RÁKÓCZI FERENC BÚS ÉNEKE
Védelmezőm és kővárom,
A keresztfán drága árom,
Oltalmamat tőled várom!
Engedj kedves áldozatért,
Drága szép piros véredért,
Kit kiöntél ez világért.
Szándékokban tartóztasd meg,
Szegény fejem koronázd meg,
Mennyen-földön boldogítsd meg!
Feszítsd, feszítsd! - azt kiáltják,
Mint gyilkosom, azt kívánják,
És véremet szomjúhozzák.
Én Jézusom én lelkemet,
Megepedett bú szívemet
És szegény árva fejemet.
Ki vagy ura mennynek-földnek;
Könyörgök csak felségednek,
Mint kegyes idvezítőmnek.
Drága, kedves, jó hazámból,
Eddigvaló hajlékomból,
Költöznöm kell jószágomból.
Lakásomra adj jó helyet,
Ez életben csendességet,
Jövendőben idvességet!