete. E’ dolgot midőn csudálaná egy Úr, azt mondotta szolgája: Nagyságod föl házának szobáiban is nem szoktanak lakni az eszes emberek, hanem vagy szolgái, vagy bolondgyai.
118Nem mehetett tovább az A, B, Cénél.
Nem akart tovább menni az Ánál.*
Egy gyermeket erővel olvasni akart tanítani az annya, de a’ Mester őtet még az Á bötűt se mondhathatta ki vele. Kérdezte az annya, mért nem mondgya ki az Át? azért felele a’ gyermek, mert osztán a’ Bére fogna a’ Mester; én pedig azt nem akarom.
Üres a’ szekrény.
Semmi sincs a’ palláson.
Azért boldog a’ bolond, mert esze nincs.
Tök mag.
Nincs otthon a’ gazda.
Zsellért fogadott a’ fejébe.
Kinek Isten nem ád, a’ Kovács nem kohol.
Tök kolop.
Az ökörnek sincsen terjedttebb veleje.
Mindég hátra, előre soha se gondolkodik.
A’ fattyú csemete mély gyökeret nem vér.
Meg nem ért még se sajtya, se turója.
Egy verembe két tömés.*
Némely úri de ugyan, gyáva ember, sok lovakat tartott. Meg gyűlvén udvarában a’ gané; meg kérdezték a’ Kocsisok: ha a’ ganénak hasznát kévánná é venni? avvagy mit parancsolna felőlle? szánta bé fogatni a’ lovakat, hanem azt parancsolá: hogy vermet ássanak, és abba hánnyák a’ ganét. Kérdék ismét a’ szolgák: hát azzal a’ főlddel, melyet a’ verembűl ki fognának hánni, mit fognának tenni. Erre a’ gazda meg boszszonkodván: olly nagy vermet ássatok (úgymond) hogy mind a’ gané, midn a’ ki ásott főld bele férhessen.
119Néki a’ nem gond is gond.
Száraz vám a’ feje.
Üdőtlen a’ turója.
Se füle szamarának, se farka.
Fogytán van az esze, mint az ecetes bor.
Lotyog a’ feje, mint a’ záp tojás.
Még két holnapig köllött volna annyában maradnia, talán jobban meg ért volna esze.
Sokszor el véti az ugrást.
Szélrűl kötötte a’ derest.
Bolond, ki orvossát örökössévé teszi.
Nem jó se keze, se késse.
Bolond mesternek eszelős tanítvánnya.
Válogatva se jók szavai.
Csupán szarva héjja.
Fél tehenet se ér az esze.*
Egy Falusi mészáros (kit hentesnek is mondanak) tehenét a’ falu’ számára le vágta ugyan, de mivel a’ nép kevés volt el nem adhatta, sött meg büszödésse miát a’ kutyáknak is vetette. El menvén a’ Falu’ birájához, mesterségét le tette. A’ Biró elő szóllítván az esküdteket azon állapodtak meg: hogy a’ mészáros ezután csak fél téhenet vágjon egy hétre, a’ másik felét vágja le más héten. Ezekrűl mondották, hogy az egész falunak esze nem ér egy fél tehenet.
Több pénzze, mint esze.
A’ vágásban fordíttya meg a’ szekeret.
El ád eszébűl, de nem pénzzébűl.
Tömi a’ zsákot, noha feneke lukas.
Föl találta, mint Balázs a’ vecsernyét.*
Balázs Kántor a’ templom’ napján jól fel borozván magát; midőn a’ vecsernyére ment, a’ Dixit Dominus helyet, Misererét kezdett, ekkor mondotta a’ vecsernyéző Pap, a’ mellette lévő Papoknak: el találta Balázs Kántor a’ vecsernyét. – Szirmai ezt e’ képen magyarázza: Örzsébet Királyné udvari Papja Balázs, Leleszi Apát, egykor többet öntvén a’ garatra, a’ vecsernye helyet, a’ Misét kezdi énekelni.
120Száz esztendős gyermek is fél bolond.
Későn házasodott.
Későre virágzik az őszi kikirics.
Ostoba, mint a’ szamár.
Minden ellenzőbe bele ütközik, mint a’ vak légy.
Mestere lehetne a’ Cigán ló.
Mindennek neki megy, mint a’ vak ló.
