MAGYARORSZÁG, ERDÉLY

1.           Magyarország, Erdély, hallj új hírt!
          Melyet régen hogy az tokos birt
          Már ideje, hogy felserkenj,
          Puskát, kardot rozsdától fenj,
          Dobszóra ülj lóra!

2.           Bizony régen, hogy már aluszol,
          Hideglelés nélkül vajuszol,
          Megemésztett a porció,
          Nincsen benned már semmi jó,
          Hol híred s fegyvered?

3.           Ne hagyd magad, kérlek, ily lágyon;
          Mit heversz honyodban csak ágyon?
          Kapádból is csinálj fegyvert,
          Lám országod termett embert,
          Ébredjél s ne késsél!

4.           Rákóczi érkezett Munkácsra,
          Híre ment már ennek Szatmárra;
          Az kapukra fut az német,
          Tartja szorosan az gyémet,
          Mond verdót - áj hergott!

5.           Bercsényi is elhagyta Ungvárt,
          Mert ily állapotot rég hogy várt.
          Gyűl hozzá sok kuruc legény,
          Mindenik oly serény, kemény,
          Mint farkas avagy sas.

6.           Nem keres ő suhult is duskát,
          Az helyén készíttet sok puskát.
          Jött urához olyan véggel,
          Hogy lehessen segítséggel,
          Hoz mindjárt sok huszárt.

7.           Nohát, magyar, kapjad az üdőt,
          Mert mutatott Isten immár főt.
          Szép hazádért, kedvesidért,
          De mért szánnál ontani vért?
          Ne sarcolj, csak harcolj.

8.           Esze Tamás sem ül csak Tarpán,
          Ember - higgyed - ő is a talpán:
          Azt mondja hogy egyéb bérrel
          Nem taxál, csak német vérrel
          Fegyvert vont, s majd vért ont.

9.           Diószeg is kérdi az urát:
          Hol vett ennyi számú polturát?
          A quantumról adjon számot,
          Mert nem hagynak többé vámot
          Vennie s ennie.

10.           A láda kolcsát elvesztette,
          Mert Bóné már megijesztette,
          Testin estek nagy mély sebek,
          Vérit nyalják vizslák s ebek,
          Mondja: Fort, hol Laport?

11.           Nem akart kijőni Váradról,
          A deszpotot várná Aradról.
          Reménysége de helyános,
          Mert közel jár ott Szőcs János;
          Megokrándt, hogy lest hánt.

12.           Vigyázz, Apolloni, Munkácsban,
          Viseld bátorságod tanácsban,
          Ily fogságra, kérlek, ne juss,
          Mert majd ott lesz Menelaus
          Búvában - Trójában.

13.           Agyarkodik Montikukuli
          Mája vagyon méreggel teli,
          Mondja szörnyen; tauzin hunder,
          Ördöggel bír az az ember,
          Mely merész, majd elvész.

14.           Hányja kelepcéjét, vet sok lest;
          Bízik, hogy abban hull magyar
                     [test,
          De alatta az fát vágja,
          Kiért nyelvét ugyan rágja:
          Mit tégyen? - mert szégyen.

15.           Lájtmannja köszönti Rákóczit,
          Ablakra hág, puskát rákészít,
          De Rákóczi flintáját kapja,
          Az magvával úgy megcsapja,
          Hogy megholt, s Grit sem szólt.

16.           Megyen már, mint búsult oroszlány,
          Kompániák lesik az utcán;
          De volt még ott oly ál ajtó,
          Hogy már ismét sereghajtó.
          Ott benn nincs, elment princ!

17.           Örülj Tokaj, Kálló, Kisvárda,
          Tudom, mindeniktek ezt várta.
          Zsoldositok sem gondolták,
          Hogy Kukulit megpaskolták.
          Búban nyeg, hódolj meg!

18.           Az többi is követ tégedet,
          Új uradhoz tartsd hűségedet.
          Tisza, Duna alig várja,
          Hűségednek leszen párja:
          Mind Kúnság, mind Jászság.

19.           Hallod-e, Bercsényi mit csinál?
          Ocskay, Szőcs János, Orosz Pál:
          A porciót karddal róják,
          Magazinum búzát szórják
          Buskákkal, szolgákkal,

20.           Pekri sem fázik meg Murvánban,
          Mert sok tüzet rakott sorjában,
          De lakosi nem fűtöznek,
          Hanem futnak és költöznek
          Rejtekben, féltekben.

21.           Károlyi is megunta Bécset,
          Ausztriában gyujtott sok mécset,
          Tűzzel próbálja ezüstit,
          Alig állja Bécs is füstit,
          Mert sűrű s keserű.

- - - - - - - - - -

41.           Német, én most csak emlegetlek
          De rövid nap megfenyegetlek,
          Mert látom, hogy nincsen hütöd,
          Amit ma szólsz, holnap ütöd,
          Más nyelben, rossz jelben.

42.           Ám menj pokolban most apáddal,
          Mit keressz itt köztünk lancfáddal?
          Porciónkkal ha laktál jól,
          Egyék varjak ki hasadból,
          Távozzál s kárhozzál!

Arcanum Újságok