FEGYVERT S BÁTOR SZÍVET
Az ki hazájáért kész harcot próbálni,
Élet s halál között szerencsét keresni,
Kard, sűrű lövés közt nem kell semmit félni.
Minden csata nélkül magyarnak romlása;
Nagyhírű nemzetnek prédára hullása,
Török dandároknak könnyen kóborlása.
A török bennünket, s magához édesget,
Ne bízzunk: mert mutat romlandó üveget,
Vagy édes méz alatt nyújt keserű mérget.
Pusztító had ellen ki légyen veled társ;
Mert már hónyod alatt alig maradt az Ars, -
Félek rajta, hogy te öved ne légyen hárs!
Fogj fegyvert markodba, szabadulást nyerhetsz,
És bánatos ködből majd örömre mehetsz -
Feltött szándékodban kívánt véget érhetsz.
De ha serénységed tunyaságot elront:
Sok zászlós kópiát holdjával öszveront,
Rendelt csoportokat szaggatva széjjelbont.
Noha sok muszurmány bátorságra fakadt:
Sokszor magyar miatt török hold megapadt -
Most is éles kardunk hüvelyben nem ragadt!
Induljunk meg immár kedves hazánk kárán;
Ne hagyjunk töltözni pogányt magunk javán,
Példát kész mutatni egy vitéz magyar bán.
Jól fordul az kocka: szerencsénk is perdül;
Bánatban bús elménk örömre fölzendül,
Vitézségünk miatt pogány füle csendül.
Bánat, siralomnak öröm lesz váltsága,
Elpusztult földünknek lehet orvossága -
Igaz magyarságnak csak ez kívánsága!