RICSÁNY NÉMET FŐGENERÁLIS TÖREDELMES GYÓNÁSA

1.           Elbocsátá Ricsány egy csoport seregit,
          Hétezer válogatott német fegyveresit,
          Hogy jablonci mezőben vitéz hírit-nevit,
          Kiterjessze hatalmát. Így kezdé beszédit:

2.           "Nem tudom én soha, mért küldött bennünket
          Az római császár, hogy magyar nemzetet
          Öljük, vágjuk, ígessük, ontsuk ki víreket,
          És íppen elpusztítsuk jó lakó földöket.

3.           Az Isten nem adott kecskének nagy farkat,
          Sem kondor disznónak unikornis szarvat,
          Tallalás és fallalás bagolynak hatalmat,
          Hogy íppen elronthassa oroszlyán táborát.

4.           Holott az magyar nemzet volt nékünk oltalmunk,
          Török és tatár ellen volt erős paizsunk,
          És kívánságunk szerint ételünk s italunk,
          Aranyos és ezüstös, fínyes ruházatunk.

5.           Ennek egyéb nem oka, hanem az gyűlölség,
          Németekkel született sok csalárd mesterség,
          Sok jámbor asszonyokon perpatrált, dühösség,
          Sok ártatlan szűzeken tött poklos feslettség.

6.           Már az magyar nemzetnek igen megvetíse
          És ő ruházatjoknak gonosz gyűlölsége,
          Az zsidóknál is alábbvaló böcsölése,
          Jó hírek és neveknek láb alá vetíse.

7.           Sok bagácsiáinknak fel s alá járása,
          Rétek és vetíseknek lekaszáltatása,
          Az szegény jobbágyságnak verése s taglása,
          Lovok mellett kötözve urok hurcolása.

8.           Országnak törvénye ellen tisztek behozása,
          Német gavalléroknak tisztek eladása,
          Sok szabad várasoknak jussok elrontása,
          Úgymint Jászság és Kúnság dühös rongálása.

9.           Minden kereskedések erős megtiltása,
          Vámok és harmincadok németnek adása,
          Az pozsonyi pízverő háznak elrontása,
          Lehetetlen dolgoknak való kívánása.

10.           Sok ártatlan uraknak megáristálása,
          Országok törvénye ellen javok foglalása,
          Pártolás színe alatt sokak megrontása,
          Örökös királyok németnek adása.

11.           Amit lovon fogadtunk: gyalog nem állásunk,
          Az ország lakosinak meg nem hallgatásunk,
          Sok huncfut! és rebellis, selma! okádásunk,
          Ez volt minden irgalmas jó választadásunk!

12.           Megilletjük immár az szép vitézséget,
          Mint az bunta disznó az hajós szekeret,
          Vagy mint az suta kecske az aranyperecet
          És az kullogó szamár az bársony nyereget.

13.           Míltán azért az Isten megverett bennünket,
          Mert már nem szenvedhette számtalan vítkünket,
          Undok és utálatos cselekedetinket,
          Azért adott fejünkre éles fegyvereket.

14.           Azt az királyt az Isten soha meg nem áldja,
          Aki jó fogadását híven meg nem tartja,
          Az országnak lakosit törvénytelen rontja,
          Az ellenség kezében országostól adja.

15.           Nagyasszonyunk képinek másra fordítása,
          Jó kelendő ezüstös píznek elrontása,
          Aranynak és ezüstnek országból hordása.
          Sok forspont marhájoknak Bécsben felhajtása.

16.           Nádasdi és Zerínyi, Frangepán ölíse,
          S több míltóságos urak rútol elvesztíse,
          Minden sok szíp jószágok konfiskált vítele,
          És az egész országból íppen kiküldése.

17.           Sok renbeli porciók hamis találása,
          Annak újabb és újabb megszaporítása,
          Egy talléros kősónak ára felcsapása,
          Ötödfél forintokra egy mázsa hozása.

18.           Itten visszaadtuk Tokajnak veszísit,
          Duplán megfüzettük vérek kiontásit,
          Sok ártatlan csecsszopók fegyverre vetísit,
          Sok özvegyek és árvák ártatlan ölísit.

19.           Ezek víre ontása, mint az Ábel víre
          Felhatott és kiáltván az magos egekre:
          Állj bosszút nagy Úristen értünk, nézz igyünkre.
          Ki vagy az ártatlanok hatalmas őrzője!

20.           Ráchellel míltán sok anyák sírhattak,
          Midőn gyermekeket, mint labdát úgy hányták,
          Éles fegyverekkel kétfelé csapdozták,
          És az nagy vér árjából sok helyen kapdosták.

21.           Nem tagadjuk s megvalljuk: vítettünk ellened,
          Győzhetetlen asszonyság! lettünk ellenséged,
          Midőn Szent István királytól hagyott országodot
          Pusztítottuk s rablottuk saját öröködöt.

22.           Aubé, aubé! tu majgott, herr Jézus, Máría!
          Ki vagy az Magyarországnak édes patronája,
          Nagy asszonyság, ne hagyj el, bűnösök oltalma!
          Nem leszünk már ezután országod rontója!"

23.           Az, ki ezen verseket gyűlöli s utálja,
          Az Magyarországnak tündér, álnok tagja,
          Tejjel-mézzel folyó jovai tolvaja,
          Minden igaz magyar ezt bizony megvallja.

24.           Ezer fölött hétszáz szintín negyedikben,
          Az mikoron írnának ezen esztendőben,
          Szerzé ezen zsoltáros verseket szép rendben
          Ricsány főgyenerál, jablonci mezőben.

Arcanum Újságok