NEGYVENNYOLCADIK SZAK. Tolvajok.
NEGYVENNYOLCADIK SZAK.
Tolvajok.
Tolvajok.
Csak alig volt: hogy (még annya’ méhében) föl nem akadott a’ köldök zsinorra.
A’ meg jegyzett júhbúl el viszen a’ farkas.
Pengeti bilincscsét.
Reszket szög a’ falban, ha a’ házba bé jő.
Szurkos kezű kolompárnak fia.
Harmadik úccárúl is meg ugattyák az ebek.
Ötön vesz a’ vásárban.*
Egy varga igen panaszolkodott a’ másiknak: hogy munkája által semmire se mehetne: noha a’ fontos talpat mindenkoron lopná; a’ bőrt pedig tizenötön venné. Nem csuda (monda a’ másik) ha én gazdagabb vagyok, ki mind a’ bőrt, mind a’ talpat ötön veszem. Az az: öt újjával lopja.
A’ mit két szeme lát, két keze ott’ nem hagygya.
Eb keze látta,
Eb szeme vette
Akaszszák fel a’ ki keresi.
Eb szeme vette
Akaszszák fel a’ ki keresi.
312Pénz nélkűl vásárol.
A’ tolvaj olvasatlan is el viszi a’ pénzt.
Ha templomot keres is; akasztófára talál.
Vármegyének háza lakó palótája.
Ha láttyák; tréfa. Ha nem láttyák; valóság.
Holló természetű.
Ugrik a’ szíve, ha a’ csikót láttya.
Enyves kezű Tímár.
Egybe fel veszi, a’ mi láb alatt van.
Heveri az alsó tömlöcöt.
Két lába is akasztófának formájára mered.
Nagy körmű. – Bicskás.*
Bicskásoknak hívják Szegeden az olyan tolvajokat, kik vásároknak üdejökben a’ zsebekbe kotorásznak, és más aprólékokat is lopnak. Egy ezen bícskások közűl 1790-dikben nagyon panaszolkodott, az akkoron fel állott, és a’ koronát őriző Banderisták ellen: kik a’ kurta mentét és dolmánt közönségesen bé hozták. Jobb volt (mondá a’ bicskás) midőn ez előtt hoszszú mentébe, és dolmányba jártak az emberek: mert a’ zsebbe könnyebben férhetett mind maga az ember, mind más böcsűletes emberek.
Ha lehetne, szemével is lopna.
A’ város házánál vasas katona.
Cigánosan veszi a’ lovat.
Ha távúl esik is tőlle, magához szívja az akasztó.
Homlokán az akasztófa anyai jegy.
El csipi, a’ mire talál.
A’ leg nagyobb tolvajnak leg több a’ neve.
Semmit helyén nem hágy.
A’ paszamán nem illik úgy a’ nadrágra, mint tolvaj a’ fára.
313Ha szerit teheti, szemed’ is ki lopja.
El hajtotta a’ marhát.
Mint ha csak most esett vólna le az akasztófárúl.
Még álmában is keríti a’ marhát.
Attúl fél az erdőben: ne hogy magátúl is fel akadgyon a’ fán.
Semmi meg nem maradhat szemétűl, és kezétűl.
Oda a’ vese; de itt a’ szaga.
Úgy meg érdemli az akasztófát; mint szűz leány a’ koszorút.
Viszszá is lopják a’ tolvajtúl.*
A’ város’ szolgái lopáson kapák a’ Cigánt. Az ítélet elejébe vitetvén, éppen nem tagadta cselekedetét. Midőn a’ lónak hol léttét tőlle kérdeznék; azt felelé: hogy a’ város’ szolgái tűstént viszszá lopták tőlle. Ezzel tudódott meg: hogy a’ Cigányoknál egy értelemben lenne az el lopás, és el vevés.
A’ jó tolvaj a’ gyáva tolvajt meg lopja.*
Két törvény tudók meg nem egygyezhetvén egymással, Diogenes elejébe jöttek. Ez mind a’ kettőt kárhoztatta. Egygyiket azért: hogy a’ valóságos tolvajt védelmezné. A’ másikat azért: hogy annak védelmezésébe merne fogni, kivel a’ jószágot el lopta.
Ki egyszer lop; osztán tolvajkodik.
Fel fogta a’ lovat.
Az első akasztófa néki készűlt.
A’ hüvösre tették.
Kerteletlen virág tolvaj kézre kerűl.
A’ hoszszú tömlöcnek akasztófa vége.
