182TIZENHATODIK SZAK.
Haragosok.
Tűzrűl pattant gesztenye.
Habzik a’ szája, mint a’ veszedt kutyának.
Nem tud mit tenni mérgében.
Véres a’ szikrát hányó szeme.
A’ ki méreggel jár, meg is mérgesedik.
Be jó: hogy szikrázó szeme előtt pora nincs.
Mint a’ gólya, kígyót, békát okád más ellen.
Szünetlen mérgelődik, mint a’ láncolt komondor.
Pattog, mint a’ száraz fenyő.
Acél is egyszer’smint, koha is.
Alig, ha meg nem eszi a’ méreg.
Kicsin a’ bors, de tüzes.
Ma farral kölletött föl kelnie az ágyban.
Meg mutatta kicsoda micsoda.
Tüzes, mint a’ puska por.
Hamar lobban, mint a’ puska por.
183Mérgesen feni a’ fogát.
Szeretik magokat, mint a’ macska, és kutya.
Még a’ bárányban is benn a’ méreg.
Tüzes nyárssal állott ellene.
Hánnya szeme’ szikráit, mint az edzett vas.
Föl fútta magát, mint a’ pölhös béka.
Hamar fel lobban, mint a’ száraz szalma.
Fel háborodott mint a’ bús tenger.
Alig fúhat, úgy mérgelődik.
Fel forrott benne a’ méreg.
Maga magára is boszszonkodik.
Még a’ tiszta vizet is fel zavarja.
Senki sincs békkel mellette.
A’ járó kelő ember se hagygya békkel.
184Reszket mérgében, mint a’ kocsonya.
Boszszút állani nem vitézség.
Fel, borzad mint a’ mérges Komondor.
Tajtékszik szájja, mint a’ vad kannak.
Az okos harag, néha az erőnek éle.
Mézet övén méreggel telik.
Méz helyett a’ virágbúl is mérget színna.
Apja tűz, annya puska por, fia csupa láng.
Minden falat méreggé válik benne.
Fog csikorgatásban foga is el kopott.
Mindent orrára vesz, mint a’ disznó.
Mérgében szinte minden fogait ki töri.
Hamar fel rottyan, mint a’ forró kása.
Mindenbe bele kötelődzik.
Garázda, mint a’ részeg ember.
Ruháját is le szaggatná, ha módiban volna.
Mindennel tengelyt akaszt.
Szelídebb nállánál még a’ vad ember is.
186A’ tömlöcben is adtáz.
Fület hasogatnak mérges szidalmazássai.
187Haragszik a’ fényes napra is.
Mérgében ajakát is el rágta.
Agyarkodik, mint a’ leg dűhösebb vad kan.
189Nincs a’ kinek ne vécsen.
A’ viz is méreggé válik benne.
Annya’ méhhében is magát rázva haragudott.
Vigyorittya fogát, mint a’ mérges kutya.
Semmi rokoncája mérgének.
Mindenfelé rugdos, mint a’ szilaj csikó.
Nem lehet vele gyalog beszélleni.
Félnek haragjátúl, valamint a’ tűztűl.
Mindenbe bele kapcáskodik.
Hozzá képest szelid a’ menykő.
Fel lobban, mint a’ szösz.
Másnak orra alá tormát reszel.
Fittyet hány másnak orra alá.
Ha el éri, szemeit is ki körmöli.
Vér helyett (élete ereiben) méreg a’ mi szökik.
Ki tesz akár minő marakodó kutyán.
El nem lakhatni vele egy városban.
Mikor gyónik, akkor is veszekszik.
Öszsze vész maga magával is.
Ki teccik szemeibűl az epe.
Pörrel kezdi, patvarral végzi.
A’ narancs, ha nagyon facsarják keserű.
Ráncos homlokú, pislogó szemű.
Senkinek se Rokona, se baráttya.
Senkivel se alkhatik meg az egész városban.
A’ dobosra is mérgelődik: hogy jobban nem veri.
A’ haragos, ha magához tér, magára haragszik.
Tűz kövéhez vagyon acéllya alkalmaztatva.
Okádgya a’ szikrát, valamint a’ lidérc.
Meg járta az epe, tüdejét és májját.
El futotta az épe, mint juhot a’ tárog.
Nagyobb haragja, mint maga.
Talán csalánra vizellett.
Egy szót ezerrel tromfol.
Tüstént ki szúrja szemedet.
H a’ tűzre teszed, ki pattan.
Tűzben a’ kukorica nem pattogosabb.
193A’ kis bögre hamar forr ugyan, de hamar is apad.
Egygyik várban haragszanak, A’ másikban nem tartanak.
Szava édes, de fullánkos.
Rosz tanácsos a’ haragos.
Hol a’ harag nyertes, vesztes a’ nyugodalom.