II
II
Gervaise február végén hízott le: a Place de la Gloire szürke kis épülete jól ment, és a család tartós, tűrhető jólétnek nézett elébe a császárság második korszakában. Március elején voltak a mozgósítások, Neippery tábornok falragaszokban hívta föl az ifjúságot. Boche katonának vonult be, és a Place-téri kutyaszőr-üzlet homályában esténkint nagyon különös árnyékok suhantak a mellékhelyiségek felé. Az öreg Fouan kicsit furcsán szedte a lábait: valami undorító betegségről beszéltek, amit a vállperecébe kapott: - az első emeleten tréfásan "rohadamelle bácsi"-nak nevezték. Ilyenkor rekedten káromkodott.
- Csak azok a r...k ne járatnák a sz...at!* - mondotta. - Hiszen mindenki tudja, hogy a sánta Liza csupa b...ból meg ny...ta a szemét!...
Annyi igaz, hogy a kövér Liza szemei estefelé, mikor tavaszi szelek rohadt ibolyabűzt hoztak az uzsorakamatra eladott és kissé már szintén rohadó ákácerdő felől: - hogy ilyenkor a természetellenes kövér Liza szemei gyanúsan gennyesek voltak. Másképp simán és nyugodtan folyt az élet, ja igaz, Germinál-anyó a talpán valami kiütést kapott, azt folyton vakarta realizmusból.
Egy napon Gervaise korábban jött haza a rendesnél, és ott találta Caboche-t az olajosnál. Utóbbi időben Caboche egészen átadta magát ennek a szenvedélynek: szélesen nekifeküdt a munkának, elborult, nyirkos szemekkel, vastagon rakta föl a falra az olajpászmákat. Lábai, ruhája egészen át meg át volt itatva a súlyos illatú anyagtól, melyet szenvedéllyel szívott magába. Érzése, öntudata, úgy látszik elborulóban volt: részegen nézett Gervaisere, és megfogta lábujját. Gervaise egy percre elbódult, és maga is közelebb hajolt az olajoshoz: térdeik érintkeztek, de e percben valaki sietve nyitotta ki az üveges ajtót, és így nem történt közöttük naturalizmus, tessék türelemmel lenni.