Ott kuruttyol a’ hűvösön.
Mi atyánk Isten bárány láb.
Loptam is, nem is; csak a’ híre nagy.
314Füle meccett tolvaj.*
Némely országokban ez a’ szokás: hogy midőn a’ tolvajt első lopásában kapják, bal fülét vágják le, a’ másodikban a’ jobbat; a’ harmadikra fel is akasztyák. Egygyet kapván a’ bírák, mivel ezt első lopássának lenni gondolák őtet egy füle’ el vesztéssére kárhoztatták. Midőn a’ hóhérnak legénnyei ezt cselekedni akarnák, egygyet se találtak hajja alatt. Midőn erre nevetnének a’ legények; még a’ tolvajnak állott föllyebb; így menydörgött ellenők; tik vagytok ennek oka (gazemberek) hogy a’ böcsűletes embernek füle se maradhat a’ fején. Avvagy azt gondollyátok (söpredék emberek) hogy a’ böcsűletes fiatalnak füle (valamint a’ rák láb) minden esztendőben meg nyől?
Ritka vásár tolvaj nélkűl.
Kegyes tolvajnak hegyes nyárs a’ farába.
Egy fa se teccik senkinek: hogy reá akadgyon.
Lajtorján vitték a’ sírba.
Mennél irgalmasabban bánnak a’ tolvajjal, ő annál kegyetlenebb.
Mennyi molnár, annyi tolvaj.
Elég van a’ rováson.
Tolajnak igazsága inában vagyon.
Más keresménnyén hízik.
Ki a’ singet el lopta, a’ rőföt is nála keresik.
Jó tolvajbúl válik a’ jó haramja.
Nem nézi farkas a’ billeget.
Nem méltó a’ tolvaj: hogy a’ földön járjon.
Ragadozó farkas.*
A’ farkas a’ mint tudgyuk igen hasonló a’ kutyához. Csak hogy ennél hoszszabb, farkassabb és ugyan ettűl a’ hoszszú farktúl neveztetnek farkasoknak. Feje is szélesebb. Szája tátottabb és pirosabb. Szeme kissebb. Füle kurtább, és merevedtebb. Noha a’ kutya a’ kutyának se baráttya; de a’ farkassal éppen meg nem egygyezhet – Ennél ragadozóbb állat széles e világon nincsen. Kölkkeit nagyon szereti. A’ hideg tájakon sokkal kegyetlenebb. Tehát Égiptomban nem oly vadak, mint Moskoviában. Ereje nagy. Szájjába vehetvén a’ júhot, futva megy vele, oly sebesen: hogy a’ pásztorok el nem érhetik. Mind hallások, mind hállások igen jó. De szaglások különös. A’ szél ellen fordítván orrát; még meszszirűl meg érzik mind az élő állatnak illattyát; mind a’ döglöttnek bűzét. Néha csoportosan járnak, és ekkor minden bizonnyal a’ barmokra tárgyalnak. Ha a’ pásztort meg ijeszthetik, és el kergethetik; a’ baromnak kövérit egyszeribe le öldösik. Mikor az akólra ütnek; közönségesen csak ketten vannak. Egygyik az akolba ugrást veszi magára; a’ másik kinn leselkedik; el dugja magát: és a’ szerencsére vár. Ha a’ kutya az akolba ugrik, a’ ben lévő farkas ki ugrik. Utánna a’ kutyák minden erejökbűl. Ezzel az elbúvott farkas semmi őrje nem lévén a’ nyájnak az akolba ugrik, és iszonyú károkat tészen. Ha ezt nem teheti a’ juhásztúl tartván; ki ugrik ő is, és pajtássa után nyargal. Ketten lévén, ha egy kutyát meg fognak, azt szőrpöstűl fel fallyák. Ha elevent nem kaphat, döggel lakik jól. Az ember húst is szereti. A’ lovakat előre, a’ szarvas marhákot (szarvaiktúl félvén) hátulrúl támadgya meg. Futnak a’ tűztűl. Haszon benne a’ bőr. Fogakkal az ötvösök símitanak. Hússokat egy állat se eszi meg. Ha a’ szükség reá veszi, a’ friss sírokat is ki ássa. Nappal nyugszik; éjjel dolgozik. Ha nem talál; meg öli az aszszonyokat, és a’ gyermekeket. Szeretvén a’ kecske húst, bé veszi magát a’ bokorba. És mivel azt a’ kecske is szereti, öszsze jönnek, és a’ el nyomatik. Három esztendő alatt kétszer fiadzik, egyszerre hetet. Angliábúl őket régen ki irtották. Német országban sincsenek sokan.