Tokorcsra mentek ecetet örölni.*
Ennek előtte Tokorcson sok vad gyümölcs teremvén, abbúl ecetet csináltak, ’s vele úgy kereskedtek, hogy a’ vövőknek annyi ecetet adtak, a’ mennyi búzát hoztak. Ezt látván más falubúl való ember, azt gondolá: hogy Tokorcson meg örlik a’ búzát, és ecet lesz belőlle: haza érvén, meg rakott búzával egy szekeret ’s midőn kérdezték: hová menne? Tokorcsra (úgymond) ecetet őrölni.
Nem minden főd termi az észt.*
Egy királynak bolondgya magot vetett a’ szántatlan fődbe. Kérdé a’ király: mit cselekedne? felele az Udvari: magam félét vetek. El nevetvén magát a’ király: ismét meg kérdette: mért nem vetne inkább okossakat? erre a’ bolond: mencsen meg (úgymond) az Isten; hiszen azokat meg nem termené ez a’ főld.
Eminens, mint Juhok között a’ szamár.
Úgy mondgya a’ mint tanúlta.
Nyárban szaggattya a’ téli Bundát.
Tud hozzá, mint kosis az orgonához.
121Tud hozzá, mint a’ tyúk az A, B, Céhez.
Tud hozzá, mint béres a’ harang öntéshez.
Ért hozzá, mint Balázs Máté a’ tánchoz.
Elég az: hogy Balázs a’ neve.
Vásár után vesz.
Akkor vet lakatot az istállóra, mikor már lovát ki lopták.
Soha nem vet számot, noha lapos az erszény.
Akkor keresi a’ puskát, mikor a’ varjú el szállott.
Tele korpával feje.
Nincs veleje.*
Egy Paraszt a’ veszekedők közé avatván magát főbe ütéssel jöve el elöllök. Hivattatván az orvos csak azt kérdezte: ha vallyon meg sértődött é annak veleje? egy csintalan fickó azt mondá: hogy annak veleje meg se sértődhetett, mivel soha se volt. Mert ha veleje lett volna, magát a’ veszeködők közé nem avatta volna.
Eszétűl tanácsot nem kérhet.
Azon egyenlő ostobasát mindennek mindent, mint senkinek semmit se engedni.
Nem hihet eszének, ha kérdezi is.
Ökröt vesztett, borjat keresett.
Nagy hírű; de vékony dongájú.
Délben is vakoskodik.
Minden lépéssében egy botlás.
Könyökébe szállott az esze.
Lapockája alá szorúlt az esze.
Két pénzzel ment a’ vásárra, hárman akart venni.
Másét keresi, magájét veszti.
Másnak szűr, maga szomjan marad.
Nősző legény nem kémélli a’ költségit.
Serpenyőre lövöldöz.
122Akkor kémélli a’ kolbászt mikor el fogyott.
Akkor abrakollya lovát mikor harcra indúl.
Az ökör csak ökör, ha Bécsbe hajtyák is.
El állott az esze.*
Egy jó gazd’ aszszony tiz akó bort hagyott Testamentomban a’ Kántornak és Harangozónak. Egygyikének se lévén hordója a’ boron is pénzt akarván fordítani; meg egygyeztek abban: hogy kiki csapot üssen a’ hordó’ fenekére alól, egygyik innen, a’ másik amonnan. Az el adás üdejét ki hirlelték a’ faluban. A’ hordóhoz ültek mind a’ ketten. Az icének árrát kérdezvén a’ parasztok; azt a’ Kántor egy garasra szabta. Ezt ócsónak lenni vélvén a’ Harangozó, magájét egy hetesre határozta. Valamennyien mind a’ Kántortúl vettek. Sőtt maga is a’ Harangozó (vagy meg szomjúhozván, vagy petákos csapját meg tekerni sajnálván) a’ Kántorébúl ivott, meg is fizette. A’ Kántor hamar el adván borát pénzzével haza takarodott. Ekkor nagy örömében lévén a’ Harangozó le ült csapja mellé, és várta a’ jó szerencsét. Jönnek ismét az emberek, és a’ bor árrát kérdezik. Egy hetesen tartya. Mit cselekedgyenek a’ szomjúhozó parasztok? reá állottak arra is. De minekutánna a’ csapot meg fordította, a’ bort ki csurogni nem látta. Ezen meg boszszonkodván, midőn az emberek el takarodni akartak’ várjatok (úgymond) el állott a’ bor, de tüstént meg indítom. Addég várták a’ meg indúlást, még egy az esküdttek közül, nem a’ bor állott el (úgymond) hanem kendnek az esze állott el édes Komám Uram.
