SZABÓ VILMA (A gyermekgyilkos leányanya)
SZABÓ VILMA
(A gyermekgyilkos leányanya)
(A gyermekgyilkos leányanya)
Arra alá vörös az ég alja,
Ott teröm a narancspiros alma,
Nem jó íze vagyon az almának:
Akit Vilma szakajtott magának.
Ott teröm a narancspiros alma,
Nem jó íze vagyon az almának:
Akit Vilma szakajtott magának.
Szabó Vilma lemönt a kis kertbe,
Ráborult a hársfa levelire,
Háromszor is kiáltottam néki:
- Kelj föl Vilma, mer möglát valaki! -
Szabó Vilma nem vötte tréfának,
Kisétált a mukrinyi kocsmába.
Még a borát ki se is ihatta:
Kilenc zsandár állott az ajtóba.
Ráborult a hársfa levelire,
Háromszor is kiáltottam néki:
- Kelj föl Vilma, mer möglát valaki! -
Szabó Vilma nem vötte tréfának,
Kisétált a mukrinyi kocsmába.
Még a borát ki se is ihatta:
Kilenc zsandár állott az ajtóba.
Szabó Vilmát hat zsandár kiséri,
Szögény Sándor az ablakon nézi:
- Ne nézd, Sándor, gyászos életömet,
Gyereködér szenvedöm ezöket! -
Szögény Sándor az ablakon nézi:
- Ne nézd, Sándor, gyászos életömet,
Gyereködér szenvedöm ezöket! -
Szabó Vilma krinolin szoknyája,
Nem látszik azon a vastagsága,
De mögmondta vármögye bábája:
Hogy a Vilma három gyerök anyja.
Nem látszik azon a vastagsága,
De mögmondta vármögye bábája:
Hogy a Vilma három gyerök anyja.
- Szabó Vilma, nem fájt-e a szíved,
Hogy megölted három gyereködet?
- Dehogynem fájt, talán mög is hasadt,
Halálomig csörgetöm a vasat! -
Hogy megölted három gyereködet?
- Dehogynem fájt, talán mög is hasadt,
Halálomig csörgetöm a vasat! -
Szabó Vilma lemönt az erdőbe,
Főtekintött a csillagos égre,
Főtekintött a csillagos égre,
- Jaj, Istenöm, de rossz jut eszömbe! -
Szabó Vilma azt üzente anyjának;
Párnát kűldjön a feje aljának;
Az anyja azt üzente Vilmának:
Haját tögye a feje aljának!
Főtekintött a csillagos égre,
Főtekintött a csillagos égre,
- Jaj, Istenöm, de rossz jut eszömbe! -
Szabó Vilma azt üzente anyjának;
Párnát kűldjön a feje aljának;
Az anyja azt üzente Vilmának:
Haját tögye a feje aljának!
Szaján (Torontál)