315Almának is a’ szépét kötik fel.
Ki egy tűt lop; ökröt is próbál.
316Nem gondol a’ farkas bárányok’ számával.
Még a’ tolvajt rajta kapták, sok károkat tészen.
Akasztófán rották le a’ rovást.
Orgazda.*
Két pósta kocsisok sebesen nyargaltak egymás után. Ki az első kocsiban űlt, annak nagy orra volt; a’ másikban kis orrú sietett. A’ sebes nyargalásnak okát akarván tudni egy útazó; meg kérdezett egy mellette állótt. Ez azt mondá: nem látod tehát: hogy az első orgazda, és a’ másiknak orrát el kapta. Ez után iparkodik: hogy el lopott jószágát viszszá vehesse.
Hol a’ kolompot talállyák, ott keresik az ökröt is.
Fiatal korában tanúllya az orgazda.
Bátor ember volt; maga ment a’ halálra.
Kicsin korában kezdi a’ tolvaj is.
Szem nyitva nézte halálát.
Körmös bojtorján.*
A’ Bőr egér (másként Denevér); osztán a’ Búár és a’ Bojtorján (a’ régi mesék szerént) egy társaságba szegődtek, és kereskedni egygyütt akartak. A’ Denevérre azt bizták: hogy pénzt kölcsönözzön. A’ Búár egy gyémánt gyűrűvel kereskedett. A’ Bojtorján köpönyeget árúlt. Ezen holmijökkel a’ tengerre szállottak; de hajó törést szenvedvén mindenökbűl ki pusztúltanak. Innént származik: hogy a’ Denevér nem mer nappal szállani, félvén azoknak erőszakjaiktúl, kiktűl a’ pénzt fel vette. A’ Búár szűntelen a’ vizekbe bukdos, ha valamiképpen a’ feneken fekvő gyémántot meg találhatná. A’ Bojtorján a’ köpönyegre ragad; hogy egyszer az el veszettbe akadgyon.
317A’ város’ költségén takaríttatott el.*
Némely Cigánt halálra ítélt a’ város. De hóhért tizenkét Német forint alól nem kaphatott. Hogy ezt a’ város drágállaná; és őtet felével ki akarná elégíteni; csak egy forintot kért a’ Cigány, azt mondván: hogy ösmerne egy ócsó hóhért, ki ezért őtet (ha hozzá menne) fel akasztaná.
Az akasztófa senkit se hí; mindent magához fogad.
Fényes nappal lopja ki istállóbúl a’ lovat.
Bé illik a’ hóhér palotájába.
Nem hal vizbe, kinek fel kell akadni.
Szemed előtt meg lop.
Akaszszák fel a’ cserfa tetejére.
Más embernek vér-ejtékjét nyallya.
Holttig való kenyér a’ tolvajság.
Meg érdemli a’ kötelet.*
Némely Tisztartó’ kocsijának kereke a’ falu előtt el törött. Ezt hallván a’ parasztok oda szaladtanak, és jól meg kötözvén a’ kerekeket, őtet haza segítették. Itt a’ Tisztartó meg köszönte a’ jó akaratot; főképpen pedig azt: hogy a’ kötelekkel haza segítették. Ezt hallván egy a’ csintalanabbak közűl nincs (úgymond) mit köszönnyön az Úr; mivel több köteleket is meg érdemlett tőllünk.
Ha a’ tolvajnak százszor meg engednek; még is száz egygyedikszer az akasztófára kerűl.
Az egerek is el szaporodnak, ha el nem vesztetnek.
Nem ott keres, a’ hol nincs; hanem a’ hol van.
Nehezen ereszti el az akasztófa prédáját.
Mint a’ zsáknak, meg kötötték a’ torkát.
Ország világ láttára fel magasztaltatott.
318Az ólta szaporodnak a’ tolvajok, miólta nem akasztatnak.
A’ hó’ hátán nyomozták, meg is kapták.
Nehéz ott’ lopni, hol a’ gazda orgazda.
Az orgazdát nagyobbra böcsüllik egy singgel.
Ragadós a’ keze, mint a’ lép.
Hoszszú újjú. – Ágasra való.
Tolvaj a’ tolvajnak nem hiszen.
Szokott kvártéllya a’ tömlöc.
Az oltárrúl is le lopná.