A’ szamár nagyobbra böcsőli az szalmát, mint az aranyat.
Vakabb a’ vaknál.
Vakabb a’ vakundoknál.
Tágas az istálló, csak négy markos a’ ló.
123Kár: hogy észt nem árúlnak a’ vásárban.
Csak annyira lát, a’ mennyire tapínt.
Hüvellyének sűlt a’ kardgya.
A’ vak veréb tétova üszik a’ vizben.
Tanúlatlan Ifjú, még ifjúságában. A’ kóldús tarisznyát viszi a’ nyakában.
Torkig tanúlt; de fejében semmi se ment.
Más szőllőjét kapállya, magájét kapáltattya.
Előre kéri a’ bért.
Tud hozzá, mint tyúk a’ regéhez.
A’ szem mindent lát, csak magát nem.
Venne egy pénzen észt, de nem kaphat.
Ha nagy füle vólna, éppen csacsi lenne.
Ajtóstúl dűl a’ tanyába bé.
Barom ostoba ember.
Másra bámúl; magárúl meg feletkezik.
Oda fut az ember, a’ hová a’ többi tódúl.
Ökörfi, Szamárfi.
Hátúl van a’ szeme.
Ki csak akkor gondollya meg magát, mikor merűl későn bánnya meg: hogy a’ víre ment.
Nem mérik itt’ vékával az észt.
Simon Bíró hajtya a’ lovat.
Bászli ember.*
Szent Sebetyént Vásztlinak hivják a’ Németek, a’ Magyarok pedig Bászlinak. Német országbúl hozzánk kerűltt egy Bászli, minden ganéba pénzt látni láccatott. Minden pityerét magára vállalt, és ingyen ki tisztitotta. Egész nap el keresgélt abban, a’ mit éjjel ki hordott.
Pénzze’ őrje a’ vak undok.
Tűz ellen sövénnyel védelmezi magát.
124El éri a’ kávé.*
Kávét vesz vala magának egy esztelen, melybűl nyerssen egyszerre meg övött egy icét. És mivel hallotta: hogy, kik sok bort isznak, azokat utóllyára el szokta érni a’ bor hirtelen kocsijára fel ült meg hagyván kocsiskodó fiának: hajcsa a’ lovat, hogy a’ kávé el ne érje őket.
Kakas alatt tojást keres.
Sótalan Leves.
Csak egy héjjával van az esztelen.
Ki lehet szájábúl a’ kenyeret lopni.
Verd ki fogát, bele fektetheted a’ bőcsőbe.
Nagy a’ homloka, vagy ember, vagy ökör.
Nem sokat gyertyázott a’ könyvek mellett.
Többet koptatta talpát, mint farát.
Ülve tanúl az ember.
Hogy el ne lopják szekrénybe zárta eszét.
Akkor tiszta a’ kút, mikor békét hagynak.
Okos a’ bolond is, ha meg nem szóllíttyák.
Más birja a’ felső várat.
Nagy bolond.*
Egy magos izmos tenyeres talpas embernek nem igen sok vala fejében; még is azt merte egyszer mondani: soha se látott olyat, kit ha az Isten szép magos testtel meg áldott, annak szép eszet ne ajándékozott volna. Erre egy halgató: Nem látott tehát az Úr? magát tehát soha a’ tűkörbe nem nézte.
Ha szarva volna, szánthatnál rajta.
Ökörbűl lett szamár.
Fehérrűl a’ kérdés, feketérűl felel.
Tud hozzá, mint vak koldús a’ tetű fogáshoz.
Sarkábúl eszét ki üdőtlen veleje.
Csupa csíriz a’ fejében.
125Többet járt az oskola mellett, mint az oskolába.
Lövés után célozza a’ madarat.
Oldal tarisznyában hordozza az eszét.
Meg mentették az észtűl.
Néha ember koponya szamár velő takarója.
Tök annak koponyája, nem csont.
Egy bolond tizet is csinál maga után.
Nagyobb a’ csizma, mint a’ láb.
Kása annak esze.
Azt se tudgya, hány az újja.
