CSAK AZ ISTEN INGEM EL NE HAGYJON (Tiltott szerető)
(Tiltott szerető)
Megtalálom János szeretőmet,
Jobb kezemet jobb vállára vetem,
Bal kezemet bal vállára vetem.
Hazamenék szép piros hajnalba.
Elévevé apám a pálcáját
S úgy felhánya karcsú derekamra...
Többet szavát soha nem fordítom.
Bésétálék padlott estállóba,
S kivezetem vékony pej lovamat.
Átalkötöm selyem szebedegvel,
Felsirilék vékony pej szőrire,
Elindulék hosszú útra vele.
S elszirkileg egy vadászerdőbe,
Ágyat vetek magamnak, lovamnak,
A lovamnak cserefalapiból,
Én magamnak az ága-bogából.
Lefeküvék az első álomba,
Megebredek szép piros hajnalba.
Hát ott vagyon küsmadár gerice,
Körme között hozott cídulácskát,
Benne hozta szeretőm szándékját.
A körmivel reá írogatá,
A szájával reá mosolygatá,
- Lányok, lányok, jó lány-barátaim,
Hájtok este hozzám guzsalyasba!
Kössétek meg húgom koszorúját!
- Nem kell nekünk senki koszorúja,
Mert megkötték a mi koszorúnkat,
Tisztán-tisztán fehér liliomból, -
A levele hulla az elémbe,
Szép illatja szálla víg szívemre.
Szálljon, szálljon, csak megvigasztaljon,
Csak az Isten ingem el ne hagyjon,
Csak az Isten ingem el ne hagyjon!