3828. Illa, berek, nádak, erek. (2064. 4740.)
„Illa“ régi szó és főnév, azért mondják: illára vette a dolgot, azaz futásban keresett menekülést, s jelent ugyancsak menhelyet (refugium, Zufluchsort). Utána vetve „berek, nádak, erek,“ mind oly dolgok, melyek a menekülést biztosítják, s ki csak egyszer hallá tiszavidéki népünk elbeszéléseit a háborus időkrül, főleg a tatárjárásrul: mikép futottak el az emberek a Tisza erei, ágai közé, nádasok és berkekbe, s tavaiban ugy rejtezkedtek el, hogy a vizilapu alá bujván, a tatároktól is el voltak rejtve, lélekzetet is vehettek stb., legott ráismer hogy ez a felső tiszai szójárás igen régi, de mutatja ó, egyszerü és rimes formája, melyben legtökéletesebben van meg az ugynevezett „lengedező“ magyar zenei mérték is egyszersmind. – E km. igy van jól s ez az igaz formája. Előbbi gyüjtőknél onnan jött a tévedés, hogy roszul szaggaták meg, midőn leirták, a néptől hallott szókat; s e km. ma is igy hangzik: illa berek, nád a kerek; mely utolsót nem értvén, csináltak belőle valami érthetőbbet: „nád a kert“; de erre igen erős a magyarázat; hanem jól megszaggatva a szókat, előáll az igazi forma: illa, berek, nádak, erek. – Debreczen, Szabolcs, Borsod, Zemplén, Ung vidékén ma is igy él a nép szájában csonkítatlanul. Faludinál: Él a berek, nád a kert.
