CSÍNOM PALKÓ
Csontos kalabérom,
Szép selymes lódingom,
Dali pár pisztalyom.
Igyunk egíszséggel!
Menjen táncba ki-ki köztünk
Az ő jegyesével!
Menjünk az Alföldre,
Megrontatik kezük által
Az labonc ereje!
Tisza-Duna közi,
Laboncságnak mert nincs sohult
Ottan semmi közi.
Nyomorult nemzetség
Fut előttünk, retteg tőlünk,
Nyomorult nemzetség!
Füstös moskotéra,
Elfárasztott, elbágyasztott
Dióverő pózna.
Lombos az gagyája,
Tátva-nyitva mindeneknek
Nagy éhelholt szája.
Minden portékája,
Kalapjának nedvessége,
Lefügg kalimája.
Meggyőzik az társát,
Ebről ebre hagyják
Békasütő nyársát.
10. Elig nyílik fel a szája
Berdó kiáltásra,
Korog-morog öres hasa,
Siet jóllakásra.
Csúfos pántlikája,
Nem érne egy abadolmánt
Minden portékája.
Bornyúbőr iszákját,
Kebelében legelteti
Sok ezer marháját.
13. Mely marhának tetű neve,
Tartsa ő magának!
Nyúzza rendre, jó lesz bőre
Bornyúbőr iszáknak.
Szokott effélire,
Országában eleget kap,
Menjen hát helyire!
Jó kuruc vitézek,
Mert ezeknek drágább kéncsét
[Én] soha nem lelek.
Mégis kevélységre,
Ládd, majd feldől, mégis indul
Magyarok vesztire.
Az magyar cipóra,
De megváslik foga bele,
Lészen még oly óra!
Éltének végére,
Szabadoson öszvementél
Ütközetből véle.
Velünk német ellen,
Holott soha nem voltál te
Szerencsétlenséggel.
Rabságra hajtottunk,
Sok kalapot mezőségen
Öszve is tapodtunk.
Mind ellenségünköt,
Mutassuk meg nemzetünknek
Jó vitézségünköt!
Kihull az keziből,
Őszi keserű gombája
Kidől az fejéből.
Tiéd az puskája,
Enyim pedig az kancája,
Tied az lódingja!
Az tüzes labancon!
Mienk leszen az nyereség
Mind az derék harcon.
Nem érnek egy pénzt is,
Hadd el, vedd el az szablyáját,
Üsd le az fejét is!
Fekete csizmája,
Hosszu nyakú, kurta farkú
Görcsös paripája.
Életlen szablyája,
Csipás szemű kancájával
Együtt van kvártélya.
Nincs benn takarmánya,
Sokszor száznak sincs közöttök
Egy pipa dohánya!
Van szabott dolmánya,
Sarkantyús csizmája,
Futó paripája.
Van frissen járása,
Mint Pelagus lónak,
Van sebes futása.
Karmazsin csizmája,
Gyönggyel fűzött az bocskora,
Ezüstös kapcája.
Kurta kis dolmánya,
Nyakában függ gyönggyel fűzött
Csontos kalabéra.
Aranyas szablyája
Nyuszttal béllett az süvege,
Csillagos forgója.
Gyöngy az felesége,
Hetes vászon az laboncság,
Köd az felesége.
Sokszor egyest isznak,
Pohárt császár életiért
Egymásra hagyítnak.
Dúljuk fel jószágát,
Mind ellenségünknek
Hajtsuk el marháját!
Vágd be az ajtaját,
Fúrd meg az hordaját,
Idd meg mind az borát!
Fogd meg az szakállát,
Hajtsd el az marháját,
Verd pofon ő magát!
Nemes országunkból,
Hogy végtire szalagszíjat
Ne fogjunk hátakból!