Egér béka csatárúl (mint igazrúl) úgy szóll.*
Homérus írt Görögűl egy csomó verset; melyet így nevezett: Batrachomiomachia, az az: a’ kecske, vagy ugró békák és az egerek között történt véres harcolás. Ezt mondgyák néki első munkájának lenni, melyben mivel a’ versek mindenek előtt, teccettek; ő néki más munkákra is kedve támadott. Úgy irta Iliássát és Odisseáját. Az említett csomó vers csupa költemén, kik azt valóságnak tartyák, esztelenek.
Mindég kásán babon az esze.
Sokan örömest ki annák, a’ mit el nyeltek.
Egy kézzel épít, a’ másikkal ront.
Téj gyanánt a’ meszet itta meg.
A’ Tót is meg nyugszik, mikor a’ fárúl le esik.
Szépen döglik a’ marha: ócsó lesz a’ bőr.
Ki magának bolond, másnak se okos.
Szép a’ legény, kár: hogy esze nincs.
A’ szamártúl tanácsot nem kérhetni.
Ha az ökröt meg szóllítod, böggését veszed.
Ha nagyobb nyelve volna, egész ökör volna.
Gondollya: hogy elegen vannak okosak.
Hat pénteken se jöhet eszére.
126Már tizenegygyed’ fű.*
Mindég úgy intézik a’ méneses gazdák: hogy a’ kancák Árpilisben ellyenek, midőn immár haraphatni az új fűbe, és így az anya lónak elég teje legyen. Ekkor a’ csikó nem igen kapkodgya a’ füvet, meg elégedve lévén annya tejével; ugyan csak ezért nem szokás felőlle mondani: hogy első fű csikó légyen. Midőn a’ második Áprilist el éri, akkor mondgyák őtet másad fű csikónak: az az egy esztendősnek. A’ A’ harmad fű csikó két esztendős, az az mindenkor kevesebb egygyel mint az Áprilisi fű. Itten tizenegyed’ fű gyermek ( az az tiz esztendős fiú) ostobasága miát lónak lenni gondoltatik.
Málé, meg malaj.
Ha a’ Patikába árúlnának, ott is venne észt.
Kevés a’ só a’ só tartóban.
Néha a’ bolond is szóll igazat.
A’ bolondok és gyermekek leg hamarébb ki mondgyák az igazat.
Semmit se tud deákúl, noha eleget járt az oskola mellett.
Nincs esze, ki életével játszik.
Néma a’ bolond, nem szóll.
Az esztelennek könnyű szeget ütni fejébe.
A’ barátság ló háton jár a’ bolonddal.
A’ bolond mély vizbe veti a’ kerítő hálót.
Káptalan volna feje, ha meg volna sinderezve.
Bolondnak szeme lábán van: mert (midőn valahová jut) talpán láttya: hogy gyalog lovaglott.
Egész Baranyai embert csinált belőlle.
Mindent magára vesz, mint a’ ludas aszszony.
Pali pap körösztölménnye.
127Hűti a’ száját minden haszon nélkűl.
Tök az agya, gané a’ veleje.
Azt is újra tömi, a’ mi már a’ lukon ki húllott.
Tehenét vesztette, midőn borját kereste.
Tizenkét ökör se bír eszével.
Forgó széllel tele a’ feje.
Mindent egy kévébe akar kötni.
Ha okosra megy is a’ fűst, ha ki állya, bolond.
Mindent egy lévben akar főzni.
Meg túrósodott az esze.
Minden vizet maga’ malmára kéván.
El törött a’ só tartó, nincs sava.
Törött fejébűl ki ugrott az esze.
Néha az esztelen többre mehet az eszesnél.
Kétszer mond egy mesét.
Az oktalannak semmi szégyenne.
Velő nélkűl született.
Nincs veleje, mint a’ gilisztának.
Nem tud magának kenyeret keresni.
Csak néha van eszin.
Csak hálni jár belé az ész, egész nap kódorog.
Nem lehet vele okossan szóllani.
Több esze van egy cserebogárnak.
Ki párállott az esze.
Ki vágták Bedőn az erdőt.*
Bedő Oláh falu Biharban. Sok erdőjök volt; de az egész Vármegyei varjuk oda szoktanak. Ezt tapasztalván az Oláhok, azt is gondolván: hogy az erdőt meg akarnák enni, egy szálig ki vágatták a’ fákat: hogy a’ varjuk el ne emiszszék. Az esztelenekrűl mondgyuk: hogy az erdőt ki vágatták.
