HARMADIK RÉSZ. A’ hasztalan holmik.
HARMADIK RÉSZ.
A’ hasztalan holmik.
A’ hasztalan holmik.
Út mellett vetett búza.
Nem egyébb az ajakon termett szónál.
Udvarokban nevekedett leányzó.
Fa koha – Fa garas.
Kutyának se jó az első kölkke.
Tréfás embernek okoskodássai.
Férges dió. – Mogyoró.
Részeg embernek gyarló imádsága.
A’ szerelmeseknek esküvésseik.
Mécs cserép. – Víz ally.
Vak ember órára a’ Pápa szem.
A’ beteg embernek egész napi bőttye.
Lusta gazd’aszszonnak éjféli munkája.
Sör söprő. – Pók háló.
Egy pénz ára szatyorért két kupa az áldomás.
Egy garasos malacnak pótrás kötele.
256Pemét rongy. – Törött fazék.
Udvari kegyelem, álom, esős üdő.
Arany tömlöből is csak szél, a’ mi ki jő.
Ebnek fa kéreg.
Medvének egy vackor.
Kevés hazzna, mint a’ Kecskeméti szél malomnak.*
Arra vette valaki a’ Kecskemétieket kiknek se igazi dombjuk, se oldalaslag högyük, hogy mivel semmi folyójok nincsen, és néha a’ marhák is szűkek, szél malmot csináltassanak. Már régen csináltattak egygyet,; de leg alább én ki talán százszor is körösztűl menten Kecskemét várossán, azt a’ malmot forogni nem láttam. Azért mondották a’ többi Szegedi fuvarosok is: hogy soha annak hasznát nem látták – Mondgyák azon köz mondást így is: Okos, mint a’ Kecskeméti szél malom. Ezt olyanokrúl mondgyák, kik mindenkor halgatnak: hogy okos embereknek tartassanak. A’ Kecskemétieknek több példa beszédgyeikrűl is szóllottam azon Könyvemben, melyeknek ezen cimet adtam: Jeles történetek. Lásd az I. Köny. 282-dik Lap.
Moly ette kucsma.
Száraz toroknak üres kosó.
Nem egyébb ötödik keréknél a’ kocsiban.*
Kocsiban az ötödik kereket, mind addég hasztalannak lenni gondolták, még azt a’ hintókba hogy hamarább fordúllyék, bele nem csúztatták a’ kerék gyártók.
Szalma pörnye.
Szós embernek minden napi ítélete.
A’ vén embereknek szünetlen morgássok.
A’ Zsidónak bizony mondása.
Politikusnak lelke ösmerete.
Kopott bunda. Nyűtt bocskor.
257Kereskedőnek hazája.
A’ pípa szárnak büdös mocskka.
Pujka fő. – Bika fing.
Leánnak hirtelen kezdődött szerelme.
Keszég hójag.
A’ koldúsoknak fenyegetésseik.
Pivoda’ regementye.*
Meg halván II. Károly Spanyol király annak öröksége az Austriai házra kölletett volna szállania. Ugyan ezért a’ Borboniai és az Austriai udvar között nagy viszontagságok voltanak. Készűltek a’ hadra Magyar országban is. A’ többi között Pivoda egy Liptó vármegyei szűlemény, már ennek előtte magát az obesteri tisztségre méltónak tévén, 1700-dikban a’ Császártúl szabadságot nyert: hogy Erdélyben Fraipartistákat az az: minden gyűlevészekbűl öszsze kapart regementet állicscson, azon államány alatt: hogy a’ mit pusztithatnak, magok között el is oszthassák. Reméntelen vége lévén a’ hadi készűleteknek; az államány szerént is, semmi zsoldgyok nem lévén; hogy élelmekre valamit kaphassanak: a’ faluk’, és városok’ pusztításához kezdettek. Ezt mivel alattomban cselekedniök kölletett; reájok fogták a’ Magyarok: hogy se sípjok, se dobjok nem lévén, a’ hadi ragadmányokat itthon kezdették: innent származott az a’ köz mondás: se sípja, se dobja, mint a’ Pivoda’ regementyének.
Lukas mogyoró. – Szalma szén.
Disznó ólon a’ cserép fedél.
Pajkos ifiúnak bölcs tanács adás.
Hegedű pengetés. – Pénz pengetés.
Ifiú embertűl a’ vénnek adott oktatás.
Szerelem űzés. – Ló csöcs.
258Szamár árnyék.*
Ennek a’ közmondásnak szamár árnyék Demostenes ama hires beszédű Görög adhatott alkalmatosságot. A’ történetet így irják le a’ régiek – Demostenes egy halálra itélt embernek életét meg akarván tartani; a’ Bírák előtt szép beszédgét kezdette. De látván: hogy ezek magok között susognának, és beszédgyére nem ügyelnének; hirtelen meg szakasztotta beszédgyét, ’s amazoknak is fel ébredtekre, így szollott: Bíró Urak! némely Athenai ifiú szamarat fogadott: hogy, reá rakván a’ terhet, Megarába vigye. Az útazás nagy meleg üdőbe történt, ugyan azért a’ mi Athenai ifiúnk meg állítván a’ szamarat, annak árnyékába le dűlt. A’ szamárnak gazdája ezt nem szívelhetvén, azt mondá: hogy szamarát ugyan ki bérlelte légyen, de annak árnyékát nem. Annyira jött a’ dolog: hogy haza érkezvén, egygyik a másikat a’ város házához üdőzte. – Ezeket el mondván Demosthenes, le jött székérűl, és a’ tanács házbúl ki akara menni. A’ Tanácsbéliek az egész dolgot elértvén viszszá hivatták őtet; kérték is: hogy előbbi beszédgyét folytassa. Erre Demostenes: lássa az ember! a’ szamár árnyékrúl minő örömest hallottatok valamit. De annak a’ szegény embernek halálával semmit se gondoltatok.
Törött pípa. – Vén szatyor.
Étel szag.*
Egy polgár aszszony ebéd előtt nagyon éhezvén, ugyan azért jól meg is rakván az odal köztt, ebédnél semmit sem ehetett. Urának többszöri kénálássára azt mondá: hogy a’ konyhában az ételnek szagával is jól lakott. Erre az asztalnál ülő kis leánya: igaz (úgymond) a’ mit édes anyám mondott, mert magam láttam, mikor a’ darab szagokat ki húzogatta a’ fazékbúl.
259Disznónak úri palota.
Cerkó éneklés.*
A’ halász madarakat Cerkóknak hivják szegeden azon Czer szórúl, melyel élnek, midőn meg ijednek.
Lukas gyűszű – erszény.
Turha szekrény.
Törött pípa szár. – Füstbe ment.
Takony póc. – Mufli szikra. – Rothátt torzsa.
Ringy rongy. – Tót hátán fót.
Lukas köpönyeg. – Romlott óra.
Pípa szár’ mocska az orron.
Kéz szeny. – Köröm szálka.
Le beretvált szakáll. – Köpedék.
Törött mécs. – Bé vágott út.
Liba szőr. – Irha talp.
Káka gyomor. – Lúd aprolék.
Kutya köröm.
Gaz embernek sűrű átkai.
Szamárra bársony nyereg.
Szarvas bunda. – Ludra szénát.
Emberre makot. – Disznóra gyömbért.
Madárra törköly pálinkát.
Kopaszra haj port.
Szépre pirosítót.
Fára arany hártyát.
Mostohára szép szót.
Kanászra bársony nadrágot.
Kanca téj.
Őszi macska, tavaszi ményecske.
Szemét domb. – Nyúl fő.
