Baróti Szabó Dávid munkájából:
Baróti Szabó Dávid munkájából:
A beszédnek egyenese jó, a munkának horgosa.
A jámbort járomba fogják.
Akárki is jámbor míg aluszik.
Akárki mit szóljon, csak te jámborul élj.
A ki fütőben hál, mást is ott keres.
A ki jól él, királyt sem fél.
A ki két nyulat űz, egyiket sem éri.
Alája öntötték a forrót.
A mint jött, ugy ment.
Apróstul, cseprestül, iastul, fiastul.
Az élet, pénz, szalonnal, fogyton fogy.
Bármint tapogasd, kopasz a mentség.
Bolhapohár.
Bolond, ki egy zabszemért lóba bujik.
Bor, buza, szalonna, égnek fő adománya.
Csunya, mint a régi Markalf.
Diót törne homlokán, ugy szereti.
Domoszlói franczia.
Ebeladóban hagyta feleségét.
Ebem volna sánta, az is meggyógyulna.
Eb utól ki a világból.
Ebül mérik a lencsét.
Eczetes gyomru.
Egybegyültek a jól sültek.
Egyik kökény, másik galagonya.
Egy párnán két vallás nehezen fér meg.
Előbb próbára, aztán munkára.
275Erő s pribék ellen nincs pecsétes levél.
Éket verjünk bele, ha máskép nem lehet.
Élit lapjára forditja.
Én sem származtam bogaraktól.
Farkában töri a kést.
Fátyollal törlik a sebet.
Fedelem, kebelem nem kigyónak való.
Forog, mint a rossz pénz az országban.
Föld csupor, fa kanál.
Gonosz a törvény, jámbor a szerencsét félti.
Hamar pour.
Ha nincs, teremjen; apja is ezzel kereste, a mi nincs.
Hangyának is van haragja.
Ha vendégségbe akarsz járni, késed legyed.
Hegyes, mint a bot kutykója.
Hirmondó fecske tavaszt énekel.
Hogy imádjam, a mi nem istenem.
Holmiben kiki megesik.
Idővel a fecske még házadra szállhat.
Igen sokszor üröm a fölösleges öröm.
Jobb egy óra száznál.
Jó ebédet ád a világ, de halálos vacsorája.
Jókor jő, mint Balázs pap a vecsernyére.
Jó legény a bor.
Jól tud szántani a czigányok lován.
Kecskérül gyapjat, szerecsentül hattyut.
Keress magadnak bolondot, kit orránál fogva hurczulj.
Keveset van otthon, ki sokat nevet.
Ki kardot köt oldalára, vasat várhat lábára.
Ki kerüli a munkát, nehezen tölti meg gyomrát.
Kinek Isten nem adja, János kovács sem koholja.
Kinek mihez kedve, nincs ott rövidsége.
Ki szolgáját gyengélteti, fejére neveli.
Kivál a hája.
Lapját élire forditja.
Lassodj kása, nem téged tálalnak.
Légyből is elefántot csinál.
Maga kebelébe szedi az epret.
Máskor galagonyán is kapna, most csak turkál benne.
Megfordult a borja benne.
Minden lében locs.
Mit az elme ébren forgat, avval játszik álom idétt is.
Nálok is több hét nyolcznál.
Nehéz a papság, ki diákul nem tud.
Nem fiadzik meg a hamis keresmény.
Nem gyermeknek való a bor, nem tudja megrágni.
Nem győzi czérnával.
Nem könnyen ejted meg a vén farkast.
276Nem mind bors (gyömbér) az, mit a kalmár ebe hullat.
Nem párnahaj, hogy megforgasd, mint akarod.
Ne szemeld a másét, csépeld a magadét.
Ne ugrándozz árkon, nem esel beléje.
Nincs kormánya a bornak.
Nincs tű köztünk, hogy össze ne férjünk.
Nincs veszedelem, ki bátorságban is fél.
Nyelet csinálok én ebbe.
Okos, mint a görgei malacz.
Ölben vitt eb nyulat nem fog.
Reszketes madárnak, oltalom leánynak.
Rég, hogy ezen baraczkfa alá jár.
Rokonom a kas, barátom az erszény.
Rossz fejsze el nem vesz a faragórul.
Rut dolog nemesnek nemtelenül élni.
Se vize malmának, se sava szavának.
Sokszor egy kis felhő nagy esőt vet.
Szegény örökség a puszta nemesség.
Szerencsésen tanul, ki más kárán tanul.
Uj cserépbe avult szag tartós szokott lenni.
Vakondok mutat utat a szemesnek.