Más búzáját is csepli.
Füléhez méri a’ paszamántot.*
Némely ember egy paszamántos bótba menvén, meg kérdezte a’ bótost: mennyiért adna egy oly hoszszú paszamánt, mely egygyik fülétűl a’ másikhoz érne. Ezt a’ legény (akkori bő üdőben) egy aranyra szabta. Azt a’ vevő ki is fizette. De hogy az egész véget kezeihez vette azzal el szaladott. Noszsza utánna a’ tolvajnak. El fogták, és a’ város házához vitték. El érkezvén a’ rab visgálás’ üdeje; még ama’ vevőnek állott föllyebb: hogy ő meg fizette légyen az egész vég paszamánt, a’ bótos legény még se adott legyen oly hoszszút, mely egy fülétűl a’ másikhoz érne. Oka kérdeztetvén, azt mondá: hogy egygyik füle fején lenne, a’ másik a’ Drezdai akaszsztófára volna fel szegezve. Így még a’ bótosra támadott: hogy őtet meg akarta csalni.
Ripsz rapsz; csak az én zsákom tellyék.
Nem igaz járatbéli ember.
Ott’ is talál, a’ hol senki se vesztett el valamit.
Az ötödik: ne ölly, szóll az orvosoknak.
A’ hetedik: ne lopj a’ prókátoroknak.
A’ hetedik: ne lopj a’ prókátoroknak.
319Ott is arat, a’ hol nem vetett.
Egy fára három tolvaj is fel fér.
Egy bagoj se szereti a’ nap fént.
Akár lopjon, akár a’ zsákot tarcsa, egy tolvajság.
Édesebb az alma, ha a’ pásztor ott’ nincs.
Utánna hordották a’ fa darabokat.
Addég lesznek tolvajok, még marhák.
Segícs Uram, hat ökörik.
Örömest hozzá nyúl a’ nem találtthoz.
Mas’ zsebében kotoráz.
Korpája sincs; még is lisztet árúl.
Nem mindent visz el mindenkor a’ tolvaj.*
Némely Úri aszszony az asztaloshoz menvén éjjeli szükség ládára alkudott. Sokat talála az asztalos kérni azért az hitvánságért. De az asztalos annak erős és szép zárjait mutogatván, azt mondá: hogy annak lakattya is többet érne a’ meg ígért pénznél. Erre az aszszony: a’ lakatra (úgymond) semmi szükségem, mert, a’ mit benne tartok; nem féltem: hogy el lopják.
Ott’is ás, a’ hová semmit se tett.
Jó harapó fogó.
A’ Cigány a’ billegzet lóra is fel űl.
Cigány kereset.
A’ hal se akad fel a’ horogra, ha nem lop.
Más szekrénnyére szokott.
Nyomába akadtak a’ szalma hordónak.
Tolvajt kiáltottak ellene.
A’ hol leg több a’ róka; leg kevesebb a’ nyúl.
A’ halaknak csukák a’ farkassaik.
Hogy bátrabban lopjon, szomszéd házat gyújt fel.
Szél kerekedik, alig ha nem akasztottak.
Egy főld között van.
320Ég főld között jártattya a’ szellő.
A’ szabó is (csak a’ molnárra nézve) lop.
Más ember’ vérét szívja mint a’ pióca.
Ki a’ másét lopja, magájét kémélli.
Ott kapar a’ hol szemre talál.
Ott csavarog, a’ hol valamit érez.
Néha meg esik: hogy a’ nagy tolvajok viszik a’ tömlöcbe a’ kissebb lopókat.*
Ezt mondotta Diogenes a’ város szolgáinak; kiket híres tolvajoknak lenni tudott, midőn egy szegény legént nagy lármával hajtottak a’ város’ házához: mivel egy hitvány kanál lopáson kapták.
Ne szánd a’ tolvajt; ha keréken látod is.
Ki jószágot lop, kész az életnek el lopássára is.
Akkor lop a’ macska, mikor nincs mit önnie.
Nem azért akasztyák fel a’ tolvajt: mert lopott; hanem azért: mert nem tudta jól el rejteni.
Le sütött szeme is árúllya a’ tolvajt.
Szeretnénk a’ pockot is, ha nem lopna.
Annyátúl tanúllya egerészést a’ kis macska.
Tolvajnak, fia lopó.
Ha Jancsi lop, bizonyosan János fel akad.
Ha mennyi tolvajok vannak, mind egyszerre egy egy ágasra fel akadnának, fával nem győznék magokat.
Árt a’ gazdának, ki a’ tolvajt szánnya.
Ki a’ tolvajokat védelmezi, maga nagyobb tolvaj.
Többet emíszt el a’ tolvaj; mint a’ mit meg eszik.
A’ madarak köztt is vagyon tolvaj holló.
Mennyi Cigány, annyi lopó.
Csonttyához forrott a’ tolvajság.
321A’ lopott barmokat, de a’ szabadokat nehezen felejti el a’ tolvaj.
Apjárúl semmi se maradt, maga se keresett semmit; még is dús gazdag.
Tolvaj gűzű.*
A’ gűzű (mások gőzűnek írják) az egerek között leg kissebb. Orra különös högyösségű: azért is a’ Németek így nevezik: Spitzmaus. Szőre világos pej. Istállókban, pajtákban, gané dombokon tartózkodik. Lakik néha az erdőkben is, a’ mezőkön is. Őtet a’ macska meg fogja ugyan; de meg nem eszi: mivel a’ szaga (előtte) útálatos. A’ többi egerek között, legtolvajabb, leg kártékonyabb. Főképpen a’ gabonát rongállya. Bár szaga tűrhetetlen légyen is; még se mérges állat, mint más útálatos szagú állatok – Van vízi gűzű is, az előbbeninél valamivel nagyobb. Szőre az ilyennek setét szűrke. Források, és patakok mellett lakik. Uszik is a’ vizekben, ottan el is bukdosik. Eledele ennek vizi bogarak, apró halak, és mikor a’ halak ívnak hal ikrával él.
Meg fogja, ha lehet, szomszédgya tehenét.
Meg feji (ha lehet) akár ki’ tehenét.
Nem láttam meg jobbúlt tolvajt.
Herceg (a’ tolvajok között), a’ ki leg főbb.
Némely tolvajoknak sokáig fáj nyers fejök.
Meg lopja (ha lehet) az Isten koporsóját is.
Ki mennél többet lop, annál hamarébb fel akad.
Vannak tolvajok, kik kevéssel érik be, ha már sokat loptanak.
A’ leg élesebb szemű tolvajnak is szemét, ki lopja utóllyára a’ varjú.
Ha valakit fel akasztanak, csak a’ varjú mondgya feje fölött: hogy kár.
322Leg szemesebbnek kell lenni a’ tolvajnak.
Ha tizenkét tolvajt akasztanak fel egyszerre; a’ tizenharmadik még se fél.*
Saxoniában egy híres tolvajt akasztófára ítélték; pedig el veszttettésének üdejét harmad napra szabták. Ezt hallván a’ tolvaj; igen jajgatott, és a’ biráknak írígységjöket szemeikre hányván el keseredve azt mondá: hogy harmad’ nap múlva nagy vásár esne Lipsiában. Ő maga leg alább két ezer tallér ára kárt vallana, ha akkor több társsaival egygyütt jelen nem lenne.
Vannak vak tolvajok is.*
Ezeket a’ vak embereket főképpen orgazdáknak választyák; mert nem félnek: hogy a’ tolvajokat fel adgya. Osztán otthon űlvén a’ holmiknak jó gondgyokat viselheti.
Illik a’ kender hám a’ tolvaj’ nyakára.
Fél a’ gonosz tolvaj nyakára valótúl.
A’ tolvajnak elsőben kezét, lábát azért kötözik meg: hogy azután torkkához (ha mindgyárt csiklandós is) bátrabban férhessenek.
Ebnek se köll a’ tolvaj, ha a’ fán meg száríttyák.
Sódora se jó a’ hízott tolvajnak.
Leg jobb olyan aszszont el venni, kinek Urát fel akasztották: mert második Urának soha szemére nem veheti: hogy nálánál jobb volt az első.
Egy hegyes túróért fel nem akasztyák az embert.
A’ mit a’ lopásra el léptél; nehéz viszszá lépni.
Leg hamarébb nyakon kapják a’ tolvajt.
Fejesnek kell lenni annak is, kit fel akasztanak.
Másén tanúl a’ tolvaj.
323Más kárán tanúl a’ tolvaj.
El lopná az Isten palásttyát is.
Az ezüst Angyalokat szállni taníttya.
A’ szárnyatlan ezüst szenteket is el szárnyaltattya.
Az esztelen és tolvaj között a’ külömbség: hogy az esztelen maga’ kárán; a’ tolvaj pedig másnak kárán tanúl.
